Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Negatív vagyok
Sziasztok!
Az a problémám, hogy folyton azt veszem észre, hogy negatív vagyok, és ez sajnos nagyon-nagyon befolyásolja az életemet..
Semminek sem tudok igazán örülni, folyton mindenért morgok.Ha valami negatív dolog ér, egyből írok a cégnek, hogy mégis hogy képzelik.
A kritikát nem bírom.
Párom elfogad és szeret,támogat (8éve) úgy, ahogy vagyok, én mégis mindig a hibáit hánytorgatom, ha találkozok egy barátnőmmel, folyton csak panaszkodni tudok.Hol a férjemre, hol a családomra, mindig csak nyavajgok...
Mindig mindennel elégedetlen vagyok, soha semminek nem tudok őszintén örülni, és ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy én akarom, akkor iszonyatosan tudom sajnálni magam...És közben másokra meg iszonyat módon tudok irigykedni.
Voltam a Pozitív gondolkodás napján, olvasok pozitív gondolkodós dolgokat, olvastam a Titkot, voltam családállításon, próbálom 'feloldani' ezt a görcsöt, ezt a megmagyarázhatatlan dolgot magamban. Járok jógázni fél éve, próbálok megoldást találni.
Múlthéten egész héten magam alatt voltam, egyfolytában 'sajnáltam magam', mert sosincs annyi pénzem, amennyit szeretnék, mert évekig kell gyűjtögetni, hogy az ember biztos hátteret teremtsen egy baba vállalásához (másoknak bezzeg milyen könnyen megy).
Szóval egész héten csak úgy úsztam a negatív gondolatokban, erre tegnap kirúgtak. Átszervezték a cég terveit, külföldre fókuszálnak, mert belföldön nincs többé 'babér', nekem nincs külföldi tapasztalatom, úgyhogy kiadják egy ügynökségnek a marketinget.
Kirúgtak abból a munkából,amit teljesen biztosnak gondoltam, mivel nagy múltú cég, és van ismerősöm, aki itt dolgozik 4éve.
3éven belül ez volt a 6. munkahelyem, valahogy minden munkahelyemen fél évet töltök el. Fél év. És aztán vagy csődbe megy a cég(2helyem) vagy a válság miatt leépítenek embereket(3másik cég).Egy cég sem 'virágzik' azóta, hogy elküldtek.Valahogy mindig kifogom.
És most itt ülö, a merő önsajnálatban, és nem tudom, hogy mivan.
Hogy mégis mit csináljak. Mintha belém lenne programozva, hogy fél évet tudjak csak egy munkahelyen eltölteni. Mintha rám lenne írva.
(folyt)
Szerintem teljesen mindegy, hogy hova mész, mert amíg nem változtatsz magadon, addig a problémákat és ugyan azokat a mintákat is viszed majd szépen magaddal.
(Önmagunk elől nem menekülhetünk, csak a szembenézés nyújtja a teljes megoldást- legalábbis szerintem.)
Amíg ilyen szinten lenézel másokat, ne várj sok jót. El kezdtem olvasgatni a hsz-eidet, de nem értem a végére... Kb.mindegyikben azt hangoztatod, hogy márpedig neked milyen szuper szakmád van, imádod, hogy te mennyit güriztél érte, bezzeg mások... Ideje elfelejteni másokat, mert senki életébe, fájdalmába,örömébe nem látsz bele, ahogy abba sem, hogy nekik mikkel kellett megküzdeniük! Szerintem senki nem jön ahhoz, hogy mást minősítsen, amíg nem járt annak a cipőjébe....
Sok hozzád hasonló embert ismerek, akik az önsajnálattal hívják fel a figyelmet magukra, és belül igen csak törteőek... (Gimiben is az ilyeneknek nem mertek rosszabb jegyet adni, mert különben jött a duli-fuli, vagy anyuci...)
Én is egyet tudok érteni azokkal, akik az önkénteskedést javasolják, csak az a baj, hogy -feltételezem- ha el is mennél ilyen helyre, nem másokért tennéd, hanem csupán a lelkiismereted megnyugtatása végett, és azért, hogy elmondhasd (ismét), hogy te milyen jó vagy.
