Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megéri küzdeni?
Sziasztok!
Igazából nem is kérdést teszek fel, csak úgy érzem, ki szeretném írni magamból a gondjaimat. Igaz, már felnőtt 27 éves nő vagyok, és ezt el kellene tudnom magamtól döntenem, mindenesetre ha valaki hasonló helyzetben van, vagy értelmesen hozzá tud szólni, ne tartsa magában :) A párommal lassan 3 éve vagyunk együtt, ő is ugyanannyi idős, mint én. A gondok kb két éve kezdődtek, mikor először észrevettem, hogy más nőknek írogat. Amivel még nem is lenne gond, ha nem tette volna egyértelművé, hogy azok a nők be is jönnek neki. Persze észrevettem, veszekedés, aztán békülés, ígéret, hogy soha többet nem fordul elő, és ugyanúgy csinálta tovább. Aztán egyre rosszabb lett a helyzet, nem törődött velem, hétvégenként bulizni járt a haverjaival, én otthon, hozzáteszem, már együtt éltünk. Továbbra is csajozott, egyszer elegem lett, elköltöztem. Nem vette komolyan, sajnos én sem... Békülés, ígéretek. Majd jött egy lehetőség, németországi munka. Na, gondoltam, új élet, új helyen, próbáljuk meg. Hát már a második héten saját szemmel láttam, hogy miket írogat megint másoknak... Ekkor már ott tartottunk, hogy szex sem volt köztünk, ami azóta se javult, kb havi 1 alkalom vagy annyi sem. Mondtam neki, előadta az áldozatot, aztán szokásos rutin, minden megy tovább. Nem kellett sokat várnom a következő alkalomig. Míg én dolgoztam, ő otthon ült és másokat szédített. De jó nő vagy, stb... Nekem soha nem mondott ilyet. Mondtam neki, még ő volt felháborodva, megsértődött, hogy pakol és hazamegy. Másnap beállított egy virággal, hogy ő nagyon szeret, és tényleg soha többet nem csinál ilyet. De akkor már végérvényesen eltört bennem valami. Ennek már 3 hónapja, egyáltalán nem tudok bízni benne, nem tudom elhinni, hogy tényleg abbahagyta. Érzem, hogy ennek így nincs értelme, de nem tudok lépni. Nem szeretem, csak sajnálom. Sajnálom, hogy mi lesz, ha szakítok vele, hazamegy, mennyire fog neki fájni. De azt is tudom, hogy jelenleg ez nekem a legrosszabb, egy rossz kapcsolatban szenvedek, ahol nem kapok meg semmit,amire nőként szükségem lenne, semmi törődés, szép szavak, semmi, csak a kritika és veszekedés állandóan. És ez neki sem jó. Már több alkalommal írta másoknak ( lányoknak, nekem nem mondja ), hogy elege van a kötöttségből... Ha én kérdezem, sose mond semmit, csak hallgat. Miért ilyen nehéz lépni és változtatni? Tudom, mit kellene tennem, és tudom, hogy az lenne a legjobb, de nem megy... Már másra vágyom, szabadságra, kötetlenségre, és neki is ez kellene, mert a mi kapcsolatunk már nem kapcsolat, csak együttélés, egyik napról a másikra vagyunk és ennyi....
Köszönöm, ha elolvasod :)
Biztosan volt ilyen is. Csak, hát akkor a társadalmi konvenciók azt diktálták, hogy nem válunk, mer az milyenmá...
Ma már ez nem így van, mégis benne maradnak a fosba. De jellemzően azok, akiket így neveltek. Tudod, ezek a szar dumák, miből gondolod édes lányom, hogy a másik majd jobb lesz, a férfiak egyformák stb.
Ugyanezek maradnak szar munkahelyen. Mert máshol is hülye a főnök, máshol se jobbak a körülmények, blabla.
