Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ide, ide HR-esek!
2008-04-15 14:011.
Létrehozva: 2008. Április 15. 14:01
Kedves HR-esek, munkaügyisek! Ezt a topikot magunknak nyitottam, hogy itt megbeszélhessük a munkával kapcsolatos kérdéseket, viselt dolgainkat, szakmáink szépségeit, nehézségeit. Remélem, minél többen leszünk, megosztjuk a tapasztalatainkat, hülyéskedünk és segíthetünk is egymásnak. Persze, ha a topik létjogosult. Szóval üdv' mindenkinek a fedélzeten.
köszi a tanácsot. :)
nem is szerettem volna beadni ;) Önismeretem azért kevéske akad :)
Barbec, én még emléxem arra a bizonyos kérdésre a gyerekvállalással kapcsolatban :) a vicc az, hogy az illető azóta hr tanácsadó lett: ügyfelekkel dolgozik. Nocomment.
Kicsit lemaradtam, de a kiválasztásra visszatérve: tőlem azt hiszem, jellemzően jó hangulatban mennek el a jelöltek. Mondjuk én informatikusokkal dolgozom, ami külön világ..
Keresek most személyzeti tanácsadót.. bejönnek farmerben, kötöttpulcsiban.. ami ok, ha előtte szól.. de basszus, ha így kezdi, akkor milyen lesz később??
És most kérdés: nem tud valaki olcsón, darabáron megvehető online pszichotesztet? Elsősorban munkaattitűdre kihegyezve? A Captaint néztem, de mocsokdrága...
de bocs, offolok, ez Hr-eseknek nyílt szakmai topik :)
azért köszi a válaszokat :)
nyilván valamiért eddig is felvettek egy-egy pozícióba, és főként utcáról mentem be, nem csókkal.
A hozzáállásom akkor is ez volt, tehát azért még ne húzz le a vécén plíz :)
Bár tény hogy régebben annyira nem dívott ilyne gyerekkérdéseket feltenni...
hm...valóban, nem szeretnék ücsörgős irodai munkát, nem is nekem való, ellenben ilyen munkakörben dolgozom most is. :)
Aláírom, hogy kevés az önmbizalmam, félek esetleg új dolgokba belevágni.
Viszont tényleg körülbelül ott tartok, hogy családalapítás. Tehát eleve meggondolom mit csináljak. Nyilván most indítani egy vállalkozást mondjuk szolgáltatásban nem jó ötlet.
igazad van, ami a vásár jellegét illeti.
De attól még nem tetszik :)
hitessem el, hogy alkalmas vagyok a pozícióra? Mégis hogyan?
Nem tudom mit várnak el. A hirdetésekben a sablondumák vannak, csapatorientált, innovatív, anyámkínja... az interjún sem mondanak mást. Megkérdezik mik a jó tulajdonságaim. Őszinte vagyok :) Tehát menjetek a fenébe :DDD na kb ezt gondolom. És ez nembiztos hogy midenn esetben az én hibám.
Lehet hogy csak én vagyok ennyire béna, de nekem ez nem megy.
Megkérdezhetem, hogy milyen pozícióban dolgozol? Mit csinálsz? Vagy ha nem dolgozol, mivel szeretnél foglalkozni? A hozzáállásod alapján én nehez képzelek el Neked egy kötött, adminisztrációs irodai munkát :) Javíts ki, ha tévedek!
Abszolút jogos, hogy ezt szeretnéd válaszolni, és igazság szerint, ahol megkérdezik azt, hogy mikor szeretnél gyereket, ott nincsenek jó kilátások ;)
De tényleg rossz érzés, hogy kuncsorogjak, hazudozzak valamit össze, csakhogy én legyek a legszimpatikusabb.
Rossz felfogás. Miért kéne hazudoznod? Magad kell adnod, az erősségeidet kihangsúlyozni, és elhitetni (láttatni) azt, hogy valóban alkalmas vagy a pozícióra, és szeretnéd is. Ennyi. Köze nincs a hazudozáshoz...
Amúgy meg a munkaerőpiacot nem véletlen hívják munakerőpiacnak. Ez egy vásár.
én pl egy éve sehol sem titkoltam, hogy gyerekes anyuka vagyok... és kellettem is :)
régebben erre a kérdésre közöltem, hogy nem tudom, de majd időben szólok :) ott sem volt probléma
Osztom. A második részét.
Mondjuk úgy, hogy a "jó csajok" hátrányban vannak. Én is érzem magamon, hogy amikor olyan jelöltem van, aki vonzó számomra, mint nő, akkor kicsit engedékenyebb vagyok, megszólal belül a csengő.
Egy jó csajnak több előítélettel kell szembenéznie. Egyből rámondják, hogy jó nő, biztos hülye, meg hogy a vonzerejét próbálja felhasználni, stb. Nem irigyellek ezért, tényleg.
de én nem szeretném ezt válaszolni, hiszen semmi köze hozzá.
