Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretőből feleség
2004-10-14 18:271.
Torolt_felhasznalo_413850
Létrehozva: 2004. október 14. 18:27
Sziasztok.
Sokáig olvasgattam a "Szeretőként élni..." topicot, onnan jött az ötlet ennek a topicnak az inditására.Szeretném elmesélni nektek a saját történetemet.
13 évvel ezelőtt egy nálam 13 évvel idősebb férfi szeretője lettem.Neki egy nála 3 évvel fiatalabb felesége meg egy 9 éves gyermeke volt.Én uj voltam a munkahelyen.Fiatal, csinos, ápolt voltam, saját lakással, kocsival.Két hónapi ismerettség után meghivott egy kólára és még aznap este lefeküdtem vele.Ez egy 4 éves kapcsolat kezdete volt. Aztán jött a közös vállalkozás, üzleti utak, nyaralások. A felesége SOHA nem tudta meg.Szerintem mellesleg nagyon jó feleség volt. Dolgozott, főzött gyerekkel tanult, de én beleszerettem a férjébe ő pedig belém. Imádtuk egymást. Nem tudtunk létezni egymás nélkül.Nagyon szerettem volna, ha elválik de ezt soha nem kértem, vártam, hogy lépjen Ő. Rengeteg mindent megéltem vele : könnyek, szakitások, békülések.Aztán az egyik veszekedés után nem álltam oda az ajtóba "csak a testemen keresztül" felkiáltással.Elutaztam egy hónapra. akkoriban még nem volt mindenkinek mobilja - nekem sem.Mikor hazaértem a faxgépben volt kb. 2 méternyi szerelmeslevél, versek.Azzonal elmentem az irodájába.Akkor szeretkeztünk utoljára.Én azt hittem minden megy tovább, de akkor meg Ő utazott el a családjával.Nem tudtam mi történt, azt hittem megbolondulok.Mikor hazajött felhivott és ridegen kijelentette, hogy vége. Következett egy olyan év ami alatt nagyon forgalmas lett a magánéletem.Aztán megismerkedtem a férjemmel.Persze Ő is nős volt - vagy legalábbis mindenki úgy tudta, én is.Eltelt még egy év amikor teljesen véletlenül megtudtam, hogy el vannak régen válva, csak a gyerekek miatt laknak együtt.Azonnal megkérdeztem, mire elmondott mindent.Azért maradtak egy lakásban mert a Ő nem akar kimaradni a gyerekek neveléséből. Nagyon szereti őket.Másnap jelentkezett az ex.Találkoztunk és akkor lepődtem meg, hogy mindent tud rólam ami a syakitásunk óta történt velem.Végig tartotta a kapcsolatot a legjobb barátommal. Tőle tudja, hogy szerelmes vagyok és látszott rajta, hogy örül boldogságomnak.Azóta mi összeházasodtunk, a gyerekek velünk laknak - az anyjuk lelépett egy másik pasival.Most várjuk mind az elsö közös babát.Nagyon boldog vagyok.A férjem ráadásul egy szuper jó pasi.Gyengéd, figyelmes nagyon szeret minket.
Tanulság? Talán csak annyi, hogy el kellett telnie annyi évnek, hogy megértsem ő volt az aki sokkal jobban szeretett, mert el tudott engedni.Ha ö akkor nem tart ki az elhatározása mellett, lehet még a mai napig ebben a se vele-se nélküle,se velem-senálkülem kapcsolatban vergődök. Tudom hogy neki sem volt könnyű.Tudom mennyire szeretett.
Mostanában csak a munkahelyemen hiv fel, szülinapkor, névnapkor. Még most is elkezd izzadni a tenyerem ha meghallom : szia kisvörös.
Még csak annyit, hogy messze nincs már annyi időm magamra mint azelőtt, de nem hagyom el magam. Próbálok most is csinos, ápolt lenni, mint amikor megismert.
Sokáig olvasgattam a "Szeretőként élni..." topicot, onnan jött az ötlet ennek a topicnak az inditására.Szeretném elmesélni nektek a saját történetemet.
