Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Jöjjön még egy olvasnivaló, amelyet szintén tiszta szívből ajánlok. Az úgynevezett "tembel-kalapos" Srulik zseniális megteremtőjéről szól, mert Srulik legalább annyira Izrael szimbóluma, mint a datolyapálma, vagy akár a búbos banka. A mellékelt írás mindent tisztáz. (A tembel szó a héber szlengben fajankót jelent.)
Még mielőtt Timrátra indulok - visszatérünk a munkás hétköznapokhoz! -, még egy-két válaszra koncentrálok, aztán sipirc!
Tegnap nagyon pörögtem, estére alaposan elfáradtam, és belemélyedtem egy újabb reality-műsorba. Nem is tudom, miért néztem, lehet, hogy a vegytiszta szórakozásért? Amikor csak bambulunk kifelé a fejünkből és kiseperjük onnan a nyomasztó gondokat??? Azért cseppet sem dicsekszem vele.
Olvasnivalókat sem hoztam az utóbbi napokban, pedig szépen gyűlnek és rendre igazolják, hogy érdemes volt áttennünk életterünket ebbe az országba. Mindenféle nosztalgia ellenére…
Azért rend is van a világon, és vannak elhanyagolt ígéretek. Hozzuk helyre a dolgokat, máris itt van egyik érdekes cikk, sokéves emléket idéz.
Jó ez a sorozat, úgy mutatja be a 70 esztendős Izrael államát, ahogyan egyetlen útikönyv sem teszi, emberi sorsokon keresztül. Olyan emberek élettörténetei által, akikre büszkék vagyunk.
Szervusztok, jó reggelt!
Jé, Alsórákosi-Marika megelőzött a szokásos képregénnyel! Fordítsam le? Nem, mégsem, hátha megteszi ő maga, vagy ki-ki tegye azt a saját fantáziája szerint. Én máris megköszönöm a kedves jókívánságokat. Hogy vagy kedves Marika?
Kíváncsi vagyok, hogy tegnap miket sütött-főzött Bibione, mire gondolt közben, miket tett ezeken kívül? Ja, és azt hiszem, hogy tegnapról még függőben maradt néhány kérdés-felelet. Mindjárt kiderítem.
Tanaria, Te is adós vagy néhány apró válasszal. Én arra gondolok, hogy a képet valahonnan a valamikori megyei tanácsháza irányából fotózták és ügyesen közelebbre varázsolták a havas fenyőfákat, így kerülhetett bele az ortodox templom tornya. A drótkerítés talán valamilyen sportpályára utal? Mintha lenne arrafelé egy röplabda-pálya. Vagy volt. Ez a "zum"-ozás nemcsak közelebb hozza a fényképezendő helyet, de a valóságot is alaposan eltorzítja. Elég ritkán használom, de tényleg-kényleg emeli a fotók szépségét.
Margaret-Marika, mi hír a távoli Kanadában? Jól vagy? Idevárunk!
A második indulás előtt vagyok, de igazán jót nevettem! Akkor vedd úgy, hogy nem is toltalak le!
Szóval kettő-egy, jó-jó, de kinek a javára?
Nahát!
Bután halok meg, mert úgy, de úgy reméltem, hogy tudod, hol is van ez a hely, azon kívül, hogy Csíkszereda és városi park. Még bámulom egy darabig, hátha rájövök, de szép kép, az egyszer biztos!
Akkor mondjam úgy, hogy az én pontomat értem, te mit hibáztál?
Azt próbáltam megmagyarázni, hogy én se. Ja, szóval ezt tekintetted a magad hibájának. Értem. Akkor 2-1 mert én sem tudom.
Ajjajj, drága barátnőm, az a sejtésem, hogy nem igazán figyeltél! Ugyanis maximális tapintattal javítottam ki a tévedéseidet:
1. Az a szépséges virágcsoda nem a "kefefa" virága,
2. A fát nem is így hívják, hanem kefevirágfa. Ami ugye nem ugyanaz!
Ettől függetlenül, nem jövök rá, hogy hol is van a parkrészlet. Hol van ott tömbház a közelben?
Buszban vagyok.
Ajjajj, drága barátnőm, az a sejtésem, hogy nem igazán figyeltél! Ugyanis maximális tapintattal javítottam ki a tévedéseidet:
1. Az a szépséges virágcsoda nem a "kefefa" virága,
2. A fát nem is így hívják, hanem kefevirágfa. Ami ugye nem ugyanaz!
Ettől függetlenül, nem jövök rá, hogy hol is van a parkrészlet. Hol van ott tömbház a közelben?
