Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Skizofrénia
Létrehozva: 2006. november 6. 14:29
Sziasztok! Egy éve állapítotották meg nálam a skizofréniát. eleinte pánikbetegségre gyanakodtak, aztán kiderült, hogy mégsem. Sajnos úgy tűnik egész életemben gyógyszereken kell élnem. Ráadásul ezeknek van mellékhatásuk is. Ami elég kellemetlen. Küszködik más is ilyen problémákkal? Van még valaki aki amitrexet szed? Örülnék, ha megírnátok tapasztalataitokat, ki hogy tudja elfogadni, hogy csak gyógyszerekkel működik jól az élet.
jajj mit írtam
( később szerencsére elmúlik!!!!
Szia
"Igen, vannak testi tüneteim, ha a lábjárást és az iszonyú kézremegést annak lehet venni. reggel mikor felkelek alig bírom meginni a kávémat"
Ez javult az utóbbi időben, vagy stagnált?
Szia Csengel!
Igen, igazad van, meg kell keresni a szépet és jót és abba kell kapaszkodni. a gyógyzsereket meg szedni kell........szerettem volna itt olyan emberekkel beszélgetni akik hasonló cipőben járnak, vagy ugyanezt a gyógyszert szedik, de sajna úgy tűnik, hogy egyedül vagyok ezzel itt legalábbis.
a mellékhatások? felborult a hormonháztartásom, hullik a hajam. haspuffadás, szexuális zavarok.....a májam is nagyon terhelt.
ennyi....szóval túlélhető..........de nem kellemes
Nekem a bátyám skizofrén. Ha panaszkodik a gyógyszerszedésre, én is mindig a cukorbetegséget hozom fel példaként. Ha tudtok a gyógyszerekkel teljes életet élni, akkor miért ne? Nem jobb most, hogy kiegyensúlyozott vagy, mint előtte a lidércnyomás? Próbáld megtalálni a szépet minden nap az életedben, pl. szuper, hogy van egy ilyen szerető párod, és véletlenül se foglalkozz misztikus, fantasztikus, nem reális dolgokkal, meditációval stb, mert az veszélyes rád. A terápia mindenképpen jó ötlet. Tuti volt valami oka, ami előhozta a betegséget nálad, azt nem lenne rossz feldolgozni. Sajnos tesóm erre még nem hajlandó, valószínüleg nagyon fájók még a sebei....
Linux, ne is haragudj, de az az érzésem, te nem tudod, hogy milyen betegségről írsz ilyen szépeket....
Az én férjem paranoid volt.16 évvel ezelőtt kezdődött. Nem működött közre az orvosokkal. Két kicsi gyerekünk volt akkor. Borzalmas volt. Azt mondta a főorvosnő, hogy kiegyensúlyozott családi környezetben tünetmentes lehet, egy időre. Kb.6 éve elment dolgozni egy rehab. munkahelyre, azóta tünetmentes.
A munka a legjobb rehabilitáció. Sok sikert a gyógyuláshoz, főleg erőt és kitartást a családod részéről.
"Igen, vannak testi tüneteim, ha a lábjárást és az iszonyú kézremegést annak lehet venni. reggel mikor felkelek alig bírom meginni a kávémat"
ez javult az irásod óta?
"bár a gyógyszernek vannak mellékhatásai "
milyenek a mellékhatásai?
"csak most találtam meg egy éve azt a doktort aki valóban segíteni tudott"
ez a lényeg-és nem más
Szia,
Pszichoterápára jársz, vagy csak gyogyit kaptál?
Köszi szépen, aranyos vagy!
Igyekszem én is pozitívan hozzá állni a dologhoz, és élni az életem mintha mi sem történt volna.......bár a gyógyszernek vannak mellékhatásai amiket nehezen viselek el, de meg tanulnom együtt élni vele.....
Sajnos nehéz ezt elfogadni és nehéz vele élni. de muszáj.
Arra meg remény se nagyon van, hogy egyszer majd gyógyszerek nélkül is lehet élni.
Ha nem is pont ebben, de hasonló cipőben járunk.
Baromi nehéz feldolgozni egy ilyen diagnózist, de nem igazán van más választásod...
Szerintem szedd a gyógyszereket, és próbálj meg úgy élni, mint mindenki más.
A dokim szerint 1) ha valakinek van betegségtudata, az már fél gyógyulás
2) ha valaki cukorbeteg, és nem szed inzulint rá, rövid úton belehal, egyébként pedig tünetmentes és normális életet élhet.
3) a szeretetteljes családi légkör rengeteget segít.
Ez tényleg nem gyógyítható, de teljesen tünetmentessé tehető a legtöbb esetben. Ez pedig szinte olyan mint a gyógyulás, nem???
Ez szerintem már egy élhető állapot.
végülis holnap elüthet egy teherautó vagy végstádiumú rákot is diagnosztizálhatnak nálad. Arra célzok, hogy NEM lehet állandóan azon görcsölni, hogy úristen, mi történik velem holnap, pszichotikus vagyok, mikor tör elő (na nem mintha én nem azon görcsölnék már vagy tíz éve
Boldogságot, nagy esküvőt, szép gyerekeket kívánok neked.
Üdv
M.