Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Waldorf negativ oldala
Torolt_felhasznalo_913021
Létrehozva: 2012. május 10. 18:44
Sziasztok!
A Waldorf-oktatasrol csak pozitivumokat hallottam es olvastam ezidaig. Mivel fontos dontes elott allunk, szeretnem alaposan korbejarni a temat.
Ezert olyanok velemenyere vagyok kivancsi, akik barmilyen negativumot tapasztaltak/nak ebben az alternativ oktatasi rendszerben.
Nem szeretnenk addig donteni, amig csak csupa szep es jot hallunk errol az iskolarendszerrol, mert az ugye tul szep, hogy igaz legyen.
Johetnek pro velemenyek is, de a kontra jobban erdekelne!!!
Koszonom!
Madison
Ó, milyen nagy igazságra jöttem most rá.
Nem az igazság fáj, hanem a hazugság feltárása.
Valóban egy ritka példája annak, hogy hogyan kellene egymással kommunikálnunk.
Szeretek ilyen hsz-okat olvasni, mivel magam elég tüzes lévén, el tudok borulni.
Ha valaknek, akkor neked nem kellene magyarázkodnod.
Pont a te hsz-aid voltak a leghigadtabb és legpontosabban megfogalmazva.
Amikor elolvastam a hsz-t amire reagáltál, gondoltam magam is válaszolok, de olyan lehetetlen volt számomra, hogy nyugodt hangnemben tegyem meg, hogy inkább eltekintettem tőle.
Remek észjárás, amire ama régi mondás jelllemző: a királynőt megölnötök nem kell...
Tipikusan a visszavágok kategória, amiben semmi de semmi kézelfogható, de annál több kiforgatott megjegyzés.
Ezek nem érvek, csak kétségbeesett vagdalkozások.
Még egy megjegyzés a "szekta" szóhoz: aki ismer engem, tudja, hogy én lennék az utolsó ember, aki bármilyen szektába beállna, és elvtelenül védene elvakult hitnézeteket. Itt, ebben a topikban is - ahogy az életem minden más területén - igyekszem nem arany igazságokat felállítani, amelyektől eltérni nem lehet: pontosan ezért írtam csakis a mi intézményünkről, és azon belül is az óvodáról, és minden egyes hsz-emben azt is hozzátettem, hogy a sulit nem ismerem belülről, tehát nem is mondok róla véleményt. De az oviról sem mondtam, hogy aranyból van, egyszerűen leírtam a személyes tapasztalataimat, érzéseimet, benyomásaimat, amelyek a 3 év alatt lecsapódtak bennem - így a ballagás előtt. Mintha magamnak írtam volna egy visszatekintést. És igazad van, mindennek az életben van negatív oldala is, de ha pl. visszatekintesz egy szép barátság emlékére, amely már valami külső ok miatt megszakadt, ott sem az fog eszedbe jutni, ami - minden bizonnyal nem szándékos - bosszúságot okozott neked a barátod, hanem a szép emlékek, a nevetések, a bulik, a beszélgetések. És összességében igenis bátran ki mered jelenteni az arányok alapján, hogy ez egy csodálatos kapcsolat volt. Ugyanígy: biztosan voltak az oviban is apróbb kellemetlenségek, de őszintén mondom, hogy nem emlékszem rájuk, mert több volt a pozitívum. Hol ebben a szektáskodás? Valódi tapasztalatok alapján leszűrt valódi leírása az ott megélt eseményeknek. Konkrét beszámoló volt, és még véletlenül sem ment át sehol általánosításba, mert simán elhinném, hogy másutt teljesen mások a tapasztalatok, a közösségeknek is megvan az egyéni arculata, és bármilyen közösséget el tudnak rontani negatív emberkék, ha túl nagy arányban vannak jelen. Tanárként nap mint nap látom, hogy egyetlen iskolán belül is teljesen más légkörű két különböző osztály. Sőt, ami azt illeti, soha életemben nem volt még két egyforma osztályom, se hangulatában, se poénkodásban, se érzelmi oldalról, se agyilag, sehogy. Pedig 2003 óta ugyanaz a munkahelyem, és évente 6 osztályban tanítok folyamatosan.
