Fotó

Paradicsomi állapotok a betonrengeteg közepén

Egyre többen választják a vidéki létformát, kivonulva a sűrűn lakott, zajos városból. Az emberek visszavágynak a természetbe, csöndre és nyugalomra van szükségük. A saját gazdálkodás nyújtotta házi termékeknek pedig számos előnyét élvezhetik, szemben a boltok polcain található, egyre katasztrofálisabb választékkal. A háztáji finomságokért azonban nem kell feltétlenül vidékre költöznünk, hiszen egyre több közösségi kert nyílik már Budapesten is.
A nyolcadik kerület egyik eldugott utcájában sétálva ez a két kis rés vezetett el engem az egyik legrégebben működő közösségi kertbe.

 

A bejárati kapu rajzaiból a gyanútlan járókelő megsejtheti, hogy a színfalak mögött paradicsomi állapotok várják.

 

Az utca egyik oldalán többemeletes házak, a másikon pedig friss zöldségek nőnek ki a földből.

 

Ritka látványt nyújtanak a napraforgók, melyek egyidősek a mögöttük magasodó monstrummal.

 

A kertnek saját fészere van, melyben a bérlők biztonságban tárolhatják a városi kertészkedéshez szükséges szerszámaikat. Az üzenőfalon bográcsos összejövetelt hirdetnek a közösség tagjai.

 

Mónika, kezében gyomokkal arról mesél, hogy a kert tagjai nem csupán saját földjüket művelni járnak ide, hanem rendszeresek az esti programok, találkozók. Ő maga, kislányával szokott lejönni, és büszkén újságolja, hogy Lili már kétéves korában meg tudta különböztetni egymástól a zöldségféléket.

 

Este hat körül jönnek le, olyankor nem már nem túl forróak a nap sugarai, lehet locsolni. Mivel Móni mindig is a városban élt, nem volt kitől eltanulnia a kertészkedés rejtelmeit. Négy éve műveli saját kis területét a város szívében, minden évben új dolgokat tanul meg tapasztalatai alapján.

 

Laci, a büszke paradicsomtulajdonos arról mesél, hogy ő vidéken született, de a városban nőtt fel. Fontosak számára a vidéki élet értékei, a föld és a munka a természetben. Ő tízéves fiával jár ide, szeretné neki is megmutatni, hogyan nőnek ki a földből a dolgok.

 

A kertben sétálgatva gyönyörű virágokat és rejtett átnyékos lugasokat találok. Pihenésre hívogatnak.

 

Miközben a szülők a különböző kerti munkákat végzik, a gyerekek titokban paradicsomokat kóstolgatnak, innen-onnan.

 

Flóra nemcsak a zöldségei miatt jár ide, iskola után itt szokott olvasni. Humán ökológiát tanul, és csoporttársaival összefogva béreltek itt területet. Izgatottan árulta el nekem, hogy a jövőben már nemcsak olvasni és kertészkedni szeretne itt, hanem reggelizni is. Számára fontos az a nyugalom, amit megkaphat itt, a növények és a virágok között.

 

Anikót kapálás közben kaptam lencsevégre. Mosolyogva meséli, hogy ő “panelgyerek”, mindig is városban élt. A kertészkedés számára teljesen új, és nagyon élvezi, ahogyan a magból először palánta, majd dús növény és végül vacsora lesz. Elneveti magát, és bevallja, hogy a cukkini sosem sikerült még. “Tőlem egy méterre a másik kertben hatalmasra nő, nálam pedig évről évre elszárad.”

 

A paradicsomjára azonban nagyon büszke, kedvence a koktélparadicsom, még egyik évben sem hagyta cserben.

 

Alexandra épp vizet vesz az esti locsoláshoz. Ő négy éve jár le a betonrengeteg közepére kertészkedni, és mivel fontos beosztásban dolgozik egy cégnél, számára elengedhetetlen a nyugalom. “A kert kikapcsol.”

 

A közösségnek saját bérelt területein kívül van egy közös fűszerkertje. Ennek megmunkálásában mindannyian részt vesznek, az eredmény is közös. Petrezselyem, rozmaring, kapor és bazsalikom, mind ennek a kis közösségnek az életét fűszerezik.

 

Vannak az úgynevezett “tevő-vevő” napok, amikor összegyűlnek a kertészek, és rendbe teszik a területet.

 

Bútort építenek raklapokból, fákat festenek, és előkészítik a terepet a következő kellemes közös bográcsozáshoz.

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.