Az Operaház kulisszái mögé visznek Darab Dénes balett-táncos fotói

Nemcsak a színpadon, de a fotóidon keresztül is egy izgalmas világba vezeted a nézőt…

Nagyon szeretek színházban fotózni, számomra hatalmas megtiszteltetés, hogy az Operaház falai között nemcsak táncolhatok, de fényképezhetek is. Ez egy különleges univerzum: odabent egy csodálatos tér fogad, annyi fényt, szépséget és végtelen lehetőséget talál ott az ember, hogy nem lehet betelni vele.

Darab Dénes – fotó: Eifert János 

Mikor fogtál a kezedbe először kamerát?

2013-ban a szlovén társulatnál táncoltam, nem éreztem ott jól magam, mélypontra jutottam mind a magánéletemben, mind a karrieremben, mégis egy hosszú turné várt rám: Brazíliában, Oroszországban és Olaszországban léptünk fel. Előtte döntöttem úgy, hogy veszek magamnak egy fényképezőgépet; egy egyszerű turistakamerát vásároltam. Nem tudtam letenni. Tavasztól nyárig folyamatosan fotóztam. Bár innen indult a dolog, mégis két másik erős momentumhoz kötöm, hogy elindultam ezen a pályán: a Sebastiao Salgado fotográfus munkásságát bemutató A föld sója című film teljesen magával ragadott, illetve a pillanat, amikor először megérkeztem a kőbányai Eiffel-csarnokba. 2015-ben az évadnyitót itt tartották. Amikor beléptem abba a térbe, végem volt. Tudod, egy művész számára tér kell az alkotáshoz, számomra pedig pont ezt jelképezte ez a látvány. Másnap újra ott voltam a csarnokban – és elkezdődött valami nagyon szép, és ezt Ókovács Szilveszter főigazgató úrnak köszönhetem.

Eiffel-csarnok – 2015.

Eiffel-csarnok Nika K. Crnic a Magyar Nemzeti Balett tagja látható a képen (2015)

Mit ad neked ez a műfaj?

Azt érzem, hogy rengeteg dolog van bennem, és ha nem tudom kitáncolni, akkor valahogy másképp kell kiadnom. Izgalmas folyamat ez: nem tudom előre elmondani a szöget, a rekeszidőt, mégis pontosan tudom, mit szeretnék viszontlátni a képeken. Csak az a fotó él bennem, amit a végén látni szeretnék. Én így működöm. Persze az adott helyszín, a modell, a hangulat gyakran felülírja ezt a képet, néha nem működik, néha el kell engedni – improvizálni.

Point of U
A fotón Nika K Crnic látható a 2016-os balett világnapra készült saját projektben

Mermaid
A fotón Nika K Crnic látható a 2016 os balett világnapra készült saját projektben

Balett és fotó: hogy fér meg egymás mellett a kettő?

A két művészeti ág különböző, ami mégis közös, hogy a pillanatot értékelik, és rávilágítanak az igazán fontos dolgokra, a szépre.

Sokszor beleesünk abba a hibába, hogy a múltba ragadunk, vagy a jövőre építünk, de megfeledkezünk arról, hogy a pillanatot élvezzük, hogy megéljük azt. Számomra a pillanat értékelésének és ünneplésének leggyönyörűbb eszköze a tánc. Táncosként közvetlen kapcsolatod van a nézővel. Fotográfiánál ez teljesen más, a visszhangot jóval később kapod vissza a közönségtől.

Felméry Lili, a Magyar Nemzeti Balett első magántáncosnője – Csipkerózsika, részlet (2016)

 A Magyar Nemzeti Balett tagjai a Csipkerózsika próbáján (2016)

I –
A képen Tatiana Melnik látható a Magyar Nemzeti Balett első magántáncosnője (2016)

Fotóidban benne van a táncos?

Persze. Amikor táncolunk, mindig valamilyen szerepet meg kell formálnunk, ahol az egyik legfontosabb eszköz a művészi kifejezőerő, vagyis az, hogy az ember mennyire tud bátor lenni ahhoz, hogy őszinte és érzékeny legyen. A fotóban ugyanez működik: a képbe is beleadja magát a művész.

