Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
"Fő a célszerűség!"
- ez a videó címe, amit Alsórákosi-Marikától kaptam és megpróbálom megmutatni nektek is.
http://www.snotr.com/embed/8965
Kísérőszöveg:
A videón látható fiatal nő kérdezi az apját:
- Mondd apa, hogy boldogulsz az új iPad-del, amit születésnapodra kaptál tőlünk?
A válasz nyilvánvaló!
Szervusztok, jó reggelt!
Mintegy harmincvalahány órája írtam utoljára, válaszul Tanaria kedves, aranyos egyetértésére, de persze, hogy nem látszik, mert elszállt, mint a sóhaj!
Tegnap viszont nagyon furcsa nap volt, fárasztó és emlékezetes. Reggel Klárikánál voltam, elég hosszasan, és egészen új oldalát ismertem meg: bármit tettem vagy indítványoztam, mindegyre ellenkezett és toporzékolt, akár egy ötéves, elkényeztetett kisgyerek. Aztán rájött, hogy ezzel engem bánt és könyörgött, hogy ne haragudjak. Annyira szeretnék segíteni rajta, de nekem is van még életem, nem lehet ő a központ, bármennyire is akarná. Szóval nem lett tőle jó kedvem.
Ja, és még valami. Amikor elindultam hazafelé, nagyon esett az eső. Az ernyőmet természetesen otthon hagytam, hogy miért, ne is kérdezzétek, Murphy! Tanácstalanul megálltam a kijáratnál, mire utánam szólt a recepciós hölgy, hogy vegyek el nyugodtan egy esernyőt, van belőlük néhány az ajtó mellett. És tényleg! Micsoda figyelem, apróság ugyan, de annyi mindent elárul erről az otthonról! Legalább 10 jó minőségű ernyő sorakozott a tárolóban, hófehérek, és mindegyiken ott van az otthon emblémája. Tényleg apróság? Máris jobb lett tőle a kedvem!
Kora délután kezelésre kellett mennem, el is indultam, éppen leszakadni készült az ég, és le is szakadt, mert én ilyen esőt életemben nem láttam. Buszra szálltam, de maga volt az életveszély. Egy méterre sem lehetett látni a hihetetlenül sűrűn lezúduló vízfüggönytől. Csodálatos kaland volt! Le a kalappal a buszsofőr előtt, aki végül elvitt a rendeltetési helyre. Nagyon jó volt a reflexológiai kezelés, ilyenkor mindig újjászületek. A hazafelé út már bajosabb volt, közel másfél óra 20-25 perc helyett, mert olyan dugók alakultak ki, hogy talán gyalog is gyorsabb lett volna, csak éppen rendületlenül ömlött az eső. És nagyon hideg van, ma reggel csak öt fokot mért a hőmérő, ami itt bizony nagyon kevés.
További jó és szép napot! És kicsit melegebbet!
Igaz, igaz, igaz!! Először erre gondoltam, amikor leírtam éreztem, hogy nem jó...
A román címére én nagyon jól emlékszem, azért, mert éppen ezt próbáltam magyarra fordítani, de csak árnyalataiban hasonlít a "Kétszemélyes pályaudvar"-ra: "Gară pentru doi".
Szép napot!
Nagyon szép, gazdag, tartalmas beszámolók! Igazán jó olvasni őket!
Nem igazán emlékszem, miről szólt a film, biztosan csak egyszer láttam én is a moziban. Románul: Doi in gara, talán ez volt a címe. Megnézném még egyszer. Egyszer...
Érdekes az is, hogy ugyancsak a bogarászás közben találkoztam egy régről ismert névvel: több orosz klasszikust (Dosztojevszkij, Csehov, Tolsztoj) fordított Devecseriné Guthi Erzsébet, aki a Kosztolányi és Karinthy családok baráti köréhez tartozott, Devecseri Gábor édesanyja. Mondom én, hogy kimeríthetetlen az irodalom, az irodalomtörténet magyar és univerzális tárháza, csak rengeteg idő kell hozzá és még több türelem!
***
Ígértem, hogy még visszatérek Kertész Lillyvel kapcsolatos legutolsó élményeimre, és igen, Tanaria, valóban szerencsés vagyok, hogy ismerhettem és baráti kapcsolat fűzött hozzá. Tudom, hogy szeretett, nem egyszer juttatta ezt kifejezésre.