Nem betűztem helyesírást, és az adatlapodon is egyedül azért "colombóztam", mert érdekelt, hol van az a város, ahol haldoklik az intézmény, meg ahonnan menekítik az óvónők a gyereküket. És meglepődve tapasztaltam, hogy jé, hát ez biz' ugyanaz, amiről én beszéltem. Nem akartam semmiféle vállveregetést beseperni, csupán megcáfolni egy téves infót, ami nyilvános fórumon jelent meg - egy olyan ember jogán, aki egyelőre még tagja ennek az intézménynek, vagyis hiteles és belső információk alapján. Ill. egy kérdést is feltettem, hogy mire jó ez? Erre sem kaptam választ. Nem akartam én meaculpázást, meg azt sem, hogy rám hagyd érvek nélkül, hogy jó, hát legyen nekem igazam, konkrét indokot, konkrét magyarázatot vártam volna a kérdésemre. De jó, felfogtam, te ezt már nem akarod megadni nekem. Rendben. Ez is egyfajta válasz egyébként. :)
Nagyon jól leírtad, az ovival kapcsolatban én is pont így érzek és ezeket tapasztalom, mint Te:)
A szülői estek nekem is felüdülés, itt tényleg törődnek nemcsak a gyerekekkel, hanem a szülők lelkével is, ahogyan írtad.
Na, ez pont olyan mint a játékoknál. Valaki a minap zenélő, mozgó, villogó játékot keresett. Beírtam neki, hogy kínai piac. Gondoltam veszi a lapot, hogy ha ordenáré gagyit akar, akkor ott biztos megtalálja.
Nem is a gagyiság igazából ebben a lényeg, hanem az, hogy a játék villog, csörög-zörög, zenél, jár.. A gyerek mit élvezne ugyan benne? Ő már semmit sem tud hozzárakni a fantáziájával/-ból, képzelőerejéből, kreativitásából.
Szóval az is egy fontos dolog, hogy nem feltétlenül jó az, ha készen kap valamit, de az sem, ha az a valami amit kap, ahhoz ő már nem tud mit hozzátenni. Így érdektelen lesz vagy egyszerűen elfojtják a kreativitását, kíváncsiságát, érdeklődését.
Eddig nem akartam erre reagálni, de most mégis. Szóval az adatlapod alapján arról az intézményről beszélsz, amibe mi három éve járunk. Átgondoltam, és nem volt olyan óvónő, aki "menekítette" volna innen a gyerekét. Az idei évtől itt dolgozó óvónő nem túl régen ismerkedett meg a w pedagógiával, előtte egy hagyományosban dolgozott, de jövőre már a w suliba fognak járni a lányai (mindkettő). A kezdettől jelen lévő óvónőnk fia most is oda jár, idén ballag. Évi pedig összetett, de teljesen más okok miatt távozott innen maga is, a gyerekei pedig akkor már régen nem voltak óvodások. Ennyit a "gyerekmenekítésről".
Hidd el, hogy egy arctalan, névtelen fórumon nem mondanám azt, hogy minden szép és jó, ha nem így lenne. De egy nem arctalan, nem névtelenen se. Az óvoda tényleg nagyon jó, a nyugalom szigete, a gyerekek kiegyensúlyozottak, boldogok ott (legalábbis az enyém biiztosan), és valóban kiteljesedhet mindenféle szempontból, ami csak egy gyereknek (és ezáltal a szülőnek) fontos lehet: szárnyalhat a fantáziája, ügyesedhet, tanulhat, jó példát láthat a nevelőitől, Őrá, személy szerint Őrá figyelnek oda, nem csupán egy gyerek a sok közül. Legalábbis én soha nem éreztem ezt a három év alatt. Havonta egyszer mindig volt szülői kör, ahonnan mindig lelki feltöltődéssel, új gondolatokkal, felfrissülve tértem haza, mert mindig volt szó általános pedagógiáról is (a korosztály igényeiről, élményeiről témakörök szerint), de aktuális élethelyzetekről is. És - bélyegezzenek bár önzőnek emiatt - nekem nagyon jól esett, hogy mindig törődtek a szülők lelkével is. Advent időszakában pl. mi is mindig kaptunk valami kis lelki útravalót, akár azáltal, hogy eljátszották velünk is azokat a kis játékokat, amit a gyerekeinkkel, akár azáltal, hogy konkrétan a felnőtteknek szóló rendezvényen vehettünk részt. (Hivatásos kételkedők kedvéért: semmi misztikum, okkultizmus, csupán a mindenkiben meglévő adventi várakozás a télben, amikor annyira jól esik egy kis lelki melegség, mint a testnek egy forró tea.) Mi most fogunk ballagni, de azt hiszem, soha nem éreztem még, hogy ennyire tagja lennék (önszántámból és szívvel lélekkel) egy közösségnek, mint amennyire itt az lehettem.
