Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Alkoholos májzsugor
Létrehozva: 2011. december 21. 09:52
sziasztok
nem egy szívderítő karácsonyi téma, de sajnos nagyon aktuális nálunk. :(
apunál márciusban alkoholos májzsugort állapítottak meg. most éppen 3. hete van kórházban, sárga a bőre, vizes a hasa-lába. csütörtökön kiengedik. és nem csak az ünnepekre. nagyon rossz bőrben van. :(
mindenki csak annyit mond, hogy készüljek a legrosszabbra, lassan fog leépülni, aztán mégis azt mondják, hogy hirtelen elmehet.
borzasztó ez az egész, készüljek fel. de hogyan??????????? hiszen az apám!!!
sorstársakat keresek, aki beszélgetnének velem erről az állapotról, hogy mi vár rám és esetleg egy kis erőt is meríthetnék, ha van sikersztori.
tudom, hogy ő akarta és tudatos volt és egy büdös alkoholista, de akkoris az apám és vannak (jó mélyen az igaz) jó emlékeim vele.
köszönöm, ha megosztjátok a történeteteket, akkoris ha jó vagy rossz.
csibe
Ebben is nagy igazság van, az alkoholizmus családi betegség, mindenkit érint, aki a közelében van. Még akkor is kell az együttgyógyulás, ha az érintett maga akar gyógyulni.
Én két linket tennék be, hátha segít valakinek.
http://www.anonimalkoholistak.hu/
és
http://www.al-anon.hu/
Szia!
Ne haragudj én sajnos rosszat tudok megosztani veled..APukám júliusban halt meg ebben a betegségben. 3 hónapig volt beteg, az állapotát úgy fogalmazhatnám meg, hogy hétfőről-keddre a teljes tudatzavar állapotába került, pedig addig a napig nem volt semmi jele, mennyire súlyos az állapota.Kórházba vittük, meghalt volna 1-2 napon belül ha nem kezelik. Így kaptunk még 3 hónapot, amit alatt nagyon közelt kerültünk egymáshoz, rengeteg szeretetet adtunk és kaptunk tőle, függetlenül attól, hogy az utolsó 1 hétben már nem tudott beszélni.. A mája már nem tudott regenerálódni, fokozatosan leálltak a szervei és elaludt. Fájdalmai nem voltak (illetve néha a lába fájt mert már nem tudott mozogni, de erre kapott fájdalomcsillapítót.)
Nagyon sajnálom. Adj neki annyi szeretetet amennyit tudsz, beszélgess vele sokat!
Egyetértek.
És itt be is fejeztem, mert csak felhúzom magam.
Egyszer próbáltam kihúzni a kakiból, egy jó kis verés volt a köszönet, innentől kezdve befejeztem én is, azt csinál amit akar.
A topic indítónak sok sikert, de szépet nem tudok mondani, tanácsot meg pláne.
Sziasztok, boldog karit :D
Amennyire egy szenvedelybeteget meg lehet/kell erteni,ugy a hozzatartozojat is.A negativ dolgokat,a serüleseket ö szenvedi el.Ezert volt altalaban az egyedüli terapia hatastalan,a csaladterapiat pedig nem mindenki vallalta be.Erthetö.Az alkohol/drog/gyogyszer olyan szemelyisegvaltozasokat okoz,amik gyakran visszafordithatatlanok.Az aggresziorol ne is beszeljünk.En teljesen megertem,ha valaki,aki aldozat lett a sajat hozzatartozojatol nem akar mar mit kezdeni a masikkal.
A lenyeg,hogy ezt önmagaban is helyre tudja tenni,utalat,gyülölet,harag nelkül-mert ez az ö eletet mergezi tovabb.
Szemelyes resz:az en anyam es mostohaapam is alkesz+pszichogyogyszereket szednek ra.Olyan terrort kepesek csinalni,hogy honapokkal ezelött ugy kellett döntenem,megszakitok velük minden kapcsolatot.A magam es a gyerekeim erdekeben.
Aljas,sunyi,betegagyu modszerekkel környekeztek a gyerekeimet es fröcsögtek magukbol kikelve.Ezt teszi a gyogyszer,az alkohol....de van egy hatar,ahol en ebben nem veszek reszt.Es ezt is el kell fogadni.
nem terrorizalt. 10 napos voltam amikor kijott velem a korhazbol aztan otthagyott a nagyinal hogy csinaljon velem amit akar. Ha o nincs akkor lehet hogy a kukaban vegzem vagy jobb esetben egy intezetben.
legkozelebb 6 ev mulva lattam kb fel orara. Aztan meg parszor az elmult evtizedek alatt. Semmi kozom hozza. Amit foz maganak meg is eszi.
Ja, ertem mar az anyamrol van szo.
Eszemben sincs semmifele nyitas. nekem o csak biologialag az anyam, az eg vilagon semmi kozunk nincs egymashoz.
Az elso ferjem is alkoholista volt, 3 evig eltem vele, ezalatt olyan dolgokat muvelt amitol maradando testi karosodast szenvedtem. Ugyhogy nagyon remelem azota mar kimult valahol a szenvedelyenek koszonhetoen.
Tudod en ugy gondolom aki ezt az utat valasztja az jarja vegig szepen egyedul. En ehhez nem vagyok partnere senkinek.
