Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Feljelentés a gyerek miatt
Létrehozva: 2013. Április 19. 16:11
Sziasztok!!!
Volna egy olyan kérdégsem,hogy feljelenthet a szomszéd azért mert zajos a gyerek?? Ajtót bevágja,lejti a földre a dolgait...sőt ki is dobja a metlakira a zajjal járó dolgokat! 16 hónapos a kisfiam és ugyebár most érdeklik nagyon a nagy zajjal járó dolgok! Persze,nem hagyom neki,hogy ezeket csinálja,de hát azért naponta mégis megteszi! Az ajtózás is nagyon tetszik neki,kinyitja becsapja...nem tudok vele mit csinálni!! A szomszéd irt egy levelet,hogy neveljem meg a gyerekem,mert én antiszociális vagyok! Ő egyetemista és tanúlni szeretne,de nem bir! A végére azt irta,ha nem hagyjuk abba akkor segitséget kér...gondolom a feljelentésre gondol!!! Nagyon bosszant,hogy annyira előadta magát,hogy ő tanúlt meg ilyenek,de személyesen nem volt hajlandó feljönni!!
Valaki tudna nekem tippet adni,hogyan szoktassam le a gyereket ezekről?? 
Nekem egyszer a "kedves", antipatikus szomszédom azt mondta, az ő gyerekei nem mentek kétszer végig ugyanazon a járdán, ha ő nem akarta.
Én meg, hogy az enyémek, bizony, nem ilyenek. De egyáltalán nem szeretném, ha ilyenek lennének!
Úgy látom, az idő engem igazolt!
Idefigyelj, kedves Luanda!
Az effélékkel - "Én se voltam különb kiskoromba! Vagyis anyám szerint!!! Nagynéném azt mondta,kidob az ablalkon"
-önként dugod a fejed az oroszlán torkába!
Remélem, mérlegelted???
Most már elvonatkoztatva a témától kicsit: szerinted miből alakul ki az emberek önzése, hogy nekik mindenhez joguk van? Pontosan abból a nevelési elvből, hogy ráhagyunk mindent a gyerekre, hiszen joga van neki is megtapasztalni milyen fedőket összegütetni fél órán keresztül a konyhában, stb. Tehát már egészen kicsi korban kezdődik az, hogy csinálja csak nyugodtan, majd megtapasztalja, majd rájön, nem korlátozzuk a szabadságát, hűde jó lesz. Ebből lesz 20-30 éves korra az, hogy nem bírja elviselni, ha elszáll egy légy az ajtaja előtt, mert neki joga van úgy élni a sokszáz lakásos panelben, mintha tanyán élne.
5 éveseket tanítok. Igen sok gyereket nem nevelnek a szülei (nem Mo-on lakunk), hanem rábízzák a cselédre, mert egyrészt ez itt normális, elfogadott teljesen, másrészt meg nincs hozzá idegük, energiájuk. A cseléd meg mindent ráhagy. Hogy milyenek ezek a gyerekek? A közösségről fogalmuk nincs, arról, hogy ők a részei. Teljesen ismeretlenek az alapvető, közösség érdekében hozott írott és íratlan szabályok a számukra. Tehát ha éppen énekelni támad kedve, amikor én mesélek, és a többi örömmel figyel, akkor megteszi, hiszen miért ne tenné meg? Joga van hozzá! Nagyon hosszasan tudnám sorolni, hogy már ennyi idősen milyen problémákkal küzdenek ezek a gyerekek azért, mert szenvednek attól, hogy most már közösségben vannak, és nem azt csinálják, amit akarnak.
Megismétlem megint, a gyerek tizenhat hónapos!
SZÓ NINCS itt sem neveletlenségről, meg "környezet idegelésé"-ről!
Azt is megismétlem, -bármilyen hihetetlen-, hogy én se hagytam a gyerekeimet, hogy csapkodjanak, stb., és nőjjenek, mint a mezők lilioma. S nem is bíztatok a nemnevelésre senkit!
De fenntartom, változatlanul, hogy amit ez a kicsi csinál, nem neveletlenség, nem bűn. Mert az ő korában a legtöbb pici (a Te kedvedért így!) hasonlókat csinál, és ebben a korban ez NORMÁLIS!
(Ezen felül, nekem sem a "sz@ranya", sem a "szuperanya" szó nem tetszik, előbbi, mert ronda, utóbbi, mert nem létezik.
S még, hogy tapasztalom, hogy az emberek toleranciája egymás iránt, sajnos, egyre kisebb, az önzés -NEKEM jogom van ehhez, meg ahhoz- egyre nagyobb.
Úgy látszik, még a babákat sem kímélik.
Pedig nekik is JOGUK VAN koruknak megfelelően ÉLNI.)
Jéééééééééééé....nem csak az én gyerekem csinálja!!! Akkor ő is rosszúl nevelte????
Ezt a többieknek irom,hogy lássák nem csak az én gyerekem csapja be az ajtót!!
Ez azért toleranciafüggő. Anyámékat pl az sem zavarja, hogy a szomszéd szombat esti kerti partijaitól hangos az utca, a gyerekkel járó zajokat meg tök természetesnek veszik (nyilván a kritikátlan üvöltés, meg dobálózás meg ilyenek azért nem természetesek, de nem szólnának a szomszédnak miatta). Én azért néha felbosszantom magam az egész nap zúgó fűnyírókon, az ünnepnapokon is hajnalban körfűrészelőktől, stb...
Minden gyerek más, van, amelyik hamar megérti a nem szót, van, amelyik folyton a határokat próbálgatja, azért szerintem egy 16 hónapos gyereknél nagy a szórás, hogy melyik kölök mire alkalmas.
