Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Kezdjuk ujra

kriszmam
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10

Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.

Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.

  1. 2018. december 8. 19:3031702.

    Persze a kép megint lemaradt. 


    Kárpótlásul: néhány kép a mindenütt nyíló - soha nem tudom a nevét! - lángvörös szépségről. Persze, már egyre több helyen látok cikláment, de a piros virágot nyíló bokor itt-ott szintén elém kerül. Virágok terén mostanában eléggé "szegények" vagyunk. 

    előzmény:
    *Szigal* (31701)
    2018-12-08  19:21
  2. 2018. december 8. 19:2131701.

    Szervusztok, jó estét! 


    Tanaria, csodálatosak a mézes pogácsáid! Gratulálok! Szerintem belül nincs szürkeség, aki ilyen szépet alkot, az nem lehet rosszkedvű. Meg ne halljam még egyszer! 


    Hátulról haladok előre, mert most mindenre reagálni szeretnék. Vajon kinek adtam volna tovább a könyvet? Csakis annak, aki ide elhozta és már első nap a kezembe adta. 


    Nem emlékszem, hogy hívtalak volna, csakis véletlenül kattinthattam a nevedre-számodra, a beszélgetések naplójában sem szerepel - érthetetlen. 


    Az említett "szekusok" nem ültek, hanem hátul álltak, a videón nem is fedeztem fel őket. Én éppen a hátuk mögött ültem és a szenvtelen merevségüket "csodáltam". Meg se rezzentek, és az irattáska se hullt ki a kezükből. Az előre nem tervezett "szereplésemben" valóban elveszett voltam, technikai okai voltak, mert szerintem nem azt a gyertyát kellett volna meggyújtanom, és nem értettem, mit csinált előttem Vera barátnőm és Róna Éva, aki még nálam is rozogább. Végül csak meggyújtottam - ettől az elveszettség és meg is leptek ezzel a felkéréssel. Zavart a filmezés is… Nem szeretem. 


    Már nem is kell beszámolót írnom arról az estről, hiszen a videó mindent elmond. Az elázás azután jött, mert messze találtunk parkolóhelyet és minden ernyőt az autóban hagytunk! Y. végül a ház elő hozta az autót, de ömlött-zúdult az áldás, és amíg beszálltunk - nekem ahhoz is idő kell mostanában, hogy beemeljem a fájó lábam -, szóval nem csoda, hogy bőrig áztam. Már eltelt azóta negyvenvalahány óra és semmi bajom. Az úton persze ment a fűtés és szépen száradoztak rajtam a ruhák. Kaland volt ez is! 


    Az említett konfliktus esetében én nem használnám a "tény, tények" fogalmat, éppen azért, mert nem voltunk ott, nem láttuk, és ha láttuk is volna, már említettük, hogy a látott, átélt valóságból is más-más szegmensre figyelünk, emlékezünk. Különben a tényt emlegetni ilyen esetben további tévedésekre adhat alkalmat. Utálom ezt a szót, mert teljesen elvesztette eredeti jelentését, és általában akkor emlegetjük, ha a véleményünket akarjuk kifejezni, ami persze teljesen szubjektív. Ezért nagyon ritkán, inkább soha nem használom. Persze, valami történt ott, elég veszélyes helyzet lehetett. A tény pedig az én értelmezésemben maga az objektív valóság, amit nem nekem kellene megítélnem, interpretálnom. No, ezt jól kibeszéltük, remélem nem bánod, nem vita volt, csupán véleménycsere. 


    Klárikáéknál megint szép virágok vannak. >>>>


     

    előzmény:
    tanaria (31700)
    2018-12-08  09:06
  3. 2018. december 8. 09:0631700.

    Jó reggelt!


    Itt szürkeség van. Kívül-belül.


    Tudom, hogy politikai interpretáció minden szempontból ez a hír, de a tény az tény és megtörtént. Így vagy úgy.


