Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Nem vigyáznak az unokákra

Nona77
Létrehozva: 2012. július 11. 10:11

Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.

 

Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.

Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.

  1. 2012. július 16. 11:29926.

    Örülök, hogy a Te véleményed is engem igazol...

     

    Volt olyan időszak, mikor elbizonytalanodtam, hogy talán az én értékrendemmel, vagy értékítéletemmel lehetnek gondok, vagy csak túl sötét az a szemüveg, amivel az ő világukat szemlélem...

     

    Apósom mindig vezető állásban dolgozott, régebben igazgató volt, most saját cégét vezeti.  Nagyon büszke magára, és elégedett az elért sikereivel!

    Borzasztóan arrogáns, pökhendi, és csak egy véleményt ismer el igaznak, a sajátját! 

     

    Apukám pont az ellentéte, ő is mindig fontos ember volt, és felelős vezető, de szerény is egyben, ami nagy erénye, és képes meghallgatni másokat, emberszámba venni... 

     

    Előttem ez a példa volt, ilyen családban nőttem fel, és ebben hiszek én is...

     

    előzmény:
    Goldmund (921)
    2012-07-16  11:10
  2. -1-
    -1-
    2012. július 16. 11:28925.

    Triviál hsz-át alátámasztva magam is megerősíthetem, ez is csak történetfüggő.

     

    Egy ismerős családnál hasonló a helyzet. Ugyanis különböző a családok pénzügyi lehetősége, és ehhez mérten az év minden hónapjára jut vagy két ajándékozási alkalom.

    Ők meghatározták az összeget, de azért, hogy a fölé ne menjen senki.

    előzmény:
    Goldmund (921)
    2012-07-16  11:10
  3. -1-
    -1-
    2012. július 16. 11:24924.

    Ez természetes, hogy magamból indultam ki, de tudod azért a véleményem fenntartom, hogy egy gyerek nem attól jó vagy rossz, hogy verik vagy sem.

     

    Másképpen megközelítve a témát - ahogy már írtam is -, azt gondolom, hogy egy gyerek soha nem lehet olyan rossz, hogy azért verést kapjon.

     

    De ha még tovább fűzöm a gondolataimat, meg a már megszerzett tudásomat, akkor még azt is mondom, hogy a gyerek olyanná válik, amilyenné a szülő engedi válni.

     

    Minden esetben kizárólagosan a szülőt tartom a gyerek "nevelésében" mérvadónak. (Más szóval hibásnak.)

    Amikor egy szülő arról beszél, hogy milyen az ő gyereke, akkor én nem a gyereket látom benne, hanem azt a szülőt, akinek ilyen a gyereke.

     

    Természetesen ezt is az én tapasztalatom alapján mondhatom,  de eddig úgy tűnik, hogy nagyon valóságos talajon mozgok ezzel a véleményemmel.

    előzmény:
    Dapazso (916)
    2012-07-16  10:38
  4. Torolt_felhasznalo_634765
    Torolt_felhasznalo_634765
    2012. július 16. 11:18923.
    Én nagyon szívesen lennék rokonságban Adamsékkel, szerintem nagyon jó fejek! :) És a családi összetartás pedig példátlan náluk. Majdnem ideraktam egy szmájlit, de ez nem vicc, én nagyon bírom őket! :)))
    előzmény:
    Goldmund (921)
    2012-07-16  11:10
  5. -1-
    -1-
    2012. július 16. 11:15922.

    Mostanában hallottam erről a kommunikációról, én most kezdem az ismerkedést a mibenlétével, de máris tetszik.

     

    http://www.youtube.com/watch?v=l3Nm5G-mNXM

     

    előzmény:
    sophia (915)
    2012-07-16  10:25
  6. 2012. július 16. 11:10921.

    Pedig ebben a családban az a borzalmas szokás, hogy összegben meghatározták, mennyit ér egy születésnap, egy névnap, és mennyit kell ajándékvásárlásra fodítani karácsonykor:(((

     

    Azt hittem, már semmin nem lepődök meg, de most megint padlót fogtam.  

