Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Jó reggelt!
Ötletesen válaszoltál az előző bejegyzésekre (31189---------31198), Alsórákosi-Marika! Díjazom, de továbbra is várom a "vésett" és nem fába vésett jeleket! Remélem végre Te is leülhetsz a babérjaidra!
Margaret-Marika, az én napom csak félig volt "lusta nap", az első fele a régi szép, dolgos időket hozta ki belőlem! Biztosan a Te férjed is megérdemli a lustálkodást.
Tanaria, észrevetted, hogy elég sok kérdésre várom a választ? Azon kívül, részleteket várok az említett növénykiállításról - érdekes témának ígérkezik! Azt mondják, hogy a jó barátok szerencsésen egészítik ki egymást, ez a mi esetünkben is állja a helyét: egyikünk szószátyár, másikunk szűkszavú - vajon melyik jelző illik melyikünkre?
Képeket még mindig nem teszek fel - nemsokára indulok Klárikához. Talán majd, ha hazajöttem…
Kellemes vasárnapot!
Ibikem
ferjem is lusta napot unnepel.
Szervusztok!
Ma úgy lett, ahogyan terveztem. Dacoltam a lelkiismeretemmel, nem mentem Klárikához (majd holnap), reggel nyolckor leültem a géphez és fél kettőig fel sem álltam! Befejeztem a munkát, az elismerő visszajelzés megérkezett, azóta itt ülök a babérjaimon, olvasgatok, gondolkozom, tehát vagyok!
Ma este még filmet is nézek, megérdemlem a lazítást, ugye?
Alsórákosi-Marikától nagyon szép videót kaptam, ha sikerül majd felteszem, addig is szépen megköszönöm!
Margaret-Marika, minden jelentkezésed ünnep számomra!
Tanaria, örülök a fagylaltozásotoknak,
de hol is van az a Carpati-cukrászda? Mi a legújabb könyvszerzeményed címe? Ha lehet, közöld a könyv többi adatát is, jó lenne megrendelnem. A Dragomán-nagypapa kalandja tetszett? Nekem szinte filmszerű élményt jelentett, remekül szórakoztam mindkét történeten. Amúgy azon a "káfé főnix" nevű internetes oldalon érdemes kalandozni, olvasgatni, csudajó dolgokra lelhet az érdeklődő ember.
A feltett képekre nem érkezett semmi visszajelzés (egyebekre se nagyon!)
, tehát a képgalériát egy-két napig szüneteltetem.
Legyen szép esténk, kellemes hétvégét kívánok!
Szervusztok!
xo
Kedves Tanaria, 52 nagyon jo ev volt!
Szép napot!
Visszatekintettem, mert azt hittem, valamit kihagytam, de nem találtam semmi újat.
Tényleg csodálatos család!
*******
*******
A tegnap nem voltam, mert délelőtt dolgom volt itthon (vettem öt kiló meggyet, azt kimagolva lefagyasztottam), délután pedig Marikával lementünk a Fogoly utcába, ahol növénykiállítás van. Aztán benéztünk a Gaudeamus könyvesboltba, ahol megvettem egy Bodor Ádám-könyvet. Majd még egy nagyon finom fagyira is beültünk a CARPATI cukrászdába.
Most már abba is hagyom, mert dél óta csak magamban beszélek.
Ha kell még - akkor lesz, ha nincs rá szükség, akkor nem.
1. - 2. Tegnapelőtt csak úgy elmentem mellette, aztán - mert fürtjei hasonlítanak -, orgona-nosztalgiám támadt, pedig ez itt "csak" az egyre gyakrabban látott kínai selyemvirágfa (Lagerstroemia indica).
3. Mintha a levelei is az orgonáéhoz hasonlítanának.
4. Fehéret, >>>>, sőt egészen sötétbordót is láttam már.
1. Apró szépségek lenn a földön
2. és fenn az égen, semmi különös, de néha a megszokottra is felfigyelünk.
3. A lótusz csak küldi leveleit, de virág még sehol. Lessük!
Ha számít, Tanaria? Nagyon is számít. És a kolozsvári képeket is folytathatom, de talán csak hétfőtől. Most éppen azon töröm a fejem, hogy felhívom Klárit és lemondom holnapi jelenésemet, mert szombaton sokkal bonyolultabb az utazás és rengeteg időt rabol, másfél óráért legalább négyet, a fáradságot nem is számítva. Még nem döntöttem, de azt a négy órát más munkára is használhatom például, és sokkal kevesebb energiát igényel. Még tárgyalnom kell a lelkiismeretemmel…
No, majd meglátom. Olyan jó most itthon üldögélni a hűvös szobában.
Tusakodásaim közepette jöjjenek a hét virágai és egyéb látványai, innen és onnan, szép sorjában.
