Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hálás vagy hálátlan gyerek
Létrehozva: 2012. szeptember 28. 13:24
Most nem a boldog, rendezett, "normális" családban élőkhöz szólok, hanem azokhoz, akik azt hitték, rendben szépen, normálisan nevelték fel a gyerekeiket, szeretetben, és mégis azt kapják vissza tőlük, hogy hátat fordítanak a szülőnek, megtagadják, csakis kényelmük és kedvük kiszolgálására "tartják" a szülőket, és ha ez nem sikerül, akkor a szülő gonosz, szemét, önző a számukra. Én nem vagyok ugyan gyakorló anyuka, de sajnos több olyan emberrel is találkoztam közvetlen környezetemben, akiknek sikertelen a szülői szerepük, akiket a gyerekeik csak anyagilag kihasználtak és kihasználnának még továbbra is, ha lenne miből...Lelkileg zsarolják őket s csak ha szarban vannak, akkor tudnak némi álkedvességet mímelni, de a megelőző jó tanácsra nem tartanak igényt. Ha nem csinálhat azt a gyermek, amit akar és úgy ahogy neki tetszik, akkor meg van sértve, ha szólnak érte, és csinálja a feszkót, úgy hogy a szülők még hónapokig nyögik lelkileg a botrányokat.
Miért van az, hogy sok ismerősöm, barátom tapasztalja ugyanezt, hogy ha a szülő nem hagyja magát kihasználni teljesen (anyagilag és/vagy lelkileg), akkor rögtön megátalkodott, egoista szemét lesz és elfordul a gyereke? Másoknál azt látom, hogy a felnőtt gyerekei otthon élnek, vagy dolgoznak, vagy nem, eszük ágában sincs önállóvá válni, életképtelen herék, néhányan még az érettségit sem teszik le, nemhogy tovább tanuljanak, azt viszont elvárják, hogy a szülő kényükre - kedvükre tegyen, mert ha nem akkor jön a "szent harag és sértődöttség", amit csak anyagiakkal lehet megváltani. Méghogy a szeretetet nem pénzben mérik?? Dehogyis nem...némely gyermek számára a szülői szeretetet biztosan igen! És a szülői kötelességérzet mellett hol marad a gyermeki kötelességérzet?
Más is van így ezzel ?? Segítsetek kérlek megérteni, hogyan fajulhatnak idáig a dolgok?
Miért van az, hogy sok ismerősöm, barátom tapasztalja ugyanezt, hogy ha a szülő nem hagyja magát kihasználni teljesen (anyagilag és/vagy lelkileg), akkor rögtön megátalkodott, egoista szemét lesz és elfordul a gyereke? Másoknál azt látom, hogy a felnőtt gyerekei otthon élnek, vagy dolgoznak, vagy nem, eszük ágában sincs önállóvá válni, életképtelen herék, néhányan még az érettségit sem teszik le, nemhogy tovább tanuljanak, azt viszont elvárják, hogy a szülő kényükre - kedvükre tegyen, mert ha nem akkor jön a "szent harag és sértődöttség", amit csak anyagiakkal lehet megváltani. Méghogy a szeretetet nem pénzben mérik?? Dehogyis nem...némely gyermek számára a szülői szeretetet biztosan igen! És a szülői kötelességérzet mellett hol marad a gyermeki kötelességérzet?
Más is van így ezzel ?? Segítsetek kérlek megérteni, hogyan fajulhatnak idáig a dolgok?
Az nem tiszteletadás a gyermeked iránt, hogy mindent megteszel érte?
Áruld már el a minden feladásán kívül pontosan mit kellene tenni?
Az átlag anya egyedül még csak nem is képes boldogulni több gyerekkel!
Az átlag anya néhány hét után visszamegy dolgozni!
Hát ez már tényleg no komment, nem is tudom értelmezni, amiket itt írsz. Te a gyerekeidet hibáztatod! Olyasmiért, amiről ők egyáltalán nem tehetnek! Nekik talán jó volt korábban megszületni, kórházban kezdeni az életet, orvosokhoz járni? Tőlük szerinted ez nem követelt semmilyen energiát, akaraterőt, küzdőszellemet?
Ez nincs így rendjén, és szerintem a szíved mélyén Te is érzed ezt. Szerintem is menj orvoshoz, tényleg.
Előre kérek bocsánatot mert nagyon rosszat fogok mondani!
A kórházban, ahol én fél évet feküdtem az iker terhességem idején...15-en voltunk iker terhesek...1-1 hónap eltéréssel ide vagy oda... ebből a 15-ből ketten szültünk időre és egy kismama 8 hónapra 220 és 260kg-val 3-an vállaltuk be azt amit az orvosok mondtak, hogy hosszú hónapokat kell a kórházban maradnunk, mert az iker terhesség mondhatni "veszélyeztetett" a többi kismama ezt nem vállalta, saját felelősségükre otthon maradtak, mert nehogy már áldozatot hozzanak, ők otthon is pihennek és betartanak mindent...