    Az este átfutottam a videót. Valóban laza, hangulatos volt, és tényleg ott ültek a "szekusok". A te jelenetedet háromszor is megnéztem. Rád nem jellemző módon, kicsit elveszettnek éreztelek. Jó, hogy tudom, jól érezted magad. Remélem, nincs következménye a nagy elázásnak. 


    Furcsállom és izgat, hogy kétszer hívtál és végül nem tudtam meg, hogy miért. Véletlen volt?


    Nem jöttem rá, kinek adtad tovább a könyvet...


    Egy kis hangulatért:


    Mindenkinek (?) szép napot!

    előzmény:
    *Szigal* (31698)
    2018-12-07  09:46
  4. 2018. december 7. 16:0031699.

    Egy kis csemege. Aki akarja úgyis megtalálja. 

    előzmény:
    *Szigal* (31698)
    2018-12-07  09:46
  5. 2018. december 7. 09:4631698.

    Visszatérek egyik mondatodra, Tanaria. Az ukrán-orosz konfliktusról szóló hírek teljesen ellentmondásosak attól függően, hogy a híradások kinek az érdekeit szolgálják. Ugyanaz áll fenn velünk kapcsolatban is - most megint divatos lett Izraelt szidni. Van egy héber mondás: jámim jágidu - a napok (illetve a jövő) megmondják. 


    Mai rosszkedvem egyik okozója, hogy a rendezvényen iszonyú "déjŕ vu" érzésem volt, mert a teremben ott volt - a magyar követség részéről - néhány öltönyös fiatal férfi, akik irattartót szorongattak a hónuk alatt, mozdulatlanul álltak a terem végében, és rezzenéstelen arccal követték az eseményeket, egyikük nyitott mobillal fel is vette a beszédeket - teljesen kilógtak az amúgy kimondottan laza környezetből. Egy az egyben a hírhedt romániai szekusok emlékét idézték. Mi folyik itt, Istenem? Ráadásul a nagykövet el sem jött, az első követségi beosztott tartott közhelyekkel teleszórt beszédet. El kellett ezt mondanom, mert "vétkesek közt cinkos aki néma"… Mégse lett könnyebb ettől a lelkem. 

    előzmény:
    tanaria (31696)
    2018-12-06  11:00
  6. 2018. december 7. 09:0331697.

    Szép-jó-reggelt!


    Tegnap nagyon jó nap lett volna sokféle szempontból, csak a szélsőséges időjárás lohasztotta le a sok-sok pozitív benyomás eufóriáját. Hagynom kellene, hogy kissé leülepedjenek az élmények, ezért most csak annyit, hogy ma szabad vagyok és visszatérek a hétköznapi taposómalomba. Talán még a beszámoló is megszülethetik. 


    Most kissé rossz a kedvem, pocsék az idő, fázom. Tegnap úgy megáztam, mint soha - és mert rétegesen öltöztem, a víz ügyesen áthatolt a rétegeken, ki találta ki, hogy jó ez a rétegződés? 


    Kár, mert különben minden csodálatos lehetne. Még ki kell hevernem. 


     

    előzmény:
    tanaria (31696)
    2018-12-06  11:00
  7. 2018. december 6. 11:0031696.

    Szép napot!


    Kívánok neked sok erőt a mai zsúfolt napodhoz!


    Az ukrajnai naszádokra gondoltam, amiket az orosz flotta csak erőszakkal tudott megállítani. ..


    Én is a második kötetnél tartok már a betegségénél. Vegyes érzelmekkel olvasom. Maga a történet megrendít, az író hozzáállása általában az élethez vált ki belőlem rossz érzéseket. Mint ahogy maga az író mondja, a felesége szerint az "alaptermészete" a hibás. Ami B-t illeti, valóban nagyon jó, szeretettel teli ember volt. Tudod, mennyire csodáltam a tudása miatt. És a humora! Szóval élmény volt együtt lenni vele!


    Y. aranyos!

    előzmény:
    *Szigal* (31694)
    2018-12-05  22:05
  8. 2018. december 5. 22:2531695.

