Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
MENEDÉKHÁZ Középkortól ..
Létrehozva: 2005. május 2. 13:38
Szervusztok régi és Új Barátaim, Ismerőseim!
Azt gondolom, hogy legalább egyszer az életében már mindenki érezte magát úgy, hogy szeretett volna elbújni egy kicsit a világ szeme elől.
Szeretett volna álmairól, titkairól beszélni valakivel, tanácsot kérni, vagy csak egyszerűen pihenésre vágyott.
Szeretett volna új emberekkel megismerkedni, segíteni másoknak, ha tud.
Szeretett volna mély fájdalmaira vígaszt találni, vagy valakitől jó szót, dicséretet, símogatás kapni.
A Menedékház befogad és oltalmaz Mindenkit, aki "jó szándékkal" érkezik. Az nem baj, ha valakinek más a véleménye! Itt, csak 1 szabály van: " nem szabad egymást megbántani!"
Sajnos a technika ördöge és a kelet-európai munkamorál megrtéfált, és a beígért időpontra nem tudtam kinyitni a HÁZ virtuális kapuját.
Így viszont több időm jutott a Vendégek fogadására! :)
Szépen feldíszítettem orgonával, violával és tulipánnal a házat, behűtöttem a pezsgőt, megsütöttem a krumplis pogácsát és a tortát, előkészítettem az esti gulyáspartihoz a bográcsot. Fát raktam a kandalló elé, ha kell, hát bedurrantunk! :)
Gondoltam az idősebbekre és a gyerekekre is, Nekik meleg takarót tettem a szobájukba.
A Menedékház ablakából messzire ellátni. A gyönyörű napsütésben mintha már látnék is valakiket felfelé kapaszkodni az eredei úton. Vajon kik ők? Rendszeres látogatók, vagy csak alkalmi kirándulók, akik eltévedtek? Netán egy "vihar" elől menekülő? Talán régi Barátok?
Akárkik is legyenek, szeretettel fogadom Őket! :))
A MENEDÉKHÁZ kapuja NYITVA áll!!
Jav .................................REMARQUE .--gáz hiba ez is .
Kedves Bors , nem tudom , hogy a "mindenki " -be engem is belegondoltál -e, de én támogatom az ötletedet , hogy fonjál / szőjjél ? / szárítót , mert szerintem kétséges kimenetelű dolgot is jobb csinálni , mint semmit. Bár ezzel nem azt akartam mondani , hogy nem lenne más dolgod.......... Régen , még időszámítás előtt én is néztem meccset a fiaimmal. Ilyen megjegyzések hangzottak el : nahát ezt még anya is berugta volna... Most már ritkán nézek meccset , a sportról is megváltozott a véleményem.--fiaim Barcelonások . ------Volt ilyen című mese régen ,hogy Bors néni , Dajka Margit játszotta , nem tudom beugrik-e ?
Sziasztok ......Nyugaton a helyzet változatlan, ez egy Remargue regény címe - talán ismeritek , nagyon tetszett nekem . Az első világháború idején játszódik , és minden háború teljes értelmetlenségét , és aljasságát mutatja be . Azzal ,hogy zsenge fiatal férfiakat hajtanak a vágóhídra , golyófogónak , de előtte megpróbálják elhitetni velük ,hogy ez a hazaszeretet jegyében történik . --csak gondoljunk a saját családunkban , a fiukra. ........ Csak a cím ugrott be .-------------- Ez igen Ildi , szép a városom , nekem is nagyon tetszik , szeretek benne sétálni , nézelődni , akár még egyedül is. Nagyon sok emlék köt ide . Gondolom más is így van a sajátjával.
Eleggé keservesen engedett be. Próbára tette a turelmem.
