Gasztro

Van élet a sonkás tésztán túl is húsvét után

Nyakadon maradt a fél húsvéti sonka, a kalács meg a főtt tojás? Az élelmiszer-pazarlás nem szép dolog, keltsd új életre a maradékot, segítünk!

Mi, magyarok minden jel szerint hajlamosak vagyunk az ünnepeken kissé túllőni a célon, és jóval több ételt előállítani, mint amennyivel egy hadsereget a családot jóllakathatjuk. Mindez a bevásárlással kezdődik, sőt elég egy sima egynapos boltzár, hogy világvégével vegyes zombiapokalipszist vizionáljunk, és megrohanjuk az üzleteket, nehogy éhen haljunk a végén.

A kétnapos húsvét – nagypéntekkel súlyosbítva – pedig gyakorlatilag kezelhetetlen feladat elé állítja a legtöbb háziasszonyt. Bolyai János legyen a talpán, aki ki tudja kalkulálni, hogy mennyi és milyen salátát vegyen csütörtökön, ami még hétfőn is jól mutat, ahelyett, hogy csoffadtan lógna a hidegtál széléről lefelé. A szombati nyitvatartással nem vagyunk kisegítve, csak szólok, mert akkor már nem fognak friss árut hozni a boltokba, létező problémáról beszélünk tehát.

Ugyanígy, nehezen kalkulálható a vendégsereg fogyasztása is, nem különben a locsolók létszáma és étvágya. Nagyjából ennek a forgatókönyvnek a mentén történik a legtöbb háztartásban az, hogy húsvét utáni csütörtökön ott állunk még egy fél főtt sonkával, egy alig megkezdett kaláccsal, tíz főtt tojással meg vagy három tálca süteménnyel.

Két dolgot tehetünk: az egyik a megelőzés

Ízlelgessük a gondolatot: nem ciki, ha menet közben elfogy valami. Az étel azért van, hogy elfogyjon. Vegyük inkább dicséretnek: annyira ízlett, hogy mind megették. Az otthon nem étterem, ahol lennie kell mindennek, ami az étlapon áll, habár egyébként kiváló éttermet is láttam már kifogyni a darált mákból, és csak túléltük valahogy.

A másik lehetőség a maradékmentés. Ilyenkor szoktak a rutinos háziasszonyok mindent ledarálni, és tésztaszószt vagy szendvicskrémet csinálni a sonkából, tojásból. Én nem akarok senkit kiábrándítani, de attól az még főtt sonka marad kenyéren, amire így három-öt nap után már nem annyira vágyunk.

Legyünk kreatívak!

Alakítsuk át úgy a maradékot, hogy az anyja se ismerjen rá, de mi sem! A sonkából például csinálhatunk helyes kis batyukat. Kelleni fog hozzá egy csomag nem fagyasztott leveles tészta. A sonkát ledaráljuk (vagy barátunk, a kutter is elvégzi a feladatot), hagymát dinsztelünk. Rádobjuk a darált sonkát, összeforgatjuk.

A leveles tésztából fánkszaggatóval korongokat vágunk (vagy ha te sem bírod a pazarlást, jó lesz az téglalapnak is). Az egyik felükre teszünk egy kanállal a töltelékből, összehajtjuk, majd villával lenyomkodjuk a széleket.

Ezen a ponton félbehagyunk mindent, az így elkészült sütiket tálcára rendezzük, és beküldjük a fagyasztóba. Ezért kellett friss leveles tésztával dolgozni. Amikor kopogósra fagyott, már áttehetjük helytakarékosabb nejlonzacskóba a sütiket, amiket akkor fogunk kisütni tojással megkenve, sütőben, légkeveréssel 180 fokon, amikor megkívánjuk a sonkás batyut, de semmiképpen sem most, húsvét után.