A nordiai temetőben ott volt egész családja: három lánya, vejei, unokái és már cseperedő dédunokái, és hozzám hasonlóan mi néhányan, akiket barátságával megtisztelt.
Jöjjön tehát néhány fotó:
1. Itt éppen Danielle, egyik dédunokája emlékezik rá: saját megható, gyermekien őszinte írását olvassa fel. Lám, Lilly tehetsége továbbgyűrűzik.
2. Közben a temető mögött leáldozott a nap.
3. Köveken gyerekes kézírással megörökített üzenetek.
4. A kerek piros kő felirata: "Drága nagyanya, szívemben és emlékezetemben örökre megőrizlek".
Akit így szerettek, az az ember nem élt hiába…
"Ezt a filmet" a Kétszemélyes állomás címűre gondoltad, Tanaria? Azt hiszem, 1984-ben (valóban "réges-régen") vetítették a Transilvania-moziban - én többször megnéztem, egyedül, aztán csak a fiaimmal, aztán a férjemmel, végül mind a hatan, akkoriban egyike volt a legjobb filmeknek. Az én kedvenceim között maradt máig is, a legjobb tíz között.
***
Érdekeltek - fogalmam sincs miért - Institoris Irén műfordításai és egy kicsit meg is "bogarásztam" a témát. A most olvasott Dosztojevszkij-könyved érdekes kiadási utat futott be. A Révai Kiadónál jelent meg először 1920-ban Szabó Endre fordításában (oroszul - ha jól emlékszem, 1861-ben). A következő kiadás 1963-ban az Európa Kiadónál, már Institoris Irén fordításában, aztán 1970. következik a Magyar Helikon gondozásában, ugyanazzal a fordítóval, majd ismét az Európa adta ki, 1983-ban, változatlan szöveggel, tehát I. I. fordította. A filmet pedig 1991-ben forgatták, és még egy apróság: témája az Ármány és szerelem című Schiller-drámát idézi fel. Ezt is itt olvastam, kutakodás közben. Institoris Irén a Karamazov testvéreket is lefordította, de a későbbi kiadásokat (beleértve a romániai Kriteriont) már Makai Imre. Ez a kiadás volt meg a mi otthoni könyveink között is.
Érdekes dolog történik velem, több mint 50 év után újra érdekelni kezdett a bibliográfia tudománya! Talán Zs. barátnőmnek köszönhetem, aki ennek az ágazatnak felkent papnője. Óriási tudása van.
Szervusztok, jó reggelt!
Megint eltűntem az internet bugyraiban. Millió dolgom van, és én kutakodással foglalkozom, ahelyett, hogy egy-kettőre legalább egyik feladatomat teljesíteném. No de a topik is a feladataim között van!
Kezdjük elölről. Amikor te, Tanaria, azt hitted, hogy már taxiban vagyunk, hol voltunk még az indulástól?? Körülbelül akkor szálltam le a buszról, siettem az otthon rendelőjébe, hogy átvegyem Klári papírjait, majd hozzá és egy hatalmas felfordulás közepén találtam, kiöntött egy csomó vizet, ült az ágya közepén, és robbant szét az idegességtől, amit rögvest átpasszolt nekem is! Összeszedtem összes türelmemet és próbáltam megnyugtatni, de neki akkor is a bordó színű textíliák egyeztetése volt a fontos, amit persze nekem kellett előhalásznom a szekrényeiből. Először is feltöröltem a kiöntött vizet, amitől ő még idegesebb lett, és nem akarta megérteni, hogy nincs szándékomban elcsúszni és nyakamat szegni. Végre felöltöztünk, és indulni készültünk, mire megérkezett a másik gondozónő, akivel a különböző napszakokban váltjuk egymást. Máris könnyebb lett az életem! D.