Érdekes, ezek a karibiak pont úgy főznek, ahogy mi. Új szerelmem, a jambalaya

Naptárilag nem is volt még olyan régen, amikor először ettem jambalayát, a karibi konyhának ezt a gyöngyszemét, de mint tudjuk, a szerelemben az idő nem számít, csak az érzelmek intenzitása. Bizony, szerelem volt első kóstolásra, és azóta is lángol.

Jambalaya, ízlelgessük a szót, ha már az ételt így monitoron keresztül, fájdalom, nem lehet. Úgy ejtjük, dzsámbálájá, és ha még egyáltalán nem volt vele dolgod, akkor egy pikáns, fűszeres, kolbászos, rizses, húsos ételre kell gondolni. Mondjuk, idézd fel a legfinomabb rizses húst, amit életedben ettél, képzeld el kolbásszal, még szaftosabban, zöldségekkel és sokkal kifinomultabb fűszerezéssel, és nagyjából meg is érkeztünk.

Konkrétan New Orleansba, onnan származik ugyanis a jambalaya. Ízvilágára az amerikai, a francia és a spanyol konyha is hatással volt, egy kicsit rizottószerű, egy kicsit paellaféle étel, kreol fűszerekkel.

Na de hogy merek előhozakodni egy, a világ másik végéről származó étellel itt, ahol mégiscsak a hagyományos magyar konyha és az abból fakadó otthonos és megszokott ízek ázsiójának az emelése, hogy úgy ne mondjam, trendivé hájpolása a fő vezérfonal? Nos, úgy, hogy a jambalaya fűszerei és hozzávalói csodálatos módon errefelé is hétköznapinak számítanak. Akár nekem is eszembe juthatott volna, pedig furán hangzó neve is van neki, úgy hívják, cajun fűszerkeverék. Ennek ellenére innen nézve sincs benne semmi egzotikus.

Hozzávalók:

• 2 tk só
• 2 tk szárított fokhagyma
• 2 és fél tk paprika
• 1 tk őrölt bors (lehet fekete, fehér és rózsabors is vegyesen)
• 1 tk vöröshagymapor
• 1 tk Cayenne-bors (ami nem bors, hanem csili)
• 1 tk szárított oregánó
• 1 és ¼ tk szárított kakukkfű
• ½ tk paprikapehely
• 1 tk koriandermag

Bizonyos receptek írnak még bele római köményt, kardamomot, gyömbért, petrezselyemzöldet, bazsalikomot, nagyjából csak szárított kisegérfarkat nem, de hát, ugye tudjuk,

a gasztronómia az önuralom művészete is. Nem kell mindent a fazékba tenni csak azért, mert van otthon.

Álljunk meg mi is az alapreceptnél, jó lesz. Na jó, a római kömény még belefér, de egyáltalán nem szükséges. Én mondjuk szeretem.

A fűszer az étel lelke (Fotó: Pixabay)

Ebből így egy elég szép adag cajun fűszerkeverék lesz, de nem kell aggódni, mert el fog fogyni. Az első jambalaya után a megmaradt adagot nagyjából két hét alatt szórtam szét: készült cajun fűszerkeverékes lencsefőzelék, bab, pácoltam vele csirkecombot, dörzsöltem egészben sült karajba, szórtam simán sült krumplira meg zsíros kenyérre is. Fasírtba még nem tettem, de ami késik, nem múlik. A cajun fűszerkeveréktől minden sokkal-sokkal finomabb lesz. Mondtam én, hogy szerelem volt első kóstolásra.

Te is lehetsz fűszermágus: készítsd házilag a fűszerkeverékeket!

Ahogy azt már az elején sejteni lehetett, a jambalaya is egy olyan étel, aminek számtalan változata létezik, attól függően, hogy mit tesz bele az ember. Az állandó a hús, ami általában csirke, a füstölt kolbász, ami általában chorizo, de ettől nyugodtan eltekinthetünk, az sem fogja elrontani, ami éppen otthon, a kamrában lóg a rúdon kívánatosan. Szoktak még bele tenger gyümölcseit tenni, kagylót és rákot, ami New Orleansban nem egy nagy csoda, de én ezzel nem sokkolnám a kedélyeket Európa kellős közepén, mivel itt nemigen vannak hagyományai. Maradjunk abban, hogy anélkül is jambalaya lesz előbb-utóbb, szerencsére.

Zöldségekből a hagyma, zellerszár és kaliforniai paprika szentháromsága elengedhetetlen, a megfelelő arány az 50-25-25 százalék a hagyma javára. Bizonyos változatokba tesznek paradicsomot, répát, babot vagy akár okrát is. Én az utóbbit nem szeretem, de nem is fenyeget túl gyakran, hogy ennem kell.

Ha minden megvan, kezdhetjük a jambalayafőzést. Ez az az étel, amiben a csirkemell felmagasztosul, úgyhogy használjuk nyugodtan. Egy egész csirkemellfilét kockákra vágunk. Meglocsoljuk olajjal – elég annyi, hogy mindenhol bevonja, nem kell, hogy tocsogjon –, és megszórjuk a cajun fűszerkeverékkel, összekeverjük, félretesszük. Most jön a hagyma, a zeller és a paprika, meg ami zöldséget még szeretnénk beletenni: megtisztítjuk, és kisebb kockákra vágjuk.

Ezután egy nagyobb, vastag talpú fazékban olajat hevítünk, és rádobjuk a zöldségeket. Kevergetjük. Amikor kissé megpuhulnak-pirulnak, hozzádobjuk a csirkét meg a karikára vágott kolbászt is, amivel szintén megpirítjuk.

Megmossuk a rizst, azt is beleöntjük a fazékba, majd felöntjük kétszeres mennyiségű alaplével, vagy ha nincs, vízzel. Adunk hozzá még egy teáskanállal a fűszerből, lefedjük, és addig főzzük, amíg a rizs meg nem puhul. Óvatosan a sóval, a fűszerkeverék eleve tartalmaz.

Nagyjából ennyi elkészíteni a jambalayát, és hát, lássuk be, ez azért egy teljes, ünnepi, de legalábbis egy hétvégi változat. A hétköznapi meg az, amikor nincs otthon csirkemellfilé (miért is lenne), se zellerszár, de még egy csoffadt kaliforniai paprika sem árválkodik a hűtőben, viszont elég gyorsan kellene valami meleg vacsora az asztalra. Van az úgy, hogy nem vásárol az ember, de enne.

Fotó: iStock

A jambalaya vagy még inkább a cajun fűszerkeverék még ezt is elbírja, csak legyen hagyma, rizs meg kolbász. Persze így már nem nevezhető jambalayának, csak egy finom rizses ételnek, de arra is rá lehet kattanni, nekem elhihetitek.