     

    Döbbenetes.....

     

    Szívesebben kerülnék rokonságba az Addams-family-vel, mint velük....

     

    előzmény:
    sophia (918)
    2012-07-16  10:49
  7. 2012. július 16. 11:04920.

    67 éves vagyok.

    Három gyerekem, háromféle.

    De mindegyik diplomás(a nagyfiam most 43 évesen szerzi a 3.-at) mindegyik szabad ember.

    Már ami az élet felfogását  jelenti.

    Három olyan egyéniség akikre nagyon büszke vagyok,mert

    jó emberek,jó lelküek,segítőkészek,és sikeresek.

    Ezt tartom a legfontosabbnak.

    Igaz mostanában többett dolgoznak mint szeretném,de mindegyik azt csinálhatja amit szeret.

    Az unokáim gyönyörüek,és ahányan vannak annyifélék.

    Sokszor fáj mindenem,és sokszor mondom is nekik,ne törődjenek avval ha panaszkodom,csak jöjjenek,és hozzák az enyéimet,mert ha velem vannak semmi bajom.nem fáj semmi,csak ha elmennek marad csend utánuk.

     

    Ami viszont mostanság elgondolkodtat,hogy ha játszótéren,vagy vonaton, buszon vagyok az unokáimmal,azt látom ,hogy kevés a gyermekeivel játszó,beszélgető szülő..több a mobilozó,internetező anyuka,kismama.

    előzmény:
    sophia (912)
    2012-07-16  09:59
  8. 2012. július 16. 10:50919.

    Igen,ő egy ilyen gyerek volt,ezer bajjal-gonddal,és ezért talán őt szeretjük a legjobban .

    Viszont gyerekként nyaralni ,táborba csak a bátyjával engedtük .

    Nagyszülőknél -rokonoknál csak velünk

    Ő az az ember,hogy aki nehézzé teszi azt hogy szeressék,pedig csupa szív-lélek.

    Ma már 40 éves,egyetemet végzett és becsavarogta világot,idén ismét Új-Zélandra készül,igaz most már a párjával.

    Sikeres,boldog ember,és ez a lényeg...nekem.

     

    előzmény:
    akarkivagyok (906)
    2012-07-16  06:35
  9. 2012. július 16. 10:49918.

    Kedves Goldmund!

     

    Ebéd-főzés: Anyósom eleinte a sok munkára hivatkozva nem folytatta eme nagyon hasznos időtöltést, de később kiderült, utálja  a konyhai tevékenységeket, ezért szereti, ha ezt más végzi helyette. 

    Nagyon sok alkalommal levettem a válláról ezt a terhet, mert nekem vele ellentétben nem esik nehezemre a sütés -főzés csak egy idő után, amikor szinte minden hétvégén teljes kiszolgálásban volt részük, és ezt nemhogy megköszönték volna, úgy viselkedtek a mi otthonunkban, hogy az bántó volt, közöltem a férjemmel, én ezt nem csinálom tovább, mert elegem van!!! Tudomásul vette, elfogadta, és szinte teljesen megszüntek a nálunk lévő családi összejövetelek (legalábbis egy időre)

    Tudod, nem vagyok haragtartó, és a mi családunkból hozott minta hatására, megint én léptem és nyitottam feléjük:)

     

    A sógoromék is elég furák.

    Mivel mi a bátyámmal nagyon jó testvérek vagyunk, gondoltam a férjeméknél is kölcsönös és elég erős ez a kapocs, tehát őket is többször meghívtuk, de ők nem viszonozták :( nekik valószínű nem volt fontos, én pedig nem szeretem az egyoldalú kapcsolatokat.