-vel együtt lementünk, taxit hívtunk, de a kerekes szék még összehajtva sem fért be a csomagtartóba, ezért D. gyalog karikázott el vele a kórházi rendelőbe, ami tulajdonképpen 400-500 méterre van, és mire a taxival odaértünk, már várt is bennünket. Nővér és orvos is ideges volt, nehezen tartottam vissza magam, hogy ne mondjak véleményt! Végül megtörtént az injekciózás, előtte azonban a nővér a Klári szemhéját is sikeresen felsértette, amiért persze, hogy szóltam, csak éppen falrahányt borsónak bizonyult! Mindegy, nem volt ez az én napom, de a Klárié sem. Ma délután ezért, és azért is kényeztetni fogom! D.-vel egy-kettőre hazakarikáztunk - Klári a nagykabátjában is nagyon fázott (pedig "tiszta gyapjú, Svájcban vettük a férjemmel!" - kb. 40-50 éve…) Mire hazaérkeztünk szomorú és letört volt, nem sikerült megvigasztalnom. Átadtam a szemorvos utasítását a szolgálatos nővérnek - napi négyszer csepegtetni a szemébe. Szerencsére a rendelőben volt a cseppekből és nem kellett gyógyszertárba mennem, és remélem, hogy minden rendben lesz. Már úgy aggódom érte, mint a saját anyámért sem aggódtam, amikor még lett volna kiért…
Hazajöttem, Krisztit is megnevettettem, ugyanis alig vonszoltam be magam a lakásba. Nagyon rosszkor jött ez az egész, mert éppen a 45 perces gyógymasszázs után történt, amikor lazítani és pihenni kellett volna. Már este volt, de se tévé, se internet, semmi, ágyba (nem ágynak!) estem, és ma reggel nyolckor tértem magamhoz! Viszont túl vagyunk egy nehéz feladaton. A következő egy hónap múlva lesz esedékes. Akkor már remélhetően kissé melegebb lesz.
Folytatás következik. Szóljatok, ha fárasztó a kalandjaim hosszadalmas leírása!
Ezt a filmet réges-régen láttam. Emlékszem nagy benyomást tett rám.
Institoris Irén fordította.
Áruld már el, miért kérded?
Gondolom már taxiban vagytok.
Még mindig nem válaszoltál! Ki fordította a Dosztojevszkij-könyvet???
Juj, sietnem kell! Megint elkalandoztam, felfedeztem ugyanis, hogy a nagyra becsült Nyikita Mihalkov játssza a film főszerepét, innen gyorsan el is jutottam ahhoz a filmhez, amelyhez jó emlékek fűznek, és az első tíz kedvencem közé sorolom, és ez nem más mint a Kétszemélyes pályaudvar, Eldar Rjazanov rendezte. Milyen könnyen mennek a dolgok az interneten!
Lillyre még visszatérek, de most megint kapkodnom kell magam!
Talán este?
Köszönöm a figyelmeztetést! Már reggel óta érzem-hallom-látom
a széllökéseket. Taxival fogunk menni, másként nem is merném, csak így is nehéz lesz…
Pont egyszerre küldtük el a hozzászólásunkat.
Meghatóan szép, köszönöm. Arra gondoltam, hogy különösen szerencsés vagy, hogy személyesen ismerted, sőt barátok voltatok!
Drukkolok neked Klárikával, jobb lenne, ha most taxival mennétek... Engem is figyelmeztetett ma a haifai meteorológus, hogy erős széllökések lesznek!
Jé! Ugyanazon percben küldtük el!
Nem rendelem már meg, vagy ki tudja? Nem írtad, hogy ki fordította! Az interneten többféle kiadásban is megtalálható, és néha egy másik regénnyel együtt: Feljegyzések a holtak házából. Azt is felfedeztem, hogy 1991-ben meg is filmesítették, ugyanezzel a címmel, szívesen megnézném!
Szép napot!
Nekem is nagyon tetszett a Kertész Lilly könyve. Szerettem a Szemlében is a cikkeit.
Európa Könykiadó Budapest 1963. Meg akarod rendelni? Izgalmas, olvasmányos, de nagy, lehúzó lelki nyomorúság.
