Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sajnálom, én nem bírom ezt az újságot alapból. Irodalommal vagy anélkül. Egyébként általában véve az irodalommal nem lenne bajom, ha nem erőszakoltak volna rám gyerekkoromban egy csomó olyan művet, ami nélkül nagyon jól meglettem volna.
Az Ábel a rengetegben-t kimondottan gyűlöltem. Nem is olvastam el, meglapultam az osztályban, de mivel én mindig ötös voltam irodalomból, nem is tételezték fel rólam, hogy volna merszem ellentmondani a tanerői felszólításnak.
Ezt nem én vagyok hivatott eldönteni. De ha lenne lehetőségem rá, hogy visszamenőleg megváltoztassam, hogy ezzel kapcsolatban mit és mennyit tanítottak meg NEKEM, akkor kábé a nyolcadára-tizedére csökkenteném a mennyiségét. Nem a másoknak, hanem a nekem megtanítottat. Rám a magyar irodalom, a további életem alakulása szempontjából egyértelműen és kimondottan káros hatással volt.
Pilhál György: A sajtóbemutatón az is kiderült, hogy újabb rövidített regények vannak előkészületben a kiadónál (Victor Hugo: A nyomorultak, Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője). A távolabbi tervekről meg annyit szivárogtatott ki a Nógrádi család, hogy hamarosan Mikszáth Fekete városát, Verne A tizenöt éves kapitányát és Jókai És mégis mozog a földjét is gatyába rázzák majd. Ha pedig ezzel meglesznek, az Iliászt, az Odüsszeiát és a Bibliát is átültetik majd frissebb magyarra, pontosabban leporolják valamennyit, hogy a türelmetlen ifjúság is megtudja végre, mi a lényegük azoknak a nagy szócsépléseknek. Lesz itt végre rend az irodalomban, mert Nógrádiék rendet tesznek.
Szerintem sem.
Nem kötözködésből írom, viszont adódik a következtetés: ha nem létezne kötelező olvasmány, akkor nem létezne ez az átírás sem. Ok-okozat.
Bocsánat, de feltehetném a kérdést: mire jók a kötelező olvasmányok?
Mindenkinek szüksége van / lenne az irodalomra? Olyanoknak is, akiket ki lehet üldözni vele a világból? Gondolok itt mondjuk egy olyan gyerekre, akiből később egy, a szakmájában kiváló, kockafejű programozó matematikus lesz.
Lehet értetlenkedni, lehet felháborodni, de attól a tény az tény. Az olvasott szöveg megértésében európai összehasonlításban a sor végefelé kullogunk.A nehezen olvasható, veretes magyarsággal írt szövegekre pedig, ez fokozottan igaz. Tetszik, nem tetszik, ez van
A két Nógrádi könyvét pénzkereseti próbálkozásnak tekintem. Amolyan fordításnak, magyarról magyarra. Egyéb nyelvekben is létezik nyelvtanulók számára szűkített szókinccsel újra írt könyv. Ha ez fejleszti a gyermekeink olvasáskészségét, ám rajta. Hadd szóljon. Az eredeti műveket soha nem homályosítja el.
Én sem tudnám egy szuszra elolvasni az összeset.
A versfordításra azért emlékszem, mert nagyon fölhúztam magam rajta.
A versfordításra nem is emlékszem.
Nálam meg úgy kezdődött a Harry Potter, hogy kivettem az első részt a könyvtárból, mondván, hogy lássuk mitől van úgy bezsongva az ifjúság. És mivel nagyon tetszett, megvettem utána. Jelenleg még a hatodik és hetedik rész hiányzik. Az ötödik még olvasásra vár.
Öööö... jó, persze, végül is filmre gondoltam, nem színházi előadásra. De ha lenne olyan ismerősöd, aki mondjuk a TV archívumában dolgozik, biztos ezt is meg lehetne oldani.
Ami színházi közvetítést illeti, bennem egy maradt meg úgy istenigazából: Békés Pál "A női partőrség szeme láttára" c. 1987 körüli színdarabjának a bemutatója. A nagymamámmal ültünk a képernyő előtt és könnyesre röhögtük magunkat. Hatalmas volt, pedig kortárs darab. (Nagyjából a Csirkefejjel egyidős.) Emiatt aztán később meg is vettem az az évi "Rivalda" című színdarab antológiát.