    Nemrég feltettem egy képet, amelyen Muszika a székem háttámláján üldögél és a háttérben ott van az a kép, amelyen mindhárman, és B. férje is rajta vagyunk, sűrű bagózás közepette. Lásd a 31679. hozzászólást november 26.-áról, illetve a csatolt képeket. 


    Én is szívesen teszem fel a cicákók fotóit, tudom, hogy csak számomra különlegesek, de örülök, amikor visszajelzést kapok - ezt is köszönöm, Tanaria. Az a kép viszont speciel a három gráciáról szól, Muszkó csak a ráadás! 


    Holnap nagyon zsúfolt napom lesz: reggel rohanás a Hádárra, hogy megvásároljam az Új Keletet, onnan Klárihoz megyek, aztán haza, átöltözöm, illetve puccba vágom magam, felszedem valahol Zs.-t, együtt utazunk Galileába, ahol az út mentén Y.-vel és az autójával lesz találkánk, majd irány Tel-Aviv-Jaffa és a nagy jubileumi ünnepség. Már nagyon várom. Mindenki ott lesz, aki számít, ergo: mi is! 


    Majd gyártok egy beszámolót az eseményről, nekem ezt hozza a Mikulás. És nektek mit hozott? 


    Most már elteszem magam holnapra, hogy szép legyek és üde! 


    Jó éjszakát! 

    előzmény:
    *Szigal* (31694)
    2018-12-05  22:05
  9. 2018. december 5. 22:0531694.

    Szervusztok, jó estét! 


    Robbanááást? Ugyan már! Csakis szép felhőket. Különben is: megnyugodtam, ma Y.-vel próbáltuk megoldani a panoráma-fotó rejtélyét, bizony még nem sikerült, pedig ő sokkal, de sokkal tájékozottabb nálam a technológiai újdonságok terén. 


    Jut eszembe: a minap volt egy nem-tudtam-hová-tenni mondatod Tanaria, a nemzetközi helyzet fokozódásáról, amit próbáltam megérteni, de mindmáig nem sikerült. Miről is volt szó? 


    A könyvvel kapcsolatban: a történet nagy részét ismertem, persze nagy vonalakban, te hol tartasz az olvasásban? Én már továbbadtam az első kötetet - na kinek? Közben mindegyre nézegetem - itt szemben velem - a szerző harmadik gyermekének fényképét, amelyen mi is ott vagyunk, és nem hiszem, hogy már több mint nyolc éve elment. Most, hogy Y. leveleinek feldolgozása teljesen megfertőzött, azt hiszem elő fogom venni a több száz megőrzött levél közül B. hangulatos leveleit és újraolvasom azokat, hiszen megérdemelnék az utókor csodálatát is. Emlékszem, hogy míg V. élt, mindig együtt olvastuk és remekül mulattunk a barátnőnk humoros beszámolóin. Kicsit bántott, hogy édesapja bohémnek nevezi, mert kevés nála mélyebb embert ismertem és tele volt őszinte jóakarattal, lojalitással, szeretettel. Jaj, hogy hiányzik! 


    Tegnap végre eljutottam egy jó ortopéd szakorvoshoz, aki sürgősen CT-re küldött. Lett volna időpont tegnap este, de túl sok lett volna egy nap alatt mindent elintézni, ugyanis közvetlenül a vizsgálat után Zs.-vel egy idős, magyarul beszélő, fizetős szemorvost is meglátogattunk, mert sajnos a barátnőm novemberi operációján műhiba történt, és Zs. meg akarta érteni a nem sok jóval kecsegtető helyzetet. Nem tragikus, reméljük, hogy korrigálható. Szóval, a város egyik végéből a másikba utaztunk, és közben valamikor meglazult a csizmácskám sarka, végül alig tudtam menni, és az idétlen sántikálásom iszonyúan kifárasztott. Itthon vettem észre, hogy nem csak a sarka, de a talpa is lejött félig - Isten tudja, hogy bírtam ki!  Visszatérve a CT-re, a város 5-6 helyén is kérhettem volna időpontot, végül a december 19.-t (!) választottam, az eredménnyel majd 27.-én jelentkezem a szakorvosnál. 