     

    Mikor megszületett a kislányuk, ahogy az illik, ajándékot vittünk a kicsinek és az Anyukának is, mikor meglátogattuk őket, és utána még többször, (itt ne nagy dolgokra gondolj, egy apró kis ruhadarab, egy kis játék, mesekönyv, a gesztus a lényeg, nem az ajándék értéke)

    Ők Bencének a közel négy év alatt soha semmit nem hoztak, és Annának sem... ha valami alkalom van, vagy megvesszük mi az ajándékot, és utána talán kifizetik pár hónap múlva, mert nem érdekli őket:( 

    Pedig ebben a családban az a borzalmas szokás, hogy összegben meghatározták, mennyit ér egy születésnap, egy névnap, és mennyit kell ajándékvásárlásra fodítani karácsonykor:(((

     

    Nekem ez nagyon torz, dolog, mert az én Szüleim, éppen azt hangsúlyozzák, hogy csak valami apróságot, mert mindenük megvan, és ha valamire mégis szükségük van, úgyis megveszik, tehát elég egy virág, vagy egy fénykép az unokákról, szépen bekeretezve, vagy egy fényképalbum album, a közös élményekkel... mert számunkra ezek sokkal értékesebbek egy drága gyémántgyűrűnél...

     

     

    előzmény:
    Goldmund (914)
    2012-07-16  10:17
  10. 2012. július 16. 10:43917.

    Jajde aranyos vagy!!

    Ezt megmutatom a doktorúrnak ,ha hazajön!

    előzmény:
    mamóka (900)
    2012-07-15  19:07
  11. 2012. július 16. 10:38916.

    Tudod,utólag mindenki okos.

    Különben egyik gyerekem se vett engem soha olyan komolyan(sajnos mai napig sem),hogy merengjen a "tévedéseimen".

    Szeretnek olyannak amilyen vagyok,..rapszódikus,egzaltált,tyúkanyóként.

    Sohse voltam mintaanya,de nem is törekedtem rá.

    Talán ezért vagyunk mindannyian máig is egy "fészekalja",megbocsájtjuk,elfogadjuk a tökéletlenségét bármelyikünknek.

    A te emlékeid valszeg súlyosabbak lehetnek a seggrepacsikról..

     

    előzmény:
    -1- (896)
    2012-07-15  18:47
  12. 2012. július 16. 10:25915.

    Köszönöm:)

     

    Csak egy gondolat erejéig visszakanyarodnék az előző napok témájához:)

     

    Nagy gondot okoz, ha egy szülő nem akarja tudomásul venni, hogy a gyereke felnőtt, nem képes elfogadni, hogy saját, külön élete van, saját gyerekekkel, akiknek a nevelését szeretné a legjobb tudása szerint és szeretettel végezni.

    Bizonyára nem egyformán élik meg a szülők a leválás folyamatát...

    Anyukámnak is nagyon nehéz volt, de ezt akkor nem éreztette velünk, előttünk nem sírt, nem volt szomorú, és nem mondogatta, viszont később, beszéltünk róla.

    Először a bátyám költözött el otthonról, pár év múlva én is követtem őt, a fővárosba... nagyon üres lett a ház nélkülünk, és igaz, hogy hétvégente hazajártunk, de az már nem volt ugyanaz:(

    Anyukám ráadásul abban az időben vesztette el a munkahelyét, az elsőt, mert kb húsz évig ott dolgozott:(

    Ott állt, munkahely és a két gyereke nélkül, ez eleve hatalmas változás volt az életében, de mivel nagyon érdekelte a lakberendezés, először tanult, majd elkezdett ezzel foglalkozni. A legjobb barátnőjével közösen vágtak neki ennek a feladatnak:)

     

    Nekünk persze nagyon nagy élmény volt az új élet, hatalmas élményekkel... 

    Bizalmat kaptunk a szüleinktől útravalóul, és szabadságot, mert felnőttünk ahhoz, hogy bizonyos dolgokban önálló döntésseket hozzunk. 

    Ha hibázunk, ami azért szerencsére ritkán fordult elő, és nem voltak óriási ballépéseink:) tanultunk belőle.