Én azt szeretném válaszolni, hogy erre nem válaszolok.
Ugyanis kikérem magamnak. Oké, magammal cseszek ki, a következőtől úgyis meg fogja kérdezni ugyanezt.
De úgy gondolom, hogy egy álláskeresésnek azért nem kéne valóban rabszolgavásárnak kinéznie, és mér én érezzem magam úgy, mint egy utcán álló magát áruló k.
Nagyon rossz tapasztalataim vannak, bocs, ha kicsit tömény.
De tényleg rossz érzés, hogy kuncsorogjak, hazudozzak valamit össze, csakhogy én legyek a legszimpatikusabb.
Nem is tudom magamat adni...fogalmazzak szabatosan, körmondatok, figyeljek hogy ülök, mert az is beszédes, ne piszkáljak semmit, kezem legyen az asztalon, mert az nyíltságot tükröz...
Nekem ehhez semmi kedvem.
A munka általában köszönőviszonban sincsen azokhoz a kérdésekhez és válaszokhoz amiket feltesznek. Multinál nem is próbálkozom, hogy többfordulós tesztekkel meg mifenékkel értékeljenek...na kösz nem.
sajnos tökéletesen egyetértek.
az összes interjúm kínszenvedésként éltem meg, kivéve egyet, egy kis cégnél a főnök interjúztatott, ráadásul volt második kör is, és ide fel is vettek.
Azóta teljesen átszerveződött a cég, már nem ez a pasi a főnök, és május végétől nem tartanak igényt a munkámra.
Amióta közölték görcsben van a gyomrom, hoyg újból interjú, áruljam magam, idióta kínos kérdéseket tesznek fel, meg hogy szeretnék-e gyereket.
Eldöntöttem, azt fogom erre mondani, hogy mi köze a betöltendő munkának ehhez?
Tuti nem vesznek így fel, de azért mindennek van határa.
Azt árulja el nekem legyen kedves interjúztató HR-es, hogy miért az a cél, hogy a jelölt full kínosan érezze magát, meg kb mintha turkálnának a magánéletemben.
Speciel erre akérdésre hogy lehet okosan válaszolni?
Ezért mondtam, hogy szeretnék egyszer egy olyan interjúztatóval találkozni majd, aki kellemes légkört tud teremteni. Eddig eggyel találkoztam, mint már említettem, akinél jól éreztem magam.
Én eddig mindig pozitívan mentem az interjúkra, de annyiszor csalódtam, hogy általában, ha az állásinterjú szóra gondolok már elszorul a torkom. Stresszeltetés, várakoztatás, pofavágások stb. stb.
Szakmai gyakorlatokon ill. a két munkahelyemen is tapaztaltam, hogy a jobb állásokat kör e-mailben küldik szét a cég alkalmazottjai között és először a helycserés támadás jön szóba, ha nincs átcsoportosítás, akkor az alkalmazottak családja, ismerősei, ha ez sem jön össze, nos akkor hirdetnek, tudom, hogy ez megint általánosítás. De a szakmai gyakorlatokkal együtt 6 munkahelyen voltam, nos, ebből 3 multi volt, 2 kisebb cég, és egy közepesnek mondható, és mindegyiknél ezt tapasztaltam. Sőt fültanúja is voltam, annak, amikor a nagyfőnökhöz mentek be állást kérni, mert a lánya főiskolát végzett angol-német középfok és 50 helyre elküldte, 2 hívta vissza, de persze nem felelt meg. Természetesen két hét múlva a lánya ott dolgozott az adminisztráción.
Sajnos ez a nagy magyar valóság, nem pedig a stresszmentes 'álom' állásinterjú
Számomra a kellemes beszélgetés nem ez a kategória, én ezt megmérettetésnek veszem, hiszen a megélhetésem múlik rajta, lehet én is beszélgetésnek venném, ha éppen nem pénzből élnék meg. Szerintem nics ember, aki ezt kellemes beszélgetésnek tartaná az interjúztatónak kívül esetleg, bár az ő esetükben sem vagyok erről száz százalékig meggyőződve.
Jó lenne már olyan interjúztatóval találkozni, bár jelenleg nem keresek állást, aki tényleg empatikus /félreértés ne essék nem Terézanya, csak emberi/ és normálisan viszonyul a jelölthez, sajnos mondom 1 darab ilyen emberrel sikerült találkoznom.
A másik válaszra, nekem pont nem az ápolatlan, hanem az ellenkezője, sokan szépnek tartanak, és ez az állásinterjúknál, ha fiatal hölgy /bár magam is csak 24 vagyok/ az interjúztató, akkor nagy hátrányt jelent, főleg, hogy már nő is mondta nemcsak férfi, hogy nagyon erős kisugárzásom van, akár egy szabadidőruhában is, ezek után mondanom sem kell, hogy életem eddigi két munkahelyén egy férfi és egy a cégtől már távozó idősebb hölgy vett fel, akinek a helyére kerültem.