Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Kolozsvár, Falumúzeum - 2017. - X.
1. Újabb színpompás mezei virágok.
2. Válasz az előbbi kérdésre: zsúptetős házikók!
3. Ezzel a faragott tartóoszloppal búcsúzunk a kolozsvári szabadtéri múzeumtól.
4. Naplemente Tanariáék erkélyéről. Minél többet nézegetem a képet, annál inkább hiszem, hogy volens-nolens halojelenséget, azaz melléknapot fényképeztem, és még nem is voltam tudatában!
Ezt a sorozatot befejeztem, de még elég sok kolozsvári kép vár bemutatásra. Ha valakit érdekel.
Befejezem ezt a sorozatot, aztán, az időm függvényében, a többire is sort kerítek.
Kolozsvár, Falumúzeum - 2017. - IX.
1. Még a majális-képeknél kérdeztem, Tanaria, hogy a távoli látvány Bács, illetve környéke lenne? Innen a templomocska sarkától, annak tűnik.
2. Vajon mi az ott, a fák takarásában?
3. Ugye már mondtam, hogy következő életemben, ha lesz, botanikus szeretnék lenni? A mezei virágok mindennél szebbek! És még szebbeknek látnám őket, ha a nevüket is tudnám.
4. Még egy hívogató házikó…
Kolozsvár, Falumúzeum - 2017. - VIII.
1. Falusi idill.
2. Tobozok születése.
3. Közelítünk a kis falusi templomhoz: lányom fényképez, de Tanaria arcának kis része is bekerült a képbe, a napszemüvegéről jöttem rá. A jó kép úgy születik, hogy nem is vagyunk tudatában…
4. Teljes, szárnyaló szépségében…
Kolozsvár, Falumúzeum - 2017. - VII.
1. Ha kedveseimet látom rajta, a kép is többet jelent.
2. Szeretem a zsindelytetős házakat.
3. Micsoda árnyékok!
4. Igazán elfogadnám, jó lenne azon a hosszú tornácon üldögélni és a felhők járását figyelgetni…
A könyv címét és adatait kérném, Zs. barátnőm éppen Pesten van. Hátha elhozná.
Nehezen nyugszom bele, hogy nem találom azokat a - szerintem - megörökített élményeket, egész nap kerestem a semmit.
Az előző - nem tematikai sorozat - az V. sorszámot viselné, ha meg nem feledkezem a szokásos "tálalásról", jöjjön hát a következő.
Előtte egy pici kis megjegyzés: az a virágzó fa nagyon magas volt, a mellette lévő épület sem lehetett alacsony, hátha mégis rábukkansz, Tanaria. Úgy emlékszem, hogy ott volt valahol a ti környéketeken. De ez cseppet sem mérvadó, mármint az én emlékezetem.
Kolozsvár, Falumúzeum - 2017. - VI.
A majálisból elég hamar elegünk lett, ellátogattunk hát a szabadtéri etnográfiai múzeumba, ami 12 hektáros területen fekszik és az erdélyi, leginkább Kolozsvár környéki román falvak építészetét, illetve a bennük űzött mesterségeket hivatott bemutatni. Traian Vuia alapította 1929-ben. (Traian Vuia Lugoson született román repülőgép és helikopter tervező volt.) Szó van a bővítéséről, és remélem, hogy Kalotaszeg és Szék vidéke is helyet kap majd benne. Meg a kissé távolabbi Szilágyság - talán. Amit láttunk, érdekes és hangulata van.
1. - 2. Malom - ha jól emlékszem.
3. A különböző látványosságokat szabályos falusi utcák kötik össze.
4. Tégla-, vagy cserépégető.
Én már újra olvastam a Gerlóczy-könyvet.
A Bodor Ádám-könyvet feltétlenül el kell olvasnod! Aprólékosan, mindenféle szempontból mesél arról a korszakról, meg a mód ahogy élt, nem mindennapi. Engem nagyon megérintett. Sokat tanultam belőle és nem csak a múltról. Meg kell vennem a könyveit is. Kíváncsi vagyok, hogyan írt.
Nem tudom, hol készült ez a virágtól roskadó kép, de nem itt a negyedben. Legalábbis nem emlékszem itt ilyen alacsony épületre.
