„Ne haragudj, hogy nem lehettem jó anyukád!” – egy anya sorai másodszülött gyermekéhez

Amikor megpillantottam azt a bizonyos két kék csíkot, egyszerre örültem és féltem is. „Hogyan bírok el két gyermekkel, amikor a bátyádra olyan sok időt kell fordítani? Meg tudom majd adni neked mindazt a szeretetteljes figyelmet, amire szükséged lesz? Hogyan szakítok majd időt rád, ha a testvéred éppen kórházban lesz?” Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben a terhességem alatt. Sajnálom, hogy a kilenc hónapot idegeskedéssel és nem izgatott várakozással töltöttem. 

Tudod, amikor megszülettél, azért maradtunk még két napot a kórházban, hogy legyen egy kis időnk kettesben, hogy ne szalasszuk el azokat az első pillanatokat, amik a kötődéshez oly elengedhetetlenek. Tudtam, otthon már a bátyádnak lesz szüksége rám, és féltem, hogy megfeledkezem majd a te vágyaidról. 

“Nyílt levél a gyerekeimhez: Íme, amit nem fogok megtenni értetek”

Annyira sajnálom, hogy nem tudtalak egész nap a mellemen ringatni, pont úgy, ahogy a testvéredet, amikor aprócska baba volt, hogy ugyanazt a szívdobogást halld, amit kilenc hónapon keresztül hallgattál.

Bocsánat, 

• hogy túlságosan lefoglalt, hogy ellássalak titeket, hogy biztonságban tudjam a testvéredet, bocsánat, hogy mindeközben nem maradt idő összebújni, ölelkezni veled.
• hogy már az első napodon a szigorú napirendünk részévé váltál, hogy nem volt más választásod.
• hogy míg a testvéreddel hosszú éjszakákat virrasztottam, neked a bölcsőben kellett maradnod.
• hogy a figyelmem mindig másutt jár, de tudnod kell, ez nem azt jelenti, hogy nem szeretlek. 
• hogy amikor engem hívsz, pont az ellenkező irányba rohanok, hogy megakadályozzam, hogy a testvéred elessen és megüsse magát. 
• hogy míg a bátyádat etetem, téged magadra hagylak az étellel. 
• hogy idegenekre hagytalak, amikor a sürgősségire kellett rohannom. 
• hogy míg a tesód kezét most is fognom kell, te egyedül fedezed fel a körülötted lévő világot. 
• hogy neked gyalogolnod kell, amikor őt kerekesszéken tolom.
• hogy néha arra kérlek, etesd meg helyettem.
• hogy a bátyád nem annyira tud játszani veled.
• hogy nem ismer fel téged, hogy meg kell harapnod a lábát ahhoz, hogy tudomást vegyen rólad.  De ígérem, eljön az idő, amikor a legjobb barátok lesztek. Tudom. Érzem.

Tudod, a testvéred agya másképp működik, mint a tied. Ő nem tud úgy enni, sétálni, lélegezni, játszani, aludni és érteni, mint te. Az ő kis fejecskéje furcsa dolgokat tesz vele, miatta esik el, miatta üti meg magát, miatta rázkódik néha olyan furcsán. Ezért kell nekem mindig figyelnem, ha bajba kerül, akkor megóvhassam őt. Ne haragudj rám, kérlek, ez az oka, hogy neki több időre van szüksége belőlem, de nem múlik el nap, hogy ne lenne bűntudatom emiatt. Remélem, egyszer majd megérted mindezt, megérted, hogy mindkettőtöket ugyanúgy szeretem. 

Tudnod kell, nagyon büszke vagyok rád, arra, ahogy fejlődsz, ahogy minden percben elérsz valami újat, hogy nem kérsz a segítségemből, hogy egyedül akarsz mindent megoldani. Szeretem, hogy huncut, vicces, szeretetteljes és törődő vagy. Hatalmas segítségem vagy! 

Köszönöm, hogy mindennap – még a legelkeseredettebb órákban is – mosolyt csalsz az arcomra. Általad tudom, hogy a szeretet nem ismer határokat. Soha nem hittem volna, hogy ennyire lehet szeretni.

Anya

forrás: opnlttr.com