Nekem a ti. szövege nem tűnik hitelesnek. Vagy tényleg nagyon buta szegény lány.
sok nő szereti beképzelni, majd ő megjavítja, megváltoztatja...... ha látja is az elején a gázt
de sok lilagőzös hülye nem is látja
alig ismeri a másikat, de máááá hamahama potyant neki
azért a régiekből is gondolom volt olyan aki tudta, hogy szarban élt, de benne maradt
Nem is az a lényeg hogy szemetekkel maradnak, hanem hogy egyáltalán összekötötték velük az életüket. Egyetlen ember sem úgy működik, hogy egyik napról a másikra rosszá vélik.
Ez igaz, de ők valóban úgy hitték, hogy ez a normális. Mármint, hogy a nő szolgálja az urát és fogja be a csőrét.
Topikindító viszont tudja, hogy ez gáz, mégis marad.
azért ha megnézed nagyanyáink anyáink korosztályát elég sok marhát láthatsz akik szemét pasikkal maradtak
ilyenek ma is vannak, még ha kevesebben is
Te most tök komolyan dilemmázol, vagy indítottál egy topikot uborkaszezonban, hogy egymásnak essenek az emberek? Nem szokásom kamut kiáltani egy témával kapcsolatban, de ennyire senki nem lehet hülye, mint amiről a topikindítód árulkodik...
nem normális közegben szocializálódtál, ahol a becsület a jellem a tisztesség a kimondott szó ..... alapérték
ezért nincsenek meg benned
és ezért állsz le szar semmi emberekkel
lehet emberek lusták, vagy buták vagy apja anyja nem tanítatta csóróság miatta és tanulatlanok, nincstelenek csórók
sok dolgot lehet arra fogni hogy szegény családba tette a gólya
a tisztességhez, jellemmhez .....a normális ember alapérték elsajátísához SEMMI pénz nem kell
ennek hiányát nem lehet a nem volt mibőlre ráfogni
A szeretlek szó ugyanúgy kopik mint a kés éle, ha naponta használják. Ha valakit valóban szeretnek, azt nem kell bizonygatni, úgyis érzi a másik. Ugyanúgy lehet érezni mint a haragot, félelmet, örömöt és bánatot.
Olyan nincs hogy valaki ne tudjon lépni. Ami körülötted van, azt mind te lépted meg. Talán az lehet a gond hogy te azt a lépést meghátrálásnak tekinted, visszalépésnek, kudarcnak. Pedig nem az. El sem tudod képzelni, de az, hogy kilépsz egy számodra semmit nem jelentő kapcsolatból, tanulság is lehet hogy igen, meg tudtad lépni, meg merted tenni.
És nem dőlt össze a világ, az életed sem hullt darabjaira.
Egyetértek, sajnos így van.
Tökéletesen megfogalmaztad!
Igen, tényleg ez a legnagyobb félelmem, hogy magával tesz valamit. Ő azt mondja, nagyon szeret, néha már túl sokszor is mondja. Csak épp nem érzem. Az, hogy naponta elmondja meg néha megölelget, nekem ez kevés. Emellett minden nehezére esik, az élete a Facebook és a számítógép, néha vannak közös programok hétvégén, de ha otthon vagyunk ketten, akkor kb nem is beszélgetünk. Nem akarom félbetörni a karrierjét, de együtt nincs jövőnk, ő meg amióta kint dolgozunk, haza akar menni, mert neki itt nem jó és otthon sokkal jobban érezte magát. És igen, nyilvánvaló, hogy nekem kell lépnem, de nem tudok...
Az írásom provokáció volt, hogy kinyíljon a szemed.
Akkor most normális stílusban.
Túl jó nők megkaphatnak bárkit, de nem tudnak megtartani senkit. Rossznak, ördöginek, sátánkának kell ahhoz lenni egy kissé legalábbis, hogy egy nő izgalmasnak tűnjön a férfiak szemében.
Nézd, ez nem kapcsolat. Nem is működik. Egy nagy semmi közepén hitegeted magadat, ás várod a csodát.
