A karma hatalma

A karma napjaink legdivatosabb témája, amelyről mindenki hallott, de hogy pontosan mit is jelent, azt már kevesebben tudják. Sokan tévesen azt hiszik, hogy korábbi cselekedetek miatti büntetést, bűnhődést jelent. A karma törvénye viszont azt mondja, hogy minden cselekvésnek, akaratnak, szónak meglesz a következménye – akár jó, akár rossz. A hinduk a karmát az igavonó ökör patanyomán haladó kerékvágásként írják le, mert a karma is ugyanilyen elmaradhatatlanul követi minden tettünket, gondolatunkat és érzésünket.

Karmikus találkozások

A karmikus feladatok rendszerint az emberi kapcsolatainkkal függnek össze, ezért nincs az életünkben olyan találkozás, amelynek ne lenne valamilyen célja. Persze vannak olyanok, amelyek csak színesítik a hétköznapokat, de a lelkünket mélyen megérintők vagy azok, amelyek szoros kötelékké válnak, az előző életeinkkel, a karmánkkal függnek össze. Ezek általában azok a kapcsolatok, amelyek szerepelnek életünk forgatókönyvében, ezért nem tudjuk elkerülni őket, és általában meghatározzák a sorsunk irányát.

A legerősebb karma: a családi kapcsolat 

Az ezoterikus tanítások szerint a legszorosabb és legmélyebb karmikus kapcsolatok a családtagjainkhoz kötnek. Többféle karmikus okból születhetünk egy családba, és lehetünk annak tagjai.
Vannak, akiket a család közös karmája köt össze, és együttesen kell teljesíteniük a feladatokat. Ilyenkor előfordul, hogy a család tagjai szétszóródnak a világban azért, hogy külön-külön gyűjtsenek tapasztalatokat. Aztán a következő inkarnálódások egyikén újra összejönnek, egy családot alkotnak, és a megszerzett tudást egyesítve képesek lesznek teljesíteni a família feladatát.

Néhányan időtlen idők óta egy család tagjaiként érkeznek újra, mert emberemlékezet óta kapcsolatban állnak egymással. A ragaszkodás legszorosabb szálai szövődnek közöttük, ezért akarnak ugyanabba a családba tartozni.
Előfordul, hogy családunk egyes tagjaival van csak dolgunk, ilyenkor a famílián belüli kötelék adja az egyéni feladat megvalósításához a nagyobb lehetőséget.
Megtörténik, hogy a sors szinte belekényszeríti a lelket a családba, mert a vérségi kötelék az egyetlen módja annak, hogy két vagy több személy, akár két család között az ősi ellenségeskedést felszámolja, a régi hitelezők és adósok rendezzék a számláikat.

Szerelmi karmák

Az élet univerzális tényezője a szerelem, így a karmában is igen fontos helyet foglal el. Ha valaki szerelmes lesz első pillantásra, akkor gyakran előfordul, hogy egy régi, előző életekre visszanyúló, be nem teljesült kapcsolat folytatódik a jelenben.
A régi, karmikus tartozás érzetét kelti, ha valaki nem tud nemet mondani, vagy képtelen elszakadni attól a személytől, aki oly sok szenvedést okoz neki, és akiről a környezetében is azt hallja: “el kell hagynod őt, mert megaláz téged”.
Kidolgozott karmáról beszélünk akkor, ha azt látjuk, hogy egy pár úgy él egymással, mint a mesében: boldog harmóniában, amíg a halál el nem választja őket.
Félig kidolgozott karmikus szerelmi kapcsolatról van szó, ha az egyik fél szinte rajongásig, az elvakultságig imád, míg a másik ember érzései nem ilyenek. A félig kidolgozott karmikus szerelem már a megismerkedés pillanatában felfedezhető, mert az előző életek adósa mágikus szerelemről, míg a “behajtó” vonzalomról, de korántsem eget-földet megmozgató érzelmekről beszél. 

 A karma ágai

A karmák közül a két legerőteljesebbet, a családit és a szerelmit említettem, de ezeken kívül még rengeteg fajtája létezik. Lényegük a tibeti titkos tanítások szerint, hogy akivel szoros kapcsolatba kerülünk, azzal a korábbi életünkben is találkoztunk, és közeli kapcsolatban voltunk.
Gyakran előfordul, hogy a gyilkos az áldozata mellé születik nyomorúságos függőségbe. De megtörtént, hogy az egykori áldozat orvosként, műtét közben lett okozója egykori gyilkosa halálának.
Az égési sérülésekről úgy tartják, elszenvedőjük a középkor tüzes istenítéleteinek, a máglyahalál végrehajtója volt, a migrénről pedig, hogy a rágalom, a rosszindulatú kritika “gyümölcse”.
A karma, az igazság okkult törvénye szerint a jó is elnyeri jutalmát. A spirituális tanok szerint nem az alamizsna a jótett, hanem az őszintén, teljes szívvel, önzetlenül hozott cselekedet vagy áldozat, amit a sors felemeléssel jutalmaz.