Szia,
szemelyes peldam is van,a nagyapam,vele eltem.Napi 3-5 lityo bort ivott,fel vesevel....egyik naprol a masikra lerobbant,ket het mulva meghalt.Zavart volt mar nagyon,engem sem ismert mar fel.:-(
A sajat apam,ö nem velünk elt,mert elvaltak-ö is iszogatott naponta,de nem olyan brutalisan,mint a papa,hiszen taxizott.Ö 44 evesen hasnyalmirigyrakot kapott,harom het alatt ment el.:-(
En magam dolgoztam a Lipoton,az Addiktologian,sok alkoholfüggö beteggel talalkoztam (sajnos szinte mindig visszatertek a regiek),sokan meghaltam.Nagyon ronda egy veg ez a majzsugor,eleg büntetes ez nekik...
Probald meg elengedni magadban,csak igy mehetsz tovabb....nagyon tisztesseges töled,amit teszel,hogy gondoskodsz rola,hiszen az apad.Maradjon meg benned majd egy esendö,kedves embernek,gondolj a jo emlekekre,megha melyen is vannak azok-valamiert ö is elindult ezen az uton (biztosan nem tervezte,hiszen nem igy tervezik az eletüket az emberek).A haragtol probalj meg megszabadulni,öleld at,amig teheted,akarmilyen is.
Nagyon sok eröt kivanok neked.
Neked sok erőt kívánok mindenhez! Sem megérteni, sem végigcsinálni, sem elengedni nem egyszerű, de ha azt tartod szem előtt, hogy ő is csak egy szeretetre vágyó, bűntudattal teli ember, aki lehetőséget adott Neked az életre (és egy példát, hogy hogy ne csináld), akkor talán könnyebb lesz.
hát köszi lányok.
furdalásom nincs, mindent megteszek érte, amit lehet. gyeden vagyok itthon a 2. gyerekkel, bábiszitter vigyáz rájuk heti 2-3x, hogy elmehessek a kórházba. szóval anyagilag is megterhelő kicsit, nem csak lelkileg.
ő már akkor vert engem, mikor még nem ivott ennyire, szóval ezt nem lehet az alkohol számlájára írni. :(
most egyébként nagyon jó kórházban van, emberként bánnak vele. sajnos ez nem annyira jellemző...
De jó neked.
Ez a szerencsétlen össze vissza vert mind ak ettőnket, sőt még a macskát is.
Elb@szott vagy 8 karácsonyt, és az összes szülinapomat. Lejáratott az oszt.társaim előtt, a barinőim előtt.
Később pasit nem vihettem fel.
És még én segítsek neki. A nagy büdös lóf@szt
Nálunk ennyire durva szerencséresosem volt a helyzet, hogy ne ismertek volna meg, vagy erőszakos lett volna bármelyik.
Ebben az egészben tényleg az a durva, hogy tétlenül kell végignézni, hogy valaki saját magát pusztítja el....:(
Manna, én is a másik oldal vagyok.
Köszönöm,hogy nem tartasz szemét dögnek
Ez tényleg Teréz anyaság.
Értem Én, hogy vki mondjuk bánatában kezd el inni, de basszus, akkor lassan mindenki lehetne alkoholista.
Bandiné a csoki meg mit tudom én miket magyaráztál, azt meg össze se lehet hasonlítani az alkohollal.
Amúgy 24-én találkozom vele sajnos. Fogadjunk hogy már amikor megyünk érte 10-re addigra legurított pár pohárral.....
A szülinapomon nem ismert meg
Reszemrol elhatarolodom az ilyenektol, ugyhogy nem kell sehogyan se neznem rajuk.
Az anyammal kb. 2 havonta valtok 10 mondatot, es tobb mint 10 eve lattam utoljara, tobbszor nem is fogom.
Igaza van mannanak nem mindenki tud irgalmas noverkent viselkedni vagy erezni. mondjuk en nem is akarok.
Én megengedem. Egy lehetőséget ajánlottam fel, hogy másképp is lehet rájuk nézni. Az már a ti választásotok, hogy éltek -e vele, vagy sem. Lehet őket utálni, kérdés, hogy ilyenkor az ember valóban őket utálja -e vagy csak a viselkedésüket?! De ez már csak költői kérdés...
A topikindítónak: ha nem tudtok beszélgetni, akkor csak néha köszönj meg neki olyan dolgokat, amit őszintén meg tudsz. Mondd el neki, ha tudod, hogy jó, hogy még itt van - mert ezt csak addig tudod megtenni, amíg él.
Nálam sajna két ember is van így, mostanában mindkettő volt kórházban. Én felkészültem mindkét esetben a legrosszabbra. Ez csak úgy sikerült, hogy tudom, hogy én mindent megtettem, minden tőlem telhető segítséget felajánlottam, de emellett tudom, hogy senki helyett nem tudom élni az életét és megoldani a gondjait.
Kórház után: mindkettő éli az életét tovább, amennyire lehet. Már nem isznak, de az eddigi hatása azért megvan, mindkettő baromi gyenge és beteges:(
Beszélgetni az egyikkel szoktam, bár értelme sok nincs. El is mondom mindig, hogy szerintem ez nem megoldás, ezer más viszont az lenne, ő elmondja a saját "de nem úgy van" mondókáját, és innentől működik nálam az, amit írtam: más helyett nem élhetek, nem oldhatok meg problémákat.