Fotó

Így lett imádott ikon a kis balerinából – Audrey Hepburn élete képekben

Filmcsillagok mindig voltak, mindig lesznek, de olyan csillag, mint Audrey Hepburn, csak egy van. Halálának huszonegyedik évfordulója van ma, neve, emléke azonban mit sem kopott. Bájával, stílusával, jóságával és szeretetével mindörökre beírta a magát a lelkünkbe. Képekben emlékezünk rá.
Audrey Hepburn Audrey Kathleen Ruston néven, 1929-ben született Brüsszelben Joseph Victor Anthony Ruston és Ella van Heemstra bárónő gyermekeként. Mindössze 5 éves volt, amikor el kellett válnia a családjától, Londonba küldték tanulni, egy bentlakásos leányintézetbe. Ekkor kezdett balettezni is. 1939-ben, amikor Anglia hadat üzent Németországnak, Audrey egy semleges országba, Hollandiába került a nagyszüleihez, a kislánynak az egyik utolsó géppel sikerült elhagynia Angliát. – Képek: Az első képen (balra) a 8 hónapos Audrey és édesanyja (30), Ella látható. A kép 1930-ban készült. A középső képen már 3 éves, édesapja kezét fogja. Az utolsó képen már 12 éves.) – forrás: audreyhepburn.com

1940-ben aztán minden örökre megváltozott, szülei elváltak, náci szimpatizáns édesapja elhagyta őket, miután egy ágyban találták a gyerekek bébiszitterével. S ha ez nem lett volna elég, egyik fiútestvérét behívták katonának, a másik eltűnt. A háború ideje alatt a folyamatos élelmiszerhiány miatt Audrey szervezete annyira legyengült, hogy abbahagyta a táncot, nem volt ereje hozzá. A világháborús emlékeit mindig Anna Frank történetéhez hasonlítja, hasonlóképp élte meg ő is a borzalmas eseményeket. – Képek: Az első kép 1939-ben készült róla, a középső kép 1937-ben készült. A jobb szélső 1942-ben készült róla. – forrás: audreyhepburn.com

Audrey számára 1945 hozta meg a felszabadulást, bár nagyon rossz állapotban volt – alultápláltsággal, vérszegénységgel és asztmával küzdött -, mégis boldog volt: mindkét fiútestvére hazatért, ráadásul tánckarrierje is beindult. Édesanyjával Amszterdam felé vették az irányt, ahol 3 évig tanult, majd ösztöndíjat kapott Londonba, a neves Rambert balettiskolába. Édesapjával csak 1960-ban találkozott újra, anyagilag pedig élete végéig támogatta őt. – Képek: Bal felső kép 1946-ban készült Hollandiában. Felső középső kép: valamikor 1946-ban készülhetett a kép, Amszterdamban. Jobb felső kép: édesanyjával 1947-ben. Bal alsó kép: 1947 tájékán készült a kép. Alsó középső kép: 1948. London. – forrás: audreyhepburn.com

Londonban nagyon szűkösen éltek édesanyjával, pénzük alig volt, így ő is munkába állt: modellkedett, tánckari balerina volt, musicalekben játszott – de nem hiába. 1951 meghozta a nagy áttörést: a Monte Carlo Baby forgatása alatt választották ki a Broadway-darab főszerepére. Ekkorra már eldöntötte, hogy táncos helyett színésznő lesz, tanára ugyanis nem nagy jövőt jósolt neki balerinaként, túl magas volt, a háború pedig annyira megviselte a szervezetét, hogy nem lehetett volna belőle soha príma balerina. – forrás: profimedia

Audrey mint modell az 1950-es évekből. – forrás: profimedia

A mindig sikkes Audrey és vőlegénye, James Hanson 1952-ben. A fiatalok soha nem házasodtak össze. – forrás: wildsound.ca

Audrey Amerikát is meghódította, első főszerepét az Államokban a Római vakációban kapta 1953-ban, Ann hercegnő szerepét osztották rá. Partnere Gregory Peck volt. A filmért megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. A film után nem volt megállás, sorra érkeztek az újabb felkérések. Később olyan nagy nevekkel játszhatott együtt, mint Gregory Peck, Humphrey Bogart, Fred Astaire, Cary Grant vagy Gary Cooper. – forrás: profimedia

Audrey és az Oscar. – profimedia

Audrey-t ezek után még négy alkalommal jelölték Oscarra a Sabrina, az Egy apáca története, az Álom luxuskivitelben és a Várj, míg sötét lesz című filmekért. – forrás: profimedia

