Ha meglátod ezeket a kis magyar falvakat, soha többé nem akarsz városban élni

Sükösd – Viktória tavak: Sióagárdi “idegenvezetőmtől”, Illés Istvántól megtudom, aki szeret pecázni vagy egyszerűen csak tóparton aludni, az meg se álljon a sükösdi horgásztóig. Itt öt horgásztó várja a pecásokat, amelyek közül az egyik a Vigasztó nevet kapta, nem véletlenül: ha nincs kapás, a kis medencékből bárki meríthet magának pontyot.

Dombori – Duna-holtág: Ami a Soproniaknak a Fertő-tó, a Keszthelyieknek a Balaton, az a Szekszárdiaknak a Duna holtága, ahol olyan tiszta és selymes a víz, hogy az ember még akkor is bemerészkedik, ha nincs nála fürdőszett.

Gemenc – Bárányfok: Magyarország legszebb erdeje már messziről illatozik, a zöld millió árnyalata pedig mágnesként vonz. A “fok” kifejezésről ma már csak kevesen tudják, hogy mit jelent, holott ez az egyik legősibb szavunk. Foknak nevezték a folyót kísérő és az azt megszakító “nyílásokat”, amelyeken keresztül a belső tavakat, holtágakat feltöltötték. Ezzel a szabályozott elárasztással öntözték a legelőket, gyümölcsösöket.

Gemenc Európa legnagyobb összefüggő ártere: a 18 ezer hektár védett területen káprázatos növény-és állatvilág, vizes és erdei élőhelyek váltják egymást, olyan különleges fajokba botlik itt az ember, mint a jégmadár, a réti sas, fekete gólya, a békászó sas, a barna kánya vagy épp a gímszarvas, amelynek bokorfüzesek, fűz-és nyárfák adják az árnyékot. 

A Gemenci-erdő a Duna-Dráva Nemzeti Park része, területén 30 kisebb-nagyobb holtág és belső tó található. Gemenc gazdag élővilágának létfeltételeit az ártéri erdők, a rendszeres áradások, illetve az ezek után visszamaradó, táplálékban gazdag vízállások biztosítják. 

Sióagárd: Szekszárdtól mindössze nyolc kilométerre található a kifestőbe illő kis község, amelynek határában a Sió és a Sárvíz ölelkeznek, hogy aztán együtt siessenek tovább a Dunába. 

65-ös út Sióagárd mellett

Leányvár: Közvetlenül Sióagárd mellett található a messze földön híres Leányvári pincefalu, ahol több mint négyszáz pince és présház várja a látogatókat. Itt úgy mondják, hogy ahány ház, annyi pince. 

Aki a sióagárdi pincefaluban jár, ne hagyja ki a pincefalu csúcsát, onnan ugyanis káprázatos a panoráma: délre a Szekszárdi Dombság, keletre a Sárköz, északra a Sió és a Sárvíz, nyugatra pedig Sióagárd színes kifestője látható.

Néhány – a löszös, agyagos talajba épített – pince száz évnél is idősebb. 

Úgy tartják, hogy Sióagárd a bor és gasztronómia “fellegvára”, ahol a látogatók nemcsak finom bort, de különleges helyi ételeket is kóstolhatnak. 

Szekszárd, Sötétvölgy: Szekszárdtól 12 kilométerre található a közkedvelt kirándulóhely, ahol nemcsak horgászni, de túrázni, futni, pihenni, bambulni és meditálni is lehet. 

A tótól túraútvonalak indulnak az erdő illetve a dombság irányába, de karnyújtásnyira van az egyik közkedvelt gyerektábor is. 

Kakasd: Két település közötti utakon érdemes éberen figyelni, hol dámvadak, hol pedig lámák úsznak be a horizontba. 

Grábóc: az ortodox búcsújáróhely a Szekszárdi-dombság nyugati részén található, és ha korábban nem is, itt biztosan megfogalmazódik az emberben, hogy örökre elhagyja a fővárost. A kicsi település maga a megtestesült nyugalom, ahol csend, illatos levegő és ápolt utcácskák várják a békét kereső turistákat. 

Szálkai-víztározó: Szálka települése olyan, mintha az ember valami elvarázsolt tóparton lenne, ahol egymást váltják a takaros, hibátlanul felújított tornácos házikók. 

A sváb falucska mellett a szekszárdi dombvidék leghosszabb völgyének elzárásával szabálytalan alakú víztározó jött létre. Ez a mesterséges tó ma a falu legnagyobb vonzereje, ahova nemcsak a pecások, de a strandolók is szívesen jönnek. 

Maus-kápolná, Szálka: A 19. században épített kis kápolna azon a helyen áll, ahol a Szekszárdi-dombság a Sárközzel találkozik, a dombról pedig lélegzetelállító kilátás nyílik az egész Duna-mentére. 

Kilátás a kápolnától: a pont, ahol a Dunántúli dombvidék és az Alföld találkozik

A környéken nemcsak a nyári nappalok, de a naplementék és a fázós napfelkelték is gyönyörűek.