Fotó

Ezt teszi napi 160 gramm szénhidrát a testünkkel

Sokan nem is sejtik, valójában miért nem tudnak fogyni hosszas koplalás után, vagy miért lesznek egyik napról a másikra indokolatlanul pattanásosak, esetleg miért nem sikerül teherbe esniük. De van egy több ezer fős csoport, melyet Ludvik Nikoletta hozott létre, ami a napi 160 gramm szénhidrát-beviteles diéta mellett tette le a voksát, és megmutatja, hogyan lehet különböző betegségeket ezzel az étkezéssel, életmódváltással visszafordítani, kezelni.

Hónapok óta a csoport tagja vagyok én is, és nagyon motiválnak a többiek sikerei, így gondoltam, lencsevégre kapom néhányukat, hátha valaki hasonló cipőben jár az olvasók közül, és e hat hölgy története pont jókor segít neki az elindulásban, akárcsak ahogy nekem tették korábban.

Lautner Brigitta vagyok, 32 éves, értékesítési koordinátor. Az én kálváriám 18 évesen kezdődött. Egyik napról a másikra a menstruációimhoz csillapíthatatlan görcsök és szinte megállíthatatlan hányás társult. Ez havonta 5-10 napig tartott. Az iskolát abba kellett hagynom, dolgozni nem tudtam. Nőgyógyászok hada mondta, hogy ez nem nőgyógyászati probléma. Refluxszal kezeltek, fogamzásgátlóval stabilizáltak, gyulladáscsökkentőt szedtem, amelyek ideig-óráig hatottak, de a tünetek rendszeresen visszatértek. Három éve egy kollégám unszolására elmentem pajzsmirigy-kivizsgálásra. Itt néztek először sok más hormon mellett inzulint is. Ekkor derült ki, hogy inzulinrezisztenciám van. Mivel a táplálkozási tanácsok elsőre követhetetlennek tűntek, felkerestem egy dietetikust, aki megtanította a 160 g-os diéta alapjait, és rávilágított a rendszeres sport fontosságára. Ekkor már kb. 96 kg voltam. Elkezdtem sportolni, és a diéta tartásával lefogytam 17 kg-ot 8 hónap alatt. Közel 1 éves próbálkozás ellenére a baba csak nem jött. Újabb kivizsgálások, és végre kimondták, ami régóta sejthető volt, hogy endometriózisom van, 7 cm-es csokoládécisztával a bal petefészkemen, műtét várt rám. Folytattam a diétát, sportot, és közben szépen haladtunk a műtét felé. A műtét időpontját azonban már nem tudtuk kitűzni, mert kiderült, kisbabánk lesz. Sajnos a terhesség alatt nem tudtam a diétát tartani, mert mindentől rosszul voltam, ami kicsit is tartalmazott teljes kiőrlésű lisztet. A szülés után 2-3 hónappal újra elkezdtem a diétát, és sportolok is rendszeresen. Még kb. 7-8 kg van hátra a célig, de most már teljesen jól érzem magam.”

 

Langó Blanka vagyok, 26 éves. Két éve tudok róla, hogy inzulinrezisztens vagyok, bár a hízás, hajhullás és aknék kamaszkorom óta megkeserítették az életemet. Kezdetben utáltam ezt a betegséget és hadilábon álltam a kezeléssel, nem akartam diétázni, bénának éreztem magam a sportban, szenvedtem a gyógyszerek mellékhatásaitól. Nem akartam kilépni a komfortzónámból. A családom, a párom és az évek során megismert sorstársak viszont sokat segítettek abban, hogy elfogadjam a helyzetem. Ma már kevésbé betegségként, inkább egy állapotként tekintek az IR-re, amely rákényszerített az életmódváltásra. Sőt hálás vagyok, hogy végre megértettem a problémát, és megtanultam kordában tartani. A hármas kezeléssel (160 g CH-diéta, sport, gyógyszerek) a terheléses inzulinértékeim közel a felére csökkentek, megszabadultam 18 kilótól, sokkal energikusabbá váltam, és nem utolsósorban nőiesebbnek érzem magam, mint valaha.”

