nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Gasztro
„Amikor meghallottam a tortám nevét, alig hittem el” – Álpilóta és gasztroblogger a tortaverseny győztese

„Amikor meghallottam a tortám nevét, alig hittem el” – Álpilóta és gasztroblogger a tortaverseny győztese

Erdődi Zsófia tortája első helyezett lett a Magyarország Cukormentes Tortája háziversenyén. Nem ismeretlenek számunkra a győztes süteményei és tortái, hiszen nálunk, a Cafeblogon vezeti sütis blogját. De azt még mi sem tudtuk eddig róla, hogy a foglalkozása álpilóta.
Kun Gabi
Kun Gabi
f Ajánlom

Mit kell tudni a Magyarország Cukormentes Tortája háziversenyéről?

Az Egy Csepp Figyelem Alapítvány 2012 óta hirdeti meg a Magyarország Cukormentes Tortája program részeként a háziversenyt hobbicukrászok részére, a profi cukrászoknak szóló Magyarország Cukormentes Tortája verseny mellett. A program célja, hogy felhívja a figyelmet az egészséges életmód fontosságára, és alternatívát nyújtson az édességeket kedvelő cukorbetegeknek és az egészséges életmód híveinek. Én a háziversenyen indulhattam, mivel még sosem dolgoztam cukrászdában (ez nevezési feltétel is volt).

A két verseny között gyakorlatilag ennyi volt a különbség, egyébként a profiknak és az amatőröknek indított verseny mindenben megegyezik: ugyanúgy fontos volt az alacsony szénhidrát- és kalóriaérték, és ugyanúgy fontos volt a torta íze és külleme is, ugyanazon szempontrendszer alapján értékelt a zsűri. Izgultam is nagyon.

A versenyre maximum egy tortával lehetett nevezni. A torta tervezésekor két vonalon indultam el, nagy csokiimádó vagyok, ezen a terepen, úgy látszik, rutinosabban mozgok, mert a csokoládés verzió sikerült jobban, ezért ezt fejlesztettem tovább, és ezzel neveztem. Utólag ez nagyon jó döntésnek bizonyult.

torta verseny gasztroblogger

A győztes körtés csokoládémousse torta. Kép: Egy Csepp Figyelem Alapítvány

Fotózások közben láttuk egymás tortáját, és a végén kóstolhattuk is: erre a versenyre valóban igaz, hogy nagy dolog, ha a döntőbe bejut az ember, nagyon szép, igényes, ötletes tortával készült mindenki.

Amikor meghallottam a tortám nevét, alig hittem el, hogy a legjobb tortának választotta a zsűri, és fődíjat kapott. Először indultam a versenyen, ezért nem is számítottam arra, hogy megnyerem!

A fődíjjal járó nyeremény egy professzionális konyhai robotgép, nagyon sok tartozékkal – azóta már kipróbáltam, és imádom, nagyon megkönnyíti a munkát. De a legtöbb, amit a versennyel kaptam (és ez lehet, hogy közhelynek hangzik, de így van), az az elismerés, hogy a zsűri úgy döntött, hogy az én tortám kapja idén az első díjat, az ezzel járó érzés nekem nagyon sokat jelent, óriási lökést ad az embernek egy ilyen visszajelzés. Ennél talán csak azok a tanácsok érnek többet, amiket a zsűritől kaptunk, hogy hogyan lehetett volna még jobb a tortánk, és mikre érdemes odafigyelni.

Mindig a sütés szerelmese voltál?

Gyerekkorom óta sütök, anno sok időt töltöttem a nagymamámnál, aki nagyon szeretett sütni-főzni, mindig gyönyörű tortákat készített a családi szülinapokra, szerette a kelt kalácsokat, kuglófokat, hogy a karácsony előtti nagy sütésekről ne is beszéljek. Ő tanította meg nekem az alapokat, azokat a dolgokat, amiket könyvből nem lehet megtanulni: hogyan dagasszunk, gyúrjunk kelt tésztát, hogyan keverjük a tojáshabot úgy, hogy az ne törjön össze, milyen keményre kell verni a habot – ezek mind olyan dolgok, amikhez nemcsak az kell, hogy valaki mutasson egy jó példát, de az is, hogy szóljon, ha nem jól csináljuk.

Egy olyan kincset kaptam ezzel a nagymamámtól, amit sosem tudtam volna meghálálni neki – most biztosan nagyon örülne ő is, ha tudná, hogy hová juttatott el engem ezzel.