    Érthető, hogy tegnap már nem maradt energiám az írásra, ma Timrátra utaztam, ahol leveleket fogalmaztunk héberül és magyarul hiányzó adatok beszerzése végett. Y. magyarul gépelt, én a képernyőn követtem és javítottam, de közben halálra nevettem magam. El is határoztam, hogy jegyezni fogom a "gyermek" beköpéseit, mára csak annyit mesélek el, hogy tükörfordításban mi nem kezeljük, feldolgozzuk az iratokat, leveleket, hanem… "ápoljuk" azokat! Hát nem édes?! 


    Nem maradt több írásjelem, nahát! 

    előzmény:
    tanaria (31693)
    2018-12-05  11:53
  10. 2018. december 5. 11:5331693.

    Szép napot!


    Mikor megláttam a felhős képeket, azt hittem valami robbanást fotóztál..., hál'Istennek nem. Nagyon érdekes a panoráma!


    Ma, erős szél kíséretében, előbújt a nap. 


    A könyv amit olvasunk engem nagyon felkavar... Te hogy vagy vele?

    előzmény:
    *Szigal* (31691)
    2018-12-03  09:45
  11. 2018. december 3. 09:5131692.

    És lőn! Szerintem ez a hanukai csodák kategóriája!


    Miközben a kütyük ilyen bűvészfogásokat követnek el - maguktól! -, én egyre butábbnak érzem magam. Okkal-joggal! 


    További szép napot!


     

    előzmény:
    *Szigal* (31691)
    2018-12-03  09:45
  12. 2018. december 3. 09:4531691.

    Szép-jó-reggelt, bár lassan már dél van. Na jó, nálunk csak két óra múlva. 


    Ma szabadnapos vagyok, de hosszú listát készítettem magamnak ilyen-olyan teendőimmel, ha a felét teljesítem, már nagy öröm lenne! Itt jön a közmondás, mely szerint: "Nyugtával dicsérd a napot!" Aha. 


    Az említett listán képzeljétek, a topik is szerepel, mert mostanában mostohán bánok vele, és nem csupán én, ám legyen ez mindenki lelkiismeretének problémája. 


    Történt, hogy tegnapelőtt ismét szép alkonyatot láthattam, le is fényképeztem a különböző látvány-szeleteket, és néhány perccel később a számítóképemen is megcsodálhattam, a google-gmail fotóalbumában, nemcsak a képeket külön-külön, hanem azok szépen összeálltak panoráma-fotóvá, noha - mint említettem, nem sorban fotóztam. Megáll az eszem, mert egyszerűen nem értem, csodálkozik valaki, ha egyre fóbiásabb leszek technológiai vonatkozásban? 


    Jöjjön hát a három részlet és negyedikként a panorámafotó. Most arra vagyok kíváncsi, hogy itt miképpen jelenik meg a negyedik. 

    előzmény:
    *Szigal* (31690)
    2018-12-02  18:15
  13. 2018. december 2. 18:1531690.

    Jó estét!


    Ismerem és nagyon szeretem ezt a Juhász Gyula-verset és köszönöm, hogy elküldted, jólesett! Talán másképpen szólít meg, talán nem is tudom, de a vers első szakasza számomra is tökéletes. Persze a másik két szakasz is nagyon szép. 


    Éppen erre volt szükségem, tudtad Te jól, mi is kell nekem. Ha nem lennél, igazán ki kellene Téged találni! És főleg ha nem ilyen lennél, amilyen vagy! 


    Ez a hónap is nehéznek ígérkezik, ajjaj! De lesznek benne fénypontok is, például az Új Kelet 100. születésnapja, amelyet éppen ezen a héten, csütörtökön tartunk, Jaffán. És a lap is ünnepi köntösben jelenik meg, már nagyon kíváncsian várom. És örömmel. 


    Érdekes, hogy az imént fénypontot emlegettem, hiszen ma van Advent első vasárnapja, az első gyertya lángjával, és ma este gyújtották meg az első Hanuka-gyertyát is! Legyen ez a hónap, a nehézségek ellenére is, a fény és a szeretet ünnepe. 


