Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
1. A Nyugati Falról rengeteg fotót hoztam már, de az alkonyi fények-árnyékok még egyiken sem látszottak ilyen nyilvánvalóan.
2. Szentkönyvek tárolói a fallal szemben - most látom először.
3. A Templomhegy a Sziklamecset aranykupolájával.
4. Szinte szürreális látvány a lemenő nap fényében fürdő Olajfák Hegye.
A Zeneakadémia egyik belső folyosóján látható hangszerkiállítás néhány részlete.
***
A kosztümös főpróbán profi fotós készített képeket, lehet, hogy nekem is átküldi - ha igen, talán felteszem ide.
1. Ha valaki még nálam is rosszabbul tájékozódna - íme a csellós lány szobra, ugyancsak az épület előtt.
2. Az angyalt is megpróbáltam kissé közelebb hozni.
3. A Zeneakadémia bejárata - héber és angol felirattal.
Jöjjön akkor néhány tegnapelőtti kép.
1. Autóbuszban a Héber Egyetem felé - át a Húrok Hídján.
2. A Nemzeti Könyvtárat le se fényképeztem, utána következett a képen látható ORT főiskola. A jövő szakembereinek képzése folyik itt, több humán és technikai területen.
3. Kár, hogy a képen nem hallani a felénk szűrődő hangokat. Ez már a Zeneakadémia, az épület tetején táncoló-zenélő kék angyallal!
4. Előtte a lant, de az angyalszobor innen is jól kivehető.
Tanaria, emlékszel, hogy Te is jártál már ebben a rendelőben, amikor Klárikával mentünk egy vizsgálatra, hármasban? Klárika azóta is szeretettel emleget!
Szervusztok!
Megint elhanyagoltam a bejelentkezést, és egyebet se nagyon végeztem, mondjuk inkább, hogy szokottnál is kevésbé produktív módon lazítottam és lazultam. Klárika után kínai gyógymasszázs volt tegnap, cicázás, aztán apró itthoni teendők, kevés tévézés, még kevesebb olvasás és álomtündér karjai!
Ma - eddig -, még a fentinél is kevesebb. És még elégedetlen sem vagyok magammal, néha jó ha lejjebb állítjuk azt a bizonyos mércét. Lám, nem dőlt össze a világ!
Késő délután, kora este Klárikánál leszek, addig még feladataim vannak, többek között az, hogy ide is feltegyek néhány tegnapelőtti képet és további elhanyagolt itthoni teendők.
Igyekszem legalább egy részét teljesíteni.
***
Tanaria, nagyon örülök, hogy kissé jobb a hangod, hangulatod, maradjon legalább így, de azon is dolgozz, hogy ne hagyd magad többé bánatos, feszült hangulatokba sodródni! Kérlek… És főleg ne beszélj "kóros feledékenységről", mert lányaim szerint ennek egyszerű emlegetése is megfelel a "ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik" című örökbecsű jelmondat hatásának. Az embernek 0-tól 120-ig szabad néha szórakozottnak is lennie!
Ha pedig nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretnénk, akkor se keseredjünk belé, és hadd ne emlegessem a "félig tele, félig üres poharat", mert ez már a közhelynél is unalmasabb, pedig néha a közhelyek rejtik a nagy igazságokat.
Tudod Te mindezt nélkülem is, igaz? Akkor???
***
Meglepően sok helyről gratuláltak Dona Gracia miatt, jó érzés, ha néha legyezgetik az ember hiúságát, például egy jó nagy pálmalevéllel.
Az pedig, hogy velem örülsz, a legtöbbet jelenti! 
***
Tegnap is gyönyörű idő volt, Klárika otthonának a kertjében nyílik a tulipán! Mobillal fényképeztem, mert Klárika fázott, sietnem kellett, és a fotómasina fent maradt a táskámban. Miközben letöltöttem a képet, találtam ott egy december végi és nagyon rosszmájú fotót, amit mégsem hagyhatok ki! Furcsa, de meghatóan nevetséges jelenség itt Izraelben, hogy öreg orosz férfiak időnként felaggatják magukra a szovjet kitüntetéseket, vagy egyszerűen, mint a fotón is, szörnyű katonasapkákban díszelegnek, ráadásul rettentő büszkén, amint a mellékelt ábra is mutatja. A velem szemben ülő öregúr is valamilyen szemvizsgálatra várakozott. Muszáj volt megörökítenem!