Idike neked is és Mindenkinek én is szep napot kívánok. Koszonom, hogy jonnél a roller bajnokságra nekem szoritani. A meccsnézéssel meg ugy vagyok, ha nincs hozzá felirat, akkor meg kell dolgoznom erte, hogy értsem. Megkeresem a Nemzeti Sportot, és ott pár perces időkulonbséggel kovetni tudom az eseményeket, neveket, stb. Igy képben leszek, ha esetleg az unokák rámkérdeznek, ..mama mit szólsz a z eredmenyhez? Valójában én a jégkorcsolyát kedvelem inkább, ha tehetem, nézem is. Itt már ragyog a napocska, kis szél is lehet, nagyon mozognak a fenyők. Hideg lehet, a szomszed-asszonyomon sapka is meg kapucni is, biztos megy a boltba reggeliért. Front lenne? kezd egy kicsit fajni a fejem. Na, ne...ez igazán nem volt belekalkulálva a mai programomba. Kikapcsolom a tv-t jaj pont most beszéli a tettes, hogyan csinalta ki a szerencsetlen áldozatát.Már csak ez kéne a fejfájásom mellé. Szóval, a bezártságom ideje alatt kitaláltam magam és ezt-azt készitek.Pl. fóliából lámpaernyőt, vagy majd most: praktikus ruhaszárítót a nappali futéscsovekre. Négy db. fut a falon a sarokban - kihasználatlanul. A legegyszerűbb terv, ha spárgából hálószerű akasztót csinálnék. Persze, nem akarmilyet.Régen egy kicsit tudtam makramezni. Azt kell majd felelevenitenem innen a netről.Napkozben tudnám csinalni, akkor már nem merevek az ujjaim. Ugye milyen jót talaltam ki?
Sziasztok.
Borsom szupi vagy, de tényleg. Én meccset talán soha nem néztem. Nem is bírom magam elképzelni,hogy ott szurkoljak, na és a TV-ben sem szeretem. Nem látom benne, amit kellene.
A rollerbajnokságot viszont megnézném, és végig is izgulnál, hogy be tudod-e venni a kanyart.
Bibione, örülök, hogy ilyen jó humorérzéked van.
A prószaközlésnek nem volt ára. Ingyen volt. Nem tudtam, hogy hazai lány van, azt hittem külföldön élsz.
Pécsi utam több is volt. volt ott egy nagyon kedves házaspár, /bőrdíszmüvesek/ akikkel nagyon jó viszonyban voltunk, és valamikor munkaadónk is volt. Sajnos eltávoztak az élők sorából.
Kiránduláson is voltam ott, kétszer is nagyon szép város.
Mindenkinek szép napot.
Trukkosen, de bejottem.
Sziasztok, hogy vagytok és mizujs? Ez utóbbi laza kérdést az unokáimtól tanultam. egy rejtvény sokszor, amit beszélnek.Pláne, ha kalákában sz.gépeznek. A múltkor, éppen suteményt sutottem, mondták,
hogy mama jól nyomod, nagyon tukkosen csinálod. Ebből arra kovetkeztettem, hogy ugyes vagyok. Tunderiek.
Zoldségleves félét
főztem és éppen spekuláltam a második fogáson, amikor Á. unokám beállított egy jó nagy lekváros buktával. Csak úgy, hozta. egyel mami, hiznod kell. Na hát, az tényleg rámférne. Eszem én, csak nem fog rajtam.. Tegnap este plussz
nassoltam, a meccsnézés kozben.A Real Madrid játszott a Granadaval. Csak amolyan koca drukker vagyok ám, de a tegnapi fontos volt, mert a legidősebb fiú unoka éppen Madridban volt és ott ult a nezőteren - valahol. Gondoltam, hátha meglatom. Kérdeztem is a családot, h. milyen szinű akármiben van.Mondták, feherben vagyis a csapat pólójában. Hogy is kepzeltem én, hogy annyi szurkoló kozul pont őt veszi a kamera? Nem is birtam csak az első félidőig, aztán lefekudtem. Egy : nullra nyert a Real.
Megint kicsit dagad a bokám, mindjart be borogatom.
Lányok, már a zokni szára is szoros neki. Talán tul sokat mászkáltam itt a lakásban a Rollátorommal.
Tudjátok,... a gyógyaszati s.eszkozomről beszelek, amit nem rég szereztunk be. Már annyira elburjanzott a labaimban/is/ ez a fránya reuma, hogy kellett valami támaszték, hogy szaporábban haladhassak. Jó, hogy van, nem is gondoltam volna hogy ilyen nagy segitség. Lehet bele kapaszkodni, kanyarogni vele, akár bele is ulhetek, ha behúzom teljesre a féket.
Előszor nem ertettuk a
leirást: csak huzza be ugyanott, ahol előzőleg behuzta.Egy halk kattanást fog hallani. Nyomkodtam, gyengeden, majd erősebben, ..semmi valtozást nem észleltem. Egészen kozel hajoltam, hogy halljak .