Később persze saját magamat is képeztem, új dolgokat próbáltam ki. Mindig az vezérel, hogy hogyan lehetne még finomabb sütiket-tortákat készíteni, ez maga után vonja a folyamatos tanulást. A sütés egyébként is egy ilyen dolog, minél többet tanul az ember, annál jobban azt érzi, hogy keveset tud; aki ebbe egyszer belekezd, számítson arra, hogy sosem hagyhatja abba a tanulást!

torta verseny gasztroblogger

Erdődi Zsófia egy másik csodás sütijével a kezében

Az én stílusom valahol félúton van az otthonos sütemények és a modern desszertek között. Szeretek új technikákkal és alapanyagokkal is kísérletezni, és bár én szerencsére nem vagyok cukorbeteg, és ételérzékenységem sincs, ezért általában hagyományos sütiket sütök, de néha azért egy-két mentes sütit is készítek. Ezek legtöbbször ismerős kérésére készülnek, egy családi esküvőre például glükózérzékenység miatt készítettem cukormentes tortát is.

A jó süti titka Zsófitól

Ha jó sütit szeretnél, akkor figyelj oda az alapanyagok minőségére, a margarint el kell felejteni, ha egy recept vajat ír, csak vajjal lesz finom a végeredmény. Fontos a pontosság, én mindent mérleggel mérek, mert ha egy hozzávalóból nem annyi kerül a sütibe, mint amennyit a recept ír, akkor felborul az egyensúly, és megint nem olyan lesz a sütink, mint szeretnénk.

 

Mi a munkád a sütés mellett? Cukrászdát is szeretnél nyitni?

Eredetileg közlekedésmérnök vagyok, a légi közlekedésre szakosodtam. Most álpilótaként dolgozom a légiforgalmi irányítók szimulátoros képzésén. Nem sokan tudják, mi ez: az álpilótáknak az a feladata, hogy „eljátsszák“ a pilóta szerepét a szimulátorban, szóban kommunikáljanak az irányítóval, valamint a rendszerben beállítsák a szükséges dolgokat, hogy a hallgató előtt a radarképernyőn az jelenjen meg, aminek kell. A munkaidőm a szimulátoros képzésekhez igazodik, ami nekem most azért jó, mert a korábbi munkahelyemhez képest többet tudok a sütikkel foglalkozni.

És rátérve a második kérdésedre: igen, gondolkodom azon, hogy cukrászdát nyissak, egy pár lépcsőt még meg kell másznom addig.

torta verseny gasztroblogger

Zsófi alkotása ez a mascarponehabos áfonyatorta is

Mióta vezeted a blogodat?

Négy éve indítottam a blogom. Az egyetem és később a munka mellett nagyon kevés időm volt sütni, egyre jobban hiányzott az, hogy saját magam süssek meg valamit. Közben az agyam ugyanúgy elkalandozott a sütik felé, így az ötletek csak gyűltek és gyűltek. Négy éve érkezett el az a pont, amikor úgy döntöttem, muszáj beépítenem az életembe a rendszeres sütést, és ennek a legegyszerűbb módja az lesz, ha elkezdek írni egy sütis blogot. A blogom neve SweetHome, így, egybeírva; a név arra utal, hogy mit szeretek a sütésben és a sütikben: azt, hogy az otthon érzését hozzák el.

Nem hizlal, ha az ember folyton sütiket süt?

Önmagában a sütés nem hizlal! Ha minden sütit én ennék meg, akkor persze más lenne a helyzet. És bár szerencsés vagyok, jó géneket örököltem, és lapvetően vékonyabb a testalkatom, a mozgásra és az étkezésre nekem is oda kell figyelnem, már csak az egészségmegőrzés miatt is.

A gyakorlásoknak, új ötletek kipróbálásának eredményeit először a család, a munkatársak, jóbarátok szokták tesztelni.

Néha még most is akad, aki zavarba jön, ha sok sütit viszek látszólag ok nélkül, de a többség már tudja, hogy szimplán arról van szó, hogy muszáj többet sütnöm, mint amennyit meg tudok enni, mert ez az életem. Sőt, azóta néhányan engem szoktak megkérni, hogy megsüssem a szülinapi tortájukat, és sütési tanácsot is egyre többet kérnek tőlem.

Megosztás Facebookon