Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogyan lépjek túl rajta??
Létrehozva: 2014. október 27. 20:32
Sziasztok! Nem akarom állandóan a 2 barátnőmet nyaggatni a dologgal, azért írok ide.
Nem vagyok már mai csirke, 33 múltam. A legutóbbi párkapcsolatom katasztrofálisra sikerült, ebből próbálom összekaparni magam valahogy. 10 hónap volt összesen, de vagy 10 évet öregedtem ezalatt...
Az első 3-4 hónap igazi mennyország volt. Úgy tűnt, hogy a volt párom maga a tökély. Vicces, szórakoztató, romantikus, mindig lehetett vele bármiről beszélgetni, és teljesen elhitette velem, hogy imád. Utólag visszanézve az kicsit furcsa volt, hogy mindig sok nő zsongta körül társaságban is, de én voltam a kiválasztott, így nem érdekelt. Aztán minden átmenet nélkül megváltozott... Az addig kedves úriemberből egy hisztis, zsörtölődő valaki lett, aki semmi mást nem fogadott el a saját véleményén kívül. Rendszeresen hülyére vett, randikat mondott le az utolsó pillanatban, sőt a végén már le sem mondta, egyszerűen nem jött el. Amikor normális hangnemben rákérdeztem, akkor üvöltözni kezdett, hogy mi jogon kérem őt számon, ki vagyok én, és neki milyen fontos a munkája, ami miatt nem tudott eljönni. Az egyik pillanatban azt mondta-írta-mutatta, hogy imád, után 2 hétig olyan szeretetmegvonás volt, hogy teljesen összezavarodtam. Kétszer szakítottunk a 10 hónap alatt, most a 3. végleges lesz. Nem akarom ezt tovább. Tudom, hogy gyenge jellem vagyok, amiért 2-szer hagytam magam újra behülyíteni, de többé nem fogom. Most már más nők is képbe kerültek, bár ő tagadja...
Eleinte magamat hibáztattam, de rájöttem, hogy semmi ráhatásom az eseményekre. Lehetek bármilyen kedves vagy nem kedves, ugyanúgy alakul. Az elején maga a megtestesült szerelem, de rövid időn belül átfordul valami másba, mintha 2 énje lenne.
Erősen elhatároztam, hogy most már végleg vége, de borzasztóan nehéz feldolgozni. :( Nem akarok bosszút állni, vagyis a bosszúm az lesz, hogy soha többé nem reagálok neki semmire. Mégis veszettül fáj. :(
Kíváncsi vagyok, hogy találkozott már valaki ezzel az embertípussal? Hogyan lehet a lehető leggyorsabban kigyógyulni belőlük? Napok kérdése, és "nagy szerelemmel" ismét keresni fog, bocsánatért könyörög, ahogy eddig is volt. Elküldjem a bánatba vagy ne reagáljak semmire? Vitatkozni nincs kedvem vele, úgyis úg alakítja, hogy ő jöjjön ki jól belőle.
Szia Zuzmara,
Nem, nem vagy egyedül ezzel a tapasztalattal. Sajnos.
Nekem is volt egy kisértetiesen hasonló esetem. És én is arra jutottam, mint amit ide már leirtak: pszichopata az illető, pontosabban, nárcisztikus személyiségzavarral küzd.
Mire számithatsz? Ha engeded, akkor a megalázás netovábbjára, mert ezeknél határ nincs. Érzéseik (pontosabban, érzelmeik) se nagyon akadnak. Erről szól ez a személyiségzavar.
Mindent megjátszik a cél (saját egojának fényezése) érdekében, aztán úgy áll tovább, mintha mi sem történt volna. Nem kötődik, sőt, kolonc neki minden ún. normális emberi kötődés. Neki az ember csak használati tárgy.
Nekem is a válásom után történt (szerintem ezek érzik a vérszagot..., amúgy viccen kivül ragadozónak is titulálja a szakirodalom). Sokáig tartott feldolgoznom - ahhoz képest, hogy a szép időszak nálunk is 4 hónap volt...
Én az itteni, eléggé érdekesen kifordult társadalommal magyaráztam a jelenséget (külföld)...