.semmi kattanás nem tortént. Megneztem itt a neten a h.utasitást, ott is csak egy pár cm-es piros nyil utalt arra, hogy lefele kell nyomni. Hát, ha nem,
...akkor nem. Nem erőszak a disznótor. Minek nekem beleulni? Van osszesen hat támlás szék a lakásban. A lányom nem hagyta annyiban, amikor a Lidliben járt, megkérdezett egy idős urat, akinek hasonló volt, megmutatta, hogy kell lestoppolni, készségesen kattintgatott neki. Jott haza boldogan, anyúúúú...megvan, figyelj,mutatom.
Na, azóta nagyon jóban vagyunk : én és a rollelorom. Van egy kosárkája, de az nagyon buta helyen van, legfeljebb a z ásványvizem fér bele, de az ülőkére meg a kar-, és háttámlára bármit pakolhatok.A jómultkor a kosárban volt a faslim, meg a kenőcsom, a háttámlán pedig száradt a borogatásom. Itt a szomszedos utcákban láttam két hasonló idős asszonyt, akiknek van. Rendezhetnék veluk versenyt.
Mit szóltok? ..mekkora otlet, ugye?Én lennék a Kihivó, ők meg lehetnének a Bajnokok. Bánnám is én, csak ne fajna a lábam.
6.F. --Itt van a rövid élet folytatásosan, nincs benne semmi rendkívüli , és nem érdekes másnak , szerintem .---- Jobb lett volna ,ha egyben elmegy az egész ,mert így kissé hülyén néz ki . Pusszantások nektek.
4 F. Az utóbbi időben sok veszteség ért sokan elmentek mellőlem ,rokonok , barátok jó ismerősök . Hiányoznak az életemből. Ezek halmozottan jelentkeztek , egyik a másik után. Emiatt zilálódottnak érzem a lelkem , de ez ellen nincs mit tenni , . el kell viselni .
3. felvonás Egészségi állapotom tűrhető , a szokásos nyavalyákkal ,melyeket igyekszem karbantartani.,bár van egy nyugtalanító pont , ami nem engedi magát feledni.-------
"2. fejezet---Tíz éve vagyok nyugdíjba és azóta vagyok özvegy . Kérdésre azt szoktam válaszolni ,hogy egyedül élek és nagyon vigyázok ,hogy ez így is maradjon----Vannak gyerekeim és unokáim . Többet szeretném látni őket , de nem itt /Pécs / élnek , így ez nehezebb . Jól vannak - kop,kop, sokat dolgoznak de látszata is van --szintén kop,kop.
'. --Szóval reggel nem hittem volna ,hogy ilyen retorzióval való fenyegetés vár itt rám ,hogy nem kattinthatok többé a fórumra , ha nem adom az önéletrajzomat és az erkölcsi bizimet. És mindezt miért ? Mert balgán elkértem egy receptet ,ami szerintem ingyen jár a rászorulóknak.----Most ,hogy ilyen súlyosan meg lettem zsarolva, miszeri, nt a prószareceptnek ára van és keményen fizetnem kell érte , vallomást teszek :
Elszállt a válaszom...........
Bizony kidobott a nlc.
Megpróbálom betenni újra.
Sziasztok.
Bibione, bizony szerettem volna életben tartani. De minden megváltozott, mint ahogy az életünk is ebben a mai világban.
Akárhogy is nézzük sajnos "háború" van. Kicsit másképp mint a régi időkben, de a bomba robban. Lehet, hogy nem házakat épületeket rombol, hanem az emberi életeket, lelkünket, testünket teszi tönkre. Hiába akarok szépet, szépen látni, ez már nem megy, mert valami mindig felülírja.
Azért igyekszem ám, festegetek még mindig, már sok leckét vásároltam, és mindig tanultam belőle valamit. Filmezek is, a kertművelés nem megy már annyira mint régen hisz múlik az idő, nyomot hagy rajtam most már minden.
Bibione, azért pár szót írhattál volna, hisz nem vagy rossz ember, akkor legalább a legjobb tulajdonságaidat megírhattad volna. A miénket ismered, vannak jobb, rosszabb napok, amiket meg kell élni.