    Köszönöm, hogy jelentkeztél. 

    előzmény:
    tanaria (31688)
    2018-12-02  17:43
  14. 2018. december 2. 17:4731689.

    Tudom, hogy ez a vers téged másképp szólít meg, szeretném, ha úgy fogadnád, ahogy én küldöm.

    előzmény:
    tanaria (31688)
    2018-12-02  17:43
  15. 2018. december 2. 17:4331688.

     Jó estét!


    Egy másik kedvelt vers ugyanabból a kötetből:


     


    Juhász Gyula


    Karácsony felé



    Szép Tündérország támad föl szívemben
    Ilyenkor decemberben.
    A szeretetnek csillagára nézek,
    Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
    Ilyenkor decemberben.


    …Bizalmas szívvel járom a világot,
    S amit az élet vágott,
    Beheggesztem a sebet a szívemben,
    És hiszek újra égi szeretetben,
    Ilyenkor decemberben.


    …És valahol csak kétkedő beszédet
    Hallok, szomorún nézek,
    A kis Jézuska itt van a közelben,
    Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
    S ne csak így decemberben.


     


    Küldöm szeretettel!



     

  16. 2018. november 29. 11:0231687.

    Szép napot!


    Ismerős hely. De jó! Nagyon tudok örülni, ha felfedezek ilyen helyeket! Ezért örvendek, hogy ott voltam, mert így sokkal érzékelhetőbb a létetek! Igen, láttam "szemeket" is.


    Jól jöttek a gyönyörű virágos-felhős képeid a mínusz 6 fokos, fagyos reggelen. Felhők között ki-kisüt a nap, aminek nagyon tudok örvendeni a sok szürke nap után.


    Közben zárójelben megjegyezhetem, hogy a "nemzetközi helyzet fokozódik"...


    Vigyázz magadra és várom hangulatos történetedet. 

    előzmény:
    *Szigal* (31684)
    2018-11-28  08:11
  17. 2018. november 29. 08:4931686.

    1. Volt ott a bejáratnál egy vadrózsaféleség is, az is csodaszép.


    2. Aztán Y. felhívta a figyelmemet, hogy a narancssárga thunbergia egészen felkapaszkodott a többméteres, út menti fára. Nocsak! Ez tényleg thunbergia? - teszteltem Y. botanikai tudását, hiszen én azt mindig kékszínűnek tudtam. (Magyarul: kolostorharang, thunbergia grandiflora.) És tényleg! Megint tanultam valamit. Bizony ezt Thunbergia gregorii-nek hívják, saját, külön bejáratú fordításban pedig: gregoriánus kolostorharang - nahát! 


    3. - 4. Ráadásként egy ismét csodálatos timráti naplemente - ezúttal a klasszikus géppel. 


    További szép napot!

    előzmény:
    *Szigal* (31685)
    2018-11-29  08:28
  18. 2018. november 29. 08:2831685.

    Nagyon szép, meleg(-ebb) november végi reggelt kívánok! 


    Tegnap estére valóban nem maradt több erőm, most pedig nincs sok időm, így a történetek még váratnak magukra. 


    Kárpótlásul egy gardéniasorozatot küldök, Y. timráti házának bejárata előtt nyílnak. 


    Hogy melegítsék a reggeleteket, napotokat. 

    előzmény:
    *Szigal* (31684)
    2018-11-28  08:11
  19. 2018. november 28. 08:1131684.

    Szervusztok, jó reggelt!


    Csudajó napom volt tegnap! Még Klárikánál is, akit hiába próbáltam meggyőzni, hogy a 20 éves, "vadonatúj" fürdőlepedőjét nem cserélték el a mosásban, hanem eljárt felette az idő! Istenem…


    Aztán elindultam, de előtte még sikerült két - szerintem - érdekes fotót készítenem, máris mutatom.


    1. Miközben a buszra vártam Klárikáék otthona előtt, megint elbűvöltek a szemben lévő bevásárló központ oldalán látható tükröződések. Látjátok azokat a "szemeket"?


