Jamie Oliver: Jobban szeretem a feleségemet, mint a csokoládét

A műsorait elnézve a sikerének legalább 90 százaléka biztosan a személyiségének köszönhető, nagyon nehéz őt nem szeretni. Mosolyogni kell a szeleburdiságán, az ételekkel való zsonglőrködésén, derűs életigenlésén.

“23 évesen kerültem a nyilvánosság elé”

Jamie Oliver hatása az életemre és főzőtudományomra tagadhatatlan. Egész addig, amíg huszonéves korom elején nem láttam őt a tévében a Pucér szakács című műsorában főzni, teljes antitalentumnak mondhattam magam. Nem a tehetség hiányzott, hanem inkább az érdeklődés, unalmas és monoton tevékenységnek tűnt a főzés. A leghíresebb ételeim egyike azokból az időkből a tejbegríz, amit sikerült zsemlemorzsából készítenem.

Ebben az időszakban odaégett rizsekkel és íztelen pörköltökkel vergődve botlottam bele Jamie műsorába. Lenyűgözött, hogy mennyire könnyedén, vidáman és egyszerűen süt-főz a képernyőn. Olyan volt, mintha egy lenne közülünk: a szomszéd srác forgatta a fakanalat, neki elhittem, hogy erre akár egy földi halandó is képes.

Onnantól kezdve egy füzettel és tollal ültem a műsor elé minden alkalommal, és szorgosan jegyzeteltem a receptjeit. Menthetetlenül elindultam a főzés útján, először szigorúan betűről betűre betartva a recepteket, de mára már sajátokat összehozok. Sőt, egyfajta zen, meditatív tevékenység lett a főzés, teljesen kikapcsol, lenyugtat, stresszmentesít.

Bűzbomba

Sokan hiszik róla, hogy biztos a legjobb iskolákba járt, és minden pénz a rendelkezésére állt ahhoz, hogy ilyen magasra íveljen karrierje. Az igazság azonban ezzel szemben az, hogy Essexben nőtt fel, a szülei pubja fölött, és 8 éves korától pedig a szüleivel együtt dolgozott ott, így kereste meg a zsebpénzét. Jamie elmesélése szerint az apukája egyszer emelt kezet rá: amikor bűzbombát dobott a szombat esti vendégek közé a pubban, ami miatt kb. 30 ember hagyta el a helyet fizetés nélkül. Az apja nem túl volt túl boldog, ezt meg lehet érteni.

“Jobban szeretem a feleségemet, mint a csokoládét”

A fenti mondattal jellemezte feleségéhez fűződő viszonyát, ami simán bekerülhetne a világ top 10 szerelmi vallomása közé. Az ő történetük elég mesebeli: gyerekkori szerelem után váltak házastársakká, majd négy gyermek szüleivé. Jamie 13 év házasság után is annyira rajta van, hogy a kapcsolatukban megtartsa a romantikát, hogy amióta már egyik gyerkőc sincs babakorban, egyre több estét próbál szakítani randizásra. Sőt még táncolni is elviszi feleségét. Ez azért nagy szó, mivel iszonyatosan utál táncolni, ráadásul nem is tud, úgyhogy komoly erőfeszítésébe és sok magántáncórába került, hogy megtáncoltathassa élete párját.

A romantikus estéknek azonban lehet, hogy egy időre befellegzik, mert Jools szeretne egy ötödik gyermeket is, aminek Jamie már nem annyira örül. Ahogy mondja: “Jools nem szeretné elveszíteni azt az érzést, hogy életet ad újra és újra, ám szerintem már itt az ideje, hogy magunkra is koncentráljunk.”

“Próbálok jobb szülő lenni”

Jamie már abban is kétkedik, hogy meglévő négy gyermeküket megfelelően neveli-e. Azt nyilatkozta egyszer, hogy “sokkolna, ha a gyerekeim egyetemen kötnének ki”. Szerinte már most túl sok idő és figyelem megy el magolásra, miközben a gyerekek elfelejtenek gyereknek lenni. Nemegyszer fordult elő, hogy 11 éves lányát egy óra házifeladat-írás után felállította az asztaltól azzal, hogy irány a kert. Meg szeretné kímélni gyermekeit a teljesítménykényszertől, mert ahogy ő is mondja: “Koreában és Japánban napi 14-16 órát töltenek a gyerekek az iskolában. Ez lenne a követendő példa?”

A gyerekeivel kapcsolatban egy dolgot bánt meg: amikor a nagylányok 2-3 évesek voltak, ő az üzlet építése miatt hetekre elment otthonról. Aztán rájött, hogy a pénznél sokkal fontosabb, hogy legyen apjuk a lányoknak. Épp ezért mostanában arról szólnak a hírek, hogy a visszavonuláson gondolkodik. Mostanra ő a második legnépszerűbb brit szerző, felépített egy birodalmat, ahol 7000 embert foglalkoztat, és amely kb. 150 millió fontot termelt neki. Nem csoda tehát, hogy most már inkább nem új éttermek nyitásán töri a fejét, hanem szeretne ifjú, tehetséges szakácsok kezdeményezéseibe befektetni. A főzőtudományát pedig otthon kamatoztatná inkább, s örömből főzne, mert szerinte “a főzésnek boldogságforrásnak kellene lennie, nem pedig egy letudandó feladatnak”.