Kicsit off: merthogy az ún. jólét is degenerál. Nem kicsit. (Hogy is van az a mondás a kutyáról, meg, hogy mi történik jódolgában? :) ) Ez az, amit ha hazamegyek, nem is kezdek majd magyarázni, mert leginkább az érti meg, aki próbálta.
Arra szamithatsz, hogy lelekben felkeszulhess, hogy tunj el. Ennyi. Lelekben maris legyel kesz, hogy ennek vege, nincs semi. Amen. Ezek utan tehet amit, akar, ne legyel elerheto. ha maskepp cselekszel, hat megszivod jol a sajat karodon, ocsmany vege lesz csak kicsit utobb. Folosleges tovabb huzni, nyuzni. Tenyleg sosem valtozik, vagy ha igen, csak rosszabb lesz. Mire szamithatsz? Semmire, ajo nagy semmire, ami ot illeti. Ennyi, amen.
Na ne mar szalmalang. Az enyem egy teljes evig, sot tovabb birta a megjatszast. Igaz, voltak jelek, de en akartam amitani magamat. Amitottam is.
En meg azt is hozzatennem, hogy pszichopata.
Az enyem is csinalt olyat, hogy hazarohant, mert ahol laktunk volt konditerem, es mondtam, hogy megyek a konditerembe delelott, mert delutan dolgoztam, o meg hazarohant, hogy megnezze, kivel szexelek a konditerem kozepen. Ez is futyolt indiai felig ruhaba becsavart nok utan, amikor en is vele voltam. Meg a nyala csorgott a szemem lattara a volt baratja lanya utan, aki fiatalabb volt es o is szep no volt. Kozben meg velem veszekedett ocsmanyul, hogy hova tuntem el egy fel orara, mikor par percet beszelgettem egy ismerossel, egy party kellos kozepen. Nem normalis. Ilyen eletet akarsz magadnak? Kozben a volt szeretoje ott keringett a hazunk korul es adta le neki a drotot, hogy en eppen mit csinalok. Ez a hulye meg jott haza es nekem allt, hogy a volt szeretoje azt mondta, hogy en meg az erkelyen locsoltam a viragot. Ez is baj volt, mert az o volt noje azt latta. Normalis? Ilyenre akarod az eletedet pocsekolni?
Szia!
Ismerem ezt a típust, sajna én valamiért ezekhez vonzódom.
Az egyik ilyet 2010-ben ismertem meg, 2 évig tartott úgy, hogy volt benne ezer szünet. Az elején maga volt a tökély, úgy éreztem a csillagokat is lehozná, tisztelt, egyedinek éreztem magam. Aztán eltelt egy kis idő és kezdett megmutatkozni az igazi énje, hogy kibírhatatlan, a volt nőjéről áradozott állandóan, de mellette sms-ezett másokkal is. Az anyja nélkül nem mentünk sehova...
Az első csalódásnál úgy éreztem belepusztulok, hogy így átvertek, utána fél évig nem találkoztunk, sajna én is megbocsátottam neki, és ment a szokásos huzavona. Amikor elfelejtettem mindig akkor jelentkezett, amikor epekedtem utána akkor meg tényleg le se sz*rta a fejem. Igaza van az előttem szólónak, ez a nárcisztikus személyiségzavar. Sokszor úgy éreztem, hogy nem is teljesen normális ez az ember.
Másik egyedhez tavaly volt szerencsém, még most is annak a sebeit nyalogatom... Elején mindent megtenne hogy megkaparintson aztán ha ez sikerült, az érdeklődés alább marad, jöhet a következő.
Az egyetlen megoldás az ha totálisan megszakítasz vele minden kapcsolatot, mert ez a fajta típus tényleg teljesen tönkre tudja tenni az embert. Sajna én az utóbbival egy helyen melózok, és soxor összefutunk, ugyhogy az én esetemben ez annyira nem kivitelezhető. De Te próbálj túl lépni, és egy normális ember mellett kikötni (én sajna az összes igazán normálisat elhajtottam az ilyen barmok miatt).
Ja és olvasd el a Férfi aki nem tud szeretni c. könyvet. Ott olvashatod, hogy ez a fajta ember SOHA nem változik meg.
Szia! Amit leírtál, az a tipikus nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők jellegzetes viselkedése.
