Fotó

Nők, akik ebben az életben nem kaptak sok esélyt

Afganisztánban nőnek születni a legnagyobb büntetés: akaratuk ellenére férjhez adják, verik, megerőszakolják, prostituáltnak és szolgának használják, majd ha ellenkeznek, megpróbálnak kitörni vagy védekeznek, börtönbe vetik őket, de ez is csak az utolsó előtti megálló a halál előtt, szabadulásuk után tulajdon családjaik öletik meg őket. Így élnek azok az elítélt afgán nők, akik ebben az életben nem kaptak esélyt az emberségre. Gabriela Maj fotós portréi róluk és értük szólnak.
Afganisztánban nők tucatja él bebörtönözve “morális bűntett” vádja miatt, ami alatt olyan bűnöket értenek, mint a bántalmazó férj elől, a kényszerházasságból, a rabszolgaságból való menekülés, a házassági előtti szex, ami erőszak vagy kényszerprostitúció miatt következett be.

 

Míg a bántalmazók szabadon távozhatnak, az áldozatokat – gyakran terhesen – az ország egyik női börtönébe szállítják. Gabriela Maj fotós négy éven át tartotta velük a kapcsolatot, meglátogatta őket a celláikban, ahol öten-tízen éltek együtt, meghallgatta történeteiket, és ha engedték, portrét készített róluk. Almond Garden című könyve őket mutatja be.

 

A fotós 2010-ben lépett először női börtönbe, az ott látott arcok és történetek pedig nem hagyták nyugodni, megfogadta, hogy megmutatja a világnak, hogyan élnek ezek az asszonyok. A következő pár évben számtalan női börtönbe megpróbált bejutni, sikerrel azonban csak néhányban járt.

 

A fotós hamar szoros kapcsolatba került azokkal a nőkkel, akik vállalták a beszélgetést. Kiderült, még soha nem tapasztalták, milyen az, amikor meghallgatják őket, amikor gyengédségre és megértő szavakra lelnek. Az őrök emiatt gyakran undorral és utálattal bántak a fotóssal, nem értették, miért jó az elítéltekhez.

 

Eleinte mindannyian féltek a beszélgetésektől, féltek, ha megosztják történetüket, bántani fogják őket – sokukat például tulajdon őreik zsákmányolják ki a börtönben. A fotós azonban ígéretet tett, hogy írásos beleegyezésük nélkül semmit nem hoz nyilvánosságra.

 

A börtönöknek nincsenek rácsaik, az elítélteknek nem kell egyenruhát hordaniuk, saját helyiségeiket maguk alakíthatják ki; igaz, a börtön falai között, de ugyanúgy élhetik az életüket, mint előtte, szabadon nevelhetik gyermekeiket.

 

Bár ételt és fedelet a fejük fölé kapnak, az egészségügyi ellátás börtönről börtönre változik, mentálhigiénés támogatást nem kapnak, pedig közülük rengetegen szexuális erőszak elszenvedői, akik arra kényszerülnek, hogy egyedül, börtönfalak között neveljék gyermekeiket.

 

Amikor a börtön utáni életükről kérdezte őket a fotós, a legtöbben úgy válaszoltak: “Meg fognak ölni!” A börtön egyet jelent azzal, hogy az elítélt nő elveszíti otthonát, családja kitagadja, nincs hova mennie. A fotós megtudta, hogy két nőt, akivel beszélgethetett, szabadulása után megölette a családja, mert szégyent hozott rájuk.

 

A Women for Afghan Women (WAW) szervezet a bebörtönzött nők megsegítésére alakult, akiknek nemcsak otthont, de segélyt, a gyerekeknek pedig iskolát igyekszik biztosítani.

 

 

 

Forrás: featureshot

Olvasd el ez is!

Élet az afgán női börtönökben

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.