Barátunk, az univerzális pásztorpite

Másik megoldásként készíthetünk a sonkából, de akár a megmaradt sültből, bárányból is (olyan létezik?) pásztorpitét. Ez a nevével ellentétben nem pite, hanem hagyományos angol tepsis étel, és a maradék hús hasznosításának a bevett módja. Érdekes, itthon nem annyira ismerik, pedig legalább olyan hasznos, amilyen finom. Ebben aztán simán el lehet tüntetni a levesből kimaradt zöldséget, a megmaradt zöldköretet, a húsféléket, de akár még a főtt tojásokat is. A módszer a következő: alul van a húsos-zöldséges ragu, aminek a tetejére rásütik a krumplipürét, és tessék, kész is a pásztorpite. Ha kevés hús maradt ki, használj kicsi tepsit!

Pásztorpite (Fotó: istock)

Feltesszük főni a krumplit, nagyjából annyit, amennyi a hús és a zöldség mennyisége. Úgy szemre, senki sem fogja colstokkal lemérni. Amíg fő a krumpli, felvágunk egy fej hagymát, megdinszteljük olajon. Apróra vágjuk (vagy kutterrel megdolgozzuk) a húst, sonkát vagy ami kimaradt, és kissé megpirítjuk a hagymával együtt. Hozzákeverjük a maradék zöldségeket, nem kell rajta görcsölni, használd, ami van a hűtőben! Adunk hozzá egy deci száraz vörösbort, egy gerezd zúzott fokhagymát, 1-2 evőkanál paradicsompürét, Worchestershire-szószt, sózzuk, borsozzuk, szórunk bele rozmaringot és kakukkfüvet, majd felöntjük annyi vízzel vagy alaplével (vagy maradék levessel), hogy összeálljon.

Mivel nem nyers alapanyagokból dolgozunk, ezt már nem is kell tovább főzni, ha összeáll, kész, besimítjuk egy tepsi aljára.

Elkészítjük a krumplipürét a szokásos módon, na jó, szóval leöntjük a krumpli főzővizét, összetörjük némi vajjal, majd hozzákeverünk annyi tejet, hogy gusztusosan krémes legyen az állaga. Kissé habosíthatjuk is. Rásimítjuk a ragura, és az egészet betoljuk a sütőbe. Addig sütjük, amíg a teteje szép pirosasra nem sül, és már kész is a pásztorpite.

Maradék kalácsból máglyarakást

Ha kimaradt egy csomó kalács, az nagyon jó hír, mert lehet belőle máglyarakást készíteni. Egy tepsihez 30 deka kalács fog kelleni, ehhez aránylik a többi hozzávaló. Ha neked csak 20 deka kalácsod van, akkor kénytelen leszel mindent átszámolni, de annyi baj legyen!

Tehát: a kalácsokat felszeleteljük, kirakjuk vele egy kivajazott tepsi alját. 6 tojást szétválasztunk, a sárgájákat kikeverjük 10 deka cukorral, ízesítjük vaníliával, reszelt citromhéjjal, és hozzákeverünk 6 dl langyos tejet, majd az egészet rácsorgatjuk a kalácsra.

Most felszeletelünk hat almát, és 6 deka vajon elkezdjük párolni egy serpenyőben. Adunk hozzá 6 deka kristálycukrot, fél citrom levét, fahéjat, és fedő alatt, menet közben többször átforgatva puhára pároljuk, majd lehűtjük.

Amíg hűl az alma, a beáztatott kalácsot megkenjük vékonyan baracklekvárral, megszórjuk mazsolával és darabolt dióval, de ezeket ki is hagyhatjuk, ha nincs, vagy nem szeretjük. Most ráfektetjük a kihűlt almaszeleteket a kalácsra, a tetejét megint megkenjük baracklekvárral, és megszórhatjuk mazsolával és dióval, ha szeretjük. 180 fokos sütőben 20 percig sütjük.

Közben a tojások fehérjét 4 evőkanál cukorral és fél citrom levével kemény habbá verjük. Ha letelt a 20 perc sütési idő, ezt is a kalácsra púpozzuk. Nem érdemes nagyon elsimítani, annál szebb lesz a végeredmény, majd így is sütjük még 170 fokon kb. 10 percig, vagy amíg szép pirosas nem lesz a hab. Langyosan fogyasztjuk. Jó étvágyat hozzá!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top