     

    A férjem családjában valahol én úgy látom, ez a természetes levállás valahol elakadt, és a szülők a mai napig azt hiszik, hogy az a helyes, ha beleszólnak a fiúk dolgaiba, kívülről próbálják irányítani az életét, és ebből adódnak a konfliktusok, mert ez sokszor teher...

    Ha képesek lennének normális emberi kommunikációra, ha megértenék, ha felfognák, sokkal könnyebb lenne. 

     Így a részükről folyamatosan sértődések láncolata zajlik...

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_368791 (887)
    2012-07-15  11:16
  13. 2012. július 16. 10:17914.

    Szia!

     

    Követtem a hsz-aidat, csak nem volt időm véleményt írni, pedig lett volna mit. Így most korábbi hsz-aidra reflektálnék.

     

    Egyszer írtál arról, hogy nálatok ebédelő apósod meghívta a sógorodékat is, akik jöttek és ebédeltek.

    Nos, erről az a véleményem, hogy nemcsak apósod nem tud viselkedni, de a sógorodék sem! Felnőtt ember megérti, hogy nem a házigazdától jött a meghívás, tehát nem kell komolyan venni. Másrészt: ha nálatok ebédidő volt, akkor náluk nem? Ha én ebédfőzés vagy ebédelés közben vagyok, nem ugrok föl az asztalhoz, hogy vendégségbe induljak. Vagy minden hétvégén potya ebédre várnak, és nem főznek?

     

    A (garázs)kulcsról.

    Bevallom, először nem értettem, kinek a garázsáról van szó, annyira hihetetlen volt, hogy a ti garázsotok kulcsát az apósod osztja el. 

    Nagyon egyetértek -1- fórumtárs 837. hsz-ával, aki ezt írta:

    "Amikor az após rendelkezik zárcseréről és kulcsok elosztásáról, akkor ott hiányzik annak az otthonnak a gazdája. "

    Erre nem mentség, hogy férjednek nincs műszaki érzéke, ezért apjával szerelteti fel a zárat. Persze, nem vagyunk egyformák, de bizonyos dolgokba egy felnőtt embernek bele kell tudni tanulnia. Mi lenne a véleményed egy olyan kétgyerekes anyáról, aki azt mondaná: nincs érzéke a főzéshez, ezért egyáltalán nem főz.

    Ha az apósnak amúgy is hajlama van arra, hogy a ti házatokban úgy viselkedjen, mintha az övé lenne, ezt csak erősíti, ha azt látja, hogy nélküle semmit nem lehet megoldani, fölszerelni és már csak az ilyenek miatt is folyton hívjátok, rá vagytok szorulva.

    Az a minimum, hogy a zár feltevésekor ott van a férjed, még ha mást nem tud csinálni, csak a csavarhúzót kézbe adni akkor is. A kulcsok pedig nála vannak, a végén kipróbálja és ő osztja el....

    előzmény:
    sophia (911)
    2012-07-16  09:43
  14. Torolt_felhasznalo_368791
    Torolt_felhasznalo_368791
    2012. július 16. 10:16913.
    Áh, szerintem csak lesz egy időszak amíg ki fog maradni a puszi, mert ciki lesz, később meg a kislányok fogják azt kapni, de jön majd az új kor, amikor agyoncsókolgatják a mamát megint
    előzmény:
    -1- (910)
    2012-07-16  07:18
  15. 2012. július 16. 09:59912.

    Kedves Dapazso!

     

    Bizonyára idősebb vagy nálam, és nagyobb tapasztalatod van a gyereknevelés terén, ha három manót is elindítottál az élet rögös útjain:(

     

    Talán én most még könnyen beszélek, Bence alig négy éves, Annácska pedig kilenc hónapos:(

     

    De vannak emlékeim, és saját tapasztalataim a bátyám már tíz éves ikerfiaival... mikor még nem voltak gyerekeim, nagyon sokszor vigyáztam rájuk, nagyon szeretem a gyerekeket, és ez mindig jó program volt, mindhármunk számára.