És még azt sem mondhatom, hogy az anyagi oldala negatív volt, itt ugyanis tényleg érvényesült az az elv, hogy szociális ok miatt nem maradhat ki olyan gyerek ebből a pedagógiából, akinek igénye lenne rá. Én egy másik oviból vittem (vagy a szókincsedből választva: menekítettem) ide a gyerekem, és ez volt az első, amit tisztáztam, hiszen nem állunk úgy anyagilag, hogy havi húszezreket engedhetnénk meg magunknak ovira. De mivel ezt könnyen bizonyítani tudtam, így nekünk a három év alatt végig mérsékelt volt a vállalásunk ennek jegyében. (Ha anyagias akarnék lenni, azt mondhatnám, hogy "jól jártunk", mert ebben már minden benne volt, napi friss gyümölcs (mindennap!), egészséges alapanyagok a reggelihez-uzsonnához, innivaló, tisztálkodószerek. Az előző oviban ezeket mind-mind vinni kellett, és persze sok szülő nem vitt - egyesek kereken kijelentették, hogy ők pénzt kapnak azért, hogy Gazsika oviba jár, nehogymár még ők költsenek akár egyetlen fillért is az óvodára. Megoldás: a többi szülőre hárult a Gazsikák része (akik évről évre többen lettek). Ettől függetlenül beengedték havi szinten a méregdrága, ám ócska fényképészeket, volt, hogy már legyártottak egy csomó fotót, mire elédrakták, és persze, hogy nem volt szíved azt mondani, hogy nem kell..., vagy beengedtek eperkés meg csillámf-szpónis árusokat, hogy vagy megveszed, ha átbotlasz rajta a bejáratnál, mert üvölt érte a háromévesed, vagy kénytelen leszel összeveszni a vezető óvónővel, hogy ezt tán mégse kéne... Ezek közül semmi nem volt a waldorf oviban. Volt a fix összeg (az a vállalás, amit önszántadból, a saját anyagi körülményeidet mérlegelve) tettél, meg az ebéd, ezen kívül soha, egyetlen egyszer nem mondták, hogy most ilyen bóvliárust hívtak meg, most meg amarra fizess...
Most ballagunk. Kerestem a rosszat, hogy hű, mégis miért ne legyen a Waldorf. Hát nem találtam. Az oviban legalábbis nem, a sulit, meg mint mondtam, nem ismerem. (Mégis negatívum! Nagyon gondolkodva rájöttem: nem tetszett, hogy a szünetek általában hosszabbak voltak, mint a sulimban, ahol tanítok. Hát igen, mondhatnám, hogy ez negatívum volt. DE! Az óvónőnk a saját lakásán, ingyen, saját felajánlásával vigyázott a gyerekemre addig a két napig, amíg nekem hosszabb volt a tanítás. Nagyon jót játszottak a két hasonló korú kisfiával. Akiket nem, nem "menekített el" onnan, sőt, ő is egy másik oviból hozta át őket: hasonló okok miatt, mint én.)
Summa: egy kérdés: miért érzi valaki fontosnak, hogy haldoklónak nevezzen egy intézményt, meg miért állítja azt valótlanul, hogy elmenekítette onnan a gyerekét az óvónő, ha ez nem igaz, és ebből következően egészen biztos, hogy nem is belső, közvetlen infó alapján mondja ezt??? És miért kelti idegenként egy számára távoli dolog negatív hírét? Tényleg, őszintén kíváncsi vagyok erre.