1. Hétfő, naplemente előtt, a rendelőintézet kertjében: lassan a tűzvirágfa is befejezi idei küldetését.
2. - 3. Még mindig nem volt alkalmam Haifa új (2014), harmincezer férőhelyes stadionjába látogatni, a régit is kevésszer tiszteltem meg jelenlétemmel, pedig hajdanán, munka közben gyakran hallgattam a szurkolók örömrivalgásait, hiszen ott volt a régi munkahelyem közvetlen közelében. Négy évvel ezelőtt bezárt, és nemrég jelentős építkezések kezdődtek meg a területén. Nagyon jól ismertem viszont a tervezőjét, a bécsi születésű Max Galpazt, akinél kedvesebb emberrel még nemigen találkoztam. A nyolcvanas évek legvégén még a régi, egyszerű háromszobás lakásukat takarítottam egyszer egy héten, aztán segítségemmel elköltöztek a haifai ikertornyok egyikének 17. emeletére - szó szerint szédületes kilátásuk volt onnan, de vitték a régi, egyszerű bútoraikat és bár tudtam róluk, hogy nagyon gazdagok, mégsem éreztem soha a köztünk lévő társadalmi különbségeket. Aztán rendeződött az életem, lett két munkahelyem, a takarításnak búcsút mondhattam, de tovább, először Max, majd Trude haláláig tartottuk a kapcsolatot. Sokat tanultam tőlük, felnéztem rájuk. Maxtól tudtam, hogy az ország jelentős sportlétesítményeit ő tervezte az ötvenes években, és most bizony az interneten is számtalan nyomát látom munkásságának. A mellékelt képeken a régi stadion helyén lakóépületek születnek, éppen ott, ahol a két emelődaru látszik az alkonyat fényeiben. Az érdekesség és véletlen egybeesések miatt még megjegyzem, hogy a Max Galpaz tervezte stadiont 1955. szeptember 24.-én avatták, éppen Tanaria harmadik születésnapján!
Nézzétek meg jól az előző bejegyzés idejét és utána a mostanit. A kettő közötti időben keresgéltem. Kitartás? Makacsság? Bárminek is nevezzük, nagyon időigényes!
Megtaláltam az írást, nem volt diadalmenet, de mit számít? A lényeg: MEGVAN!
Mivel a génekről meséltem, hadd pontosítsak: Dr. Dragomán Pál földrajztanár az író nagyapja és az egyik legfiatalabb műfordító dédapja. Példa arra, hogy alma nem gurul messze a fájától. És ez csak az egyik ág, anyai ágon talán a leghíresebb a másik dédapa: Szabó T. Attila, kolozsvári nyelvtudós. Fantasztikus család a mostani is!
Szervusztok!
Gyűlnek az igazolatlan hiányzásaim. Pedig tegnap is lett volna mondanivalóm, csak szokásom szerint, kifutottam az időből.
Elsősorban Alsórákosi-Marikának szól az üzenet:
Tudja ő jól, hogy miért!
Ugyancsak elsősorban: Tanaria, az életünk egyfolytában az egysrófot bizonyítja: körülbelül akkor, amikor Te a cseresznyés képet feltetted (köszönöm!), én éppen savanyú képpel merengtem egy csodaszép cseresznyehalom fölött, mert a tegnapelőtti 40 sekel helyett már megint 55 lett az ára, de volt már nyolcvan is, és mi még nem ettünk az idén! Minden gyümölcs ára az egekben van, de a cseresznyét mégsem engedhetjük meg magunknak, hiszen rekordmennyiségeket tudunk belőle enni! Vettem körtét és nektarint, meg őszibarackot és tovább álmodozom a cseresznyéről… Bármennyire is szeretem és bármilyen finom, az uzsorát én biztosan nem támogatom!
Bánatomban ismét virágokat fotóztam, hiszen az nem kerül pénzbe!
Ja és nem mondtad, Tanaria, hogy elolvastad-e a javasolt cikkeket? Van még egy, amit ráadásnak szántam, azt hiszem ez a legkedvesebb, és egyértelműen a gének folytonosságát bizonyítja.
És most azt is, hogy mi lesz ha nem találom azt a szenzációs történetet? Jaaaaj!
Szép napot!
Szépek a hibiszkuszfa virágai és nagyon érdekes a színváltásuk!
Ha számít, tudod, én mindig várom a képeidet. Örülnék, ha Kolozsvárt is befejeznéd.
A tegnapi beszerzői utamon cseresznye és meggyfákat csodáltam végig a negyedben! Sajnos, nem láttam a fénytől, mit fényképezek, de itt a sok cseresznyén van a lényeg.
Visszajöttem, hogy jó éjt kívánjak és elmondjam, hogy más virágokkal is randevúztam ma, és ha igény lesz rá, holnap megmutatom.
Alsórákosi-Marikának köszönöm a szép küldeményeket, amelyeket - sajnos - nem tudok itt megmutatni. Sokat kell még fejlődnöm.
1. Miután rátaláltam az interneten, onnan is hoztam egy képet (PikiWiki Israel).
2. - 3. A fa alatti füves terület tele van lehullt és érdekesen színt változtatott hibiszkuszokkal.
4. Ez pedig "csak" a közeli bokron nyílt és kevésbé nemes testvérke.
1. Így néz ki a virág - közelről.