Buszban vagyok.
Szép vasárnapot!
A te pontodat értem, de én mivel szereztem meg a magamét? Feltetted nekem a nagy kérdést, egyértelműen azt hittem a városi park van a képen és a háttérben a görög-katolikus régi templom látszik, de NEM! Szerintem az ortodox templom az, de nem tudok rájönni, honnan van levéve. Az előtérben egy drótkerítés húzódik, fogalmam sincs...
Húú, köszönöm a képet a knáfféről! Édes emlékek.
Bibione, a ma reggelt gyönyörű fehér erdő öltöztette ünnepbe. Ahogy Szigal írta, kilenc éve Kolozsváron élek idős Anyukámmal. Itt sokkal szelídebb a tél és forróbb a nyár, de olyan szerencsés vagyok, hogy közvetlen mellettünk terül el a Bükk erdő, s az ablakból így, csodálatos a kilátás! Tavasztól késő őszig a barátnőmmel sokat járjuk az erdőt, gombát, gyógynövényeket gyűjtünk.
Itt is gyerekkoromban sokkal finomabbak voltak a cukrászdai sütemények, de most csak szépek. Többször csalódtam bennük, többet nem próbálkozom.
A fürdetőnő viselkedése felháborít. Értem, hogy kicsi pénzért nem találnak helyette mást, de ő nem odavaló. Mindenütt vannak ilyenszerű gondok.
Kész örület belépni az NLC-re, és ha nem vigyázol, percek alatt kidob, minden addig leírt szöveggel együtt. No, drága NLC, azért sem leszek mérges, inkább sajnállak a rosszul felvarrt ráncaid miatt.
Azzal kezdtem, hogy:
Szervusztok, jó reggelt!
Bibione kérdéseire válaszolok. Régebbiekre is. Jól látod, a "világgá mentem" napjaiban éppen a kütyük miatt hanyagoltam el az írást, és a lányom nagyon drága, szupermodern gépén nem akartam fórumozni. Azon filmeket néztem, és tévéműsorokat, magyarul, a tévé-készüléken pedig izraeli adókat. Úgy eltelt az a négy nap, mint soha, annál is inkább, mert a drága Moka-kutyus ott szuszogott mellettem, nagyon jó élet volt az!
Hamar eltelt, és nekem ismét indulnom kell Klárikához, akit tegnapi érkezésemmel boldoggá tettem. Történt mégis valami, ami elrontotta a napomat, és ráadásul az esti tévéhíradóban éppen erről volt szó: a tehetetlen öregek elleni erőszakról. Jelen voltam ugyanis, amikor a rossz arcú fürdetőnő nagy késéssel Klárihoz érkezett, és olyan pokolian durva, agresszív volt vele, hogy kinyílt a bicska a zsebemben. Hallgattam, csak arra kértem a nőt, hogy legyen türelmesebb, de úgy rám ripakodott, hogy inkább befogtam a számat. Most már elhittem Klári ilyen irányú panaszait, pedig feltételezem, hogy a nő miattam még vissza is fogta magát. Persze, tudom, hogy ő is ember, ezzel a munkával keresi kenyerét, de másképpen kellene, nem így… Ráadásul az ilyen jellegű munkát rosszul is fizetik. Itt és másutt is.
Eltértem a szándékaimtól, jöjjenek a válaszok.
- Nem, én nem sütöttem semmit, csak körbejártam a keleti édességek témáját. Tanaria tortáját bizony megkóstolnám. Bizony…
- Tanaria az én képemért cserébe tette fel ezt a csíkszeredai havas képet, ő most Kolozsváron él. Csíkszereda pedig, illetve a csíki medence Erdély és egész Románia leghidegebb része, Kolozsváron kicsivel "melegebb" van. Nagyon szerettem a csíki, igazi teleket!
- Nálunk, itt a Földközi-tenger partján más a tél, van ugyan, esős, szeles, csontig hatoló hidegekkel (most éppen 11 fok van), amit a nem dupla ablakok nehezen fognak fel. Sokat fázunk ilyenkor, van ugyan téli kabátom, bélelt is, de kesztyűt-sapkát általában nem viselek.
A többi válasz elmarad, kifutottam az időből! Majd délután.
