Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Tel-Aviv harmadik vasútállomásán szálltam le, a fölötte lévő Azrieli-tornyokban beszéltünk meg találkát néhány munkatárssal. Köztük volt egy addig ismeretlen hölgy, akivel percek alatt rájöttünk, hogy innen, erről a topikról már ismerjük egymást: 2015-2016-ban rövid ideig topiktársunk volt, mert ilyen kicsi a világ! Egész délután-este együtt voltunk, és nem fogytunk ki a témákból, Ő lett a nap revelációja! Marának hívják, a nicknevére egyikünk sem emlékszik. Talán visszatér? Nagyon szeretném.
Folytatás:
Vasárnap, mint említettem, Tel-Avivba utaztam. Előtte Klárinál voltam, akkor fotóztam a broméliákat. Tegnap is találkoztam velük, hálás növények, sokáig örvendeztetik a szemünket.
Még Klárinál voltam, amikor Okoska sorozatban jelezte, hogy üzenetem érkezett a WhatsApp-on. A fiam küldött gyönyörű téli képeket, meg is fájdult tőlük a szívem. Néhányat ide is felteszek. >>>>
Szervusztok, jó reggelt!
Megint kimaradt egy napunk, pedig többször nekifogtam az írásnak, aztán mégis abbamaradt. Sokkal vagyok adósa Tanariának és saját magamnak is. Történetekkel, képekkel, ezzel a félig-meddig topik-bloggal - lám-lám, új műfajt teremtek az internetezés sűrű és már-már áthatolhatatlan erdejében!
Igen, Tanaria, befejeztem a "nagytakarítást", illetve abbahagytam, mert ez a munka is szövevényes és bonyolult. Egyre gyakrabban gondolok arra, hogy vajon mit hagyok magam után, valószínűleg teljes káoszt, de már ez sem érdekel.
Említettél valamilyen megígért beszámolót, vajon miről is volt szó? Már annyi elmaradt témám van, segíts eligazodni bennük, kérlek.
Visszatérek egy általad felvetett témára: kicsit csalódtam, hogy nem tetszett neked igazán a "Lót visszanéz" írója. Amennyire sikerült megismernem, műveltségével, emberségével, gerincességével egyike volt azon keveseknek, akikre igazán fel tudtam nézni. Más világban élt, más események ingatták meg az életét, de csodáltam az őszinteségét, és kedvessége, empátiája sem ismert határokat. A könyv sorai között éreztem ahogyan visszafogja a tollát, mert úriember mégsem tárja ki teljes belső világát. Örülnék, ha pontosítanád véleményedet: miért vártál többet, netán mi nem tetszett neked? Lehet, hogy elfogult vagyok vele szemben, de tudom, hogy B. barátnőnk, a lánya, apja egész egyéniségében emberi mércét látott, mindig szerető megértéssel beszélt róla. Azonkívül meghatározó egyénisége volt a hetvenes évek (akkor ismertem meg) Csíkszeredája eléggé belterjes világának, amelyben sokszor éreztük magunkat nem-kívánt jövevényeknek. Dr. Nagy András nyitott volt és elfogadó - sokat jelentett ez akkoriban…
Még egy olvasmány-témádra térek vissza. Idézlek: "M-tól kaptam egy Thury Zsuzsa könyvet. Pont jól esett ilyet olvasni." Ilyet??? Mégis milyet? Mi a címe? Én sem tartom őt igazán nagy írónak, de mindenképpen emberközelinek, és ez elég, hogy élvezettel olvassam könyveit, sőt, hogy nagyon szeressem!
Nehéz hetem, napom van - Te is tudod, hogy miért. Ma délután CT-vizsgálatra megyek, ezért maradtam itthon. A timráti, egyre érdekesebbé váló munkát áttettem holnapra, Klárika után utazom oda.
Folytatás következik.
Így már emlékszem, nagyon örültél neki, mert nem ismerted addig a nevét. Akkor nekem nem sokat mondott, mert a növényt sem ismertem.
Befejezted a "nagytakarítást"?
Pihentető, jó éjszakát!
Nem hiszed el, de sokáig én sem tudtam, és el sem képzeled, hogy ki világosított fel! Ráadásul Te is jelen voltál, Tanaria! Nem is nem is hiszed el, ugye, de fényképes dokumentum is van róla - bizonyítékként.
