Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Vihar-sarok
Létrehozva: 2006. május 9. 11:17
"Hatalmas vihar tombolt az ország különböző részén, a szél tetőket sodort el, vezetékeket szaggatott le, fákat csavart ki. "
Volt már ilyenben részed?
Tombolt már a lelkedben hasonló vihar?
Ha igen, tudod, hogy ilyenkor jó egy zug, egy sarok ahová elbujhatsz.
Itt csendesen elmélkedhetsz
Megoszthatod másokkal gondjaidat, gondolataidat
Ha van számodra kedves fotód itt megmutathatod
Írhatsz verset, vagy hozhatsz attól, aki helyetted megírta aktuális érzelmeidet
Szia! Halottam , olvastam hogy szereted a sziklakertet
az enyemnek az a tortenete , hogy az udvaron az elozo tulaj /meg akkor kellet / 15 eve , emesztogodor, derito.
eloszor bevetettuk fumaggal de a fold az nagyon lapos volt , es kiegett a fu , hiaba locsoltam. Aztan hirtelenfelindulasbol
otlettol vezerelve, raepitettem a derito tetejere a sziklakertet, . azota el es virul. Marca deritot regen nem hasznaljuk, mert van szenyvizbekotes.
Igy marad az egesz .
Így kellett volna
Így kellett volna: meg-megállni,
virágaidat megcsodálni.
Kezed többször kezembe fogni,
mosolygásodra mosolyogni.
Súlytalan szívvel útrakelni,
erdőn madarakat figyelni.
Patakos réteken derülni,
sárkányok útját kikerülni.
A vadméhekkel kóborolni,
s dalolni, mindig csak dalolni...
Jaj, örömet ritkán fogantam,
ágyásaidon átrohantam.
Életednek vihara voltam,
íriszeidet eltiportam.
Játékaidat összetörtem,
dal-csecsemőimet megöltem.
Fekete gondok közt tanyáztam,
feltört kezemmel kútat ástam.
A sárkányokkal viaskodtam,
királylányig sosem jutottam.
Ha roskadoztam, vizet adtál,
szelídségeddel megitattál.
S ha te sem tudtál csendet adni,
a fényességes nagykapun
sötéten fogok átrohanni.
Áprily Lajos
Már megint volt egy kettesem, gyorsan el is fagyiztam
Persze, hogy lejártak az öthetes lottóim több mint nyolcezerért megvettem a jövő havit. Ebben a hónapban bejött az ára, remélem a következő hónapot már nyereséggel zárom
Most még megyek bokros teendőimet tovább intézni
Mindjárt mehetek
Csurgai Sándor
A rög
Ahogy a tengerből illan fel a pára,
Szökik vissza zúgón, lehűlve.
Fennragadt felhői a széllel vegyülve
Szállnak messzi földek fölé,
Ott tömören összegyűlve
Szakadnak gyomra s nemes fára,
Így lehelve, suttogva köré
Életet, teljét szomjának.
Fellélegzik a talaj, örül
Koronás fának, meglapult gyomjának,
Melyeket szárnyasok, patások vesznek körül.
Mind eleget tesz gyomrának,
De a vizet itt nem látta egy sem.
Valamennyi kérte; hadd mehessen,
Hadd igyon a patakhoz érve,
Ám egy húsevő szólt: - Az összes vesszen!
S rajtuk minden társam összevesszen!
Erről szólt a vadakhoz, erről szólt az érve.
Majd jóllakottan felmérve,
Hogy szomja immár igen nagy,
Elindult a patakhoz s röhögve
Gondolta, hogy azért nem is kár,
Kit a világ veszni hagy.
Ivott. Utoljára bár,
Nagyokat kortyolt s közben egy rögre
Lépett úgy, hogy a patakba csúszott;
A zuhatag nyelte el dübörögve.
A víz partra dobta,
Hol a dögevők támadtak a dögre.
Amit hagytak, azt ahogy szokta;
A föld nyelte el. Ezt a tenger
Ekképp magába mosta vissza.
A tenger a földre mordult:
- Amit én adtam, ilyen bűzt nem hagyott!
Mire a föld őfelé így fordult:
- Mindegy, növény, állat vagy ember;
Mind saját mocskát issza.
Nem is lennél tenger,
Ha medred tőlem nem lenne adott.
E szavaktól pörög föl a henger,
Mely kever belőlük életet és iszapot.
Forgásától sötét és fényes a kép,
Amitől létezik a mocsok, amitől létezik a szép.
Mint mámorfellegű agynak a világ,
Úgy forog minden körbe-körbe.
Ahogy a tengerből illan fel a pára,
Szökik vissza zúgón, lehűlve.
A hajó is visszatér mindig az öbölbe.
Kezünk durva keménységének dacára
Simogat, majd ismét szorul ökölbe.
Ellentétek ellenére a Mindenség forog.
Bajunk csak, hogy nem tudunk szállni.
E világnak a gyomra korog,
Máskor jóllakott vagy foszlik, mint a dög.
Nem lehet egyenesen, csak körbe-körbe járni,
Hisz a lépésre célzott gondolat is
Maga a rög.
Hoppá. Eszembe jutott, mi hiányzik még a retikülömben. Egy kanál. Arra az esetre, ha nekem is ki kell próbálni e féle étel
Kétfalatnyi halmocskák kucorognak csak belőlük a tálkákon :-)
A szusi nyers hal, tonhal - többnyire. Moszatba tekerve, vagy rizsen tálalják, egy falatnyi, pálcikával tudod a szádhoz egyensúlyozni.
A pálcikával csak Sásá féle rizst lehet rendesen enni. Nem tudok rizst főzni. Egy massza az egész, meg izetlen
A néhány millióból pl. mit ettél?