Meg kell élni a veszteségeinket is, akik távoztak közülünk egy más légióba, akiket sajnálunk, mert szerettük őket. Voltak itt létszámváltások is. Először minden fényes volt, aztán átalakult főnökké, és nem akartuk, visszavettük a régi énünket, és nem szolgáltuk többé őt, és ezt nem bírta elviselni.
Aztán az nlc jól betartott nekünk, még válaszra sem méltattak bennünket, csak töröltek mindent szép lassan. Kis titkai sem lehettek az embernek, mármint, ha nem akarta ország-világ tudtára adni.
Megértem Julikát, bár nekem még mindig jobban tetszik ez a hely, mint a diófánk, ahol eléggé szükös a hely. De ott nem kapunk beszólást, csak esetleg egymástól, ami inkább segítségnyújtás egymásnak.
Én néha jövök,mint ahogy jöttem is. Köszönöm, hogy engem néztél ki magadnak. Nem csalódnál bennem, de most már elég késő ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Én csak a nevedre emlékszem, más nem ugrik be, ezért kértem, hogy pár szót írj. Valamit, valamiért. Adni és kapni. Ha kapok, adnom illik, nem akartam leírni hogy kell, de hát így van.
Talán elmegy ez az írás, menteni kell küldés előtt, mert könnyen megesik, hogy a felhőbe landol, és ezt már nem lehet semmivel kiváltani mint az eüs recepteket.
Aki itt olvasni akar, annak adni kell, tehát írni, és akkor biztos kedves udvarias válaszlevelet fog kapni. Az út a menedékházba szeretettel van kikövezve, igaz előfordul néha egy kis fel, vagy lemosás, aztán ujra tiszta lesz. Kerüljük el a tisztogatást.
Üdvözlet nektek kedves idegenek, rosszindulatúak kíméljenek, a topiktagok kicsit szeressenek
.
A szaggatott vonalak nem azért vannak , mert nyelvújítási mánia ütött ki rajtam ,hanem azzal tagolom a szöveget mert többször volt ,hogy új bekezdést alkalmaztam és elszállt az egész irományom . Nem vagyok egy nagy bajnok szgép terén --sem. Pusszantás - mondaná Hofi .
Sziasztok ----tegnap ígértem ,hogy jövök még , de fáradt voltam már este . Látom milyen új fejlemények vannak , Biri felmondta az itteni szereplést .De ez tulajdonképpen jóideje így van , csak a többiek nem írják ki .---- Ezért sem tartottam fontosnak a bemutatkozást , ti vagytok az " örökös tagok " / mint a színházakban / én csak vendégművész vagyok . Ez a topik azóta haldoklik -vagy csak tetszhalott? - mióta a beszélgetések fő terepe más lett . -------- Régen ,még az ősidőkben, voltak elvetélt próbálkozásaim csatlakozni a fórumra , de rájöttem , hogy régóta összeszokott társasághoz ez nem igazán megy , és én nem is tudom ennyire kitárni az életemet ide / , mint az elvárás lenne pár embertől. Ill. pár éve többször írtam egy helyre , de ott is kivülálló voltam . Ezért aztán maradtam a partvonalon kívüli pozícióban . ---------- /Nem mintha én valami titokzatos nő lennék, akinek sötét titkai vannak /-------Ildit azért választottam ki a megszólításhoz , mert úgy éreztem , hogy ő még szeretné életben tartani a topikot , másrészt ő egy művészlélek , aki --feltételezem ---- nem gondolkodik olyan sarkosan az életről , emberekről .---------------- Ezért aztán , mikor Biri / Pici szólt hogy valljak szint , azt gondoltam , minek erre a kis időre. / bocsi / . ------ Most nem tudom ,hogy élet vagy halál , vagy lassú elsorvadás lesz itt , de bármelyik ,én szeretettel gondolok rátok . Mindenkinek azt kívánom ,hogy akarjon még élni , ne hagyja ,hogy elsorvadjanak a jó dolgok az életében., mert az egyszeri és megismételhetetlen / állítólag / .
Jóreggelt Mindenkinek, szep vasarnapot kívanni jottem.Meg aztan bebizonyítani magamnak, hogy igen is: e l s ő kiserletre bejovok. De nem ám, ..egy fenet. Jo parszor nekirugaszkodtam a belepesnek. Latom kedves Margaretnek elszallt az uzenete. Sajnalom.