Évekkel azelőtt Kriszti valamelyik születésnapján kapott tőlem hasonló csodanövényt, sajnos egy idő után el is pusztult, mert nem kezeltük megfelelően. Aztán, 2017. március 28.-án kedves társaságban látogattunk el az Utópia parkba, ahol Robi barátunk nevén nevezte -, mert ő még azt is tudta, hogy ezt a szépséges növényt broméliának nevezik. Le is esett az állam, mert mindig, ha nem tudok rájönni egy-egy virág nevére, valamilyen érdekes esemény kapcsolódik a "felvilágosuláshoz"! Ahogyan ez alkalommal is emlékezetessé vált a virág nevének megtalálása.
Szóval, itt a bizonyíték! Mert nem csupán orchideák voltak ám ott!
Szia!
Megleptél ezzel a broméliával. A szomszédasszonyom tett ki ide szembe az ajtónkkal egy ilyent. Elég öregnek néz ki és nem láttam virágozni. Nem tudtam, mi a neve. Örülök, hogy megtudtam, mert meg fogom nézni, hogy kell "tartani".
Amúgy, nagyon szépek!
Szép estét!
Szervusztok!
Reggel óta takarítok a számítógépemben, fáradtabb is vagyok, mint máskor, de ennek a munkának is eljött az ideje.
Mielőtt Tanaria minapi felvetéseire válaszolok, gyorsan felteszek néhány bromélia-képet, már nagyon régen készülök erre. Az általam gyakran látogatott idősek otthonában vannak, a bejárati folyosó és az ebédlő között, a félig nyitott választófalon. Remélem, el tudjátok képzelni.
Nagyon szépek!
Fájdítod a szívemet? No nem baj, meg is köszönöm, mert gyönyörü, szívszorító látvány, szinte egyidőben érlezett hasonló Györből és Károlyból is.
Vonaton írtam, az Okoskán nincs hosszú "ü".
További szép napot!
Még két sokkal sikeresebb kép, az unokatesvérem albumából, egy esti és egy ma reggeli kép.
Szép napot!
Gyönyörű téli reggelre ébredtünk. Ki is mentem a balkonra, tettem havat a cserepeimbe (páfrány, borsmenta, citromfű stb.), amik kint telelnek. Fényképezni mentem ki, de még mindig nehéz nekem látni, nézni a fák kivágása miatt megnőtt területet. A fákat elvitték, de a cserjék, bokrok még mindig itt éktelenkednek...
No, mindegy, most a hónak örvendezek.
Ne búsuld a nárciszokat, neked sőt nekünk is megmaradtak, mert megörökítetted őket.
Még adós vagy nekem egy beszámolással...
Még egy hét van adventből, igyekszem lelkileg ráhangolódni, de nem igazán megy.
Még az ünnepbe öltözött várost sem látogattam meg..., lehet nem is fogom. Látom a fb-on.
M-tól kaptam egy Thury Zsuzsa könyvet. Pont jól esett ilyet olvasni.
Szép hetet Neked!
És mégis:
Jó reggelt Advent harmadik vasárnapján - számomra természetesen ez is munkanap.
A tegnap ígért "majd" ismét elmaradt, sajnálom, mert alkonyatkor volt egy olyan indíttatásom, hogy a frissen fotózott (és unalmas) felhőcsodákat idebiggyesztem, végül mégis letettem róla. Élőben látni mégis más…
Találtam még egy nárciszt a dombon, egy-két napja bizony szép lehetett, sajnos már hervadozott, így meg sem örökítettem.
Megint beleástam magam egy érdekes témába, lehet, hogy itt is sorra kerül majd? Nem csak tőlem függ, ugye tudjátok?
Nemsokára indulok, Klárika után vonatra ülök és irány: Tel-Aviv. A jótékonysági alapítványaink közgyűlésére megyek - a változatosság kedvéért, hiszen hamarosan évet búcsúztatunk. Van még egy tervem erre a hétre, csipkednem kell magam, hogy teljesülhessen.
Majd…
Legyen szép napotok!
Szervusztok, jó reggelt!
Tényleg-kényleg nagyon röviden.