Szerintem termeszetes, hogy velemenyt alkotunk szinte mindenrol.
Viszont az is benne van a kalapban, hogy a velemenyunk szimpatia-antipatia alapjan formalodik elsosorban. Nem feltetlenul a valosag vagy a tenyek alapjan.
Nekem is volt elozetesen is velemenyem pl. a W-rol, hajaj... Aztan csak neztem, amikor valojaban bele is kerultem, es belulrol tapasztaltam meg. Pozitiv es negativ ertelemben is.
A lenyeg egyebkent pont az lenne, hogy az eloiteleteink, erzelmi preferenciaink ne kossenek guzsba minket. Maradjon meg a flexibilitasunk, nyitottsagunk, ne merevedjunk bele a hitunkbe, meggyozodeseinkbe sem az egyik, sem a masik oldalon.
Konkretan mi, amig kiegyensulyozottnak, ertelmileg, testileg-lelkileg jol fejlodonek latjuk a gyerekunket, addig biztosan nem valtoztatunk a jelenlegi felallason. Ha viszont ez nem igy lesz akarmilyen okokbol is, akkor lepni fogunk. A gyerek is egyre nagyobb, onallobb, az o velemenye is egyre markansabban megfogalmazodik. Itt Angliaban eleg problemamentesnek latom az iskolavaltast, ha erre kerulne sor. Volt ra pelda osztalytarsak, illetve nagyobb tesok kapcsan. Van, aki elmegy tolunk otodik utan, mert ekkor kezdodik a normal kozepiskola, ismerek olyat, aki nyolcadik utan dontott ugy, hogy nem marad utolso ket evre, es a helyi kozepiskolak valamelyikeben folytatta a tanulast, de sokan maradnak egeszen 16 eves korig.
Szamomra megnyugtato, hogy mindenfelere latok peldat, nem egy-palyas a rendszer, letezik atjaras, leteznek valasztasi lehetosegek. Es hogy egyiktol sem fosztom meg a gyerekemet azzal, hogy jelenleg itt tanul, ahol.
Én azt gondolom, amikor valaki elítél egy olyan dolgot, aminek ő nem részese, nem vele történik, nem rá hat, akkor felszoktam tenni a kérdést: Miért olyan fontos valamit elítélni (negatívan persze),amiről nincs személyes tapasztalata és nem is vele történik a dolog, tehát nem érintett
Ilyenkor miért olyan fontos, hogy adott esetben annyira kikelve vádoljon egy számára érdektelen dolgot, eseményt, embert, intézményt? Szerintem ebben az esetben illő lenni szembenézni önmagával, hogy neki miért fontos ez? Miért vált ki belőle ennyi elllenszenvett egy tőle távol álló dolog? A választ odabent található....
Sőt, arról még senki nem tájékoztatott első kézből, milyen rossz is kútba ugrani, ellenben a Waldorf-ról már tájékoztattak első kézből, jóval több negatívumot leszűrve, mint pozitívumot. Tehát utóbbi valóban hitelesebb, igazad van.
De én vagyok olyan konok, hogy alkotok véleményt olyan közéleti történésekről, személyiségekről is, amit nem magam éltem át, vagy akikkel még sosem találkoztam. A szcientológia egyházról és Obama-ról is van véleményem, de akkor tényleg én vagyok túl szabad gondolkodású, pedig nem is jártam Waldorf-ba, csak mezei iskolába, ahonnan hazaérve bizony leckét írtam, önszántamból :)
A gyerekeimet is ebben a szellemben szeretném nevelni, erről mindenki gondolhat azt, amit akar, hiszen nekem is van véleményem másról. Ennyi.
És egyébként is, aki W-óvodába/-iskolába íratja a gyerekét, de egy idő után meggondolják magukat, mert nem vált be, az kiveszi onnét és nem erőszakol rá olyat a gyerekre ami neki nem jó. Ellenben, ha bejön az óvoda/iskola, akkor természetesen a gyerek marad, mert jól érzi magát, fejlődik, szeret odajárni.