Draga Borsika
Iratam/elszallt.
Szervusz Borsika!
Örülök,hogy jelentkeztél....én is emlékszem a találkozótokra és a kedves fényképekre(mennyi képet felraktatok....bezzeg akkor még lehetett).....Emlékszem napszemüvegbe és kalapba voltál.
Én is szépen kérlek Julika,és Ti többiek,hogy maradjatok a topíkon.Én majdnem minden nap benézek.Ildikó a prószádat a napokba írtam ki...készűlök megcsinálni.Nagyon,nagyon,nagyon hiányoznátok.Rézi
Sziasztok. Örülök, hogy megsütötted.
Most csak ennyit, mert már hetek óta készülök temetőlátogatásra /csak azért írom így, hogy nem szeretnék még ott maradni... hehe/
Már biztos a szelek szárnyán elszálltak a csokrok, na majd meglátom..
Talán majd jövök.
a tócsni hasonló, de ebbe nem kell más, a régiek a tepsisbe még dobáltak finom töpörtyűt, de már annak az egekben az ára. Valaki nemrég írta 8 ezer valamennyi.
Majd jövök.
Julikának igaza van megunta a csökkentett üzemmódot, semmit sem lehet itt amit megszoktunk.
Jónapot kívánok Mindenkinek.Sziasztok.
Persze, ..ha szeretnéd, gyakrabban jonnél, mondhatjátok, és igazatok is volna. Elnezest.Éppen ideje volna osszeszedni magam.
Ha már itt vagyok, akkor szeretettel és tisztelettel megkérem Julikát, ne szuneteltessen, na még csak az hiányozna,..fogalma nincs micsoda veszteség érne minket. Engem Pl.: ki magyarázná el, hogy mi is az a f e l e s borsó? Mindig megkerem, hogy adjon pár otletet a heti étlaphoz. Buzgón el is olvasom, mert csuda változatos, aztán mégis valami egytál ételnél kotok ki. A magaművelt kertjéről úgy tud meselni, hogy az ember simán el tudja képzelni, ahogy éppen érik a csemege szőlője, és csipeget belőle. Meg a cica meséi, hát, ..jó dolguk lehet nekik, irigylem is őket.
Na, mit is akartam még: általában elfelejtem, de ezt most bezzeg nem:Szóval, .
.Megkoszonom a figyelmes hozzászólásokat a T. ismert és ismeretlen Olvasóinknak. Én megmaradok nektek, csak győzzetek olvasni a helyesirási hibákkal tűzdelt, rendszertelen beszámolóimat, amivel időnként beállitok. Pedig igyekszem rendbe tenni, mielőtt elkuldom. Ha kis táblagepemről írok, akkor a sorok takarásban vannak, nem látom mit is irtam.Ha a laptopomról, akkor számolnom kell azzal, hogy nem tudok számokat irni és pár írásjelem sem mukodik.Nem tudok például 
felkiáltani. Pedig párszor jó lenne. Nem tudok zárójelbe tenni semmit. Meselem: én most megint karantenban vagyok, a csuda tudja, hogy már hányadikban. Mert eleg vacakul voltam a napokban, jeleztuk a h.orvosnak, aki azonnal elkuldott tesztre. Azert is mert tuneteim voltak, meg azért is mert a család épp az imént keveredett ki belőle, de főleg azert, mert mindjart nyolcvan leszek. 
Hihetetlen. Na, mindegy. Egyre hozzászokom az idő múlásához. Jó lenne, ha megúsznám, jó eredményem lenne.
Van egy féltve őrzott képem az első találkozóról, amire meghivtatok. Ugy orultem és izgultam is, hogy majd meg merek-e szólalni, jó volt, mert akkoriban még aránylag rendesen hallottam a fulemmel. Mindenki kedves volt velem, olyan élmény volt. Amikor elmeseltem drága Árpádomnak, velem orult és már a kovetkező talira Ő is el szeretett volna jonni velem. Nahát, mondtam, ez nem igy megy ám, ez főleg Lánybuli.Akkor még nem volt Fiu tagunk. Milyen kortalan voltam még.Jaj ezt egy kicsit most eltúloztam nagy lelkesedésemben. Mennem kell, vár a porszivó.Csak egy kicsit kéne osszekapnom a szoszoket.