Először is, nagyon köszönöm, Tanaria, hogy a nárciszaiddal elvittél a Házsongárdba, annál is inkább, mert tegnap nagyon elkeseredtem. Hátramentem a dzsungelbe, hogy tiszteletemet tegyem az én decemberi nárciszaimnak és… már nincsenek; valakik - emberek vagy állatok -, ki tudja, letarolták, szárastól, virágostól! Pedig itt, Izraelben nem szokás virágokat szedni, netán lopni! Elrontotta a napomat, estémet.
Most rohanás következik, a többit majd…
Itt a kép:
Szép napot!
Micsoda "virág"!! A csokor, mint mindig, gyönyörű! Sajnos már nem lehet ellopni.
A nárciszok csodásak. Ilyenkor!
Tavasszal a Bori néni sírján nyílnak így.
Ma Luca napja van és két születésnap, a nővéremé és a nemrég emlegetett B. barátnőnkké - 89, illetve 75 évesek lennének, de már 37, illetve 8 éve nincsenek velünk. Két mécses pislákoló lángja mellett emlékezem rájuk. Ismerték és nagyon kedvelték egymást. Rokonlelkek voltak. Nyugodjanak békében…
***
1. Ma ismét virágot cseréltek az otthon ebédlőjében - mindig megcsodálom az eredményt. >>>>
2. Az otthon bejárata melletti cikász pálma idei termése. >>>>
3. - 4. A házunk mögötti dzsungelben cikláment és szellőrózsát kerestem, de még nem jött el az idejük. Helyettük nárciszokat találtam!
Az autóbusz nagyot döccent, emiatt mehetett el kétszer az előző bejegyzés, mert persze, csak nem lehetek hibás ebben!
A nevetséges helyzet az volt, hogy leültem a buszmegállóban, cseperegni kezdett az eső, mindenki fedezékbe húzódott, egy előttem álló asszonyság majdnem az ölembe ült, de én akkor is rendületlenül pötyögtettem az Okoskámon. Szööörnyűűűű! Aztán jött a busz,felszálltunk, helyet foglaltam és elküldtem az előzőt - kétszer is, hadd legyen biztos!
Hazajöttem, itthoni teendők vártak, aludtam egy cseppet, cicáztam is, most pedig itt vagyok. A dzsungel teljesen kizöldült, majd jön a "lepetés"!
Szervusztok!
Ugyan már, Tanaria! Nagyon is számítasz, csak mostanában az idő ellenem játszik.
Ha most látnál, jót nevetnél. No majd otthon kifejtem, ráz a busz.
Szervusztok!
Ugyan már, Tanaria! Nagyon is számítasz, csak mostanában az idő ellenem játszik.
Ha most látnál, jót nevetnél. No majd otthon kifejtem, ráz a busz.
Szia!
Milyen jelek?! Miután két napig vártam válaszaidat, kiderül, én nem számítok. Meg vagyok sértődve!
Szerencséd, hogy újra lenyűgöző képeket hoztál.
Picinyednek boldog névnapot kívánok!
Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült beszélnünk.
Köszönöm az emailt. Sok az olvasnivaló.
Örülök tartalmas napjaidnak!
Szép-jó-reggelt!
Jé, ma éppen Gabriella napja van! Isten éltesse őket és az enyémet se felejtse el! Hideg, barátságtalan reggel van, éppen készülődnöm kellene, de nehezen veszem rá magam.
Ismét eltelt két napotok nélkülem, de a jelek szerint nem hiányoztam - jól van ez így is! Számomra ez már a hét negyedik napja, tehát mindjárt a felezővonalnál vagyunk - ismét repülnek az órák, a napok. Közben annyi minden történik!
Vasárnap és kedden Klárikánál voltam, ma Timrátra megyek, de közben volt néhány remek órám, bennük egy nagyszerű rendezvény Tel-Avivban, amelyre csudajeles társaságban utaztam: egy baráti házaspárral, a férj autóján, valamint áprilisi munkatársam, Endre és Zsuzsa barátnőm is velünk voltak. A rendezvény pedig egyrészt a cfáti múzeumról szólt, amely ezekben az években Herzliára költözik, másrészt egy készülő könyvről, ehhez is van némi apró közöm. A rendkívül érdekes, héberül folyó előadásokon kívül volt egy rövid csellókoncert: a nemrég elhunyt Andre Hajdú, magyar származású zeneszerző egyik tanítványa mestere művét adta elő, valamint egy humoros-nosztalgikus monológ Nir Galim településről, amelyet a falu egyik tehetséges színésznő-szülötte interpretált. Csupa magyar-zsidó témák - igazán kellemes légkörben. Az autóban folyó beszélgetések is élménynek számítottak, egyetlen percig sem unatkoztam!