    A bátyámék mindig nagyon következetesek voltak a fiúkkal, a sógornőm négy éves korukig otthon volt velük, és utána is csak fél naposak voltak az oviban.

    Most is megértik, a határokat, a korlátokat.

    Sokat játszanak, néha egyedül, néha közösen, vagy a szüleikkel, vagy a két éves kishúgukkal. Olvasnak, néha néznek tévét is, és napi két órát használhatják a számítógépet:) bringáznak, úsznak, és egy a lényeg, soha nem unatkoznak.

    Mert legtöbbször a baj akkor kezdődik, mikor egy gyerek nem tud magával mit kezdeni:)

    Ezért fontos, hogy tartalmasan teljenek a napjai...

     

    Emlékszem, mennyit játszottunk a bátyámmal, és olykor az unokatestvéreinkkel is... akkor még nem volt számítógép, se mobiltelefon, se videójátékok, se egész napos tévéműsor:)

    Kint a kerben, homokoztunk, a Nagyikámtól elkértük a kávézaccot, játszottunk éttermeset... kipakoltuk a régi szőnyegeket, és függönyöket, abból készült a házunk, a babák voltak a gyerekeink, a fóliasátor a busz, abban utaztunk, aztán, ha meguntuk, nekem volt babaszobám, kicsi, apró babaház, bútorokkal és babákkal, a bátyámat sokszor rá tudtam venni, játszunk együtt, cserében én is autóztam vele:)))

     

    Aztán voltak közös programok, segítettünk megtölteni a palacsintákat, mosogatás után segítettem törölgetni, a Nagypapám és a bátyám sokszor szereltek együtt...

    Tanultunk németül, együtt festettünk, Nagyikám sok mesét ismert, és bár szinte kívülről ismertük már őket, újra és újra csodálattal hallgattuk.

    Nagypapám, a földgömböt ismertette meg velünk, és a térképet tanulmányoztuk, vagy órát készített kartonból, és megtanultuk a római számokat, a görög és német abc-t. A lényeg ugyanaz volt, soha nem unatkoztunk:)))

    előzmény:
    Dapazso (885)
    2012-07-15  11:06
  16. 2012. július 16. 09:43911.

    Mondjuk én soha nem használnék ilyen erős jelzőket, de a megállapításod nagyon találó.

    Mindig kíváncsi voltam, hogy egy kívülálló hogy látja, valóban én féltem a gyerekeimet, vagy az a normális, hogy meg akarom óvni a felelőtlen Nagpapától:(

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_325942 (884)
    2012-07-15  10:34
  17. -1-
    -1-
    2012. július 16. 07:18910.

    Igazad van, nem érdemes. De annnyira jó, amikor még valaki szaladgálhat az unokával, vagy éppen utánuk.

     

    Amikor találkozom velük - fiúk -, mindig örülök, hogy még kapok puszit.

    Mert hamarosan ez meg fog változni, de attól még nem lesznek kevésbé kedvesek a szívemnek.

     

    De nem kell elmenni ebben a témában az unokákig, hiszen nem az ő dolguk a nagyira nyitni, amikor neki arra már szüksége van.

     

    Addig pedig, amíg nincs rá szüksége, találja meg a maga elfoglaltságát, a maga szórakozási lehetőségeit, és örüljön a saját életének, meg annak, ha a gyerekeinek és az unokáiknak nincs rá szükségük, mert képesek önállóan élni, segítség nélkül.

     

    Azok a nagyszülők, akik áldozatként élik meg a "segítség" adást, bizony várhatják is azt az időszakot, amikor ők is teher lesznek.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_813897 (905)
    2012-07-15  22:50
  18. Torolt_felhasznalo_868256
    Torolt_felhasznalo_868256
    2012. július 16. 07:18909.

    Ha nagy áldozat lenne, nem csinálnám. De nem az (néha legfeljebb, és kisebbfajta), amit messze nem az motivál, kamaszkorában jön-e látogatni vagy nem. A motiváció: jól érzem magam vele, utána sorban, hogy tudom, a lányomnak nagy segítség, és valahol ezek után (ha egyáltalán eszembe jut) jön az, hogy jó lenne nagyobb korukban is jóban lenni valamennyire.

