2015. December 17.

Amikor Magyarország Ladaország volt – fotók a 70-es, 80-as évekből

Hazai gyártású autó híján, aki megengedhette magának, a nyolcvanas évek végéig Ladával járt itthon. Az olaszból lett orosz autó mindennapjaink része volt, tanúsítják ezt a Fortepan képei is.

Prokai Gábor

Jómódú fiatalok a hetvenes évek legelején.

1967-ben a Fiat 124 az Év autója volt. A Szovjetunió megvásárolta a licencét Agnelliéktől, majd a Togliattira keresztelt Sztavropolban villámgyorsan hatalmas üzem, a Volgai Autógyár (VAZ) épült a Fiat Fiatovicsnak is becézett autó gyártására. A Zsiguli-hegyről elnevezett, de nyugatra a kezdetektől Lada néven exportált alsó-középkategóriás autót 1970 áprilisától gyártották. Hozzánk 1971-től érkezett a VAZ 2101, először csak sötétkék, fehér, szürke és bordó színben. A legelső magyar Zsiguli az IH-12-26 rendszámot kapta. dr. Zsadányi Ottóné 1971. június 14-én vehette át a debreceni Merkur-telepen.

VAZ 2103, népszerű nevén az “Ezeröcsi” próbarendszámmal, szintén Zsiguliból fotózva. Ez a példány volt a korai csúcsmodell, 1452 köbcentis motorral, szuper váltóval, dögös beltérrel, hozzánk 1975-től érkezett, kb. két és fél Trabi áráért. Egy gyárias, eredeti állapotú példány ára ma közelebb van a másfél millió forinthoz, mint az egyhez.

Olyan, mint egy Lada, de csak majdnem – ez egy Polski Fiat 125p. A kocka Ladának becézett 2105 és a Parasztmercinek becézett 2107-es nyugaton is kedvelt volt. Kiskocsi áráért kínált viszonylagos kényelmet, strapabíró konstrukciót és jó terepjáró képességet.

IFA platóján állva cserélik az utcatáblát Budapesten, miközben a Közterület-fenntartó Vállalat színeiben futó 2107-es sofőrje éberen sasol. A rendszerváltás után még több mint tíz évig szolgáltak a rendőrségnél, honvédségnél, tűzoltóságnál és a polgári védelemnél a Ladák. Legtovább az orosz államadósság fejében kapott Niva terepjárók húzták.

Yamaha rendőrségi motorkerékpárok a nyolcvanas évekből. Mellettük egy 2105-ös suhan, mögöttük egy 2101-es parkol. Az egyirányú utca túloldalán egy rendőrségi csapatszállító IFA ácsorog – máig szolgálnak a rendőrségnél. Ilyenekkel rontottak rá a tüntetőkre például 1986. március 15-én, a “lánchídi csata” során.

Elöl Trabant 601-es, középen Moszkvics 412-es, hátul pedig egy Zsiguli parkol. A Zsigák gyártásának nagy vesztesei a Moszkvicsok lettek – fejlesztésükre egyre kevesebb pénz jutott. A Ladához képest elavultabb, de nem rosszabb Moszkitók nálunk főként vidéken futottak.

Szabadságos kiskatonák stoppolnak a nyolcvanas években. Ez a 2101-3 1979-ből való: modernebb lökhárító, hűtőrács alatt perforált zárhíd, téglalap alakú embléma, és valószínűleg 1300-as motor.

Budapest, Margit híd, pesti hídfő: lerúgott taxi-Zsiguli tartja fel a forgalmat a belső sávban. A taxik fekete alapon fehér J-s rendszámot kaptak, bár erről éppen le is lehetne venni azt, a jobb első lengéscsillapító hibája és az összevissza álló első kerekek miatt.

Nyolcvanas évekbeli csendélet – valószínűleg a Budapest-belvárosi Erzsébet téren: akkortájt szinte csak ott volt fizető parkolás. A képen mindössze két nyugati autó tündököl – egyikük egy lengyel (Nowy Sacz) rendszámú Volkswagen Passat I.

Fontos elvtársak osztják az észt egy AFIT-telephelyen. A csápos emelőkön két 2101-3 fog közre egy Polski Fiat 125p-t. Az állami autószerelő vállalat munkáját a leghatékonyabban egy mára már teljesen elfelejtett módszerrel, az ún. “kenőpénzzel” lehetett ösztönözni.

Menő és kevésbé menő: a kerítésnek támasztva egy NDK-s gyártmányú MZ-ETS, azaz csúzli, az ezerhármas Lada (tolatólámpa!, C-oszlop-szellőző!) pedig olyan 1976 körüli kiadású lehet.

Maszekok öröme: a létező szociban magánember szinte egyáltalán nem vehetett teherautót. Maradtak a kombik. Itt egy 2102-es Zsiga örül a macskakőnek.

Talán a jó érettségi jutalma? Első szériás VAZ 2101 sűrű bordás műszerfallal, szürke műszerrel, hasznos tükördísszel. A háttérben parkoló Bogárnál akkoriban menőbb volt, mára azért fordult a kocka.

Amatőr ralis pótkereket cserél. Csak a rendőr hangulatától függött, hogy mit szól az utólagos fénysorhoz. (Az egyik búra ráadásul törött is.)

Túl az első ifjúságon: feketére mázolt hűtőrács és lámpakeret, gyorsítócsík próbálta fiatalabbá tenni ezt az első kiadású (rendszám, kerek tükör, fehér indexbúra) Zsigát.

Felcicomázott 2102 (kombi) ünnepli az ötödik ötéves tervet (1970–75) a Budapest-zuglói Felvonulási téren. Őszinte mosolyok, lufi, rezesbanda. Sör meg majd később.

Spielberg is így kezdte: készül a spontán fotó. Az A-s rendszám az állami autókat, a B-s pedig a közületek járműveit illette meg. Talán éppen egy téeszelnök kedvenc lovát veszi fel a korabeli technika a werkkocsi (2101) segítségével.

Vidéki lakótelep, kellemesen kihalt parkolóval, valamikor ’73 körül. Egy ilyen Zsiguli ára közelített a képen látható lakások árához. Érthető, hogy az állam nem túlságosan örült az egyre nagyobb autóéhségnek. A Polski Fiatokba, Ladákba és Zastavákba elég sok magyar alkatrészt szállítottunk, a kedvezőbb beszerzési ár elérése érdekében.

Hátul kapar, mint minden rendes autó, gondolhatják a Budapesti Nemzetközi Vásáron bámészkodó szakik. Nota bene: egy Szovjetunióban rendezett kiállításon biztosan nem hagyták volna fenn az ablaktörlőket meg a tükröt, itt azért jobb volt a helyzet. (Háttérben egy GAZ-M24, azaz Volga ácsorog.)

És az új idők szelei: a még a 2101-esek számára, Togliattiban épített üzemben készülnek most a Lada Granták. A fotón viszont nem Ladát, hanem egy Dacia/Renault Sanderót szerelnek össze.

A Renault–Nissan érdekeltségébe került AvtoVaz hosszú évek után tér vissza az európai piacra. Először hozzánk, kilenc márkakereskedéssel, illetve Csehországba érkezik meg ismét a hajós embléma, immár Euro 6-os motorokkal. A Granták, Kalinák és Vesták ára jóval alatta marad a konkurenciáénak, kérdés, hogy a minőség megüti-e azt a szintet, amikor a nosztalgiaérzésen túl is ésszerű választás lehet az orosz autó.