1. Itt ért véget a Kármel-hegy.
2. Natanián Verával, majd Lillyke kisebbik lányával találkoztunk, együtt utaztunk Nordiára, ahol barátnőnk utolsó 15 évét töltötte, először egy álom-házikóban, majd a képen látható főépületben. A kis település idősek számára jött létre, ahol különálló otthonaikban teljes körű ellátásban részesülhetnek. Nagyon drága hely. (Itt láttam utoljára életben: Veránál, Natanián töltöttünk egy felejthetetlenül szép napot négyesben: Lilly, Vera, Y. és én. Y. autóján utaztunk vissza Nordiára. Kiszállt az autóból, járókeretére támaszkodva ment a bejárat felé, lehajolt egy kiscicához, megsimogatta, integetett nekünk, majd a gondozónőjével a lakásába sietett. Azt a képet őrzöm emlékezetemben, ahogyan a cicát becézgette…)
3. És itt van a végső otthon, ahol szeretett orvos-férje oldalán nyugszik, Nordia legszélén, narancsligetek közelében.
4. Sírja közelében idén is nyílnak a nárciszok, akárcsak tavaly, amikor temettük.
Szervusztok, jó reggelt!
Alsórákosi-Marika gyorsan megoldott minden problémát. "Szeret-nem szeret" virágszirmok - vessző - "egy rózsaszál szebben beszél" - pont. Ezt nevezem én tömény és célratörő szöveghelyettesítésnek! "Azt a hej!" - mondta volna valaha a kicsi fiam. Kár, hogy az utánozhatatlan hanglejtését nem tudom idevarázsolni.
Pocsék idő van odakint, de úgy néz ki, hogy az éjszakai vihar már véget ért. Dél körül kezelésre kell mennem, háromra Klárikához - ismét szem-injekcióra kell vinnem, nem lesz könnyű, mert nagyon gyenge és hideg is van, számára túl hideg és a szél is kegyetlenül fúj. Nem irigylem magamat…
Felteszek néhány képet a megígértekből, aztán készülődöm a mai feladatokra.
1. Mint már láthattátok, január 11.-én innen indultam Nordiára, végig a tengerparti úton,
2. de, mert a busz baloldalán ültem, a Kármel-hegy vonalát követhettem, nem a tengerpartot. Az utat helyenként tűlevelűek szegélyezték, változatosságot jelentettek a pálmák között.
3. Jól látszik a hegyvonulat, a tetejére épített települések, a kép alsó felében pedig a fóliával takart datolyaültetvények is megmutatják magukat.
4. Ez az egyik kedvenc városkám, ott fenn a hegyen. Ide is el kell majd jutnunk, Tanaria, van benne minden: múzeum - érdekes történetekkel még a török idők hőskorszakából, híres borpince, és a még híresebb botanikus kert, egyben Rotschild báró családjának temetkezési helye is. A város maga: Jákov emlékezete - Zichron Yakov - a báró édesapjának nevét őrzi. Érdekes adatra bukkantam most, pedig "adta magát"! Mit is jelent a Kármel szó? Kerem=szőlőskert, El=az isteni Ő: Isten szőlőskertje! Hogy nem jöttem rá hamarább???
Hozzátok. Ide.
Én is örülök.
Már hazafelé, a vonatban.
Miről is akartam mesélni? Talán emlékeztek, hogy 11 nappal ezelőtt, amikor a tengerparton múlattam az időt, Natania mellé, Nordiára készültem, egy éve elhunyt barátnőm sírjához.
Ha lehet a szép jelzőt használni, emlékezni is lehet szépen. Egyik unokája és egy dédunokája beszéltek róla. Kedvesen, szeretettel. Fotók is készültek, majd az otthoni gépről teszem fel azokat.
Fantasztikus ember volt, a nagyobbik testvéremmel egykorú. Nemsokára 94 lenne. Ha a magyar nyelven írt Holocaust-irodalomról beszélünk, mindig megjegyzem, hogy a legtényszerübb könyvet a témában ő, Kertész Lilly írta. Harag- és gyülőletmentesen: Mindent felfaltak a lángok címmel. A magyaron kívül héber, német és szlovák nyelven is megjelent. Németországban líceumi tananyag.
***
Tanaria, kérlek írd meg a könyved adatait: fordító, kiadó, megjelenés ideje, fordító neve.
Majd megmondom, hogy miért érdekel.
Továbbá, jelentem, hogy a kiskütyün nincs hosszú "ü"-m.
Majd jövök, este vagy holnap.
Szervusztok!
Szép napot!
Örülök, hogy visszatértél... azt akartam írni, hozzánk..., de jobban illik, hogy ide. Én nagyon vártalak.
Már én is olvastam riportot Szabó Katival. Az sem volt vidám.