    2. Aztán kissé továbbköltöztettem a tekintetemet - a forgalmas útkereszteződésben éppen lámpát cseréltek - érdemes lesz kissé felnagyítani. 


    A nap többi élményét majd este mesélem el, ha marad annyi erőm. Az előre jelzett történetek, képek viszont valószínűleg hét végére maradnak. 


     

    előzmény:
    tanaria (31683)
    2018-11-27  13:44
  20. 2018. november 27. 13:4431683.

    Szép napot!


    Ez valóban óriási meglepetés. Istenem, de fiatalok voltunk!! Pedig... ajjaj! Megpróbáltam elmenteni magamnak, de nem sikerült, pedig én már mentettem innen képeket. Megváltozott az alkalmazás, most a fórumot menti. Megkérlek, küldd el e-mailben nekem. Nem láttam még ezt a képet, legalábbis teljesen új nekem. Ki fényképezte?


    Ez az emlékezés sztori nagyon jellemző és érdekes. Nekem is volt egy pár nagyon érdekes ilyen élményem, amikor itt összetalálkoztam két-három régi barátnőmmel, akikkel kb. 25 éve nem láttuk egymást. Mind másképp jegyeztük meg ugyanazokat az élményeket. Mindenkire másképp hatott ugyanaz az esemény, közös csíny, tini-kori emlékeink. De mindegyikkel, bár útjaink elváltak, mind úgy tudtuk folytatni, mintha el se váltunk volna. Ez szép!


    A cicás képeknek mindig külön örülök!

    előzmény:
    *Szigal* (31678)
    2018-11-26  22:12
  21. 2018. november 27. 09:4531682.

    Meg mernék esküdni, hogy csak egyszer küldtem el, de most már mindegy. A hivatkozási szám viszont tényleg az én hibám. Helyesen: 31678.


    Már utazás közben írtam. További szép napot!


    előzmény:
    *Szigal* (31681)
    2018-11-27  08:18
  22. 2018. november 27. 08:1831681.

    Jó reggelt! 


    Mielőtt hosszú útra kelnék (Klárika+Tel-Aviv+Holon), gyorsan elmesélem a 316878-as emlékeztetőm első történetét.


    1963. november 22.-ről van szó. Helyszín? Mi is lehetne egyéb, mint Kolozsvár. Elsőéves voltam, diákszálláson, tízágyas szobában laktam. Most elképzelhetetlen lenne, ugye? Pedig a sok kellemetlenség ellenére, nagyon sok előnye volt ennek. Többek között, hogy akkor tanultam meg alkalmazkodni, beilleszkedni egy közösségbe, amelynek egyetlen közös nevezője az volt, hogy mindannyian elsőévesek voltunk, az ország különböző részeiből, magyar lányok és románok, de ez mit sem számított, aránylag békében éltünk. Volt egy állandó zajforrásunk - minden szobában szólt egy országos rádióállomásra beállított hangszóró: zene, hírek, riportok stb. Akkor szoktam meg, hogy kispárnát a fejemre teszem, elnyomom a zajokat és - mert csak 18 éves voltam - békésen, egészségesen alszom. Elalvás előtt azóta is párna van a fülemen. Másik nagy előnye ennek a furcsa együttélésnek az volt, hogy mindig elegánsan libbentünk ki a szobából, hamar szokássá vált, hogy elkérjük és felöltsük egymás szebb, divatosabb ruháit. 


    Szerelmes voltam, a nagy Ő Petrozsényben, műszaki egyetemen volt harmadéves, de havonta találkoztunk, vagy én utaztam haza, vagy ő jött egy-két napra Kolozsvárra. Éppen azon a napon érkezett, már szóltak, hogy valaki vár a kapu melletti társalgóban. A lányok fel is öltöztettek a nagy találkozásra, nagyon jól néztem ki, és boldogan vártam a találkozást. A fentebb említett hangszóróból éppen vidám tánczene szólt, jó hangulat volt a szobában, amikor megszakították az adást és drámai hangon közölték: Kennedyt meggyilkolták! Emlékszem a döbbenetre és még inkább a ránk szakadt csendre. Az én emlékem itt véget is ér. 


