nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Gasztro
Az egyik legjobb édesség, ami eredetileg sós

Az egyik legjobb édesség, ami eredetileg sós

Itt a fánkszezon, most aztán átadhatjuk magunkat a jobbnál jobb fánkoknak, és ha minden jól megy, jut is minden hétre egy-egy új íz, vagy forma. Mi az idei szezont a churrosszal kezdjük, a spanyol kedvenccel.
f Ajánlom

Spanyol édes fánk, ami egyébként kínai volt és sós

Spanyolországban reggel, délben, este, éjjel, a legkisebb faluban és a nagyváros közepén is bármikor könnyedén találunk egy churreriat (churrosárust), elég ha csak az orrunk után megyünk. A finom, fahéjas illat szinte vonzza az embereket, és bár flamenco táncot nem biztos, hogy otthoni körülmények között is tudunk mellékelni hozzá, azért a házilag készített churros is hasonló sikerfaktort hordoz magában.

A hosszúkás, fánkszerű édesség több száz éves múltra tekint vissza, és legalább kétféle elmélet létezik az eredetére vonatkozóan. A spanyolok természetesen magukénak érzik a churrost, szerintük  spanyol birkapásztorok találták ki évszázadokkal ezelőtt. A hegyekben legeltető pásztorok számára ugyanis kevés lehetőség adódott főtt ételt enni, a legelőkön eszközök híján egyszerű kenyeret sütöttek maguknak a tűz fölött. A kenyér nehezen sült át belül, de rájöttek, hogy ha hosszúkás csillag formájú kenyérkéket készítenek, akkor az belül is jobban átsül, kívül pedig finom ropogós lesz. A kész kenyeret fahéjas cukorba forgatták, és mivel nagyon hasonlított az alakja a birkák szarvára, ezért az általuk legeltetett juhfajtáról (Churra) nevezték el.

Churroskészítő Pamplonában (Fotó: Pablo Blazquez Dominguez/Getty Images)

Ezt mondják a spanyolok, a portugálok viszont kicsit máshogy emlékeznek a történetre. Állításuk szerint a Távol-Keletről hazatérő portugál tengerészek hozták magukkal az eredetileg kínai (youtiao nevű) sós étel receptjét, és ezt fejlesztették tovább a spanyol pásztorok édességgé. Szerintük tehát a felfedezés minimum közös érdem, és akkor arról még nem is beszéltünk, mit szólnak a mexikóiak mindehhez, akik szerint egyértelmű, hogy a churros az ő találmányuk, kár is ezen vitatkozni. 

Az mindenesetre biztos, hogy akkor lett igazán népszerű a churros, amikor arisztokrata körökben elkezdték forró csokoládéval kínálni. Onnantól nem volt megállás: magukkal vitték Amerikába is a receptet, és bár Közép- és Dél-Amerikában a töltelékkel gazdagított churros terjedt el, az biztos, hogy ma is az egyik legnépszerűbb édesség ott is, és Spanyolországban is. 

Tojás nélkül, és csakis olajjal az igazi!

A churros tésztája a képviselőfánkhoz vagy a profiterolhoz hasonlóan egyfajta égetett tészta, amit olajban kell kisütni. A spanyolok szerint a tésztába olajat kell tenni, tojást viszont nem, Amerikában viszont általában tojással készül a churros, és olaj helyett vaj kerül a tésztájába. Ha vajjal készül, akkor puhább és omlósabb lesz, az autentikus churros viszont olajjal készül, ez garantálja ugyanis, hogy finom, ropogós legyen a végeredmény.

Fotó: Thinkstock

A tészta egyébként semleges ízű, a fahéjas cukortól lesz édes, amiben frissen sülve alaposan megforgatják. Klasszikus kísérője a forró csokiszósz, de ma már rengeteg más churros-variáció is létezik, felsorolni is nehéz lenne, hányféle íz, forma és kísérő mártás van már. Dél-Amerikában töltelékkel töltik meg a közepét, Észak-Amerikában pedig olyan különleges churros-ok is vannak, mint a vörös churros, ami a churros és a Red Velvet torta keresztezéséből született.  A töltött churros legtöbbször csokoládé-, vanília-, vagy dulce de leche-krémmel van töltve, de nagyon finom a lekváros churros is, érdemes egyszer azt is kipróbálni.

A bulizók kedvence – a másnaposság gyógyszere

Bár nálunk a fánk inkább desszert, és sok helyen az édes street food mintaképének is tekintik, Spanyolországban a churrost sokan reggelire (is) eszik, sőt nemcsak reggelire, hanem hajnali túlélőnasiként is. Állítólag ugyanis a forró csokival és tejeskávéval tálalt fánk a legjobb dolog, ami a buliból hajnalban hazafele tartó emberrel történhet (nem véletlen, hogy a churrosárusok nyitnak szinte a legkorábban). Azt mondják, hogy segít megelőzni a másnaposságot, és bár ezt még nem próbáltuk, a reggelizőasztalon szívesen látnánk mi is egy adag churrost. 

Churros recept

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 230 g finomliszt
  • 450 ml víz
  • 2 ek. olívaolaj
  • csipet só
  • 80 g kristálycukor
  • 1 ek. őrölt fahéj
  • 1 liter étolaj a sütéshez

A csokoládészószhoz:

  • 150 ml habtejszín
  • 100 g étcsokoládé
  • nagy csipet só
  • 1 ek. kristálycukor (ha szükséges)

Churros reggeli egy madridi kávézóban (Fotó: Jasper Juinen/Getty Images)

A churros bevonatához a cukrot összekeverjük a fahéjjal. Félretesszük. A tésztához a lisztet elkeverjük a sóval. A vizet egy lábasba öntjük az olívaolajjal együtt, majd felforraljuk. Mikor felforrt, lehúzzuk a tűzről, és hozzákeverjük a lisztet. Addig kavarjuk, amíg össze nem áll. Néhány percig hűlni hagyjuk.
Egy csillagcsöves nyomózsákba töltjük a tésztát. Ha nincs ilyen eszközünk, a tésztát vékonyra is sodorhatjuk, és így vágjunk 10 cm hosszú csíkokat. Az olajat nagy lángon felforrósítjuk. Fontos, hogy nagyon meleg legyen az olaj, így lesz tökéletes állaga a fánknak. A nyomózsákból a forró olajba nyomunk 10 cm hosszú csíkokat, majd ollóval levágjuk. Addig süssük, míg szép aranybarnák lesznek.
Papírtörlőre szedjük a kész churrost, és még melegen megforgatjuk a fahéjas cukorban.
A csokoládészószhoz a tejszínt felforraljuk, és a felaprított csokoládéra öntjük. Hozzáadjuk a cukrot és a sót, majd simára keverjük.

 

Megosztás Facebookon