Emlékszem, hogy készítettem képeket a Főtéren álló Bánffy-palotáról, de ezeket sem találom. A XVIII. században épült barokk palota a Szépművészeti Múzeumnak ad otthont, néhány órán át csavarogtunk benne, az állandó tárlaton kívül érdekes kiállításokat néztünk meg.
Másnap jött a majális, amit már előbb említettem, festői környezetben, jó hangulatban, és milyen kár, hogy a Gerlóczy-könyvet nem előtte olvastam, mert más gondolatokkal, ismerősebben járkálhattam volna azokon a helyeken. Talán még visszamehetek egyszer… Éppen azon töprengek, hogy most újraolvasom a könyvet.
(Tanaria, nemrégen megkapó módon írtál Balla Zsófia és Bodor Ádám könyvbe foglalt beszélgetéséről, ezzel is emlékeket indítottál el, talán majd egyszer megemlítem itteni társalgásunkban… Mennyi minden van még, amiről nem sikerült eddig említést se tennünk!)
1. - 2. Most két kép jön egy közeletekben virágzó fáról, vajon azonosítod, Tanaria? Talán éppen most virágzik. Azért tettem be mind a kettőt, hogy talán a közeli épületrész segít az azonosításban…
3. Színházban is voltunk együtt, emlékszel? Maxim Gorkij Éjjeli menedékhely című művének átdolgozását (modernizálását?) láttuk-hallgattuk döbbenten és lenyűgözötten, utána Tanaria villamossal ment haza, mi pedig az éjszakai, varászlatos sétatéren keresztül, gyalog a jóval közelebbi szállásunkra. Ismét úgy emlékszem, hogy fényképeztem, de csak a sétatéri Műcsarnok kivilágított épülete maradt meg. Koós Károly tervezte, épült 1943-ban. >>>>
4. Utolsónak nem is tudom honnan, de ott van a megmaradt kolozsvári képek között. Ideteszem, mert olyan "bújj, bújj, zöld ág"-látvány.
Szép napot!
Örömmel látom, hogy csak belevágsz. Türelmetlenül várom a folytatást.
Jó reggelt!
Ideje, hogy belevágjunk. Tegnap már nem maradt szuflám, de mostanra mintegy 10 fokot csökkent a hőmérséklet és bizony megérzem! Csakis jó hatásként.
Utazzunk tehát ismét Kolozsvárra, a kincses városba.
Erdély, Kolozsvár - 2017. - IV.
Megérkezésünk utáni napon sétára indultunk, legelőször Kolozsvár főterére, annak is egyik legvonzóbb helyére, a Szent Mihály templomba. Az első három kép az enyém, a negyediket - az oltárképet - a Wikipédiáról kölcsönöztem.
Szervusztok! Ez nálam a délután…
Mentségemre szóljon, hogy Klárika után kezelésre mentem, visszatértem a két-három hónapja abbahagyott tui'nához. Ma nagyon jól jött, mert olyan állapotok voltak, hogy másképpen még nehezebben viseltem volna el: kánikula, hamszin, levegőtlenség, teljesen felhős égbolt, por és homok, még a napot is alig lehetett látni. Jót tett az a 45 perces teljes ellazulás, a begörcsölt izmok felszabadultak, nagyszerű érzés. Örömömben el is mentem vásárolgatni, mindenféle jót, datolyát és őszibarackot, zabpelyhet és rozskenyeret, meg egyebeket, amire még szükség is volt!
Átvészeltem ezt a napot, holnap kissé könnyebb lesz az időjárás, vagy nem, de itthon maradok a finoman hűtött szobácskámban és talán még dolgozom is.
Nagyon örültem, hogy a régi utcánkban (1988-89-90-ben laktunk ott) mindenfelé nyílik a tűzvirágfa, olyan gyönyörűen, hogy még lélegezni is elfelejt az ember. Lett is néhány fénykép, talán holnap sort kerítünk rájuk, hiszen tegnap Timráton is láttam néhány gyönyörűséget.
Most viszont néhány fotó erejéig visszatérünk a tavaly májusi Kolozsvárra. Ezidáig csak néhány képet butítottam, de lassan sort kerítünk az érdekesebbekre.
Jó reggelt!
Úgy belegabalyodtam a könyvelésembe, hogy csak most érkeztem ide, és máris rohannom kell.
Majd délután teszem tiszteletem. No de hol van a mi Alsórákosink? Nahát!