Tény, hogy a (következetes) nevelés is nagyon fontos, de azért az sem az igazi, hogy folyton "nevelve" van. (Volt szerencsém egy ilyen ismerőssel és az 5 éves kislányával sétálni, szerencsétlen gyerek egy lépést sem tehetett anélkül, hogy az anyja ne szólt volna rá valamiért... )
(Persze van átmenet a két nevelési szélsőség között. )
Azért az elég mókás hogy egyesek elvárnák egy 16 hónapos kisgyerektől aki épp hogy csak kilépett a csecsemőkorból, hogy úgy viselkedjen mint egy felnőtt, és tekintettel legyen bármilyen felnőttre. (Hozzáteszem sok felnőtt van aki sokévesen sem tud viselkedni de ez már egy másik téma)
Minden újszülött 0 azaz nulla tapasztalattal jön és jött a világra, még az is aki saját elmondása szerint tökéletes kisgyermek volt. Egy 16 hónapos még éppen hogy csak kezdi a szocializálódást és még kell neki pár év mire eljut erre szintre, és tetszik nem tetszik de az a helyzet hogy egy ennyi idős gyerek, már ha egészségesen fejlődik, éppen eléggé mobilizálta magát ahhoz hogy zavaró legyen, minden érdekli, mindent meg akar fogni, kipakolni, bepakolni, felborítani, nézni, nyomkodni, kapcsolgatni, felmászni, bemászni, veszélyérzete nulla. Neki egy használati tárgy mondjuk egy bögre az csak egy tárgy amiből mellékesen iszik az ember, de lehet azt még dobálni ütögetni, guritani, harapdálni stb. Az embernek lányának állandóan ökelmének a sarkában kell lennie mert pillanatok alatt bajba kerülhet. Már nem lehet órákig járókában tartani, mert neki mozognia kell, felfedezni a világot, és pont a napokban olvastam Velerdi Tamástól hogy azért van mostanában olyan sok autista és beszédhibás gyerek, mert nem hagyják őket eleget mászni, futni, mozogni, ugyanis az agy fejlődéséhez ez fontos.
A dobálózás is világ megtapasztalásának a része, nyilván ez zavaró mert zajjal jár, de nem abnormális viselkedés. Az az abnormális ha egy ilyen picinek mindent hagyunk, meg az az abnormális ha egy szomszéd miden zajra ugrik.
Nyilván törekedni kell az arany középútra, hogy a szomszédnak is jó legyen meg a gyereknek is, de ez egy panellakásban vagy akármilyen társasházban marha nehéz, tudom mert próbáltam.
A topikinditó problémájára az lehet a megoldás ha másfelé tereli a gyerek figyelmét esetleg szönyeget tesz le. Majd ha már eleget tanulmányozta a gravitáció működését akkor leszokik a dobálózásról és a csapkodásról, aztán lesz más idegesítő szokása:)
Látod...én vagyok a rossz anyuka aki nem neveli a gyerekét!!!
Tényleg olyan nehéz elhinni, hogy vannak/voltak gyerekek, akik úgy nőttek fel, hogy nem idegelték ki a környezetüket? Itt járunk, hogy aki ilyet mond, az szenilis? El kell keserítenem téged, az én anyukám annál sokkal őszintébb önmagához is, és hozzánk is, illetve a memóriája is elég penge.
Tudod az a vicc, hogy aki nevelni meri a gyerekét, az lasan már meg sem mer szólalni, ha feljön egy ilyen téma, mert megvetendő kissebbséggé vált, szaranya, aki minek szült gyereket, ha nem bír elviselni még ennyit sem, stb.
TIZENHAT hónapos ez a gyerek itt!
NEM 3-4-5-stb. ÉVES!
Kérdezd meg mégegyszer az anyukádat!
Ugyanmár!
Az emlékezetünk néha megcsal ám!
Én egészen élénken emlékszem, hogy a saját gyerekeim dobáltak, doboltak, futkároztak, stb.
Sőt, még arra is -bizisten, jó kislány voltam!
-, hogy hócipőben beleálltam a pocsolyákba, és néztem a felhőket!
Na, nem tizenhathónapos, hanem áltsulis "kiskorú bűnözöként". (Tizenhathónaposan nem tudom, miket csináltam, és sajnos, megkérdezni sincs már kitől.)
Nalunk nem volt ilyen, lehet, hogy genetikailag serult a csalad.
Mi nem vagyunk az ajtocsapkodos, hangoskodos fajta.
Vagy lehet, hogy csak igy voltunk nevelve, meg a gyerekeink is.
Pár hozzászólással lejjebb azt írta az Anyuka, hogy a gyereket 5 percnél tovább nem köti le semmi. Nem ez a hiperaktivitás vagy figyelemhiány vagy minek hívják, ami már betegség, kezelni kellene?
Vannak zajok, amik hozzátartoznak egy gyerek felnövéséhez. De az állandó ajtócsapkodást én nem tűrtem volna el a gyerekeimnél annak idején, inkább általam sérüljön a lelke és az önérzete, mint hogy később a közösségben kapja meg sokkal durvábban a leckét, mit szabad az emberi együttélés keretein belül és mit nem.
Azonkívül az ajtó mellett a fal megreped, az ajtótok kilazul, az ajtóüveg betörik, a padlócsempe elrepedezik: hiányzik ez a családnak? Nem lenne egyszerűbb mégis némi tiltást életbeléptetni?
Idegen gyerek randalírozására, amitől a hajam ki akart hullani, nem emlékszem
.
A sajátjaim csínyjeire annál inkább!