13 évvel ezelőtt egy nálam 13 évvel idősebb férfi szeretője lettem.Neki egy nála 3 évvel fiatalabb felesége meg egy 9 éves gyermeke volt.Én uj voltam a munkahelyen.Fiatal, csinos, ápolt voltam, saját lakással, kocsival.Két hónapi ismerettség után meghivott egy kólára és még aznap este lefeküdtem vele.Ez egy 4 éves kapcsolat kezdete volt. Aztán jött a közös vállalkozás, üzleti utak, nyaralások. A felesége SOHA nem tudta meg.Szerintem mellesleg nagyon jó feleség volt. Dolgozott, főzött gyerekkel tanult, de én beleszerettem a férjébe ő pedig belém. Imádtuk egymást. Nem tudtunk létezni egymás nélkül.Nagyon szerettem volna, ha elválik de ezt soha nem kértem, vártam, hogy lépjen Ő. Rengeteg mindent megéltem vele : könnyek, szakitások, békülések.Aztán az egyik veszekedés után nem álltam oda az ajtóba "csak a testemen keresztül" felkiáltással.Elutaztam egy hónapra. akkoriban még nem volt mindenkinek mobilja - nekem sem.Mikor hazaértem a faxgépben volt kb. 2 méternyi szerelmeslevél, versek.Azzonal elmentem az irodájába.Akkor szeretkeztünk utoljára.Én azt hittem minden megy tovább, de akkor meg Ő utazott el a családjával.Nem tudtam mi történt, azt hittem megbolondulok.Mikor hazajött felhivott és ridegen kijelentette, hogy vége. Következett egy olyan év ami alatt nagyon forgalmas lett a magánéletem.Aztán megismerkedtem a férjemmel.Persze Ő is nős volt - vagy legalábbis mindenki úgy tudta, én is.Eltelt még egy év amikor teljesen véletlenül megtudtam, hogy el vannak régen válva, csak a gyerekek miatt laknak együtt.Azonnal megkérdeztem, mire elmondott mindent.Azért maradtak egy lakásban mert a Ő nem akar kimaradni a gyerekek neveléséből. Nagyon szereti őket.Másnap jelentkezett az ex.Találkoztunk és akkor lepődtem meg, hogy mindent tud rólam ami a syakitásunk óta történt velem.Végig tartotta a kapcsolatot a legjobb barátommal. Tőle tudja, hogy szerelmes vagyok és látszott rajta, hogy örül boldogságomnak.Azóta mi összeházasodtunk, a gyerekek velünk laknak - az anyjuk lelépett egy másik pasival.Most várjuk mind az elsö közös babát.Nagyon boldog vagyok.A férjem ráadásul egy szuper jó pasi.Gyengéd, figyelmes nagyon szeret minket.
Tanulság? Talán csak annyi, hogy el kellett telnie annyi évnek, hogy megértsem ő volt az aki sokkal jobban szeretett, mert el tudott engedni.Ha ö akkor nem tart ki az elhatározása mellett, lehet még a mai napig ebben a se vele-se nélküle,se velem-senálkülem kapcsolatban vergődök. Tudom hogy neki sem volt könnyű.Tudom mennyire szeretett.
Mostanában csak a munkahelyemen hiv fel, szülinapkor, névnapkor. Még most is elkezd izzadni a tenyerem ha meghallom : szia kisvörös.
Még csak annyit, hogy messze nincs már annyi időm magamra mint azelőtt, de nem hagyom el magam. Próbálok most is csinos, ápolt lenni, mint amikor megismert.
Én nagyon félnék egy olyan pasit bevállalni, aki csalta a feleségét éveken át.