Nem akarlak bántani, azért írtam le én is-ahogy többen-, hogy feleszmélj...
Minek örülnél? Van olyan?
Minek tudnál őszintén örülni? Van e, ami nincs, pedig szeretnéd?
Mi az a 3 dolog, amit kívánhatnál egy jótündértől? És mi az a 3, amitől biztosan meg akarnál szabadulni?
elolvastam a nyitódat+a 2. hozzászólásodat is. az ilyen embertől menekülni szoktam, a saját lelki nyugalmam (és boldogságom) érdekében.
nagyon vigyázz, nehogy a párod is besokalljon, mert hosszabb távon fárasztó az ilyen ember.
Kedves mipmopmip!
Lehet, hogy már mások is írták, de megkérdezném, hogy "kis" örömökben van-e részed? Egy jó étel, finom ital, süti, egy fantasztikus koncert vagy katartikus színházi élmény, egy minden porcikát felfrissító masszázs, egy jó kis szex-éjszaka, úszni a hűs folyóban, vagy tekerni kilométereket, eggyé válni a természettel...
Nem akar és nem képes rá.
Marad a langyos meleg ( jaj, majdnem azt írtam hogy fosban) trutyiban.
nem, nem semmi. es? ennek elismeresetöl megoldodnak a problemaid?
egyebkent ha kerhetlek, ne nekem magyarazd, hogyan lehet vagy nem lehet megvaltoztatni agyi folyamatokat...
Ne írj ilyet!
Igenis lehet változtatni, HA AZ ILLETŐ AKAR VÁLTOZTATNI!
Az más kérdés, hogy neked teljesen kényelmes ez az önsajnálat, és eszed ágában sincs kimászni belőle, de ne akard,hogy más is benneragadjon.
ez tökeletesen igy van, igaza van az ismerösödnek.
egyebkent szerintem mipmop eseteben nem ez a helyzet, csak meg hianyzik az AHA-elmeny, a villamcsapasszerü felismeres. majd jön. lehet, hoyg meg ma, lehet, hoyg 2 het mulva, lehet, hoyg 1 honap mulva. de jön. az eresi folyamat tanui vagyunk.
meg csak nem is csesztetem.
az ember szabad leny. mindenkinek joga es szabad lehetösege van ugy elszurni az eletet, ahogyan akarja.
ö el ezzel a jogaval.
engem nem erint. az ö elete, nem az enyem.
Nos, csak egyetérteni tudok az előző (75.) hozzászólásoddal, ehhez pedig hozzátenni azt, hogy nekem ráadásul még párom sincs, esélyem meg nagyjából akkora rá, mint elhelyezkedni. Magyarul 0.
De hogy valami jót is mondjak: kertesházban lakom a szüleimmel egy nagyon jó, élhető környéken, és ez már így is marad. :)
Egyébként pedig úgy gondolom, épp eleget szekíroznak minket az emberek amiatt, hogy "negatívak" vagyunk, semmi szükség rá, hogy még mi is haragudjunk magunkra emiatt, meg cseszegessük magunkat. Pláne úgy, hogy azért jócskán van is rá okunk...
miböl gondolod?
elmondtam - nem mellesleg szakmai ervekkel es tudassal alatamasztva -, mit lehet tenni ahhoz, hoyg meggyogyulj.
nekem nem erdekem, hoyg higgy nekem. neked annal inkabb.
hogy mit teszel - teszel-e egyaltalan barmit is - , az kizarolag a te dolgod, a te döntesed, sajat magaddal szembeni felelösseged.
ismet a szokasos paranoias amokfutas, nem neked szol, semmi köze hozzad, a betegseg tünete.
egyszerüen lepd at a hsz-it.
Szia!
Aki nem akar gyógyulni, azt erőszakkal nem lehet gyógyítani.
Főorvos ismerősöm mondta ezt egyszer egy távoli rokonomnak.
( ez jutott eszembe, meg a falrahányt borsó.)
oriasi optimizmus, oriasi lelkesedes ---- "semmi sem jo". köztes megnyilvanulas nincs.
igazabol azt kellene megtanulnod, hoygan banj a teged körülvevö realitassal.
nem jogaval, hanem egy jo pszichologussal fogod elerni.