Szép napot nekünk, ránk fér ebben a melegben.
Jó reggelt!
Szarvashiba javítása: a cserépben.
Sehol senki?! Tudom, hogy nagy a meleg Haifán. Remélem, minden rendben.
Szép napot!
Már azt hittem, sosem kerül sor erre. Nagyon megörvendeztettél! A Donát-szobor gyermekkorom egy kalandos, szép emléke. Kb. a Reményik-villánál lehetett oda felmászni. A Mikecs Anna Altatóban is mesélt róla az író. Sok ideig nélkülöztük a szobrot, már nem reméltem, hogy újra láthatom. Felújítva állították ki a falu-múzeumban.
Apropó, most egy másik regény olvasok, ami ugyancsak visszavisz fiatalkoromba. Nem is regény, hanem egy rádió riport, amit Balla Zsófia készített Bodor Ádámmal A börtön szaga címmel. Teljesen lenyűgöz, olyan tisztán összegezi azt a kort mindenféle szempontból. És a saját élete is benne van, amit külön csodálok. Mindez megnyerő szerénységgel, egyszerűséggel és őszinteséggel!
Az erdei séta gyönyörű volt, mint mindig. Ezt nem lehet megunni! Egyetlen gombát, galambgombát találtunk, azt belefőztem a mai krumpli paprikásba. Komolyan mondom, finomabb lett tőle!
A tubicák mindjárt nem férnek a cserépbe, amit körbetojt az anyjuk és nagyon csúnya látvány.
Most dörög, villámlik, vihar közeleg.
Majális Kolozsváron 2017-ben - III.
Csak egyetlen kép, Donáté. Akiről hajdanában szobrot készítettek, utcát neveztek el, sőt az utcáról még örökzöld is készült, ahol "nyílnak már az orgonák", és amelyhez - nem a dalhoz - ezernyi emlék fűz!
Ki is volt ő?
"A legenda szerint a Kolozsvár melletti Hója erdőben élt egy Donát nevű pásztor, aki egy éjszaka arra lett figyelmes, hogy a törökök nekiláttak átvágni a hegyet (ez lett a Törökvágás!), hogy Kolozsvárról elvezessék a Szamost, és a város ivóvíz nélkül maradjon. Donát lélekszakadva futott be a városba, hogy beszámoljon az eseményről a városházán. Miután értesítette Kolozsvár vezetőit, kimerültségében holtan rogyott össze. A városvédők pedig hamar intézkedtek és sikerült még időben elkergetni a török seregeket. Hálából pedig szobrot készítette Donátnak, amit a Hója-erdő aljában állítottak fel." (transindex.ro)
***
Most pedig indulok!
legyen szép napunk, napotok!
Majális Kolozsváron 2017-ben - II.
1. - 2. Szemben velünk kinyílik a táj - Tanaria, kérlek pontosíts! (Bács?)
3. - 4. A környezet lenyűgöző. Előbb az elmúlás, aztán az újjászületés szimbólumai.
Majális Kolozsváron, 2017.-ben - I.
1. Megérkeztünk a majális helyszínére.
2. Itt éppen lovaglásért állnak sorba.
3. Közeledünk a helyszínhez.
4. "Erdő szélén nagy a zsivaj, lárma" - csuda jó a hangulat!
Szervusztok, jó reggelt!
Milyen volt az erdei séta, Tanaria? Találtál gombát? Hogy vannak a Tubicák? Gyere, mesélj! Képzeld, úgy belemélyedtem a tavalyi kolozsvári albumomba, hogy előző, jó hosszú hozzászólásomat is sikerült elküldenem a teljes feledésbe! No, nem baj, majd újraírjuk, jó kis memóriagyakorlat lesz.
Szerintem Alsórákosi-Marika is otthon van már, természetesen, Alsórákoson. Vártam rá tegnap is, de nem jött… Várakozás közben virtuálisan ellátogattam a szülővárosába, így most fogalmat alkothatok arról, hogy tulajdonképpen merre is jár, amikor itt hagy bennünket. Szép városkát ismertem így meg, annak a mi Marikánkon kívüli híres embereit is.
Lehet, hogy az egyik ismert magyar színésznő iskolatársad, netán osztálytársad volt? Biztosan tudni fogod, hogy kiről beszélek.