Tartozom egy-két válasszal, Tanaria, egyik az a bizonyos telefonszám. Hármat találhatsz! Bingó.
Tel-Aviv felé szép naplementében volt részünk, errő "szólnak" a fotók. A harmadikat Endre küldte át WhatsApp-on, így fedeztem fel néhány régebbi fotóját, amiket még áprilisban küldött a régi telefonomra. Még egy érthetetlen technikai találós kérdés.
Majd letöltöm ide is.
A negyedik kép pedig tegnap született, amikor elmentem egy encián-bokor mellett. Azért küldöm, hogy jobb kedvre derítselek benneteket, beleértve természetesen a zugolvasókat is.
...a városba...
Csak beköszöntem, mert akkor egyébre nem telt az időmből, viszont nem sikerült a mai dátumra belépni csak így.
Itt most is köd van. Anyukám ahányszor kimegy mindig mondja a "mondást", hogy Sűrű ködben fáznak az istenek. Ez egy Passuth László könyv.
Becsomagoltam a pogácsákat és várom a futárszolgálat emberét (akit nagyon nehezen értem el), hogy elvigye.
Ami a topik- életünket illeti, rendben van, folytassuk. Hátha...
A telefonszám nem ismerős neked?
Nagy kedvem lenne lemenni a városban, megnézni a fényeit. Tervezem.
Mindenkinek szép hetet!
Valóban az van! Mármint szép nap, amit kívántál, Tanaria! Viszontkívánom neked is, valamint az összes zugolvasónak, hiszen éppen erről van szó. Ha lenne bennük annyi bátorság, sőt jóindulat, hogy a kettőnk párbeszédének szűk körét kiszélesítsék, máris nem kellene azért aggódnunk, hogy megéri-e folytatni ezt a topikot. Szerintem még így is megéri, ezért arra kérlek, Tanaria, ne gondolkozz azon, hogy ez a hely nem a meghitt beszélgetéseknek való! Miért ne lehetne meghitt a topik hangneme? Hiszen ha más topikokba beleolvasol, láthatod, hogy két-három hozzászólás után minden elromlik, főleg a hangnem és a hangulat, míg a miénk mindig a konszenzust hozza, paradoxálisan akkor is, ha éppen nem vagyunk ugyanazon a véleményen. Mert fontos nekünk a kulturált beszélgetés, bármiről is lenne szó.
Most éppen csak ketten vagyunk jelen, de voltak sokkal jobb idők és hiszem, hogy lesznek még ezután is. A közös múltunk is kötelez, az emlékeink, a sohase unalmas felvetéseik, témáink, és még az is, hogy nehéz lenne elvesztenünk azt, ami még tőlünk függ! Hiszen eddigi egyéni és közös veszteségeinket a mostoha sors idézte elő, míg a topik sorsa egyelőre a mi kezünkben van! Hogy más is olvassa a párbeszédünket? Semmi sem titok, ami pedig az lenne, azt módunk van más felületen intézni. Hadd maradjunk itt még egy kicsit! Lelki szemeimmel látom, hogy eltávozott elődeink jóváhagyóan bólogatnak odafentről…
Szép napot!
Szép napot!
Mikor nekikezdtem a mézeskalács (így nevezik, nem értem, miért!) sütésének arra gondoltam, hogy csoda, ha lesz ebből valami, annyira rossz kedvem volt. Aztán díszítése közben egyre jobban belelendültem, megjött a kedvem!
Leellenőriztem a telefonszámot, nem a tied, de izraeli.
4741-el végződik.
Befejeztem a könyvet, a mellékleteket egyelőre félretettem. Kíváncsi vagyok a te véleményedre. A történet nagyon lekötött, izgalmas volt számomra csíkszeredai székely szemmel látni a két háború lezajlását. De maga az író kiábrándított. Nem ilyennek képzeltem volna B. apját.
Közben azon gondolkozom, hogy ez a topik kettőnk nyilvános beszélgetésévé alakult. Vajon ezt mi akarjuk? Ez így nem meghitt beszélgetés, hiszen ez a hely nem erre való.