Szép napot!
Ez már több mint mosoly, ami elkap, ha elképzellek benneteket táskáitokban turkálni. Kár, hogy Zsuzsát személyesen nem ismerem.... De elég, hogy téged igen, alig várom már, hogy újra lássam a "vajon hova tehettem" mimikádat!!
A lényeg, hogy megvolt a táskád...
Alig mentek el az unokaöcsém (a nagyobbik) és Zoltán, jó kedvet hagyva maguk után.
Rutin dolgokat intéztem, receptet Anyukámnak, a bankban biztosítás-részletet fizettem, és bevásároltam a mai ebédhez.. Örülök, hogy annak idején vettem egy muffin tepsit, mert nagyon sikeres csokis muffint sütöttem alig 40 perc alatt, sütéssel együtt.
A sötét hangulatom már az este eltűnt, miután egy jót beszélgettünk a nővéremmel neten. Ennyi kellett. Amúgy az nem a kórós
feledékenységem miatt volt, hanem egy kicsit belekeseredtem..., hadd ne fejtsem ki mibe...
De most rendben vagyok!
Én átéreztem a felfedezésednek örömét, ismerve téged és veled örültem.
Tanaria, megértettem, vezettelek, bár nem tudom, hogy akár negyedét is átadtam felfedezésem határtalan örömének!
Elmesélnéd merre jártál, mit végeztél tegnap? Sokat gondoltam Rád…
Ha láttad volna, Zs. és én hogyan kotorásztunk-keresgéltünk feneketlen táskáinkban, legalább öt-tíz alkalommal, halálra nevetted volna magad, és nem beszélnél elképzelt szellemi leépülésekről. Azért se mérgelődtünk, na és? Végül mindent megtaláltunk.
Jó reggelt!
Ugye nem számít igazolatlan hiányzásnak, ha nagyon jól telt a tegnap, és egyszerűen nem maradt időm rátok?
Úgy emlékeztem, hogy bejelentettem úti célomat, most nem találom azokat a mondatokat, és lehet, hogy az elszállt hozzászólások egyikével kering valahol az űrben. Az is lehet, hogy ismétlem magam, de (már két és fél éve) kedves új olé barátaink hívtak meg, tulajdonképpen egy vizsgaelőadásra, ami ma este lesz, viszont nem akartunk újabb éjszakai kalandokat, így a tegnapi kosztümös főpróbán vettünk részt, amit zeneakadémiás tanítványai részvételével S. barátunk rendezett (és tanított be). Természetesen a fővárosban voltunk, Jeruzsálemben, a Héber Egyetem Givat Ram-i területén.
Ez volt az idei első utam Jeruzsálembe, Zs. társaságában, és újabb felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk mind a ketten. Sajnos Zs. hosszabb időre elutazik a gyermekeihez - nagyon fog hiányozni!
A főpróba maga is élményt jelentett, belecsöppentünk csodálatos hangú fiatal operaénekesek közé, akik olyan előadást hoztak számunkra össze, hogy megállt az idő és mint néhány nappal előtte, most művészeti élmény szögezett a székekhez . Sajnáltam, hogy vége lett, de jelen lehettünk a kiértékelésnél és jó volt látni-hallani, hogy diákjai rajongva szeretik-követik S.-t, mozgás- és színpadi technika mesterüket, előadásuk rendezőjét, a mi kedves-bohém barátunkat.
A Zeneakadémia menzáján ebédeltünk, majd Ágival, S. feleségével és rendezőasszisztensével buszra ültünk és irány a Nyugati Fal. Mindhármunk számára öröm oda látogatni, és megfogalmaztuk - más-más szavakkal -, hogy életünk különleges ajándékának tekintjük ezt a lehetőséget. Hogy - amilyen gyakran csak tehetjük -, sok millió ember többnyire teljesíthetetlen vágyát valósíthatjuk meg.
