Tegyél fel magadnak pár kérdést, mielőtt idén megint életmódot váltasz!

Anyáink még fogyókúráztak, ha pár kilót le akartak dobni. Ha elkapta őket a fosóshányós, akkor diétáztak – üres tea háztartási keksszel, esetleg hajában főtt krumpli. Az én korosztályom Cindy Crawford videokazettájára lihegett és izzadt, vagy norbizott, aztán fordult egyet a világ. Ma már életmódot váltunk. Egyszerre, mind a hatot.

Valamiért ezeket a nagy elhatározásokat az új évhez kötjük – leszokom, lefogyok, befejezem, elkezdem –, így kissé egyedül érzem magam azzal a gondolattal, hogy a Fergeteg hava nem feltétlenül arra való, hogy aki még sosem sportolt, mínusz négyben kezdjen neki, aki eddig húst hússal evett, holnaptól legeljen, de megszoktam már az efféle magányt, mert valószínűleg azzal a gondolattal is egyedül vagyok, hogy a Föld legfontosabb problémája a túlnépesedés és a népesség egyenlőtlen eloszlása, és nem az, hogy hány csirkét eszünk meg egy évben.

Szóval az év kezdete az életmódváltásról szól, lesz még egy nagyobb hullám a bikiniszezon idején, a különbség annyi, hogy most mindenki külső-belső változást akar, május környékén meg lehetőleg minél előbb megszabadulni a súlyfeleslegtől, kerül, amibe kerül. Ezzel a problémával jelen cikk nem kíván foglalkozni, többek között azért nem, mert szerzője mindig is előnyben részesítette az egyrészes fürdőruhát, az így keletkezett egyenlőtlen barnulást pedig a kertben, meztelen napozással kívánta csökkenteni.

Mielőtt idén is belevágnánk életünk teljes megreformálásába, gondolkodjunk el, és tegyünk fel pár kellemetlen kérdést magunknak. Nem fog fájni, legfeljebb viszket egy kicsit.

Komoly, hogy heti négyszer akarsz sportolni, mikor mindig utáltad a tesit, utálod, ha izzadsz, és vörösen lüktet a fejed?

Mi a célom?

Erre általában olyasmi a válasz, hogy „hát le akarok fogyni, mert úgy nézek ki, mint egy tengeri tehén”. Vagy rövidebben az, hogy „le akarok fogyni”. Ühüm, jó. És mennyit, hogyan? Ez az a pillanat, mikor a fekete öves egészségtudatosak is átváltanak fantasybe. Hívhatjuk ezt nem megfelelő, nem reális célkitűzésnek, illethetjük egyéb finomkodó kifejezéssel, én úgy fogalmazok, hogy álmodik a nyomor.

Egyénünk, az életmódváltó ugyanis kitűz magának több irreális célt. 44-es méretről 36-osra fogyni három hónap alatt mozgással és egészséges étkezéssel. Az elvárások és illúziók ködében ez természetesen hoz majd magával megannyi egyéb változást is, úgymint: romantikus találkozás tavaszi langymeleg esőben az igazival, népszerűség, a személyiség pozitív irányú fejlődése (jelentsen ez bármit), nőiesség, szexuális kisugárzás, a párkapcsolat varázsszóra megváltozása, a szexuális élet fellángolása, tűsarkú cipőben macskaköves utcán légies közlekedés, grészkellis megjelenés és mozdulatok tokától bokáig.

Az irreális célkitűzés édeshúga a kudarc, unokatesójuk az önostorozás, kertszomszédjuk az alacsony önértékelés. Tündérkörösztanyjuk a bűntudat. Ezt vésd az eszedbe, mikor a virágokkal telehányt határidőnaplóba beírod, hogy cél az 56 kilogramm májusig. Ezzel az erővel azt is elhatározhatnád, hogy az eperszezonig nősz 15 centit.

Ha nem akarsz kudarcot vallani, légy egy kicsit kíméletlen magaddal, tartsd észben, hány éves vagy, milyen a testalkatod, hány kiló túlsúly van rajtad, milyen az életviteled, hogyan étkeztél eddig, és vizsgáld meg, mi a valós indokod. Ami nem így indul, az önbecsapás, és sírás lesz a vége.

Hogyan?

Az Eltökélt Életmódváltó telhetetlen, mint a mesebeli kis gömböc. Mindent akar, egyszerre. Sportolni, egészségeset enni, lemondani egy csomó dologról, ami addig az étkezése részét képezte.

