Tízezrekért árulják a hírességek ételmaradékait

Megmutatjuk, hogyan spórolj a konyhában!

Az Egyesült Királyságban alapított Museum of Celebrity Leftovers (vagyis a Hírességek Maradékának Múzeuma) egy kingsandi kávézóban kapott helyett, ahol a tulajdonosok, Michael és Francesca Bennet gyűjteni kezdték a celebek által meghagyott ételdarabokat.

A bizarr hobbit 2004-ben találták ki maguknak, amikor Old Boatstore nevű kávézójukba betoppant egy híres fotós, David Bailey, és ők annyira megörültek neki, hogy eltették sajtos szendvicsének héját, majd kiállították.

Mostanra már 20 hírességtől vannak maradékaik, amiket légmentesen záródó üvegekben tartanak és megvételre kínálnak az elvakult rajongóknak. Valószínűleg azt gondolják, sokan boldogok lennének a szeretett személy kiflicsücskével, hiszen több tízezer forintnak megfelelő összeget kérnek egy-egy darabért.

Károly herceg megmaradt pudingját 300 fontért árulják

Az Alice Csodaországban sztárja, Mia Wasikowsha megmaradt cukkinije

S hogy kiknek a maradékára kezdjünk el gyűjteni? Például a Sir Ian McKellen és Judi Dench által megfelezett croissant-ból származó morzsára, ami 60 font, vagyis több mint 18 ezer forint. Esetleg spórolhatunk a filmrendező Michael Winter citromos süteményének darabkájára (100 font, azaz 30 ezer forint), illetve az Alice Csodaországban egyik színésznőjének leveséből származó cukkinidarabkára. A legnagyobb trófea azonban valószínűleg a brit trónörökös, Károly herceg vajas kenyérpudingjából származik, ezért 300 fontot, vagyis 91 ezer forintot kérnek.

Michael és Francesca Bennet

Egyébként nem Mr. és Mrs. Bennet az elsők, akik úgy gondolják, hogy a rajongók bármennyit fizetnének kedvencük maradékáért: 2004-ben egy Britney Spears által kiköpött rágógumi 320 fontért (97 ezer forintért) kelt el, Justin Timberlake félig megevett szendvicse pedig 1900 fontot (578 ezer forintot) ért az eBay-en.

A múzeum kitalálói érdekes módon semmit sem tesznek azért, hogy a kiállítási tárgyakat eredeti állapotukban megőrizzék, egyszerűen bedugják őket a bura alá, majd címkét akasztanak rájuk. Elgondolkodtató, hogy milyen alapanyagból készültek az ételek, mert a legrégibb már körülbelül hétéves, és a kiszáradáson kívül nem mutatja jelét a romlásnak.