Zene, a legális dopping

Évekkel ezelőtt valahogy úgy alakult, hogy fogtam a CD-lejátszómat – igen, akkor még az volt – és elindultam vele futni. Bedugtam a fülhallgatót, elindítottam egy aktuális kedvenc albumot, és nekilódultam. Kizártam a külvilágot, voltam én, a futás és a zene – az összhang tökéletes volt. Azóta is nagyon gyakran futok zenével, most már egy kisméretű mp3-lejátszóval a zsebemben, amire felpakolom a kedvenc számaimat, aztán csak futok és futok, közben a fülemben szól a muzsika.

A zene nekem erőt ad, ritmust, ütemet a lépteimnek, segít felpörögni, ha fáradok, ha lankad a figyelmem, de segít a gondolataim elterelésében is, ha éppen olyanokon agyalok, hogy minek futok, miért nem alszom inkább. A  hosszabb távú edzéseken a zene jelenti a társaságot, általa azt érzem, hogy nem vagyok teljesen egyedül, hiszen valaki dallamos muzsika kíséretében „beszél” hozzám.
Általában ütemes zene szól a lejátszómon, ami a ritmusával segíti a haladásomat. A zenei palettám változatos, hiszen egyszerre hallgatok dallamos nu-metált, aktuális dance-slágereket, régi, 90-es évekbeli popdalokat, és akár technót is. Mindig valami más kell, minden edzésen más a kedvencem, az erőt adó power songom, hiszen napról napra változik a hangulatom, ugyanúgy, mint az érzéseim.

Az utóbbi időben ez a néhány dal a kedvencem (sorrendiség nélkül).

Linkin Park – Burn It Down

Barthezz – On The Move

Scooter – Fire

 
Avicii feat. Andreas Moe – Last Dance

Neked van kedvenc futózenéd? Ha igen, írd meg, melyik az!