Normális felsorolás ami elvárható egy férfitől párkapcsolat terén: a türelem, önfegyelem, figyelem, kedvesség, odaadás, igazmondás, tabuk és tiltások nélküli élet, segítség testileg és lelkileg, gondoskodás, és bizony ide tartoznak a negatívumok is, a férfi ősi ösztönös erejének a folyamatos jelenléte, ami viszont gyengédséggel párosul. Ha megfigyeled, nem soroltam ide a hűséget. A hűséget nem lehet elvárni senkitől. Az ajándék az illetőtől, nem fogadhat a másiknak hűséget, viszont önmagának megfogadhatja hogy hűséges marad.
Az önbecsülés leértékelése egy rossz párkapcsolatban még mélyebbre taszít. Egy idő után azt veszed észre hogy teljesen értéktelennek érzed önmagad, és kizárólag az ő személye az, aki miatt valaki válhat belőled. Az önbecsülésedet már azzal is növelheted, ha teljesen elengeded ezt az embert, ki mered mondani hogy nem érdemel meg téged, és teljesen hátat fordítasz neki. Mi történhet vele legrosszabb? Legfeljebb öngyilkossági kísérlet. De annak sem te lennél az oka, hiszen amit tenne, azt önszántából tenné saját magának. Ha pedig amiatt sajnálnád hogy másik nőt talál magának, akkor magadban inkább azt a másik nőt sajnáld. Amikor rajtakaptad, akkor a többi nőt kellett volna sajnálnod, hiszen nyilván nekik is hazudott, de te legalább rájöttél.
Azt pedig hogy fordulj édesanyádhoz, nagyon komolyan mondtam. Egy ember nem 18 évesen válik felnőtté, hanem amikor önmaga egyedül képes megbirkózni a problémáival. Addig pedig nem a fórum a megoldás, hanem a szülő, idősebb lánytestvér, nagyszülő. Azt sem véletlenül hagytam ki hogy barátnő. Amelyik nő azt vallja hogy igaz barátnői vannak, az hülye. Mióta ember él a Földön, azóta rivalizálnak egymással a nők, kimondatlanul is. Nők közötti igaz barátság nem létezik, az irigység mindig közéjük áll. Egy nőnek a legjobb barátja, barátnője a partnere kell hogy legyen. ha ez nem működik, akkor a férfi nem az igazi a nő életében.
Ne lelkizz ezen a férfin, keress mást, napok alatt el fogod felejteni.
Azzal tisztában vagyok, hogy önbecsülési zavarral küzdök, mert hozzá képest úgymond "túl jó " vagyok, akárkit megkaphatnék, ő meg, hát hogy is mondjam, nem egy sármos szépfiú. De nem is ez a lényeg nekem, mivel 3 évvel ezelőtt sem ez számított, amikor összejöttünk. Ezen még túl is tudnék tenni, hogy azon stresszeljek, vajon kinek írogat, ha a kapcsolatunk úgy működne, ahogy kellene. Nem tudom megmondani, miért sajnálom, mert amit itt felsoroltál, egyik sem igaz rá...
Te már az első magyarázat előtt is tudhattad volna.
A kérdés csak az, hogy te kellesz-e valaki másnak, vagy pedig úgy gondolod hogy értéktelen liba vagy, aki csak azt érdemli hogy mellette csajozzanak.
Ez az ember nem a párod. Ha az lenne, a tenyerére helyezné a szavaidat, és úgy emelné a füléhez. A párkapcsolatok többségének a kifutási ideje két év. Nálatok is lecsengett. Egyébként teljesen mindegy hogy ki mit ír, miféle tanácsot ad, úgy sem fogod megfogadni, a te fejeddel senki nem gondolkodhat, a te lelkivilágoddal senki nem érezhet. Ha az a tipusú nő vagy aki szereti gyötörni önmagát egy balfasz mellett, miért ne tehetnéd? A sok millió magyar nő között te is helyet kapsz.