Le kell sokszor hajolni az a baj, attól meg égnek áll a gyomrom. Hiába, még gyengelkedem. 
Milyen kis finoman mondtam ugye? Ha-ha.. Nem vagyok ám lusta: keső delutan 
főztem mára egy paradicsomos gombócot, olyan mintha p.parika volna, mégsem az.Már enni kéne, de még nem vagyok éhes eleggé. Mindig biztattok, hogy egyek.Eddiglen csak a furdőszobai tukrot kerultem, mostanra már merleggel is haragban vagyok. Igen csak lefogytam sajnos. Húúú ..tenyleg mennem kell. Most volt itt Áron unokám, hozott egy n a g y b e t ű s rejtvenykonyvet.De boldog vagyok. Már nem volt rejtvenyem. És még egy kicsi doboz bolti makos gubát.Merő egy hab az egész.Imadom. Csak akkor ehetem meg, ha mégis kiporszivózok
Mindenkinek kellemes hetvégét kivánok. Betegeinknek mielőbbi jobbulást.
Megcsináltam a prószát serpenyősen , és finom lett , céklát ettem hozzá . Ez az étel közeli rokonságba van az általam tócsninak ismert étellel . Abba én szoktam szelni lilahagymát és egy csokor petrezselyemzöldet . Ha több kell , sütőben sütöm , és sütópapiros tepszibe öntöm bele , úgy nem kell semennyit küzdeni a tepszi mosással . -----Majd később még visszajövök , most sietnem kell .
Kedves Menedékház Lakók!
Én, mint zugolvasó, szintén nagyon sajnálom, hogy megszűnik (vagy szünetel) ez a topik, bár a ritkuló írásokból talán lehetett sejteni, hogy más színtéren fogják tartani a kapcsolatot egymással. Különösen Bors írásait szerettem, szerintem neki kifejezetten tehetsége van az íráshoz. Kimásoltam jópár receptet, kíváncsian olvastam, hogy milyen virágokat vetnek el a földbe és amikor szomorúak voltak/voltatok, akkor én így ismeretlenül is Veletek/Önökkel szomorkodtam. A továbbiakban jó egészséget kívánok mindenkinek!
Kedves Julika
Nagyon sajnalom, hogy igy hataroztal.
Rettenetesen sajnálom,hogy megszűnik a menedékház!Jó volt olvasgatni ,és biztos vagyok benne,hogy még sok idős embernek is örömet jelentett.Szeretettel gondolok Rátok.Rézi
EZ NAGY MÉRTÉKBEN A SZERKESZTÉS HIBÁJA!!!!!!!!
Szervusztok!
Hosszas gondolkodás után úgy határoztam hogy búcsút veszek a Menedékháztól. 17 évig napi szinten jelen voltam, remek baráti társaságban töltettem a napjaimat. Megéltünk sok "ránc felvarrást" amitől csak egyre nehezebb lett a kapcsolat tartás. Remek zenéket, képeket lehetett feltenni, volt lehetőség privát levélre....A legutolsó újítás aztán végleg elvette a kedvem az írástól. Rendre tűntek el az írások, hosszan kellett ügyeskedni míg belépett az embert és akkor sem voltunk biztonságban váratlanul megszakad a vonal vagy csak mentett levelek mentek el véletlen szerűen. Az utolsó két év lelkileg is megviselt minket. Több gyász, súlyos betegség árnyékolta be Menedékházat. A maroknyi csapat félmaroknyira zsugorodott, nagyon tág lett itt a tér. Találtunk egy nyugalmas "Diófát" ahol tovább tartjuk a kapcsolatot napi szinten, megosztva a hétköznapok örömeit, bánatait, képek segítségével felidézzük a mutat, Szerencsére rengeteg közös élményben volt részünk, és ez életünk végéig kitart, Még a szívünk vissza vissza húzott a Menedékházba
ahol még együtt volt a nagy csapat. Én most csendesen becsukom az ajtót. Nem mondom, hogy soha, mert a mondás is azt tartja, ne mondjuk soha, hogy még vissza nézek. De most nagyon jól érzem magam a Difófa alatt és amíg csak együtt tudunk lenni én ott leszek! Picivirág!!!!