Rém egyszerű.
Ezt Te a helyi tantervben keresed?
Elég, ha a pedagógusban "benne van"! Lásd a 161. és 164. hozzászólásomat. (Állami iskola!!!)
Pedagoguskent is azt mondom, hogy nem informaciot kell tanitani a gyerekeknek, hanem az informacio megszerzesenek sokfele modjat, felkutatasi lehetosegeit. Es azt, hogy a megszerzett informaciot rendszerezni tudjak a celjaiknak megfeleleloen, majd a rendszert valami uj, sajat alkotas teremtesere felhasznalni.
En valami ilyesmit latok itt megvalosulni. 10 eveseknel 10 eves szinten, kesobb meg megint eletkornak megfeleloen. (Nem mondom, hogy ezt csak a W. tudja, csinalja igy, felreertes ne essek!)
A fentieknek egyik kulcsfogalma a motivacio. Szerintem sokkal konnyebb es eredmenyesebb igy motivalni, mint pusztan tankonyvi leckekkel, frontalis tanari eloadasokkal, neadijsten dolgozatokkal, jegyekkel, stb.
Es igazabol nem kell, nem is lehet mindent ugymond megtapasztalni a termeszetben. De pl. mas Babiloniarol vagy Egyiptomrol a gyonyoru mitologiai tortenetek kapcsan tanulni, festmenyeket, rajzokat kesziteni, netan eloadni egy dramat ezzel kapcsolatban, mint mondjuk evszamoktol hemzsego adathalmazt bemagolni. Foleg 10-12 evesen. Utobbi ugyis kihull 90%-ban, elobbi egy eletre szolhat.
A gyerekem megdobbentoen erdekes kerdeseket tett fel nemreg Egyiptommal kapcsolatban, persze, hogy felebredtek benne, faraot jatszott a Mozes darabban tavaly, iden meg rengeteget olvastak, rajzoltak a temaban. Ozirisz es Izisz elmelyult megrajzolasa kozben biztosan melyebben megelte a temat, mintha megtanulta volna a foistenek neveit, mert dolgozatot irnak belole. Multkor hallgattuk a Varazsfuvolat, es maga kerdezte, hogy "anya, ez Egyiptomban jatszodik, miert Oziriszhez es Iziszhez enekel Sarastro?"...
Vagy olyan jo volt latni, amikor felcsillant a szeme Bertolucci filmjenek nezese kozben (Little Buddha), hogy o ismeri a mellekszalkent futo Buddha tortenetet, meg reszletesebben is, mint az a filmben megjelenik.
Szamomra ezek az elmenyek teszik kezzelfoghatova a mostani iskolaja pozitivumait. Mert az ember folyamatosan tele van kerdesekkel, ketsegekkel, meg akkor is, amikor mar benne van... Tenyleg lehet jegyek nelkul? Tenyleg lehet elso 3-4 evben hazi feladatok nelkul? Tenyleg meg fog tanulni irni, olvasni, szamolni, stb?
Szoval kerdesek vannak. Szomoru is lenne, ha mindenrol azt kepzelnenk, hogy tudjuk a valaszt...
És pontosan ez hiányzik az állami iskolák tantervéből. A kézzelfoghatóság, érzékelhetőség, látvány, meg minden, amit kifejtettél. Röviden a gyakorlati tapasztalás.
Egy kissé off a hsz-od, no meg az enyém is, de tán egy kicsitkapcsolható a waldorf féle módszer alkalmazásához.
A pártaltlan az pártatlan. Tudod, nincs párja.
Amikor valami mellé állok, allor már nem vagyok pártatlan.
A te hsz-od a te véleményed szerint pártatlan?
Úgy, ahogy felrovod a Wiskolapártiaknak?
Ők nem is tagadják, hogy nekik ez rendben van, no meg az is, ha valaki nem kedveli. Neked miért nincs rendben az, ahogy ők védik a saját álláspontjukat? Fel kéne nekik adni azért, mert pár ember velük szemben megy?