    Hajdani szerelmemmel gyakran beszélünk telefonon, ő természetesen otthon él, családja van, nyugdíjas mérnök és ugyanolyan fiatal a hangja, mint 55 évvel ezelőtt, pedig már többszörös nagyapa. November 22.-én hívott, hogy elmesélje az ő emlékeit erről a napról. Akkor nem vettem fel, mert éppen nem volt alkalmas, így csak vasárnap reggel sikerült beszélnünk. A téma persze az a novemberi nap volt és a gyilkosság. Mondanom sem kell, hogy ő mindenre másképpen emlékszik. A Kennedy-történetre úgy, hogy dúltan meséltem neki, amit percekkel előtte a rádióban hallottam, majd elindultunk. Szerinte a város utcáin halálos csend uralkodott, majd hullámszerűen indult el a döbbenet hallható moraja. Embertől emberig zúgott a hír és benne ez a kép maradt meg több évtizeden keresztül…

    előzmény:
    *Szigal* (31679)
    2018-11-26  22:18
  23. 2018. november 27. 08:1831680.

    Jó reggelt! 


    Mielőtt hosszú útra kelnék (Klárika+Tel-Aviv+Holon), gyorsan elmesélem a 316878-as emlékeztetőm első történetét.


    1963. november 22.-ről van szó. Helyszín? Mi is lehetne egyéb, mint Kolozsvár. Elsőéves voltam, diákszálláson, tízágyas szobában laktam. Most elképzelhetetlen lenne, ugye? Pedig a sok kellemetlenség ellenére, nagyon sok előnye volt ennek. Többek között, hogy akkor tanultam meg alkalmazkodni, beilleszkedni egy közösségbe, amelynek egyetlen közös nevezője az volt, hogy mindannyian elsőévesek voltunk, az ország különböző részeiből, magyar lányok és románok, de ez mit sem számított, aránylag békében éltünk. Volt egy állandó zajforrásunk - minden szobában szólt egy országos rádióállomásra beállított hangszóró: zene, hírek, riportok stb. Akkor szoktam meg, hogy kispárnát a fejemre teszem, elnyomom a zajokat és - mert csak 18 éves voltam - békésen, egészségesen alszom. Elalvás előtt azóta is párna van a fülemen. Másik nagy előnye ennek a furcsa együttélésnek az volt, hogy mindig elegánsan libbentünk ki a szobából, hamar szokássá vált, hogy elkérjük és felöltsük egymás szebb, divatosabb ruháit. 


    Szerelmes voltam, a nagy Ő Petrozsényben, műszaki egyetemen volt harmadéves, de havonta találkoztunk, vagy én utaztam haza, vagy ő jött egy-két napra Kolozsvárra. Éppen azon a napon érkezett, már szóltak, hogy valaki vár a kapu melletti társalgóban. A lányok fel is öltöztettek a nagy találkozásra, nagyon jól néztem ki, és boldogan vártam a találkozást. A fentebb említett hangszóróból éppen vidám tánczene szólt, jó hangulat volt a szobában, amikor megszakították az adást és drámai hangon közölték: Kennedyt meggyilkolták! Emlékszem a döbbenetre és még inkább a ránk szakadt csendre. Az én emlékem itt véget is ér. 


    Hajdani szerelmemmel gyakran beszélünk telefonon, ő természetesen otthon él, családja van, nyugdíjas mérnök és ugyanolyan fiatal a hangja, mint 55 évvel ezelőtt, pedig már többszörös nagyapa. November 22.-én hívott, hogy elmesélje az ő emlékeit erről a napról. Akkor nem vettem fel, mert éppen nem volt alkalmas, így csak vasárnap reggel sikerült beszélnünk. A téma persze az a novemberi nap volt és a gyilkosság. Mondanom sem kell, hogy ő mindenre másképpen emlékszik. A Kennedy-történetre úgy, hogy dúltan meséltem neki, amit percekkel előtte a rádióban hallottam, majd elindultunk. Szerinte a város utcáin halálos csend uralkodott, majd hullámszerűen indult el a döbbenet hallható moraja. Embertől emberig zúgott a hír és benne ez a kép maradt meg több évtizeden keresztül…

    előzmény:
    *Szigal* (31679)
    2018-11-26  22:18
  24. 2018. november 26. 22:1831679.

