Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Hogyan lépjek túl rajta??

zuzmara3
Létrehozva: 2014. október 27. 20:32

Sziasztok! Nem akarom állandóan a 2 barátnőmet nyaggatni a dologgal, azért írok ide.


Nem vagyok már mai csirke, 33 múltam. A legutóbbi párkapcsolatom katasztrofálisra sikerült, ebből próbálom összekaparni magam valahogy. 10 hónap volt összesen, de vagy 10 évet öregedtem ezalatt...


Az első 3-4 hónap igazi mennyország volt. Úgy tűnt, hogy a volt párom maga a tökély. Vicces, szórakoztató, romantikus, mindig lehetett vele bármiről beszélgetni, és teljesen elhitette velem, hogy imád. Utólag visszanézve az kicsit furcsa volt, hogy mindig sok nő zsongta körül társaságban is, de én voltam a kiválasztott, így nem érdekelt. Aztán minden átmenet nélkül megváltozott... Az addig kedves úriemberből egy hisztis, zsörtölődő valaki lett, aki semmi mást nem fogadott el a saját véleményén kívül. Rendszeresen hülyére vett, randikat mondott le az utolsó pillanatban, sőt a végén már le sem mondta, egyszerűen nem jött el. Amikor normális hangnemben rákérdeztem, akkor üvöltözni kezdett, hogy mi jogon kérem őt számon, ki vagyok én, és neki milyen fontos a munkája, ami miatt nem tudott eljönni. Az egyik pillanatban azt mondta-írta-mutatta, hogy imád, után 2 hétig olyan szeretetmegvonás volt, hogy teljesen összezavarodtam. Kétszer szakítottunk a 10 hónap alatt, most a 3. végleges lesz. Nem akarom ezt tovább. Tudom, hogy gyenge jellem vagyok, amiért 2-szer hagytam magam újra behülyíteni, de többé nem fogom. Most már más nők is képbe kerültek, bár ő tagadja...


Eleinte magamat hibáztattam, de rájöttem, hogy semmi ráhatásom az eseményekre. Lehetek bármilyen kedves vagy nem kedves, ugyanúgy alakul. Az elején maga a megtestesült szerelem, de rövid időn belül átfordul valami másba, mintha 2 énje lenne.


Erősen elhatároztam, hogy most már végleg vége, de borzasztóan nehéz feldolgozni. :( Nem akarok bosszút állni, vagyis a bosszúm az lesz, hogy soha többé nem reagálok neki semmire. Mégis veszettül fáj. :(


 


Kíváncsi vagyok, hogy találkozott már valaki ezzel az embertípussal? Hogyan lehet a lehető leggyorsabban kigyógyulni belőlük? Napok kérdése, és "nagy szerelemmel" ismét keresni fog, bocsánatért könyörög, ahogy eddig is volt. Elküldjem a bánatba vagy ne reagáljak semmire? Vitatkozni nincs kedvem vele, úgyis úg alakítja, hogy ő jöjjön ki jól belőle.

  1. 2018. szeptember 18. 00:26128.

    Ezt akartam mondani,de nem tudtam magam kifejezni ilyen jol!!!!!!!!!!

    előzmény:
    Kövesdiági (126)
    2018-09-17  07:56
  2. 2018. szeptember 17. 12:51127.

    Nem tűnik ez olyan könnyűnek, és egyszerűnek, hogy csak úgy kiszálljon az ember. Lehet, hogy nincs gyerek, így egyszerűbbnek tűnik, de nem az. 


    Egy szerelmes ember képes a végletekig elmenni. Én szeretem őt, de van annyi eszem, meg józan paraszti logikám, hogy ő nyilván nem így érez, ezért én is annyit teszek meg ebben a kapcsolatban, amennyi még belefér. Szereti szeret, és mélyebb is az érzelem, mint egy "spontán" ismeretségből, de ez nem szerelem a részéről. Nehéz ebből a spirálból kimászni, főleg az "én koromban". Az én koromba dolgot úgy értem, hogy  manapság a fiatal felnőttek hol tudnak ismerkedni? Egy szórakozóhelyen? Interneten? Nos, semmi értelme. Aki ott ismerkedik, nem komoly kapcsolatot keres. Netes társkeresők...ki lehet fogni. Tízezerből egy. Nagyon nehéz a 25-40 éves korosztály párkeresése, és egyre nagyobb a társadalmi nyomás ilyen szempontból. Mindenki azt szajkózza, hogy ráérsz, peeersze, időőőőőd mint a tenger. Hát persze. De azért egy-egy baráti összejövetelen csak felvetődik, hogy "Na, és te még mindig szingli??"..., amikor mindenki nősül, házasodik, gyereket szül. Igen, egyedül vagyok, ha úgy tetszik, szingli, mert inkább vagyok szingli, mint egy SZAR kapcsolatban élő, kifele meg mutató/nem mutató. 



    Nem gondolom egyébként, hogy 1-2-3 szép év után a 20. év szükségszerűen rossz lenne. De rossz. Ha megkérdezed az ismerőseidet, a 40'-es 50'-es emberek 20 év házasságba bele vannak fásulva, fáradva. Akkor rossz 10-20 év után, ha a két fél KÖZÖSEN hagyja, hogy eltunyuljon a dolog. Mert szerintem, az, hogy csak ilyeneket látni manapság, nem azt jelenti, hogy ez a normális, csak ugye mindenkit beszippant a munka, meg a gyerkekek, meg a fáradtság. Nagyon nehéz fenntartani a tüzet, az érdeklődést, és nem is lehet folyamatosan, mert lehetetlen, viszont időnkénti firssítéssel sokkal jobbá tehetőbbek a kapcsolatok. Tudom, hogy baromi nehéz, de nekem van ilyen pozitív példa is előttem. 50-en túl, de boldogan. Megkínlódnak a maguk kis harcaival, de 3 gyereket nevelve is csodás pár és család, de ezért tényleg iszonyatosan sokat  tesznek és dolgoznak. Sok önismeret, önfegyelem kell, és hatalmas tisztelet mind saját magad , mind pedig a társad felé.

    Azért mondom, nem egyszerű ez, marhára nem.  


     

    előzmény:
    Kövesdiági (126)
    2018-09-17  07:56

Címlap

top