2. - 3. Felfelé irányítottam a lencsét és közelebb hoztam a fa felső részében nyílt gyönyörűségeket.
Szervusztok, jó estét!
Egész nap készültem idejönni, de mindig közbejött valami. A lényeg, hogy most itt vagyok.
Mivel is kezdjem? Már tegnap este, miközben hazafelé repített a busz, beleolvastam az általad javasolt topikba, Margaret-Marika! Aretta barátnőd nekem is szimpatikus lett abból a pár mondatból, amit tőle olvastam, és persze, hogy felfedeztem más ismerőst is!
Kicsi a világ, ugye?
Örülök, hogy rajtunk kívül másutt is szerzel ismerősöket, barátokat, szükségünk is van erre, és jó, hogy bajaidban-bánataidban nem csak magaddal foglalkozol, hanem a világ felé is nyitott vagy, mert nagyon fontos, hogy ne legyünk ilyenkor egyedül. Lehet, hogy ezek a szavak amolyan olcsó bölcsességként hangzanak, de hinned lehet egy gyakorlott minden bajt túlélőnek.
Szóval, jó, hogy köztünk vagy, bármelyik topicra is írnál! (Azért a mi szigetünket se hanyagold el, jó?)
Tanaria, csodaszépek a hibiszkuszaid, és mennyire másak, mint az itteniek! Látom, hogy ismét egysrófra jár az agyunk, mert tegnap téged és Margaret-Marikát is ez a virág foglalkoztatott. És mit ád Isten? Tegnap Y. kertjében megcsodáltam és lefényképeztem egy egészen különleges hibiszkuszt és bizony jó néhány órámba telt, amíg rendszertanilag is be tudtam azonosítani, mert nem cserépben nő és nem is cserje, sőt bokor sem, hanem magasra nőtt fa! Úgy hívják, hogy Hibiscus tiliaceus (még beceneve is van: 'Sitriya') és bizony 4-10 méter magasra is megnő. A képeken is látható, hogy magasan fölöttem van, és addig mesterkedtem, amíg a virágokat a lencséhez egészen közel hoztam. >>>>
Csak éppen elfelejtettem kicsinyíteni a képeket.
Rögvest jövök!
Szép napot!
Itt már, sajnos. hervadnak is el a hibiszkusz virágai. Lehet, a nap miatt. De sebaj, mert még van két bimbója!
A tavaly nekem sem virágzott, nem tudom, miért. Az idén ez a második rend virág. Amúgy nem szoktam eldobni, megszárítom és leforrázva finom tea lesz belőle. Szép piros. 
Nagyon szeretek én is kertészkedni... itt a balkonon. Van sok fűszernövény, muskátli, koktél-paradicsom. Avokádóm és datolyafám is van. Magról.
Koszonom szepen Tanaria!
Hibiszkuszkszokkal jelenleg haboruban vagyok. Nem viragzanak.
A 80-as evekben egy udulo fedelezett uszomedenceje korul az ev minden napjan viragzott egy nagy hibiszkusz fa. Nem tudtam ellentallni,kolcsonloptam
egy agat. Nagyon sok oromom vol benne eveken at. Sajnos egyszer minedennek vege lesz.Ilyen volt mindt amit kuldtel. Par napon at kezdett nyilni es egy heten at gyonyoruen tartotta a viragjat.
Delelott a kertben jatszottam ferjemmel. Nekem jatek neki munka.
Szep estet kivanok.
Anyukadat udvozlom!
Szigal, köszönöm az együttérző szavakat! Jól esett.
A virágokat is. Ott sem tudtam megunni, itt is jó látni őket.
Az interjút még nem olvastam el.
Mindenkinek szép estét!
Szeretettel köszöntelek, Margaret!
Örülök nagyon, hogy hallok felőled. Sokat gondolok rád. Átérzem fájdalmadat. Nagyon szeretnék vigasztaló szavakat találni... Tudd, hogy gondolunk rád!
Szavaim nincsenek, de a hibiszkuszom meglepett ma reggel két virággal. Örömmel küldöm, remélem egy mosolyt kivált a szomorúságodban!
Ibike,legyszives olvasd:
Szabadido
Elmultal 60 eves topik #28621 Rad es nagyon keves baratra emlekeztet.
Aletta
is a kevesek koze tartozik.
Ibikem,
turelmednek nincs hatara.
Te vagy az egy barat,aki soha nem adott fel.
Viragjaid , cica menza, Tanaria alatkerje
Marika utazasi kalanjait orommel olvasom.Sajnos az utobbi honapokba nincs sok jo hir korulottunk.
Nagyon elvagyok foglalva, haziorvosom velemenye,lassulni kell.Most megyek at orvosi kvivizsgalasokon,eveken at a csalad volt elso. Nem vayok beteg,csak faradt.
Nekem nem tesz jot a bajok megemlitese/irasa.Kertemben toltom a szabadidom,sokat olvasok es nagyon keson jutok kb.reggel 2-3 kozott az agyba 3-4 ora alvas es minden kezdodik az elejetol.
Kellemes uj hetet kivanok.
Udvozlet Mindenkinek!