1954-ben Sabrina Fairchild-et játszotta a Sabrina című ikonikus filmben, melyben partnere Humphrey Bogart volt. A film forgatása során kötött mély barátságot a neves divattervezővel, Hubert de Givenchy-vel, ő lett a tervező múzsája, Audrey-ból pedig egy szempillantás alatt világhírű divatikon lett. – forrás: profimedia

1954-ben feleségül ment Mel Ferrer színészhez, akitől 1960-ban megszületett első fia, Sean Hepburn Ferrer. A férfitől 1968-ban vált el. – forrás: http://rareaudreyhepburn.tumblr.com

A színésznő 1956-ban a Háború és béke című filmben, partnerei Henry Fonda és férje, Mel Ferrer voltak. – forrás: profimedia

1959-ben, az Egy apáca története című filmben. – forrás: profimedia

Az Álom luxuskivitelben című filmben. A forgatás ideje alatt kisfia mindössze három hónapos volt. Bár sokan kritizálták, hogy hiányzott belőle az érzékiség, a film mégis óriási siker lett. A szerepről Audrey így nyilatkozott: “Introvertált típus vagyok, életem egyik legnagyobb kihívása volt egy extrovertált nőt eljátszani.” – forrás: northfoto

A My Fair Lady dívájaként Eliza Doolittle szerepében 1964-ben. – forrás: profimedia

Válása után minden idejét a gyermekével töltötte, főállású anyaként élt. 1967-től, tizenöt év sikeres karrier után döntött úgy, hogy kevesebb szerepet vállal, nyugodtabb életet él, több időt szentel a családjának. – forrás: audreyhepburn.com

Második férjével, Andrea Dotti pszichiáterrel 39 éves korában házasodott össze, 1969-ben, egy évvel később pedig megszületett második fia, Luca. Bár a férfi szerette a feleségét és Audrey első házasságából született fia is elfogadta a férfit, a házasságuk mégis megromlott, a férfi ugyanis rendszeresen félrelépett. – forrás: audreyhepburn.com

1979-ben a Bloodline című film forgatásán Ben Gazzara színésszel kerültek közel egymáshoz. – forrás: born-late

A Robin és Marian című filmben Sean Connery oldalán 1976-ban. Ez volt Audrey nagy visszatérése, bár a film nem aratott osztatlan sikert. – forrás: audreyhepburn.com

1980-ban ismerte Robert Wolders holland színészt, akivel bár soha nem házasodtak össze, életük végéig kitartottak egymás mellett. Kapcsolatukról így nyilatkozott: “Ez a kilenc év volt életem legboldogabb néhány éve.” Mikor megkérdezték tőle, miért nem házasodtak össze soha, csak annyit válaszolt, hogy hűséget fogadtak egymásnak, papírok nélkül. – forrás: audreyhepburn.com

Karrierje után 1988-ban az UNICEF jószolgálati nagykövete lett, rengeteget utazott, jelenlétével olyan nyomorúságban élő országok állapotára hívta fel a figyelmet, mint Etiópia, Honduras, Szudán, Banglades, Vietnam vagy Guatemala. John Isaac ENSZ-fotós így nyilatkozott egyszer: “Gyakran megesett, hogy olyan gyerekeket ölelt magához, akiket beleptek a legyek. Soha nem láttam még ehhez hasonlót, más ember hezitált volna, de ő gondolkodás nélkül megölelte őket. A gyerekek szerették a kezét fogni, megérinteni őt.” – forrás: audreyhepburn.com

Halála előtt négy hónappal Szomáliába utazott, amit ott látott, arról így nyilatkozott: “Egy rémálomba kerültem. Láttam már, milyen az éhezés Etiópiában, Bangladesben, de ehhez foghatót még soha – annyira szörnyű, hogy ilyet elképzelni sem lehet. Nem voltam felkészülve erre. Mindenütt sírok vannak, az utak, a táborok és a folyómedrek mellett, mindenütt sírok vannak.” – forrás: audreyhepburn.com

Miután Szomáliából hazaérkezett, orvosi vizsgálatoknak alá vetette magát, és hamar kiderült, nagy baj, a rák egy szokatlan formája emészti a testét. Műtétek sora várt rá, de segíteni már nem tudtak rajta. Családjával együtt Svájcba költözött, hogy ott ünnepelhesse meg az utolsó karácsonyát. 1993. január 20-án halt meg. – forrás: audreyhepburn.com

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.