nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Gyerek az ülésen
Apa és fia kocsit hajt 

Apa és fia kocsit hajt 

Ez egy rövid bejegyzés lesz, tekintve hogy nyaralunk, és ilyenkor első számú családi szabály, hogy minden olyan tevékenységet felfüggesztünk, amivel egyébként a dolgos hétköznapokban foglaljuk el magunkat. Erre az autós kalandra viszont mindenképpen szánok pár percet, hogy megörökítsem írásban is.
NLCafé
f Ajánlom

Ismeri valaki az Apa kocsit hajt című szerzeményt? Az én korosztályomból még talán vannak páran, de a fiatalabbak már nem valószínű, hogy tudják, miről van szó. Nos, Bada Dada kultikus számának első pár sora jut rögtön eszembe, valahányszor meglátom a középső fiamat, ahogy az apját figyeli vezetés közben. A fiam autómániás, mégpedig már-már kórosan. Betéve tudja az összes kocsimárkát, majd megbolondul az autós játékokért – pedig több köbméternyi van már belőle otthon –, és amikor pár hónapja megvettük az új autónkat, egészen magán kívül volt az izgalomtól. Már két héttel előtte nem volt egyéb téma, csak hogy milyen lesz az kocsi, és amikor megérkezett a járgány, az első éjszakát benne töltötte el a garázsban. Nem volt mit tenni. Azóta is szenvedélyes szerelemmel kötődik ehhez a masinához, minden alkalmat megragad, hogy autókázhasson. A legnagyobb örömet pedig azzal szerezhetjük neki, ha az apja elviszi egy kis kirándulásra, és megengedi neki, hogy egy elhagyatott úton mellé ülhessen az anyósülésre.

Apa és fia kocsit hajt 

Vakáció van, ráadásul a középső fiam születésnapja is egyben: a napokba töltötte a 6-ot, és ezzel az ovis korból az nagyfiúk közé lépett: szeptembertől iskolába megy. Minden ok megvolt tehát rá, hogy az apja valami különlegességgel lepje meg. Az ajándék a következő volt: az apja elvitte a fiúnkat a város szélén található szupermarket parkolójába, ahol az ölébe ültette, és megengedte neki, hogy ő maga kormányozza a kocsit. Ennél nagyobb dolgot el sem tudott volna képzelni a mi kisfiúnk: amikor odaértünk a parkolóba és mi kiszálltunk, hogy a mutatványt kívülről figyeljük, az apja elárulta neki, hogy mi is fog történni: beül majd az ölébe, megfogja a kormányt és oda irányítja a kocsit, ahova neki tetszik. Áron szemei nagyra nyíltak, és szerintem még a szívverése is kihagyott kettőt a hír hallatán. Bevallom, nekem könnyek szöktek a szemembe, mert ilyen boldognak és izgatottnak még sosem láttam ezt az amúgy komoly és megfontolt fiúcskát.

Mondhatnák, hogy felelőtlenség, amit csináltunk, hiszen egy parkolóban is van forgalom, sőt gyalogosok is jönnek-mennek a bevásárlókosaraikkal. Én viszont nem láttam semmilyen veszélyt: egyrészt nagyobb biztonságban nem lehetne annál, mint amikor az apja vigyáz rá, másrészt az autó is óvta attól, hogy baj történhessen. A kocsiban ugyanis van egy hasznos extra: jelzést ad, ha keresztirányú forgalmat észlel. Ez egyébként már többször megmentett engem is kisebb ütközésektől, mert amikor a kocsilehajtóról tolatok ki, nem látom be mögöttem lévő úton a forgalmat – igazán biztonságosan csak úgy tudnék kifordulni, ha valaki kívülről segítene és megállítaná az arra jövő autókat, amíg én manőverezek.

Hogy rövid legyek, az első vezetés kiválóan sikerült. A fiam fellelkesülve, önbizalomtól duzzadva szállt ki a kocsiból, és azóta is ezt emlegeti. Persze a többi fiú is azonnal a kezébe akarta kaparintani a kormányt, de a legkisebb ehhez még túl pici, a legnagyobbnak pedig egy hónap múlva lesz a születésnapja. Akkorra tartogatjuk neki ezt az élményt.

Megosztás Facebookon