    Végül még annyit, hogy holnap-holnapután utazgatok, így valószínű, hogy nemigen lesz alkalmam írni, hacsak nem a mobilról, mert a táblagépet nem viszem magammal. 


    Azért szeretném, ha kicsit kapkodnátok magatokat… 


    Jó éjszakát, ezzel a két esti képpel. A telihold vigyázza az ékszerdobozomat. 

    előzmény:
    *Szigal* (31678)
    2018-11-26  22:12
  25. 2018. november 26. 22:1231678.

    Szervusztok, ma én köszönök jó estét! 


    Egész nap be akartam jönni, van is 1-2-3 mesélni valóm és legalább ugyanannyi fotóm, ha nem több, ráadásul közöttük egy óóóóóóóriási meglepetés. Azt hiszem ez utóbbival nem is teszem próbára  a kíváncsiságotokat, hanem még ma felteszem. Ma úgymond szabadnapos voltam, és mesteri módon hagytam az órákat csak úgy kihullani a kezem közül. Magyarán: semmit se csináltam, de azt jó sokáig. 


    Már késő este van, semmire sem marad idő, de azért felírom ide, hogy miket is kell majd pótolnom. 


    1. Tegnap reggel érdekes élményben volt részem, valaki elmesélt egy 55 éves történetet, amit közösen éltünk meg, de gyökeresen különbözik az, amire emlékezünk. Azért ketten csak összeraktunk egy közös emlékképet, érdemes lesz majd veletek is megosztanom. Ez is egy példa, hogy mindenki más epizódokat, szavakat őriz meg az emlékezetében…


    2. Ma hosszasan csevegtünk Alsórákosi-Marikával messengeren, szó került egyrőlsmásról, többek között az izraeli autóbuszok pontosságáról. Ezzel kapcsolatban is őrzök egy élménysort, amit már régen meg akarok veletek osztani. A szombati utazásaimhoz kapcsolódik. 


    3. Remek vicceket kaptam e-mailban, képek formájában, azokból is szeretnék egyet-kettőt elétek szórni. Történt már veletek, hogy egyedül vagytok egy szobában és hangosan hahotáztok? No, ma ezt is megtettem, el is szégyelltem magam…


    Végül a lepetés! Néhány napja Muszika szó szerint a fejemre ült, jobban mondva a székem hátára, ami kicsivel magasabb nálam, ha éppen benne ülök. Felálltam és lefotóztam őkelmét, és a kép hátterében megjelenik egy fotó, amit a falinaptárra tűztem, és akkor támadt az ötlet, hogy ezt a papírfotót - ráadásul nem is a legjobb minőségű - lemásolom a mobilomra. Meg is tettem, így megláthattok pontosan 26 évvel fiatalabb kiadásban, mellettem az akkor nem is tudtam mennyire kislányos Tanaria, továbbá közös csíkszeredai barátnőnk, aki már nyolc éve nincs közöttünk és az ő férje. Előttünk hamutartók és cigarettásdobozok, akkoriban, 1992-ben mindannyian dohányoztunk - én magam nem is keveset. Az eset számomra azért is érdekes, mert abban a könyvben, amit B. barátnőm édesapja írt, és amit most Tanaria és én is olvasunk, természetszerűen szerepel a könyv szerzőjének harmadik gyermeke, a mi közös barátnőnk és a férje is. Zs. ráadásul elviselte hangos csevegésünket és füstfelhőinket, amellyel a csíkzsögödi üdülőházuk körüli levegőt… szennyeztük. És milyen fiatalok voltunk még akkor, nem is hiszem! 

    előzmény:
    tanaria (31677)
    2018-11-25  21:27

Címlap

top