Szigal, ez a zöld-dió biztos különleges ízű lehet, még sosem ettem, de oltári macerás kaja. Te csináltál már ? Ezek a a szép virágzó bokrok az utcátokban nyílnak ?
Sziasztok!
Úgy látom,finomakat sütöttetek ma mindketten. Ilyen az idő nálatok Tanaria, mint ezen a szép téren?
Nálatok akkor nincs is tél Szigal? Azért bélelt kabátot / nagykabát/ hordasz ott? Nálunk száraz hideg van .
Köszi, hogy drukkolsz, remélem neked is megy a dolog Tanária. A tortádat megkóstolnám szívesen , jobban szeretem a jól sikerült házi dolgokat, mint a cukrászdait- bár régen jobbakat lehetett kapni ott is , sima mezei üzletekben is.
Gyerekeim kicsi korukban azt kérték, hogy én süssek inkább és ne készen vegyünk, bár az szabályosabb, de az enyém finomabb . Hát ilyen kérésnek nem tudtam ellenállni.
Régen, 45-50 éve , ha bármit kértél egy cukrászdában, ha csak egy kávét akár, vagy egy gesztenyeszívet---ide nosztalgikus, vágyakozó sóhajt képzeljetek------ mellé mindig kérés nélkül hozta a pincér a pohár hideg vizet. Ez is mikor szűnt meg?
Én is szoktam mondani a felnőtt fiaimnak most is, hogy fiacskám.
Már tegnap akartam neked válaszolni, Bibione, de örülök, hogy Tanaria is felhozta a témát. A rahát témáját, amitől nekem mindig mosolyognom kell, mert románul nem csak az édesség neve, hanem csúnya, pejoratív mellékzöngéje is van. Hadd ne részletezzem.
No de visszatérve az édességre, én is szeretem, mert tényleg finom. Arab-török édesség, a fanariota uralkodók, illetve a korszak görög-török kereskedői hozták be a román fejedelemségekbe, a 18. században. Később a román vendéglátás egyik kelléke lett, kis tányérkán szervírozták, pohár hideg vízzel. Még később, már közelebb a mi időnkhöz, a rahátot a zöld dióból készített "dulcsáca" (szó szerint: édesség), azaz zölddió-befőtt váltotta fel, ugyancsak pohár hideg víz kísérte. A kávé szokása a vendéglátás ceremóniájában csak azután jött, vagy párhuzamosan, de ma is szeretik a rahátot és a zöld diót is. Mindezeket a bukaresti rokonaimtól tudom.
Miközben a közel-keleti édességekre gondoltam, eszembe jutott az egyik legfinomabb arab sütemény, a knáfé, künefe, knafeh, amit Tanaria is megkóstolt. Itt Haifán és - ha jól emlékszem - Názáretben? No erről ódát lehetne írni - itt van az általunk készített fotó (>>>>), illetve a többféleképpen készíthető finomság egyik receptje.
A második fotó az egyik haifai arab cukrászdában készült - a felhozatalról.
Jó nagyokat nyelek, mert szívesen nekiugranék a felsoroltak bármelyikének!
A baklaváról és a halváról még nem is beszéltünk…
Ha most valamilyen meccs, vagy vetélkedő lenne közöttünk, azt mondom, hogy az eredmény 1-1.
Tudom, hogy a nagy park fenyőfáit látom, azt is, hogy ismerem a helyet, de nem jövök rá, hogy honnan fotózták és hol is vannak ezek a fák, fények, sétányok? Egészen belebetegedtem, így elfelejtettem volna? Szöööörnyűűűű! A kép bal felső részében egy templomtornyot látok, no ez végleg összezavar. Segíts!!!
Ez is csak azért van, mert már éppen le akartalak tolni, hogy milyen kefefáról beszélsz? Elsősorban nem kefefa, hanem kefevirágfa, de az előbbi képek egy bokor virágját mutatják, aminek nem tudom a nevét, elég ritkán fordul itt elő, és ha emlékszel (?), legutóbb együtt láttunk hasonlót, a galileai Betlehemben, azon a hosszú-hosszú sétán, amikor a pávával is találkoztunk.
Összehasonlításul:
1. A mostani bokor,
2. - 3. a betlehemi,
4. végül az ugyancsak tavaly, veled látott kefevirágfa, amely a héten Holonban szintén virágzásnak indult, de még nem elég intenzíven.
Lám-lám, milyen jó, hogy dátumozom a fotóimat?
Szóval: 1-1!
Szép napot!