A regény címe, pont az amiről szól is a könyv: Megalázottak és megszomorítottak. Most olvasom, izgalmas, de naiv és nyomorúságos. Ez csak az első benyomásom.
Hűűű, azt a mindenit, nagyobbat tévedtem, mint az a néhai sündisznó! Szabó Katalinnal nem Dragomán készítette az interjút, ő "csak" megosztotta a közösségi portálon! Az imént mellékelt Index-cikket Ághassi Attila készítette, és ez természetesen nem csökkenti örömömet!
Olvasmányaidat illetően, megértettem a
-jelzést, Tanaria, annál inkább érdekel a Dosztojevszki-regény címe. Ő máig is egyik kedvencem a nagy oroszok közül és sokan vannak! Azt hiszem 18-19 évesen olvastam a Karamazov testvéreket és jegyzeteltem, idézeteket írtam ki magamnak. Miután egy teljes 50 lapos füzetet megtöltöttem ezekkel, abbahagytam, és soha többé nem űztem ezt a sportot, most ott fulladoznék a sok száz füzet között! 
Inkább az agyamban raktároztam el, amit kellett, de mostanra nem sok maradt belőlük…
Dosztojevszkij nem tudom mennyire volt művelt, biztosan az volt, de nem ezért olvassák, hanem mert többet tudott az emberi gyarlóságokról, mint 100 pszichológus együttvéve. Egyikét-másikát ő maga is átélte, és ez csodálatosan emberivé teszi viszonyulását a hőseihez, nem agitál ellenük, hanem belülről világítja meg bűneiket, és teszi azokat érthetővé, ha nem is elfogadhatóvá.
Elnézést, már megint túl sok volt belőlem!
Jó reggelt!
Jogosak az észrevételeid, Tanaria, Bármilyen burkolt formában is közlöd azokat!
Köszönöm! 
Ma itthon vagyok, és ha a terveim egynegyedét elvégzem, már boldog lehetnék, mert a tennivalók egyre gyűlnek, tornyosulnak a fejem fölött. Itthon vagyok, mondjuk fél négyig, utána Tel-Avivba indulok, egy újabb megbeszélésre. Holnap délelőtt is "szabad" leszek, és szakítok egy kis időt - ha sikerül - az elmúlt napok-hetek néhány érdekesebb epizódjára, lehetőleg képekkel.
Éjszaka többször felébredtem, ilyenkor előkapom a tabletet, nehogy mán kimaradjak a világ sodrásából!
Ennek köszönhetően olvastam el egyik kedvenc fiatal írónk, Dragomán György interjúját Szabó Katalinnal, azzal a zágoni születésű kislánnyal, akiért 1983-1984-ben bekapcsoltuk fekete-fehér, egyébként nézhetetlen műsorú televíziónk képernyőjét. Tanaria, azokban az időkben született máig tartó barátságunk, emlékszel?
Isten éltessen, Szabó Kati, 50. születésnapodon!
(Nem tudom miért, de én azokra az ínséges időkre se haraggal emlékezem, annyi, de annyi szép és jó és igazi élményben volt részünk! Hiszen akkor is - akárcsak most - elsősorban mi magunk határoztuk meg életünk minőségét és ez nem a minimum beletörődő elfogadását, hanem a maximumra való törekvésünket jelentette. Mi is megpróbáltuk a legjobbat kihozni lehetetlen, itt-ott embertelen életkörülményeinkből…)
Kellemes olvasást kívánok és kattintsatok a videóra, szemeteknek és fületeknek is élményt jelent.
Szép napot!
Tudom, nagyon foglalt vagy, de reggel indulás előtt igazán írhatnál egy pár sort! Most megkönnyebbültem...
Köszönöm, ez tényleg szép és szórakoztató! Nagyon eredeti.
Befejeztem az előző olvasmányomat. Engem elvarázsolt hatalmas műveltségével és stílusával.
Most egy szomorú, de izgalmas Dosztojevszkij regényt választottam.
Szervusztok, jó reggelt!
Elvonási tüneteim vannak, ezért csak egy percre jöttem, hogy hadd szívjak egy slukk topikot! ú
Tényleg nincs időm, de hoztam nektek valamit! Amolyan vasárnapi kikapcsolódásként.
Legyetek kissé rosszabbak!