Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermektelen
Létrehozva: 2012. szeptember 7. 18:12
Sziasztok,
Azert inditok topikot mert , nem tudom mit tegyek.
35 eves vagyok , ferjnel vagyok 3 eve. A baba dolgot csak huzom es huzom. Nem is tudom ,hogy tenyleg szertenek e babat.
Igazabol, szerintem azert huzom mert a mai napig haragszom a szuleimre. Apam alkoholista aki, megkeseritette az eletemet. Allandoan cikizett, rohogott rajtunk, soha nem olelt meg vagy mutatta ki a szeretet. Meg azert is rank szolt ha nevetutnk valamin es vert is minket. Szaz szonak is egy a vege, soha nem ereztem volna hogy szeretett.
Az anyam dolgzott allandoan de o sem tudta igazan kimutatni a szeretet. Nekem soha nem mondtak a szulim,hogy szeretnek. Mi nem beszeltunk meg semmit, nem emlekszem hogy valaha is osszebujtunk volna TV-t nezni. Jatszani nem jatszottak velunk.
Szerintem felek valamitol nagyon, de magamnak sem tudom bevallani,hogy mitol.
Szeretem a gyerekeket , de lehat azert nem vagyok ra mert amikro a sajat gyerekkoromra gondolok akkor csak egy sotet folt van ?
Volt mar valaki ilyen helyezetben?
végigolvastam a válaszaid, , értelek. Így más értelme van a húzom az időtnek. itt nem a férjed csapod be hanem magad.
azt kéne kideríteni magadban, hogy a félelem miből fakad, érzel e külső elvárást a gyerekvllalásra? abból, vagy tényleg abból, hogy félted egy rossz gyerekkortól a még meg nem született gyermeked?
megí rod férjeddel se mersz midnent megbeszéln. hát ezesetben tényleg jó hogy fórum, emrt ha itt ki mered modnani, akkor hátha észrevezsed, kimodnható, megélhető, és a férjeddel teljesen nyílt tudsz lennei a ygerekkel kapcsolatos, félelem, elvárások magad felé, gyerekkorod, stb témában is. és végülis ez lenne alényeg, mert egy pár vagytok, nem egyedül kell ezen túllendülnöd. ahogy ha vállatok, nemvállaltok gyereket, az se csak a te vállalásod, hanem kettőtöké.
sok bátroságot, hogy nyiss otthon , és bármit el merj modnani a férjednek. hidd el, a jóban rosszban igaz. kettőtök életét befolyásoló dolgokat bátran őszintén kell átbeszélni, akkor is, ha csak egyik ember érzi a félelmet, stb. egy pár vagytok
En ezt ertem amit irsz. Mi szeretnenk, viszont egy hatalmas nagy adag felelem van bennem. Ennek akarok igazabol utana jarni, mert nem szeretnem ohgy emiatt ne legyen babam.
termeszetesen vannak hobbijaink amit mindketten szeretunk ,de nem olyanok amirol teljesen le kellene mondanunk.
Azt gondold végig, hogy Te (és a férjed) szeretnél-e most, vagy a közeljövőben gyereket. Ne számítson semmi, az sem, hogy mi volt a múltban, csak az, hogy Ti mit szeretnétek.
Ha neked rossz is volt a gyerekkorod, a saját gyermekedét még széppé teheted. Persze csak akkor, ha örömöd lelnéd abban, hogy gondoskodsz egy gyerekről.
Azt is érdemes megfontolni, hogy van-e olyan tervetek, aminek megvalósításában akadályozna titeket a gyerek. Pl. továbbtanulás, szakmaváltás, kedvenc hobby/sport művelése. Nem bűn bevallani, ha valamit nem szívesen adnál fel még a gyerek miatt sem.