Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szia!
Köszönöm a válaszodat.
Irnál errõl a szerrõl picit bõvebben? Én nem ismerem, nem is hallottam még errõl, illetve a virágterápiáról sem egyáltalán.
Hol lehet megvásárolni?
Mennyire gyorsan hat, és valóban oldja a hirtelen keletkezõ páni félelmet?
Irjál minél részletesebben, ha tudsz valami konkrét adatot!
Köszönöm: Monla
Sziasztok!
Remélem tudtok segiteni.
Már jó pár éve jelentkezett elõször ez a tünet nálam is. Akkor megijedtem, elmentem az orvoshoz, és persze felirt egy enyha nyugtatót.
Utána sokáig nem jeletkezett, majd amikor ismét, akkor a doki Rivotril-t irt fel. Már ez is kb 5 éve elmúlt. Azóta a tanácsára, és saját magam állandó megnyugatására, mindig nálam volt az üvegcse, pár szem gyógyszerrel.
Én nem szedtem, nem volt rá igazán szükségem, viszont néha maximálisan bepánikoltam pl: a metrón, vagy a liftben, ilyenkor jól jött a vésztartalék gyógyszerbõl fél szem.
Na most a múlt héten ezt a tartalék üvegcsémet valahol elveszitettem, és azóta félek! Nincs nyugalmam, mi lesz ha rám jön ismét a pánik, mihez nyúlok segitségért!
A doki nem irta fel rutinból, mint azt már rendszeresen megtette, helyette valami egyszerû altatót irt csak fel, amit szerintem ki sem fogok váltani.
A dokim azt mondja, menjek ideggondozóba, ott irassam ezt fel! Nem akarok odamenni, az túl sok idõ, és egyenlõre kordában tartom magam, csak a maximális megnyugtatásom végett van szükségem a gyógyszerre! Nélküle bepánikolok, félek a busztól, az utazástól s fõleg a sötéttõl, a bezártságtól. Gyógyszer mellett ez türhetõ és kezelhetõ szinten van.
Segitsetek!
Nincs valakinek kallódó ki nem váltott RIVOTRIL 1 mg-os recepetje? Biztosan van már valaki, aki nem kivánja tovább szedni! Vagy egy morbid ötlet: AKI NETALÁN FEL TUDNÁ IRATNI, és ÁTADNI UTÁNA A RECPTET!
Köszönöm ha valaki megértõ és segit!
monla
Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy ide jöttem a problémámmal,de inkább ide, mint, hogy olyat olvassak amitõl rosszul leszek...
Szóval nálam ez a nyavaja, közel 6 éve tart, azóta elfogyasztottam 7 pszichiátert és már annyira unom ezt az egész hajcihõt, hogy csak gyógyszert megyek iratni, Frontin, Rexetin, mert a megoldás egyenlõre elmaradt. Megváltozott az életem, és azt mondhatom jól érzem magam a bõrömben, a kedvesem megértõ, de attól tartok, hogy egyenlõre azért nem akar gyereket, mert szedem ezeket a nyavajákat... Az orvossal beszéltem, azt mondta, hogy mivel az epilepsziások sem rohamozhatnak ha terhesek, természetesen szedhetik a gyógyszert és csak a biztonság kedvéért írják rá a gyógyszergyártó cégek a tájékoztatókra, hogy magzati károsodást okozhat. Szerintetek mennyiben igaz ez???
Ha valaki esett már teherbe ezek mellett a gyógyszerek mellett kérem jelentkezzen, mert nekem már ez a félelmem a legnagyobb...
Elõre is köszönöm...
Olvastam a 07.01.-i hozzászólásodat és megörültem, hogy végre találkoztam egy gyógyult pánikbteteggel. Én tavaly nyár óta kínlódom ezzel a nyavalyával és azóta Xanaxot szedek. 7-8 hónapig um. tünetmentes voltam, bár nagyon kis adagban szedtem még a Xanaxot. A múlt hónapban egy külföldi utazás elõtt egy héttel újra jelentkeztek a rohamok, zsibbadás, remegés, nehézlégzés, szapora szívverés, gyengeség érzés. Újra visszatértem a napi 3x-i Xanax szedésre. Szeretnék már leszokni errõl, de félek hogy rosszabb lesz. Azt szeretném kérdezni Tõled, h szerinted egy szülés megváltoztatná ezt az egészet vagy még rosszabb lenne? Lehet, h igazad van: ha van kivel foglalkoznom, akkor nem gondolok állandóan a rohamokra. Gondolom egy igazi életmódváltás és szemléletváltás sem ártana! Szóval érdekelne, h hogyan sikerült Neked túljutni ezen az egészen és mennyi idõ kellett ehhez?