Nos akik nem vállalták be...azoknak többségében meghaltak, volt akinek csak egy maradt életben...90 dkg-al születtek... volt akinek mindkettő hálisten megmaradt szintén nagyon pici súllyal...
Az orvosok azt mondták akkor, hogy a renitens iker kismamáknál sajnos mindig ez van... az az biztosan van kivétel, mert azok mindig vannak... de az esetek többségében sajnos a kismamák tehetnek arról, hogy legalább 7-8 hónapig nem hordják ki...
Remélem Te a kivétel vagy! Azért írtam le, mert sok ikerterhes kismama így csinál magából áldozatot, amiről az életben maradt gyermek/ek, még kevesebbet tehetnek.
ne turkalj a gondolataim kozott! :-))
szerintem is, a tisztelet az eletben tartasi kotelezettsegek feletti dolgokert jar.
Te lehet így viselkedsz!
Aki 610 grammos gyermeket szűl, annak eszébe ne jut!
Te nem vagy normális, esküszöm.
Pszichiáter látott?
INkább? Hát te is inkább azt szültél volna, csak ez nem szabadon választott.
Nagyon el vagy tévedve.
Boruljon le mindenki előtted? Hát tudod, azt mondanám, valóban hős anya vagy, de ezek után már csak sajnálatraméltó.
Téged pontosan miért is tisztelnek?
Semmi olyat nem tettél amit én felvállatam!
Te csak szeretted őket és gondoskodtál róluk!
De szép is lett volna, ha az életünk ennyi áldozatot kívánt volna csupán!
OFF
hehe, ra kellett ulnom a kezemre, mert racuppant volna a klavira, es nem irt volna kedveset!:-) de annyira felesleges lett volna... aki nem latja annak a szerencse nelkuli hsz. abszurditasat, felesleges ramutatni, soha nem fogja megerteni...
ON
Ezt a szerinted minimumot a szülők kb. 70%-a nem vállalja fel!
Inkább szül "egészséget újszülöttet" akivel nincs gond!
Én benne éltem, pontosan láttam.
Volt koraszülött ikerpár gyermeked?
Végigolvastam. Szörnyű.
És ezt remélhetőleg el is mondod nekik párszor, neked köszönhetik, hogy életben maradtak. Ezért tiszteljenek.
Tiszteletet nem lehet elvárni..ahogyan semmit sem... adni kell és akkor visszajön. Én is szültem ikreket, pont én is egy és egy fiút..nem volt egy egyszerű futam. A nagyobb fiam 2.5 éves volt amikor megszülettek. Azt hiszem a többit akkor nem kell ecsetelnem Neked...
Majdnem 10 évig voltam velük otthon.
Én is úgy érzem, hogy erőmön, lehetőségeimen túllépve a lehetetlent és az elérhetetlent is megteremtettem. De azt hiszem ezzel minden szölő így van, akárhány gyermeke is van.
De nem érzem, hogy poroszos elvárásokkal ki lehet vívni a tiszteletet.
Azt csak tiszteletadással lehet...
Lehet végis kellene olvsani.....................
És erről ők tehetnek?
Eszem megáll.
Azért tiszteljenek, mert koraszülöttek voltak?
Mondd, hogy csak provokálsz.
Sajnálatos, hogy az életednek ezek a magad alkotta szegmensei hiányoztak!
Milyen idős gyermekeid vannak?
Érdemes megnézni
http://www.youtube.com/watch?v=Uhd4B0Lnq-g
Azt hittem, csak nekem tűnt ez föl. Iszonyú szarul hangzik.
Basszus, tiszteljék a gyerekei, mert koraszülött létükre mindent megtett értük? Basszus, nem ez a szülő dolga? Ők tehetnek arról, hogy koraszülöttek voltak?
Fú, ezen felhúztam magam.
Jézusom.
Te pont úgy fogsz járni, mint ami a topiknyitóban van.
Hát ők akartak megfoganni? Ők akartak korábban megszületni? Az a minimum, hogy mindent megtettél azért, hogy egészségesek legyenek! Nem pedig a plusz, amiért tisztelet és hála jár!
Én tisztelem az Édesanyámat (így is hívom), mert olyan szeretettel és türelemmel viszonyult mindig hozzám, hogy csak példa lehet számomra. Neki mindig volt egy kedves szava, ölelése, ideje, figyelme, pedig dolgozott, és nem is egyedüli gyerek vagyok. Ezekért tisztelem és szeretem, nem azért, hogy orvoshoz vitt, amikor beteg voltam.
Nekd fizetned kellet azért, hogy felneveltek
Jajj!