Nem hiszem, hogy az hallatszott volna ki abból amit leirtam, hogy büszke lennék arra , hogy pont nős pasikat fogtam ki. Szerencsés vagy, ha nem kerültél ilyen helyzetbe. Pocsék érzés például a karácsonyt egyedül tölteni, másnap tartani "utó-karácsonyt", az állandó bujkálás, hogy meg ne lássanak, akkor amikor legszivesebben vele töltenéd minden idődet - most nem a nyaralásokról beszélek, azok tényleg szuperek voltak -. Sajnos nekem igy alakult. Talán annyi hasznom volt az egészből, hogy tudom - vagy legalábbis, ugy gondolom, hogy tudom - mit mire van igazán szüksége a férjemnek. . . . hogy azt amit annak idején nem kapott meg otthon azt én mindig, ezután is megadjam neki. Szeretnék örökre a steretője, barátja, társa maradni. Boldog lehetsz, hogy nem kerültél soha ilyen helyzetbe de sajnos a másik topicban nagyon sokan vannak akik most is ilyen kapcsolatban vergődnek és nem bitzos, hogy azért mert mazochisták lennének. Én csak azért irtam meg a történetemet, hogy kicsit biztassam azokat akik elolvassák, hogy ki lehet kerülni belőle de nagyon sok szenvedéssel jár még aztután is.
Én amikor végülis elhagyott ekezdtem pasizni. Egyik jött a másik után, érzelmek nélkül. Hülyét csináltam magamból.
Szóval ne itélj el senkit, akinek nős pasija. Nem tudom, hogyan gondolkoznék ha én lennék a megcsalt feleség, de remélem ez soha nem következik be. . . . ha pedig mégis, biztos, hogy nem csak a másik nőt hibáztatnám mert saját tapasztalatból tudom, hogy ha egy házasság megromlik, ott hibásak mind a hárman.
Bár még nem lettem feleség, de ez csak rajtam múlott, én halogattam/halogatom. A párom 1 hónap után elhagyta a feleségét, elváltak és néhány héten belül megkérte a kezemet. Ennek már 1, 5 éve. . .
Rajta, lehet megkövezni! :-)))
Én még senkit nem ismerek, aki szerető statusból feleséggé lépett volna elő. A statisztikák is azt támasztják alá, hogy több mit 90% ban visszamennek a feleséghez.
Mikor a csalás kitudódik pedig szinte kivétel nélkül a feleség az, aki beadja a válópert.
Szóval olyan hamis illúziónak hat a cím.
Meg mint kiderült, a topic indítót sem a szeretője vette el. . .
De asszem megyek vissza én is a "helyemre":)
az egészséged a legfontosabb, ezért kiborúni nem érdemes.
Kár, hogy nem arról szól, amit a címe sugall.
Megyek is vissza a jól bevált, pasiszidalmazó topicba!
Őszintén megszántalak.
Én most is egy nős pasi szeretője vagyok, és én is férjnél vagyok. Nem én akartam így, eddig csak komoly kapcsolatom volt, sajnos ez is az lett. Ha nagyon vonzódtok egymáshoz a másikkal, akkor ez nem akarati kérdés, hanem valami kikerülheteten. Pontosan tudtam, hogy ezzel kapcsoalttal csak veszthetek, főleg magamból, mégis belementem, annyira őrülten mély és vibráló volt. Ő mindig próbált lehúzni a földre, azzal, hogy csak "dugunk és barátkozunk". Sosem hitegetett. Mégis tudom, hogy szeret, mondania sem kell, de válni nem fog, túl nagy a vagyon és túl rég óta él kicsapongú, senki által nem korlátozott életet, ahhoz, hogy megváltozzon. Ha akarom teljesen eltartana, ház, luxus, korlátlan bankszámla, csak menjek bele. Ez meg nem én vagyok. Nem vagyok rá büszke, hogy ez így alakult, most vagyok túl egy idegösszeroppanáson, és nem tudom elereszteni a nős pasimat, pedig semmi értelme a dolgonak, nem keresem, igyekszem kerülni, egy hete nem is hívtam, mégis a fejemben van. A férjemmel szemben óriási lelkifurdalásom van, nem tudom, hogyan tovább. Én senkinek nem ajánlom a szerető státuszt, nincs belőle kiút. Talán mindkettőnek nemet mondok, de ehhez előbb nekem kell megint magamra találni.
En nem lennek olyan buszke, hogy nos pasik a "specialitasaim", illetve ezek eletenek megkavarasa. . .
Neked gratulálok. Örülök a happy endnek:))