És most megtanulunk kemény tojást főzni!

Nyakunkon a húsvét, ez pedig két dolgot jelent. Rengeteg tojást veszünk, és iszonyú drágán, mert jobban felmegy az ára, mint nőnap előtt az aszparágusszal díszített, celofánba kényszerített szál fréziának.

Húsvétkor sonka kell, tojás kell, foszlós kalács kell, meg torma, ez az alap, ez a minimum. A többi szokás, ízlés és pénztárca dolga.

Ez a cél, erre hajtunk (Fotó: Pixabay) 

Az ünnepi asztalra – nem beszélve az Instáról – azonban nem kerülhet fel akármi, nem elég az illatozó jácintcsokor meg a csicsás kínáló, a nagy gonddal elhelyezett kerámianyulak, oda gyönyörűen meghámozott tojások kellenek, egy-kettő lehetőleg félbevágva, annak meg a sárgája ragyogjon, mint az eső előtt megpucolt konyhaablak.

Igen ám, de a tojással csomó para van. Megreped főzés közben. Nem lesz aranylóan sárga a sárgája, hanem szürke csík éktelenkedik rajta. Nem tudjuk rendesen megpucolni, mert a héjjal együtt jön a fehérje is, nyoma sincs simaságnak, göcsört és anyázás van helyette, hogy miért, és miért pont most.

Hát azért, mert nem jól főzünk tojást, de most mindenki beavatottá válik és ahelyett, hogy hibát hibára halmozna, szépen megfogjuk egymás kezét, és megtanuljuk, hogyan kell.

Sokszor és sokan elmondták már, hogy a tökéletes főtt tojásnak omlós, lágy a fehérje és folyós a sárgája. Ez így van, de a húsvéti asztalra kemény tojás kell. A kemény azonban nem gumilabda állagú fehérjét és fojtós, száraz sárgát jelent.

Nagyon tavaszi, avokádós kaszinótojás

Így természetesen tojásfőző kiskáténk nem úgy indul, hogy a gyöngyöző vízbe evőkanállal tedd bele a tojásokat, aztán borulj térdre és imádkozz, hanem úgy, hogy a tojások, amiket meg akarsz főzni húsvétra, ne legyenek túl frissek.

Nagyon friss tojás (Fotó: Pixabay) 

Aztán, a tojások ne legyenek hidegek. Egy-két órával a főzés előtt vegyük ki őket a hűtőből, illetve hozzuk be a hűvös kamrából, és legyünk nyugodtak, ennyi idő alatt nem tenyészik bennük szalmonella, cserébe a hideg tojás a lobogó vízben nem robban fel.

Vegyünk egy lábast, és helyezzük bele a megtisztított tojásokat. Lehetőleg úgy, hogy ne legyen helyük mocorogni, repedni ugyanis nemcsak a hőhatástól tudnak, de attól is, hogy a forrásban lévő vízben mozogva egymáshoz ütődnek, és egymást törik össze.

A tojásokra engedjünk annyi hideg vizet (sonkalét), hogy ellepje őket, majd közepes lángon kezdjük főzni.

A víz forrásától számított 3-4 perc után zárjuk el a tüzet, és hagyjuk állni a tojásokat. Jó negyedóra múlva a tojások a vízben készre főnek.

Ezután a tojásokat hűtsük le, azaz tegyük őket egy tálba, és engedjünk rájuk hideg vizet. A kihűlt tojások héja könnyen leválik majd, a sárgájuk gyönyörű sárga marad, a fehérje meg nem radírgumi lesz, hanem lágy és rugalmas.

Ha folyós sárgáját akartok, akkor elég hat-hét percig a vízben hagyni a tojásokat. 

Nem, nem kell a főzővízbe ecet meg éjfélkor, teliholdkor szedett hangyakönny sem, ez egyszerűen nem más, mint fizika és kémia.