Elszaladt velem a ló és az idő, indulnom kell Klárihoz, utána kezelésre, csak délután folytathatom, lehet képekkel, bár keveset fotóztam.
Legyen szép napunk!
Nem kísértél, vezettél.
Újra átnézegettem a képeket. Milyen jelzőt használjak? Szép, megható anyag. Köszönöm, hogy engem is végig kísértél!
Szép napot!
Nagyon köszönöm lelkes előadásodat. Érdekes. Majd még alaposabban átolvasom. Most útjaim vannak, orvos, bank, stb. Elég nyugtalanul megyek el.
Mindenkinek szép hetet!
Ugye jobb kétszer, mint egyszer sem?
Az előbbi (dupla) hozzászólásban a magyar történelemben nagy szerepet játszó Szulejmánról beszéltünk, aki az ostromolt Szigetvár falai alatt, 1566-ban esett el. Belső szerveit magyar földön, testét Törökországban temették el. Magyarországi sírhelyét a Szigetvár-turbéki szőlőhegyen 2015-ben fedezték fel. Törökül a sírt türbének nevezik, véletlen lenne vajon a Turbék – türbe szavak hangzási hasonlósága?
És mit ád Isten? Kisül, hogy más is hasonlóképpen okoskodik!
Mindez csak azt bizonyítja, hogy a dolgok bizony kapcsolódnak egymáshoz, és egy ici-pici kis érdeklődéssel fel is lehet fedezni ezeket a kapcsolatokat.
A közel három hónapig halogatott témát alaposan kimerítettük. Én örülök, hogy mindezeket veletek is megoszthattam.
Egy igazán érdekes részlet csak ezután következik, ha már így belejöttem!
Egyelőre még három "lopott" kép:
1. Velence után Ferrara!
2. Az előbb tükörben látott ebédlőasztal.
3. Végül, ami a cikkbe is belekerült, hogy Dona Gracia születésének 500. évfordulóján a Tiberiási Obszervatórium előtt ezt az emlékkövet állították tiszteletére. A táblán látott szöveg magyar változata:
Dona Gracia Kilátó
születésének 500. évfordulóján
1510 – 2010.
Alatta kisebb betűkkel:
„Dona Gracia Hana Naszi conversos családban született 1510-ben, Lisszabonban. A XVI. század leggazdagabb asszonyainak egyike volt. 1560-ban zsidó állam megalapítását kezdeményezte Tiberiason, valamint a régi, ókori település megújítását, Szulejmán szultán (1520-1566) engedélyével és áldásával.
Dona Gracia zsidó vezéregyéniség volt, a nők központi szerepét és a történelem eseményeire, különösen a zsidók történelmére gyakorolt befolyását példázza.”
Egy igazán érdekes részlet csak ezután következik, ha már így belejöttem!
Egyelőre még három "lopott" kép:
1. Velence után Ferrara!
2. Az előbb tükörben látott ebédlőasztal.
3. Végül, ami a cikkembe is belekerült, hogy Dona Gracia születésének 500. évfordulóján a Tiberiási Obszervatórium előtt ezt az emlékkövet állították tiszteletére. A táblán látott szöveg magyar változata:
Dona Gracia Kilátó
születésének 500. évfordulóján
1510 – 2010.
Alatta kisebb betűkkel:
„Dona Gracia Hana Naszi conversos családban született 1510-ben, Lisszabonban. A XVI. század leggazdagabb asszonyainak egyike volt. 1560-ban zsidó állam megalapítását kezdeményezte Tiberiason, valamint a régi, ókori település megújítását, Szulejmán szultán (1520-1566) engedélyével és áldásával.
Dona Gracia zsidó vezéregyéniség volt, a nők központi szerepét és a történelem eseményeire, különösen a zsidók történelmére gyakorolt befolyását példázza.”
Kiegészítésképpen, a középkori miliő további illusztrációi, nem saját képek, hanem a múzeum honlapjáról hozom.