(Mi nem tanultuk részletesen Magyarország földrajzát és történelmét sem, persze azért képben vagyunk, és hála a Honfoglalónak és eddigi utazgatásaimnak nagyjából megismertem, de mindig öröm egy-egy újabb szeletét felfedezni!)
Így történt, hogy kedvet kaptam a tavalyi erdélyi utunk felidézéséhez (fotókkal), annál is inkább, mert éppen egy éve, hogy jelenlétünkkel Kolozsvárt boldogítottuk, no és az ott élő barátokat.
Nem tart sokáig, mert nemsokára indulnom kell Timrátra. Évek óta dolgozunk az emlékek, iratok, levelek stb. megőrzésén, de mostantól új fázisba lépünk: megpróbáljuk "tudományosítani" a munkát! Miután se muzeológusok, se irattárosok nem vagyunk, eddigi munkánkat más, átláthatóbb mederbe kell terelnünk, amolyan "holtig tanul a szarka"-alapon. Az a szép az egészben, hogy mindig akad valami meghökkentő apróság, amitől egyre érdekesebbé válik ez a rendszerező kutatás, feldolgozás.
Indulás előtt azonban elindítom a tavalyi emlékek felidézését. Éppen egy éve, május 20.-án vettünk részt egy kedves, mulatságos majálison a Hójában!
Jó reggelt!
A virágok szépek, ha nem is tudom, melyik fajtához tartoznak.
Április második felében nagy viharok voltak Kanadában is. Nagyon sajnálom, ha ez igaz! Remélem ők jól vannak.
Most készülök egy kis sétára az erdőbe.
Mindenkinek szép vasárnapot!
Szépjóreggelt!
Csakis a rend és a lojalitás kedvéért jelentkezem ma reggel, no meg azért, mert azt hiszem, nagy felfedezést tettem. Még az is lehet, hogy állja a helyét. Nézegettem az előző bejegyzés virágait, leveleit, és azt hiszem, hogy ez csakis valamilyen dohányfajta lehet. Jaj, mekkora szükség lenne egy botanikusra, vagy legalábbis igazi hozzáértőre!
Ja és még egyszer: mindenkinek jó ünnepet és hozzá ideális időjárást kívánok!
Még valami: már nem is tudom melyik topikba néztem bele, s ott láttam, hogy Margaret-Marika házát viharkár érte ezelőtt néhány hete (?) Ha majd olvasod ezt, Marika, kérünk, jelentkezz, és addig is: vigyázzatok magatokra és egymásra. Hiányzol.
Az elmúlt héten is mindenféle élményben volt részem. Kedden elmentem elemet tetetni a karórámba és egyúttal óraszíjat is cseréltettem. Mindig ugyanarra a helyre megyek, évek óta, hamar dolgozik az órás és aránylag olcsón. Már volt valaki az üzletben, aki oroszul beszélgetett, de pont és vessző nélkül. Éppen az ő óráját javították, készen is lett, de a nő tovább mesélt. Szinte minden mondatát a "vot" szóval kezdte, ami emlékeim szerint az "íme" megfelelője. Már az én órám került sorra, de a hölgy tovább szövegelt. Az órás részéről csak időnként jött egy-egy udvarias hümmögés, aztán végre elindult, de visszatért az ajtóból, és percekig tovább ömlött belőle a szó és a "vot", amit unalmamban számolni kezdtem, de a huszadiknál - hála Istennek - szedte a sátorfáját. Az órás megkönnyebbülten szusszant fel, és bocsánatot kért tőlem. Elmondta, hogy fogalma sincs, miről szólt a szöveg! Jót nevettünk, mert lám, ilyen emberek is vannak…
Elég eldugott helyen van az üzlet, ritkán járok arra, és milyen jó, hogy pont most került rá a sor, mert szemben egy virágcsodára leltem! Mutatom, éppen elmúlóban volt. >>>>
Szervusztok, jó reggelt!
