Húsvét – kicsit másképp, mint megszoktuk

Arcán földöntúli mosollyal nekilátott az idei, különleges menü összeállításához.

Miközben egymásra pakoltuk a főtt tojást, a tormakrémet, a füstölt tarját és az előre megfőzött kaliforniai paprikát, hogy egy igazi MB I-es hidegtálat rittyentsünk, Tamás azt is elmesélte, miért szereti olyan nagyon a húsvétot. Egyrészt a gyerekkori élmények miatt: annak idején a szülei barátai minden évben húsvéti focibajnokságot rendeztek húsvét hétfőjének délutánján, ahol teljes egyetértésben rúgta a bőrt fiatal, idős, nő, férfi, felnőtt, gyerek…

Séfünk már akkor is szeretett locsolkodni, de tavaly óta a barátaival együtt városi hagyományőrzőkké léptek elő – és úgy érzik, felfedezték a locsolás lényegét. A „városi hagyományőrzők” kifejezés semmi jót nem jelent Tamás hölgyismerőseire nézve, ugyanis a fiúk szódás szifonokkal, vödrökkel felszerelkezve járják a várost, és igazi falusi nagy locsolást rendeznek ott,

ahol beengedik őket. Kedvenc séfünk még kedvenc kislányát, Petrát is nyakon öntötte vízzel, aki visítva menekült az apukája elől, bár Tamás szerint nagyon élvezte a gyermek. Hát, ha a locsolás után abból az édes túróból vagy a remek reteksalátából is megkínálta, amelyből mi is csipegethettünk közös főzésünk alkalmával, akkor megértem, hogy mindent megbocsátott neki. Talán, ha idén a lányok készítik el neki ezeket a hagyományos ízekből álló, mégis modern fogásokat, esetleg rávehetik, hogy tekintsen el a szódásszifon kezelésétől. Én mindenesetre mélyen hallgatok, ha Tamás jelenlétében a címemre terelődik a szó, és inkább csendben szeletelem a hozzávalókat. Önök se tétovázzanak, újítsák meg velünk bevált húsvéti vendégváró falatkáikat!