Ja igen, anyukád él? Vele nem beszéltél még erről? Nem az édesanya a leány legjobb tanácsadója? Vagy beszéltél vele, látja is hogy boldogtalan vagy, csak fütyülsz rá?
Hm, kislányom, 27 évesen ideje lenne már felnőttként viselkedni, és felelősséget vállalni mindazért amit teszel, vagy nem teszel. Nyugodtan sajnáld a "párodat". Tulajdonképpen mit is sajnálsz rajta? Jóképű, sármos, kedves, előzékeny, meghallgat, figyel rád esetleg pénzes? Vagy azt sajnálod hogy másik nő lesz a választottja?
Felelősségre egyetlen férfit sem lehet, és nem is kell. Egy férfi pontosan tudja hol a határ, és nem bántja meg a szerelmét, nem hazudik sem a háta mögött rá, sem a szemeibe. Gyereket szoktak felelősségre vonni, ha csínytevésen kapják. Ha egy egészséges férfi nem képes nemi életet élni a párjával, és feltételezhetően csendesen elrejszolgat magában, az még igencsak gyerek.
Nem éri meg, úgysem fog változni soha. Ígérget, aztán semmi. Ismerem ezt a fajtát ugyanígy, ezeket mind ahogy leírtad. Van benne tapasztalatom. Jobb lesz ha véget vetsz ennek minél hamarabb. Megkíméled magad a rossz párkapcsolattal járó, és a vajon még mindig csinálja? okozta stressztől. Nem fogja, nem érdekli mit gondolsz, mit érzel. Fiatal vagy még, lépj ki. Úgysem fejezi be ezt soha, esetleg jobban titkolja.
Ő tudja, hogy neked fáj, mégis csinálja.
Nem zavarja,hogy neked bánatot okoz.
Akkor te miért vagy annyira tekintettel arra, hogy esetleg nem lesz neki továbbra olyan kényelmes, mint melletted?!
Ha Teréz anya kívánsz lenni, nem kell róla fórumot indítani!
Szép csendesen mazochistán folytathatod!
Mindig azt mondta, hogy nem tudja, miért csinálja... Persze, ez a leghülyébb és legegyszerűbb magyarázat. De azért sokadik alkalommal már tudhatta volna...
Szia,
Nem éri meg küzdeni, mert nincs miért.
Ha ilyen a kapcsolatotok 23 és 27 éves kor között, akkor a jövőtök csak siralmas lehet. Azért azt hozzáteszem, hogy egy házasság minősége két emberen múlik, de utána befogom.
3 éve éltek együtt, abból két éve gondok vannak. Mi itt a kérdés? Szerintem tudod te a választ, csak nem akaródzik elfogadni. Amúgy én a helyedben pont leszarnám szegény embernek mennyire fog fájni a szakítás. Mert jó eséllyel semennyire.
Arra azért kiváncsi lennék, hogy akkor, mikor első alkalommal rajtakaptad, mivel indokolta a félrelépést. Addig rendben van, hogy a férfi úgy van "összerakva", hogy "szórja a magját", de ezt a késztetést egy stabil partnerrel folytatott kapcsolatban le kell küzdeni. Ha nem teszi, vagy nem tudja megtenni, alkalmatlan tartós párkapcsolatra.
Az természetes, hogy a sokadik csalódás után Te nem veszed az ígéreteit komolyan.
Milyen hülyék vannak.
Szerintem magadat is sajnalod nem csak őt!én se mertem soha lépni meg is lett az eredmémye:((((
Kuzdeni,miert???????Megszakadok.....be van az ajto szogezve????
Remelem, hogy fiatal fiuk/lanyok nem olvassak az ilyen szovegeket, mert elmegy a kedvuk a parbanelestol/feszekrakastol , az nemi elettol...
Ilyen sivar/unalmas/ronda valamit meg kitalalni is szomoru.