Ez újabb alkérdéseket vet fel. Például azt, hogy mennyi szabadidőd van? Mennyi pénzed van? Be tudod-e ezt az életmódváltoztatást illeszteni életfogytig az életedbe? Megtaláltad-e azt a sportágat, amiben jól érzed magad, vagy vettél egy leértékelt futócipőt?

Hogy a szabadidő miért fontos? Mert a mozgás és az új étrend bizony időbe kerül. Nagyon sok időbe. Elhatározhatod, hogy heti négyszer sportolsz, de a gyerek megbetegedése, egy kolléga megbetegedése vagy a nagyi combnyaktörése kegyetlenül áthúzhatja a terveidet. Az egészséges kaják beszerzése idő, elkészítésük idő, a receptek felkutatása, hogy ne zabkását egyél heti hétszer, idő. Ha nemcsak életmódváltó, de világmentő is vagy egyben januártól, akkor illik helyit, szezonálist vásárolni, mindezt hulladékmentesen. Van erre időd?

Nos, nem célom senki pénztárcájában kutakodni, de az életmódváltás költséges. Ha egészségesen akarsz táplálkozni – ezt majd definiáljuk később –, az sok pénzbe fog kerülni. A fogyókúrák egész nagy százaléka azon bukik meg, hogy hó közben elfogy a pénz a rendelős csodakajára, az újabb adag fehérjeporra, a méregdrága zöldségekre. Hogy mást ne mondjak, egy megfelelő minőségű, gyümölcsös, illatos olívaolaj ötezer forint körül van, és kezdőként el fogsz pancsolni belőle egy litert másfél hónap alatt. A zöldséges télen közönséges rabló – és azt ugye te sem gondoltad, hogy áprilisig jégsalátát meg répát fogsz enni némi káposztával? A cukorpótló drága, ha csirkemell helyett heti egyszer halat eszel, az anyagi csőd. Egy darab avokádó 450-700 Ft, a mandula, törökmogyoró kilónkénti árát le se írom, pedig ezekre is szükséged lesz.

A kamra feltöltése akár hat számjegyű összeget is jelenthet, nem beszélve arról, hogy előbb-utóbb szükséged lesz egy konyhai robotgépre, egy igazán jó serpenyőre, netán egy párolóra vagy smoothie-készítőre. De minimum egy késes aprítóra és egy turmixra. Ezeket nem adják ingyen, és a jó minőségű konyhai cuccok drágák.

Ha futni akarsz, a jó futócipőt és ruhát nem tudod megspórolni – ezzel meg is dőlt, hogy a futás olcsó sport, csak két láb kell hozzá és az, hogy kezdetben tudj bőrön át is lélegezni –, ha úszol, gymbe mész, ott bérletet kell venned. Oda is kell megfelelő felszerelés, és nem arra gondolok, hogy Pinky Pie-ként kell tündökölni valami csilivili szerkóban, de két úszódressz és két váltás fitneszruha minimum kell. És persze az uszodába, a terembe el is kell jutni, ebben a pillanatban kanyarodunk vissza a „van időd?” kérdéshez. Ha idegenül mozogsz a teremben, akkor személyi edzőt kell fogadnod. Nem árt ahhoz sem, hogy felmérje az erőnléti állapotod, hogy elmondja, erősítésre vagy feszesítésre van-e szükséged, mivel tudod átformálni a hájat izommá, és az élet kegyetlen, de meg kell tanulni a futógépen futni. Persze az sem árt, ha valaki megmutatja, hogy kösd be magad a lépcsőzőn. Ez több ezer forint negyvenöt, illetve hatvan percenként. Számoltál ezzel?

Ha otthon akarsz mozogni, akkor is be kell vásárolnod, nincs mese, és nem, nem feltétlenül igaz, hogy a takarítós nyúlott póló és a kutyasétáltatós gatya alkalmas napi negyven perc elliptikus trénerezéshez, ismerek valakit, aki látta, hogy valaki erről beszélt. Á, vicceltem, ez az én módszerem volt. Ne utánozzátok.

Ez most komoly?

Igen, tedd fel magadnak ezt a kérdést is. Hogy valóban van-e elég erőd, van-e benned elszántság, és komolyan gondoltad-e azt, hogy a heti négy edzés mellé teljes étrendváltást akarsz.