    Ehhez valamilyen szintű kapocs kell, nem elég rohangálni utánuk meg sütni-főzni (szerintem).

    Aztán lesz ami lesz, ki a francot érdekel most? Még hogy érdemes-e??

    Akkor minek gyereket szülni, az is hagyhat a francba öregkoromban. 

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_813897 (905)
    2012-07-15  22:50
  19. 2012. július 16. 06:58908.

    Miért ne mennének?? 

    én tiniként is vonatra ültem- apámék dolgoztak és nem vártam a hétvégéig... csak úgy gondoltam egyet és mentem a nagyanyámhoz.

    persze ahhoz, aki kicsiként szeretett és törödött velem. Azért mentem, mert szerettem és szeretett.. és tudtam, hogy ezzel örömet szerzek neki.
    És az én már majdnem felnött és kamasz gyerekeim is mennek a nagyszülőkhőz. Hol ide- hol oda.

    Sokszor csak úgy, máskor segiteni.

    Belefér az életükbe.

    ja... van amikor cipelik magukkal a barátot is.

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_813897 (905)
    2012-07-15  22:50
  20. 2012. július 16. 06:37907.

    Ne légy ilyen pesszimista, az igazság valahol a kettő között lehet.

    Szerintem az ember mindig a jelen helyzetet igyekszik a lehető legjobban csinálni, aztán azt úgysem tudja, később hogy fog alakulni bármi is.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_813897 (905)
    2012-07-15  22:50
  21. 2012. július 16. 06:35906.

    Hát már ne haragudj, de amiket írsz erről a gyerekről, az már, legalábbis szerintem, jóval túlmegy az elfogadható viselkedés határán. Persze, a te dolgod volt, van.

    Emellett az előző, általánosabb beírásaiddal maximálisan egyetértek én is.

    előzmény:
    Dapazso (894)
    2012-07-15  18:24
  22. Torolt_felhasznalo_813897
    Torolt_felhasznalo_813897
    2012. július 15. 22:50905.

    Végigolvasva ezeket a nagyon tanulságos hozzászólásokat, kérdezem: miért vagytok olyan optimisták, hogy azt hiszitek, bármennyit is társasjátékoztatok, strandoltatok, napi kapcsolatban voltatok az unokákkal, ezek az unokák 16-20 évesen majd látogatni fogja az akkor már öreg nagyszülőket? Nem ágytálazásra gondolok, csak néha-néha meglátogatásra, beszélgetésre. Nem fognak menni, mert már túl öregek lesztek a fiatalok életéhez, őket már a barátok, a szerelem, a munka fogja lekötni. 

    Több unokám is van, én is elég sokat unokázok, jó  a kapcsolatunk, de ahogy látom a dolgok alakulását, max. ennyire számíthatok majd.

    És sokszor elgondolom, érdemes-e betegeskedve, izületi, egyéb bajokkal küzködve szaladgálni akármelyik unoka után, ahelyett, hogy békében pihenne az ember.

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_337076 (0)
     
  23. Torolt_felhasznalo_868256
    Torolt_felhasznalo_868256
    2012. július 15. 19:24904.
    Pontosan. De lányom örül, hogy ellesz nálam a kicsi is néha. Én is örülök, hogy segíthetek, így mindenki örül. De milyen jó egyedül maradni is utána!:-)))
    előzmény:
    eda-1952 (903)
    2012-07-15  19:19
  24. 2012. július 15. 19:19903.
    Szerintem neki is elég volt a világlátásból ennyi idősen. Mama babázott, baba a körülnézegetést gyakorolta..)))
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_868256 (901)
    2012-07-15  19:11
  25. 2012. július 15. 19:16902.
    Te most kit is bunkóztál le..?
    előzmény:
    mamóka (900)
    2012-07-15  19:07

Címlap

top