Köszi!
Látom, itt gyógyultak vannak. ( ha jól látom ) Ha van kedvetek ugorjatok be a PÁNIKROHAM topikba, talán tudunk ott is tapsztalatot cserélni. Főleg jó lenne olyan emberekkel, akik meggyógyultak. Ha visszaolvassátok a régi beszégetéseket, l áthatjátok, hogy mi hol tartunk:)
Üdv :)
Holnap indulok nyaralni. Erdő, madárdal, hegyek, CSEND!
Mindenkinek rohammentes időszakot kívánok!
1. / Születés körüli félelem (inkubátor, durva hangú környezet, fogós szülés, stb. ), mint elsődleges lelki sérülés.
2. / A lelki sérülés miatt érzékenyebb az átlagosnál, ezért olyant is újabb sérülésként él meg, amin más csak mosolyog.
3. / A halmozott lelki sérülések már az agyi hírmolekulák működésében zavart keltenek.
4. / Az elégtelen hírmolekula működés miatt hamis érzetek keletkeznek (rosszullét, szédülés, bizonytalanságérzet, stb. ), és ebből erednek az alig elviselhető félelmek. Ez a negyedik fázis a pánikbetegség.
A harmadik és negyedik fázis gyógyszerrel, gyógynövénnyel enyhíthető, de teljes, és végleges gyógyulás csak az eredendő lelki sérülések (1. , 2. pont) feldolgozásától (pszichoterápia) várható.
Most egyre jobban vagyok, mert sok bíztató választ kapok, és sok a kedves, segítőkész ember. Nem is gondoltam.
Jólesik ám, hogy valaki veszi a fáradságot, és ír nekem pár sort!Seki nem volt bunkó, vagy szemét.
Megpróbálok csak a babára koncentrálni. Ha tudok.
Summa summárum: van kiút.
A pánik tünetein segíthet valamilyen MAOI, vagy SSRI hatású gyógyszer, vagy gyógynövény, de valódi és teljes gyógyulást csak a lelki gyógyítástól (pl. : a bíróság előtti élmény SZAKSZERŰ feldolgozása)
várható. A nyugtató, vagy kedélyjavító (pl. : Rivotril, Xanax) csak szőnyeg alá söpri a félelmeket, de meg nem szűnteti azokat, Ha a tabletta hatása elmúlik, a rossz érzések újra előbújhatnak.
Keressél egy integratív módszerrel kezelő pszichoterapeutát.
A pánikbetegség genetikailag nem örökölhető, de a környezettől sajnos eltanulható.
29 éves kismama vagyok, és én is szorongtam egész életeemben. Nekem szociális fóbiám volt, de még mindig fennáll, csak már nem annyira. De még ma is roszul tudok lenni, ha társaságba kell mennem, a beszélni eg még mindig nem tudok emberek előtt, mert remegni kezdek, izzadok , elvörösödöm!Kikészít ez az éllapt, tönkreteszi az életem, és depis is voltam emiatt.
De a gyógyszerek segítettek, ha nem is múlt el teljesen, enyhült.
Kb. másfél éve nem szedem őket, és nem is akarom!
De most rettegek, hohy ezt a szorongást, félénkséget, depit örökli a gyerekem!
Belehalok, ha neki is át kell élnie ezeket a szenvedéseket!Örökölhető ez?
Bár én pontosan tudom, nála miért alakult ez ki, mert a szüleim elválak, és én látom magam 8-10 évesen a bíróság előőtt, ahol egyedül voltam, ők meg fölém magasodtak, és kérdezősködtek, hol a akarok lmaradni, melyik szülőmnél?rettenetesen féltem. . .
És most is rettegek a gyerek miatt. . . .
Igaz, hogy sorstársakkal beszélgetni tényleg felidézheti a rohamokat, de beszélgetni jó. Akinek ez kiváltja, nem jön közénk. Nekem segít, mióta megtaláltam ezt a topicot.
Én féléve szedek Stimulotont azóta sokkal jobb de én sem érzem teljesen gyógyultnak magam bár a nem is tudom mikor pánikoltam utóljára. A szorongás viszont megvan. Szedi más is ezt a gyógyszert?mik a tapasztalatai?
észrevettem azt is, ha valaki mesél a saját betegségéről, akkor egyből én is beleélem magam és kezdek rettegni a rosszullétektől. de amellett nagyon jól esik beszélni róla valakivel és a másikat meghallgatni és bíztatni, vígasztalni!neked mióta vannak ilyen problémáid, és milyen gyógyszert szedsz?
Mindenkit csak annyira értesítek a rosszról, amennyire feltétlenül szükség van, hiszen a rosszullétet úgysem tudom eltitkolni.