nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Fotó
Legyen Hungarikum: mentsük meg a szegedi papucsot!

Legyen Hungarikum: mentsük meg a szegedi papucsot!

Bezárt az a látványműhely Szegeden, ahol az országban egyedül az eredetvédett szegedi papucsot készítették. Sallayék, akiknek kezei közül a lábbelik kikerültek, először azt gondolták, végleges a búcsú július 15-én. Ám egy közösségi kezdeményezés most új erőt adott nekik: a látványműhelyre ugyan lakat kerül, a híres szegedi papucs készítését mégsem hagyják abba. Minket nem érdekelnek a háttérben zajló viták és azok politikai vetülete sem: a lényeg az, hogy ne vesszen el ez a több száz éves tradíció.
Jenei Gréta
Jenei Gréta
Fotózta:Hernád Géza
f Ajánlom
Az egyetlen, most bezárt szegedipapucs-műhelyben Rátkai Sándor, a népművészet mestere több mint 90 évesen is dolgozott. Tőle Sallay Tibor cipészmester 2009-ben vette át a papucskészítést.

 

A Sallay családot soha nem érdekelte a politika. Ők úgy mondják, mindig csináltak jobbos és balos papucsokat is.

 

Egy pár szegedi papucs 17 000 forintba kerül. Ebből 4000 forint az anyagköltség, több mint 4000 forint az áfa. A fennmaradó 9000 forint a 12 órás munka díja. Elsőre ugyan drágának tűnik, de érthető, hogy miért nem tudják olcsóbban adni az egyedi lábbeliket.

 

Sallayék Rátkai Sanyi bácsitól tanulták meg a mesterséget. Büszkék arra, hogy a híres szegedi papucsok most az ő kezeik közül kerülnek ki.

 

Úgy volt, hogy befejezik a papucsok készítését, most azonban a közösségi összefogás új reményt ad.

 

Évi 50-60 rendelés érkezett, ami kevés volt ahhoz, hogy fenn tudják tartani a műhelyt.

 

Most civilek összefogásával két hét alatt gyűlt össze annyi megrendelés, amennyi korábban egy esztendő alatt.

 

Napi 2-3 pár vásárlása már megalapozná a műhely jövőjét.

 

A papucsokhoz nem szabad politikát vagy ideológiát kötni. A több száz éves hagyományt éltetni kell. A lényeg, hogy fennmaradjon Szegeden a papucskészítés.

 

Lili szülei az utolsó napon tértek be a látványműhelybe. Megrendelték a lány első szegedi papucsát, aki végül fehér bojtos rózsaszín lábbelit választott.

 

Úgy gondolják, hogy a Hello Kitty mellett bőven megfér a szegedi papucs is. Vagy inkább a szegedi papucs mellett a Hello Kitty. Nem a sorrend a fontos, hanem az értékítélet.

 

Sallay Zsuzsa elmondta, hogy a mesés szegedi papucsokat egyelőre a Móra Ferenc Múzeumba viszik, ahol méltó helyet kapnak.

 

Egy Pest megyei fiatalasszony épp akkor toppant be a Kiss Ernő utcai üzletbe, amikor mi is ott jártunk. Henrietta elmesélte, hogy 6 éves korában kapott a keresztszüleitől egy piros szegedi papucsot, amit sokáig óvott. A családja nem hagyományőrző, de úgy gondolják, a tradíciót éltetni és tisztelni kell.

 

A Sallay család felvette a kapcsolatot egy designerrel, akivel arról egyeztetnek, hogyan tudnák úgy megújítani a papucsokat, hogy azok a mai kor szellemében hordhatóak, de a hagyomány jegyében tündöklőek maradjanak.

 

A 16. századi török időkben terjedt el a szalagos papucs Szegeden. Második virágkorát a nagy árvíz után élte, akkor már bojtos változatban készültek a lábbelik.

 

Egy szegedi papucs utcai viseletként 2015-ben. Ugye nem is gondolnánk, hogy 400 éve is ilyet hordtak a nők?

 

Régen szobapapucsként használták az asszonyok a bojtos szegedi papucsokat. A vendégfogadások kihagyhatatlan tartozékai voltak a csinos kis lábbelik.

 

A birkapörkölt már hungarikum. A szegedi papucs még nem.

 

A szegedi születésű Szögi Csaba táncművész országos kampányt hirdetett a Facebookon. Közel kétezren csatlakoztak már a kezdeményezéshez: meg akarják menteni a szegedi műhelyt.

 

A civilek részéről olyan ötlet is érkezett, hogy kezdjenek aláírásgyűjtést a papucsért.

 

A törököktől átvett divat volt a hódoltság alatt a bársonypapucs. A magyarok fából készült sarkakat varrtak a díszes cipellőkre.

 

A 19. században tökéletesen egyforma papucsokat varrtak. Akkor nem készült jobbos vagy balos változat.

 

A szegedi papucs megmentésére létrehozott közösségi oldalon írták: “Az én újasszony-cipőm fehér szegedi papucs volt, ma vitrinben őrzöm. Most töltötte be a 30. életévét júniusban.”

 

Annyiszor felmerült már a kérdés, hogy a turistákat miért traktálják az üzletek borzasztóbbnál borzasztóbb magyar szuvenírekkel. Holott lenne mivel büszkélkednünk. Szegedi papucs miért nincs a boltokban?

 

Régen húsznál is több papucsos dolgozott Szegeden. Végül csak Rátkai Sándor maradt.

 

Találkoztunk olyan nagymamával, aki még szegedi papucsban ment el az első báljába.

 

A Sallay család augusztusban a kolozsvári vásárban mutatkozik be a portékáival. Az ugyancsak augusztusi szegedi Hungarikum Fesztiválra nem kaptak meghívást.

 

A kötények egyelőre szegre vannak akasztva. A suszterszék pedig üres. De úgy tűnik, az összefogás megmentheti az eredetvédett szögedi papucsot. Mi csak remélni tudjuk, hogy így lesz!

 

Megosztás Facebookon