A Kadarka – a sokszínű vörös

Délszláv gyökerek

A délszláv eredetű fajtát kitűnő tulajdonságai miatt sokat nemesítették Magyarországon, fénykorában többtucatnyi variánsa volt ismert. Eredetileg ezek házasítása adta a Bikavért Szekszárdon és Egerben is. Újra felfedezett népszerűségét régen is az adta, hogy könnyű, de nagyon egészséges szerkezetű bort ad, és fogyasztható egyszerűbb ebédhez, vacsorához, vagy alkalmasint két étkezés között egy baráti beszélgetés kísérőjeként is. Olyan alkalmakkor is bonthatunk egy kellemes Kadarkát, amikor a testes vörösek fogyasztása szóba sem jöhet.

Uniformizált idők

A szocializmusban uniformizálták, orosz export minőségre „állították be” ezt a szőlőt, mely már a török idők előtt is meghatározó bort adott Magyarországnak. Mára már sokan megbánták, hogy a mesterségesen lerombolt imidzsű Kadarka helyére új szőlőt telepítettek a szocializmus végén és a rendszerváltást követő években ezért újratelepítések kezdődtek. 

Érzékeny, de hálás szőlő

A Kadarka érzékeny és emiatt rendkívül munkás szőlő, de megéri foglalkozni vele, mert könnyűsége mellett sok egyéb jó tulajdonsággal is bír. A Kadarkából készült bor általában gyümölcsös és fűszeres is, ami manapság egyre inkább keresett nyugati és a hazai piacokon is. Nem csoda, hogy egyes borászok ma már kifejezetten presztízskérdést csinálnak abból, hogy Kadarkájuk megállja a helyét a legjobb pinot noir-ok mellett, sokan a „magyar pinot”-nak is becézik. Az pedig végképp nem meglepetés, hogy a Bikavérek gyümölcsös-fűszeres gerincét is egyre többen éppen a Kadarka használatával igyekeznek megadni.

Aszú és fehér Kadarka

A Kadarka változatos tulajdonságait mutatja az is, hogy kitűnően aszúsodik. Ezt sokan nem tudják, de van, ahol készítenek ilyen bort: a leghíresebbet Arad-hegyalján, Ménesen, de már Villányban is sikerült. Aki kóstolta, tudja, hogy nem véletlenül próbálkoznak vele. Ugyan héjának szerkezete miatt rozé nemigen készíthető belőle, de fehér Kadarkával már előrukkolt több szekszárdi borász is.

További információk