Írd össze, mit ettél eddig, aztán nézd meg, az úgy valóban frankó-e, ha el akarod hagyni a lisztet, a cukrot, a krumplit, a rizst meg a húst is. Mire az egészséges ételek gondosan összeállított listájának végére érsz, már csorogni fog a nyálad egy kakaós csiga vagy egy puha, foszlós kifli után. A második héten eszel két sütit, aztán megy a rinya meg az önbüntetés, hogy milyen akaratgyenge szar alak vagy, aki nem bír ki pár hetet, máris bűnbe esik. A következmény általában az, hogy „most már elb*sztam, úgyis mindegy” alapon este megzabálsz mindent, amitől az előző két hétben jobban tartózkodtál, mint az ördög a szentölt víztől. Két nap önsajnálat és depi után pedig a mókuskerék indul újra….

Azt hiszem, említettem már, hogy az irreális célkitűzés édeshúga a kudarc, unokatesójuk az önostorozás, kertszomszédjuk az alacsony önértékelés. Tündérkörösztanyjuk a bűntudat.

Nem lenne elég egy olyan célkitűzés, hogy tartok heti egy húsmentes napot, és hetente kétszer eszem kenyeret? Ez így kevés? Ez így nem ér semmit? Miért? Ja, mert így nem lehet 30 kilót fogyni három hónap alatt. Jó, hát tartósan máshogy sem, de te tudod.

Komoly, hogy heti négyszer akarsz sportolni, amikor mindig utáltad a tesit, utálod, ha izzadsz és vörösen lüktet a fejed? Azért akarsz sportolni, hogy lefogyj, vagy azért, mert a mozgás jót tesz a testednek? Biztos, hogy reális cél a júniusi félmaraton, ha utoljára tizenöt évesen futottál, mert majdnem lekésted a buszt? Nem elég eleinte napi félórát sétálni? (De ezért nehogy vegyél egy kutyát, az isten szerelmére!)

Mi lesz, ha….?

Végül, de nem utolsósorban játssz el a gondolattal, mi lesz, ha lefogytál. Nem akarok ünneprontó lenni, és azzal kezdeni, hogy hogyan tartom meg a súlyomat, miután végre megszabadultam attól a nyolc kilótól, és beleférek abba a farmerbe, amit eddig leirigyeltem másokról, mert alapvetően egy kedves nő vagyok, és mert azt is tudom, hogy másfél hónap múlva már nem jön fel a cipzár a csodafarmeren. Ha a Bazi Nagy Életmódváltoztatásnak ennyi a motivációja, és nyáron már megy a duplahabos jegeskávézás, akkor beüt a jojóeffektus, és kövérebb leszel, mint voltál. Ez van.

Jó, könnyítsük meg a dolgot. Mi nem lesz, ha végre lefogytál? Nem leszel nőiesebb, legfeljebb jó tested lesz – ideig-óráig –, mutogathatod magad az Instán, lesz új profilképed a Facebookon, és amikor feltöltesz egy-egy egész alakost, akkor azt gondolod, na, most megpukkadhat mindenki. Esetleg sikeresnek érzed magad. De legalábbis embernek. Pár napig. Aztán rájössz, hogy az új testedben is te laksz.

Mi nem történik még? A tested szálkásítása nem jár együtt agymosással és teljes személyiségváltozással. Nem lesznek jó tulajdonságaid, nem leszel kedvesebb, együtt érzőbb, mosolygósabb sem, mert az eszed mindig azon jár majd, mi mindent nem ehetsz meg, és azt vizslatod, mi mindent lehetne megenni, ami neked tilos.

Nem leszel boldog. A férjed nem fog jobban és többször kívánni, a párkapcsolatod nem változik meg varázsszóra. A melóhelyen és úgy általában a világban nem kapsz több tiszteletet, és szeretni sem fognak jobban. Elbírod ezt majd a válladon? Vagy még mindig hiszel abban, hogy a fogyás varázsszer az összes többi problémádra?

És mi lesz, ha belebuksz? A kudarc egyre elviselhetetlenebbé válik, jön az önutálat, a borongós kedélyállapot, a „nekem semmi sem sikerül” érzés, némi önbüntetés, elszigetelődés. És ez egyre mélyebb pokolba taszít. Megéri?

Itt a január, Fergeteg Hava. Amikor a legkeményebb a tél, amikor csak a remény él bennünk, hogy a sötétséget legyőzi a fény, mert amit látunk, nem ad okot másra, csak a türelmes, várakozó reményre. És a bizalomra, hogy újra megtörténik. Nincs más választásunk, gyűrjük a napokat. Szívósan, rendületlenül, ahogy a teve baktat a sivatagban. Homok helyett most itt van nekünk a hó. Meg a kérdés, hogy mit akarok valójában. A január pont arra való, hogy ezeket megválaszoljuk. És egyszer csak, ahogy minden évben, megtörténik a fordulat.

Találd meg a válaszaidat.