Amint látjátok, a tegnapot túléltem, pedig cseppet sem volt könnyű - szinte elviselhetetlen volt a hőség. Klárika viszont úrinő volt, ketten kísértük a másik gondozónőjével, akinek a puszta jelenléte is könnyebbé tett mindent. Szerencsénk volt a taxisofőrrel is, aki eddig még nem tapasztalt kedvességgel segített a fel- és leszállásban. Munka után Zs. barátnőmmel találkoztam, aki ismét utazik, meg kellett beszélnünk egy csomó eseményt. Körülbelül egy órát üldögéltünk a buszmegállóban, árnyékban, még a kánikula sem zavart! No de mire hazaértem, mintha vége lett volna a világnak. Erős fájdalmaim voltak, így egész nap-este csak heverésztem és semmit se csináltam, de azt sokáig! Pedig igazán lett volna mivel foglalkoznom…
Most itt vagyok, de nemsokára indulok. Kinyitottam az ablakot, hátrahőköltem a kinti forróságtól. Még egy nap, aztán már kicsit enyhül.
Miután húsvét és peszách szinte egyidőben voltak, ma este kezdődik a sávuot, holnap pedig a pünkösd. Kellemes ünnepet kívánok, mivel egyébbel, mint a legújabb virágokkal.
1. - 2. Y. rózsáival, és
3. - 4. a most nyíló kínai selyemakác szempilla-rebegtetéseivel. Például.
Szia! Szép napot!
A telefonom további melegedést jelez Haifára.
Biztos, most vagytok a szemészeten.
Csodaszép a kép!
A tegnap fél négyre a közjegyzőhöz volt időpontom. Amikor elindultam esni kezdett, aztán leszakadt az ég. Mentem rendületlenül. Helyenként bokán felül ért a víz. Nem volt hideg. Mire megérkeztem (gyalog mentem) pont elállt.
Visszafele már melegen cirogatott a nap. Bent észre sem vették, mert a fejemet védte az ernyő, de a bugyim is vizes volt.
Legalább álmunkban illene gomba legyen, mert a tavaly nem találtunk.
A kis tubik nőnek, még nem nagyon mozgolódnak, ott ülnek a cserépben.
Szervusztok, jó estét!
Nagyon fáradt vagyok, de szép álmokat jöttem kívánni a ma esti látvánnyal, amit a házunk felső teraszáról fényképeztem: ékszerdobozom egyik rekesze, újholddal és esthajnalcsillaggal. >>>>
Ma 36-38 fok között kezdődött egy újabb kegyetlen hamszin, holnap, egészen holnapután estig még fokozódik. Csak bírjuk, ugyanis reggel, elég korán Klárikát viszem a szemészetre, természetesen taxival. Még így is nagyon nehéz lesz.
Ezért a mai történések halasztást kérnek, majd holnap, ha hazajöttem. És dolgoznom is kell, de majd holnap.
Jó éjt, álmodjatok gombákkal teleszórt erdei tisztást.
Szia!
Lám-lám, még vannak dolgok, amiket nem tudtam rólad. Legalábbis nem így.
Alsórákosról is hozhatna képeket, mert nekem az is új lenne. Vagy, most él ott?
Jó lenne gombászni menni, kicsit időigényes..., de egy másfél órára el tudnék menni. Lehet szombaton.
Ügyesen elköltöztek, nem volt semmi gond. Most már csak a gázt kéne bekötni, mert árammal főz, de a víz melegítéshez gáz is kéne.
Nem tudom, mikor, de igyekszem meglátogatni. Az, legalább, három óra lenne. Köszönöm a jó kívánságaidat, majd átadom.
Mindenkinek szép napot kívánok!
Mondom, hogy kifogytam a betűkből, így fontos közlendők maradtak ki.
Tanaria, azt hiszem, most nem lesz részünk különösebb meglepetésben, mert Alsórákosi-Marika most éppen a szülői házat látogatja meg, illetve "tartja karban". Nevetek is ezen a teljesen helytelen szójátékon, ráadásul vizuálisan jelenik meg előttem!
Mikor mentek az erdőbe, gombászni? Uram-Isten, évtizedek óta nem volt részem hasonló örömökben. De jó lenne még egyetlen egyszer gombát keresni, gyűjtögetni!
Hogy zajlott le a költözés? Mikor mész újházlátni? Mindenféle jót kívánok hozzá, egészséget és örömöket, és amit mi szoktunk mondani: "Mázál tov!" Jószerencsét!
Jaj de jó, Y. telefonált, hogy bejön Haifára, így ma úrinőként, Audin utazom oda.
Most már tényleg-kényleg befejezem, legyen szép napunk!