nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Fotó
Ilyen az élet ott, ahol 30 gyerekből 25 álma az, hogy közmunkás lehessen

Ilyen az élet ott, ahol 30 gyerekből 25 álma az, hogy közmunkás lehessen

Mélyszegénység, kilátástalanság, leszakadó régiók: ezek létezéséről mindannyian tudunk, de a bőrükön csak azok tapasztalják, akik benne élnek. Turós Balázs, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem végzős diákja struccpolitika helyett nyakába vette az országot, hogy fotókon mutassa meg, hogyan élnek azok a magyar emberek, akikről szinte semmit nem tudunk.
Czvitkovits Judit
Czvitkovits Judit
f Ajánlom

Párhuzamos világ

Turós Balázs tizenöt évesen kezdte a fotózást, és míg eleinte a természetfotózásban találta meg magát, később a szociális témák kezdték foglalkoztatni. Igazán nagy lökést a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen adta meg számára, ahol olyan témákat dolgozhatott fel, mint a magyar gárda jelenléte Magyarországon vagy éppen az autizmus. Diplomamunkája, a Párhuzamos valóságok kapcsán beszélgetünk. 

Ilyen az élet ott, ahol 30 gyerekből 25 álma az, hogy közmunkás lehessen

Miért pont vidékre, Magyarország legszegényebb régióiba viszed a nézőt?

A mestermunkám kiindulópontját olyan alkalmazott munkák, főleg videós projektek adták, melyek során az ország perifériára szorult területeivel foglalkoztunk. Leginkább Vizsolyt és Mátraverebélyt tudnám kiemelni. Utóbbi település hangulata és egy, a Vizsolyi polgármesterrel készült interjú hatására éreztem úgy, hogy a magyar vidékkel szeretnék foglalkozni.

Párhuzamos világ

Az egyetemet nyolc éve kezdtem el, ennyi idő alatt rájöttem már, hogy nem annyira mozgat meg a kortárs fotográfia intézményrendszere, és a galériák világa. Helyette inkább olyan szociálisan érzékeny projektekben próbálok részt venni, amik során közvetlen kapcsolatot tudok kialakítani az emberekkel. Így ismertem meg például a Meseközpont Alapítványt is, akikkel gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekekkel foglalkozunk. Fotós munkáim során nem magamat szeretném megmutatni, hanem olyan társadalmi problémákra irányítani a figyelmet, amiről amúgy nem beszélünk – például arról, hogy milyen egy olyan óvodába járni, ahol harminc gyerekből huszonöt arra a kérdésre, hogy Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?, úgy válaszol, hogy közmunkás. 

Párhuzamos világ

Ezért választottam a Párhuzamos valóságok címet is: Magyarország perifériái a közmunkaprogram visszásságainak, a fiatalok abszolút perspektívavesztésének és a roma lakosság helyzetének következtében teljesen leszakadtak. Mára akkora lett a társadalmi egyenlőtlenség, hogy két különböző valóságról beszélhetünk, ami egymás mellett, párhuzamosan működik ugyan, de egymással kommunikálni már nem tud. 

Párhuzamos világ

Hogy érted ezt?

Ezek a világok annyira nem találkoznak, hogy ha például valaki a budapesti hipszter miliőből eljönne ide, akkor egyszerűen nem tudnának szót érteni. Mestermunkámban ezeket a valóságokat szerettem volna ütköztetni azzal, hogy megmutatom a perifériára szorult területek hangulatát. 

Párhuzamos világ

Képeid nem feltétlenül a mélyszegénység lenyomatai.

Ezek a képek nem a szegénység illusztrációi, fontosabb volt, hogy olyan szimbólumokat keressek, amiken keresztül visszaadhatom azt a miliőt, ami jellemző a perifériára szorult területekre. A szegénységről tudjuk, hogyan néz ki. Ezért nem a felszínnel szerettem volna foglalkozni, hanem azzal a nyomasztó érzéssel, amit például Északkelet-Magyarország egyes településeit járva érzékel az ember. Azzal a kilátástalansággal, ami a fiatalok jövőképét jellemzi.
Modelljeim nem feltétlenül élnek rossz körülmények között. Viszont a problémák ugyanúgy mindenkit érintenek, akik ebben a környezetben élnek.

Párhuzamos világ

Mi volt a célod ezzel a sorozattal?

Az általam felvázolt problémakör ma Magyarország egyik legnagyobb megoldandó társadalmi problémája. Mégis úgy érzem nem kap kellő figyelmet. Sokkal többet foglalkozunk más témákkal, a liget fáival, vagy éppen a migránsokkal. Nem azt mondom, hogy ezek nem fontosak, csak úgy érzem a hangsúly eltolódott. 

Párhuzamos világ

Ezekről a leszakadt régiókról mindenki tud, de túl messze vannak ahhoz, hogy megoldandó problémaként tekintsünk rájuk. Úgy vagyunk ezzel, mint Afrikával. Tudjuk, hogy van, de messze tőlünk, úgy érezzük nem a mi problémánk.

Párhuzamos világ

Nem ez volt az első, hogy a mélyszegénységgel találkoztál…

A diploma előtt nagyon sokat utaztam. Jártam Indiában, Kínában, de rá kellett jönnöm, elég egy órát utaznom Magyarországon ahhoz, hogy Indiában érezzem magam.

Ilyen az élet ott, ahol 30 gyerekből 25 álma az, hogy közmunkás lehessen

Rád hogy hatott ez a sorozat?

Az ember hajlamos a tulajdon problémáit hatalmasra felfújni, aztán amikor egy ilyen világba csöppen, rájön, mennyire jelentéktelen gondok miatt agonizál. Itt az emberek a napi túlélésért küzdenek. 

Párhuzamos világ

Mivel nem töltöttem sok időt ezeken a helyeken, érzelmileg nem vonódtam be, ennek köszönhetően objektíven, a szükséges távolságtartással tudtam megmutatni ezt a világot, ütköztetni azzal, amiben élek. 

Párhuzamos világ

Ami érdekes, hogy akármennyire is leszakadt ez a régió, rengeteg olyan dolog van, amit ezektől az emberektől tanulhatnánk el. Sokkal természetközelibb, nyugodtabb, lassabb életet élnek. Felébresztik az emberben az elvágyódást. Nem fekete-fehér a két világ, nincs jó vagy rossz, ennek az életnek is rengeteg előnye, szépsége van. 

Megosztás Facebookon