Tudod, én hiszek benne, hogy a képben benne van egy darab a lelkemből. Míg a magyarban úgy fogalmazunk, hogy a szem a lélek tükre, addig az angolban a szem az ablak a lélekhez: amikor a fényképezőgépet odaemeled a szemedhez és képes vagy ezt az eszközt úgy használni, hogy azzal megnyisd azt az ablakot, akkor valami nagyon csodálatos dolog születik.

Hangya Rita – Diótörő, Magyar Nemzeti Balett, 2015

Solymosi Tamás
Diótörő részlet, kulisszatitkok (2015)

S cream
A képen Tatiana Melnik, a Magyar Nemzeti Balett első magántáncosnője látható (2016)

A fotó által tanulsz a táncról?

Nagyon sokat. A fotó megváltoztatja a látásmódodat, felnyitja a szemed. Ha az ember nem mindig ugyanazt csinálja, sokkal nyitottabbá válik, könnyedebben áll a dolgokhoz.

Last good bye
A képen a Magyar Nemzeti Balett tagjai láthatók (2016)

Myth y called
A képen Yuka Asai, a Magyar Nemzeti Balett tagja látható (2016)

Silk Road
A képen Yuka Asai, a Magyar Nemzeti Balett tagja látható (2016)

The Kiss
A képen Yuka Asai, a Magyar Nemzeti Balett tagja látható (2016)

Mi inspirál?

Engem nagyon megmozgatnak a jó fotók. Imádom a zseniális, a gyönyörű képeket. Ezek engem mind arra inspirálnak, hogy fejlődjek. Nem szeretnék másolni, annál borzasztóbb dolog nincs. A másolás öngyilkosság, azzal nem alkotsz semmi újat. Az csak egy lenyomat.

De nagy hatással van rám a mesterem, Eifert János is. Nem is olyan régen eljött az életemben az a pont, amikor csak fotóztam és fotóztam, de már nem tudtam annyira örülni a folyamatnak, mint korábban. Szerettem volna fejlődni. Hiába haladtam jó úton, mégsem voltam boldog. Éreztem, hogy szükségem van valakire, aki betöltené a mentor szerepét. Aztán a volt tanárnőm kiállításán feltűnt nekem Eifert János fotóművész. Bár néhány képével korábban már találkoztam, csak a kiállítás után kerestem rá a munkásságára. Ekkor állt össze a kép. Írtam neki egy e-mailt, bemutatkoztam, mire ő meghívott a mesterkurzusára. Azóta ő az én mesterem.

Window (ablak) című képemen Darab-Fehér Edit, a feleségem látható (2016)

Élnek a fejedben képek, amiket szeretnél létrehozni?

Rengeteg kép él bennem, sok minden érdekel a táncon túl is. Hamarosan édesapa leszek, a várakozást pedig hatalmas kíváncsiság kíséri: biztos vagyok benne, hogy az apaság óriási érzelmi változást okoz majd, új dolgokra nyitja fel a szemem. Egy olyan csodálatos élmény vár rám, amiről még fogalmam sincs, de biztos vagyok benne, hogy visszaköszön majd a fotográfiámban.

Egy új élet kezdete
A képen Darab-Fehér Edit, a feleségem látható (2017)

Shade
A fotón Nika K Crnic látható a 2016 os Balett világnapra készült saját projektben

Sir Peter Wright
Csipkerózsika, részlet (2016)

A képeid többsége fekete-fehér…

Nem tudom, miért, de sokkal jobban szeretem a fekete-fehér képeket, persze van olyan, ami színesben sokkal jobban működik. És bár sok szín van az univerzumban, a fotográfia két dolgon alapul, a fényen és a sötétségen. Pont, ahogy a lelkünkben…

Babácsi Benjamin, a Magyar Nemzeti Balett tagja az Operaház tetején (2016)

 Valamennyi kép © Darab Dénes

Darab Dénes legközelebb Johan Inger – Tom Waits: Johan Inger’s Rain Dogs című koreográfiájában lesz látható az Erkel Színházban.