Szigal, örülök neked, tényleg hiányoztál! Vadásztam nektek egy csíkszeredai friss képet, mondjuk úgy cserébe a kefefáért.
A tegnapi nap csak úgy elszállt, ma is mostanig tettem-vettem, kicsi lányommal is beszéltem. Most eszembe jutott, milyen furcsa volt, amikor Anyukám úgy mutatott be valakinek: A kicsi lányom, mindegy, hogy már negyven voltam. És az én kicsi lányom, az egyetlen lányom.
Szép volt-e G.-ék szabadsága?
Bibione, a rahátot általában csak süteményben esszük. Én szeretem üresen is, mert nekem az édesség legyen édes!
Gyerekkoromban sokszor ettem sima keksszel. Ha megkostólnád, amit ma sütöttem, fekete-fehér tortának hívják. A lapja habcsók és csokikrémmel van töltve. Nagyon édes. Édesítem napjaimat...
Drukkolok neked, hogy minél simábban és gyorsabban sikerüljön a kivizsgálásod.
Szervusztok, jó reggelt!
Gyorsan-gyorsan és csak egy pár szót, mert máris indulok Klárikához. Remélem ő is átvészelte ezt az időszakot.
Ha el is mentem világgá, nem tartott sokáig, de örülök, hogy hiányoztam.
Ígérem, hogy nagy pótlások következnek, ajjaj!
Van egy héber mondás, ha sokból keveset hozunk, mondunk, azaz: csak úgy, "a villa hegyén".
Akkor, csak mutatóba, ami ugyanaz: >>>>
Sziasztok!
Kicsit megzilálódtam idegileg az időpontszervezés hosszú órái alatt, de ezzel nem akarlak hervasztani benneteket . Szigal világgá ment vajh? Vagy megunta a eü-vel folytatott küzdelmeinket, ami nem túl szórakoztató, ezt belátom. Vagy a kütyüjeibe fáradt bele?
Tanaria megkóstoltam a rahátot, érdekes, de nekem túl édes. Persze minden keleti csemege az, nem? Az egész mogyorós, krémesen és lágyan omló táblacsoki közelebb áll hozzám. Azt hiszem be is szerzek ilyet , kizárólag terápiás okokból
,, hogy a mai témákat ellensúlyozzam vele.....De lehet, hogy erre egy egész
kellene.
Elolvastam mindkét történetet. Érdekes olvasmányok.
Igen, nagyon beteg ötlet volt...
Ezzel a küldőcédulával bármelyik kardiológushoz mehetek. Elvileg...
Hát nem irigyellek téged sem a sok beutalóval, de az egészség miatt mit meg nem tesz az ember. Tehát, kitartást kívánok...és egy kis lazaságot!
Jó éjszakát!
Szia Tanaria!
Megjöttem a szakrendelésről/reumatológia/, ahol megröntgeneztettek , majd három további beutalóval / UH, immunológia, labor / lettem ellátva . Mindig ki vagyok akadva azon, hogy hiába az időpont , mégis sokszor órákat kell várni.
Ezekre időpontokat kell kérni, majd holnap nekilátok, mert ma ma már erről lekéstem.
Javaslom, hogy menj vissza ahhoz az orvoshoz, aki a beutalódat kiállította, és mond el neki, hogy jártál. Lehet ,hogy ő nem küldött jó helyre? Kardiológián én is szoktam vendégszerepelni. Nagyon lehangoló programok ezek, az én külön dilim, hogy előre parázok még azon is , hogy hozzámérnek idegenek. Brrrr..... Azt hiszem, lazábbnak kéne lennem , de ahhoz újra kéne születni.
Tegnap elolvastam Szigal küldeményét. Az erdélyi elárasztott faluról hallottam annak idején, mindig egy kisérteties, morbid dolognak tartottam ,beteg ötletnek.
Szép napot!
Dr. Szántó operálta. Épp most beszéltem Gergővel, fáj a karja, de jól van. Most ment Kati utána. Engedik haza.
Nem tudom, milyen baja volt az orvosnőnek. Ugyanott működik egy szívklinika, de azt mondták másfél hónap után tudnak csak időpontot adni. Azért szeretném a szívemet eléjük tárni (
), mert túl gyorsan ver, amitől rosszul érzem magam. Eleinte csak közbe-közbe fordult elő, de most már naponta. Itt is ugyanúgy kéne működjenek a dolgok, beutalóval mentem... Pillanatnyilag, nem tudom, mit tegyek, nem szeretnék magánrendelőbe menni. Majd még utána nézek.