 

Gyöngyi vagyok, 44 éves. Sosem voltam vékony, tinédzserkoromra elértem a 70 kg-os súlyt, és elkezdődött a “rémálom”. Szülés után felborult a hormonrendszerem, kaptam ilyen-olyan bogyókat, amelyektől közel 130 kg lettem. II. típusú diabéteszt diagnosztizáltak, 9 feletti éhgyomri cukorral. A túlsúly miatt gerincsérveim lettek, egy rövid lépcsőn sem tudtam felmenni már. Reflux és ízületi fájdalmak gyötörtek, és nőgyógyászati problémák sokasága. 120 kg voltam és 43 éves, amikor belevágtam az életmódváltásba.13 hónap alatt 25 kg-ot fogytam, a cukrom rendeződött, és kezdek felébredni a rémálomból. Látom a kiutat, sokkal könnyebben mozgok, úgy érzem, kinyílt előttem a világ. Az ismerőseim ámulnak az eredményeimen, és napról napra kapom a dicséreteket. Bárki meg tudja csinálni, csak el kell dönteni, fejben. De persze egy kis segítség sosem árt. Nekem ez a segítség a 160 gramm CH-csoport.

 

Vogt Renáta vagyok, 31 éves. Tinikorom óta mindig is dundi gyerek voltam. Ahogy telt az idő, inkább kerekedtem. Mindig is sportoltam, de azért lássuk be, 120 kg felett nem sok sikerrel. Imádok táncolni, de természetesen mindig kinevettek, a magasságom miatt elkezdtem kosarazni, de persze egy kör sprint után kifeküdtem, így mindig csak a kispadon “játszottam”. Bánatomat sütibe, hamburgerbe, kólába fojtottam. Egy nap magamtól elmentem egy edzőterembe, de leszállítottak a futópadról, mondván, hogy “bocs, de 100 kg-ig lehet használni”. Akkor jött az erőm, ami a szégyenérzetemből fakadt. Komoly diétába és otthoni tornába kezdtem, de egy idő után a kilók se fel, se le. Eléggé pattanásos lettem egyik napról a másikra a nyakam körül, ezért elmentem a nőgyógyászomhoz. Ő vizsgált ki IR-gyanúval, és igaza lett. Kaptam metformint, elkezdtem a 160 g-os diétát, meg persze a mozgást. Ismét elindultak a kilók lefelé. És megérte. Hosszú idő volt, de megérte! Az életem akkora fordulatot vett, hogy most én segítem és ösztönzöm a dundi lányokat a sportra.

 

Botos Erika vagyok. Egy nőgyógyászati rutinvizsgálat során derült ki a PCOS, később bebizonyosodott, hogy súlyos inzulinrezisztencia áll fenn nálam. Voltak tünetek korábban is, de nem tulajdonítottam nekik különösebb jelentőséget. Később persze kiderült, hogy ezért nem tudtam fogyni, emiatt hullott a hajam, ennek okán tört rám a farkaséhség, valamint jöttek rám a falási rohamok. Ha nem ettem, rosszul voltam, szédültem, sötét foltokat láttam. Kolléganőm szinten IR-es, megtanított arra, hogy mit, mivel, mikor egyek és ne egyek. Hogyan ültessem át a mindennapi életembe, amikor rohanok, jövök-megyek, mint mindenki más. Jöttek a mini ennivalós dobozok, a mindig legyen nálam ennivaló projekt fontossága, a kocsiban rejtett keksztartalékok, raktározom, mint egy mókus. Színházba, moziba, koncertre is viszem a kis harapnivalókat. Korábban sikeres plus size modell voltam, most már a kifutó másik oldalán segítem a lányokat a sikerhez, emellett életem nagy ajándékának tartom, hogy így jobban érzem magam a bőrömben, mint valaha.

 

Bábel Eszter vagyok, 23 éves. Közel két éve tudok az inzulinrezisztenciámról, amely nálam nem éppen hízással, hanem főként menstruációs panaszokkal, peteérés nélküli ciklusokkal járt. Később kiderült, az IR mellett pajzsmirigy-alulműködésem is van. 2014 októberében kezdődött el az igazi kezelésem. Komolyan elkezdtem diétázni és mozogni, és ez meghozta életem első 29 napos ciklusát. 2015 januárjában, életem elég kusza időszakában a szakmai gyakorlati helyemen ismertem meg a nagy Ő-t, aki az első perctől kezdve maximálisan támogat a diétámban. Ugyanazokat az egészséges ételeket esszük, nincs is itthon “hagyományos” alapanyag. Igen, itthon, ugyanis három hónapon belül összeköltöztünk. Olyan egyszerűen jött minden. Aztán, köszönhetően a diétának és a kiegyensúlyozott lelki pillérnek, nem sokat váratott magára szerelmünk gyümölcse. Immár egy 28 hetes kisfiú szíve dobog a szívem alatt. Tökéletes, tényleg tökéletes minden. Szebb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet nem is kívánhatnék magunknak!

 

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.