1. Még egy korhű öltözék.
2. A Ferrarai Biblia adományozása Dona Graciának - ez is érdekes lehet, de valószínű, hogy csak láttam, de nem néztem.
(hogy nem figyeltem fel erre???)
3. Az ebédlő tükörképe - de jó felvétel!
4. A múzeum hangulatába még egy modern szálloda recepciója is belefér!
Ez, tényleg, érdekes, pláne csak úgy "véletlenül".
1. Cipőtisztító felszerelés.
2. Parázstartó? (Csak tippeltem…)
3. Újabb kosztüm-bemutató tároló.
1. Függönyök mögötti titkok a sötét középkorban.
2. Még egy társalgó érdekesen kialakított lépcsőfeljáró előtt.
3. Ezt a faragott asztalkát szívesen elfogadnám, nem csak a szemnek…
1. Török piac a XVI. században.
2. - 3. Női öltözékek és a Velencei karnevált idéző maszkok. Háttérben egy szépséges tálalószekrény. (Stílusát illetően cserbenhagy a "tudományom".)
Szép délutánt, estét!
Ismét elsodortak a tennivalók, de végre itt vagyok és folytatom a reggel elkezdett témát.
1. Saját fotók következnek a tiberiasi Dona Grazia múzeumból, amely a nevét viselő szálloda előcsarnokában kapott helyet. A 16. századi Itália szellemében és stílusában alakították ki. Dona Grazia 1546 és 1548 között élt Velencében, majd később Ferrarában.
2. - 3. - 4. Korabeli bútorok, ablakok és lámpák a társalgóban.
Ezzel a legalább 50-60 éve hallott nem is igazán anekdotával szeretnélek kicsit megnyugtatni, Tanaria, amely szerint az öregkori szellemi leépülésnek három fázisa van:
1. Amikor csak te tudod,
2. Amikor te tudod ugyan, de már más is észreveszi,
3. Amikor csak mások tudják!
Éppen ezért én arra kérlek, hogy ne csinálj a bolhából elefántot!
Ami pedig azt a bizonyos listát illeti, nem kellene annyit halogatni... Ha nem másért, legalább a falra festett ördögök miatt!
Szép napot!
Jól jött a nevetés a tréfás ábrázolásaidon. Nekem jó viccek voltak.
Sajnos igazából nem tudtam megnyugodni elmei integritásomat tekintve... Itt nem szokás ilyen "semmiségért" orvoshoz fordulni, de nekem ez is a listámon van.
Nézzétek el nekem, de mostanában sötét hangulatban vagyok.
No még egy sorozat és aztán megyek is. Ahogyan hazaérkezem, máris folytatom!
1. A szálloda és a múzeum épülete Tiberiason, a Genezáreti-tó partján, amelyet mi - némi nagyzolással - Kinneret-tengernek nevezünk. Másképpen: Galileai-tenger.
2. Bejárati ajtó - múzeumi tárgyként.
3. - 4. Szobor és egy másik plakett Dona Graciáról.
***
Folytatás a déli, kora délutáni órákban.
Átok ül rajtam? Á, úgysem hiszek én az ilyesmiben!
A lényeg, hogy elszállt, és most légy okos, Domokos, vajon mit is írtam?
Az előző linkkel kapcsolatban csak annyit, hogy nálam egy YouTube gyűjteményes oldalt nyit meg, én az elsőt javasolom, amelyet több mint 95 ezren tekintettek meg. A többi is érdekes lehet, de most nincs időm belemélyedni.
Most az én "Dona Gracia" című albumomból teszek fel képeket.
1. - 2. A zsidó hősök között: Tel-Aviv, Diaszpóra Múzeum
- Dona Grazia - diplomata, üzletasszony, mecénás.
- Dona Grazia - a leggazdagabb zsidó nő a reneszánsz korának Európájában, fűszer- és drágakő-kereskedő, mecénás, aki az inkvizíció fenyegetésétől szenvedő zsidók megsegítésére vállalkozott. Szulejmán szultántól kibérelte Tiberias városát. (1510-1569).
3. Emlékérem Dona Grazia képmásával (internetről)
És máris gyorsan felétek repítem!