Bibione, neked sok szerencsét a mai naphoz!
Szigal, remélem, neked szépen telnek a napjaid Mokával. Holnap már vége.
Aztán
.
Ezt én sem értem Tanária . A másik klinika milyen és ott mit csinálnak , valami más kivizsgálást, amit itt nem lehetett? Ezek szerint most akarsz nekikezdeni egy kardiológiai kivizsgáltatásnak, ha jól értem. Ott nem úgy megy ,hogy a házidoki ad beutalót különféle vizsgálatokra? Persze a tb keretein belül ,nálunk. . Ezen kívül van a magánorvoslás rendszere , ott mindenki oda megy, ahova akar. ----/ a kettő persze sokszor találkozik, de ez már más kérdés /.
Holnap nekem is dokis napom lesz, brr...... Jóccakát.
Még jó, hogy visszapillantottam, akkor is, ha nem jó hírekre érkeztem. Csak nem az én ismerősöm műtötte? Gyors gyógyulást kívánok Gergőnek, és azt, hogy nyom nélkül történjen. Ez bizony kimaradhatott volna...
A kardiológus magatartását felejtsd el. Vedd úgy, hogy a Te szerencséd, ha nem ő vizsgál ki, vagy kezel. Most mi lesz a következő lépésed? Mész egy másik rendelőbe? Elég furcsa történet, mi baja lehetett ennek az orvosnak aligha nevezhetőnek?
Jó éjszakát!
Szép napot!
Szegény, kicsi Moka, aztán. amikor te mész haza, utánad fog búsulni. Még nem olvastam el a linkeket.
Nehéz éjszaka van mögöttünk, jó, hogy eltelt...
Aztán reggel beszámolt Laci fiam, hogy Gergő karját meg kell műteni. Most gondolkodom, hogy nem is mondtam, hogy utolsó napjukon szerencsétlenül elesett, eltörte a bal alkarját. Ott helyben meg is röntgenezték és gipszbe is tették. Aztán itthon elvitték a klinikára, ahol sajnos operációt ajánlottak, mert nem volt tökéletes az illesztés. Két titáncsapot ültettek bele. Hála az modern technikának semmi vágás csak két lyuk! Átesett rajta, még bódult az altatástól, de már saját maga hívta az apját. Kati (az anyuka)végig ott volt a műtét alatt.
A tegnap elmentem a kardiológiára időpontot kérni, be is jutottam simán a rendelőbe. Már örültem, hogy ilyen hamar sikerült, de sajnos a doktornő, gőzöm sincs, miért, elküldött, kitett, hogy menjek egy másik klinikára. Azt mondta, hogy nincs mit csináljon velem, mert még nem voltam szívorvosnál... Későn jöttem rá, hogy nem kellet volna eljönnöm!
Bibione, nekem is megvan Csíkszeredában (mert ott van mindenem) Gyökössy Endre: Magunkról magunknak c. könyve. Régen sokat olvasgattam, jó tanítás, és igen, én is sok hibámra döbbentem rá...
Itt havazik.
Köszönöm, Bibione, ismét érdekes információra hívtad fel a figyelmünket.
Jó vásárlást, töltsd csak fel az otthoni készletet!
Én pedig hozom a tegnapi cikket, ehhez is van némi személyes kapcsolódásom:
https://www.izrael70.hu/yehudit-arnon
Néhány évvel ezelőtt láttam egyik előadásukat, nemzetközi színvonalú balettegyüttest hozott létre ez a csodálatos asszony!
A mai cikk egészen más területre visz, majd meglátjátok - holnap.
További szép napot! Mi most Mokával sétálni megyünk!
Jó napot!
Azt mondta az általam már idézett Gyökössy, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy időnként egyedül legyen, csak saját magával, amikor nem működik körülötte semmi média és ő csak magára figyel, a belső hangokra . Ez kell a lelki egészségünkhöz.
Van egy könyvem tőle a - Magunkról magunknak -, időnként fellapozom, nem könnyű olvasmány, semmilyen szempontból , én leginkább az elkövetett hibáimra ismerek benne......
Itt kellemetlen idő van, havas eső , szél, szürke minden. Kimegyek azért, pár dolgot beszerezni, nem szeretem megvárni, míg elfogynak a cuccok teljesen, mikor megkezdem az utolsót, legyen ott a tartalék. Mindenkinek megvan a dilije
.