Töltsd le és olvasd el a Lélek meggyilkolásának 100 módja című könyvet. Ott mazsolázhatsz a sorstársak leírásai között. Az ilyen ember sose változik. A kapcsolat elején tökéletes társ, elhiteti veled, hogy különleges vagy, nélkülözhetetlenné teszi magát, a legjobb társ, a legjobb szerető, stb. amikor a hatalmába kerít, 180 fokos fordulat és pokollá teszi az életed. Menekülj minél messzebb tőle!
Ha te lelépsz, újra meg akar hódítani, olyan lesz, mint az elején, mert ő társfüggő is és birtokolni akar. Ezután a dolog folytatódik, folyamatos lelki terror, csajozás, a kapcarongya leszel. Ha van egy kis női méltóságod, kidobod a francba.
Szerintem nem is a szakításon nem tudsz túllépni, hanem azon, amit veled tett. Nehéz lehet, de tudomásul kell venni, hogy vannak ilyen emberek. A pasi "fegyvertárát" te ismered, így valószínű, nagyjából tudod, mire számíthatsz ezután. Ha nem vagy biztos az elhatározásodban, akkor inkább szakíts meg vele minden kapcsolatot, minthogy még egyszer bedőlj a csábításának. Az általad írtak alapján közel sem nevezhető normális kapcsolatnak, ami köztetek volt. (szerintem). Ne azzal rongáld magad, hogy miért volt/viselkedett így, vagy úgy! Inkább állíts fel magadban egy értékrendet, milyen kapcsolatra vágysz, melyek a kizáró okok egy pasival szemben, amik a te elképzeléseid szerint nem férnek bele egy kapcsolatba, vagy mely tulajdonságok azok, amelyekre feltétlenül szükség van szerinted. Ha ezt összegezted, akkor egy új ismerkedésnél már viszonylag hamar meg tudod ítélni, hogy van-e értelme időt fecsérelned az illetőre. Ha pedig az új jelölt nem felel meg az elvárásaidnak, ismét tovább kell lépned. Előbb-utóbb meg lesz az az "igazi", fel a fejjel! Én a helyedben inkább ezzel foglalkoznék, mintsem könnyeimet potyogtatnám olyanért, aki megalázott. Ha arra keresed a választ, hogy miért változott meg, rossz úton jársz, mert ismét vele foglalkozol, magad helyett! Mert rá biztosan nem építhetsz hosszú távon.
Ismerem a mondást. Attól viszont még nem kell ordibálni és egyéb megalázó, köcsög módokon vislekedni, hogy elmúlt a lángolás...
Az elején maga a megtestesült szerelem,
ez az ami baromság
ha ismered a szalmalángos mondást, akkor olyanban soha nem hiszel
Ha nem lennek biztos benne, hogy az en exem mar nem el, azt hinnem, rola irsz szo szerint.
Jol tetted, hogy kileptel, ne hagyd magad eltantoritani. Latod vannak ilyenek, nem vagy egyedül.
Kivanom neked, hogy mihamarabb megtalald a lelki nyugalmadat.
Köszönöm a véleményeket! Nem tartottam fontosnak, de akkor elmondom, hogy 6 év házasság után 2 éve elváltam. Komoly kapcsolatom azóta nem volt, vagyis ez lett volna, ha másképp alakul. Nem vagyok kapcsolatfüggő, jól érzem magam egyedül is, ettől a férfitól mégis függtem valamiért, elismerem. Azért adtam neki újabb esélyeket, mert mindvégig azt az énjét kerestem, akit az elején megismertem. A rosszra azt hittem, hogy csak átmenet, rossz periódusa van, majd elmúlik és ismét minden a régi lesz. Most már látom, ahogy Sissi írta, hogy egy énje van, a többi csak színjáték. Sokat tudnék mesélni arról, ahogy a kapcsolat szép részében viselkedett, és arról, ahogyan a másikban. Mintha 2 teljesen más személyiség lakozna benne. A nagy csodálatból, imádatból minden előzmény nélkül egy pillanat alatt átment olyan valakibe, aki átnézett rajtam, hibáztatott az ő hibáiért és a végén már szó szerint mindenkivel nyilvánosan flörtölt. Nekem ez volt az utolsó csepp, ez már annyira megalázó volt, hogy amikor ezt szóvá tettem, úgy összevesztünk, hogy azóta nem is hallottam felőle. Szerinte képzelődtem. Nem vagyok féltékeny típus, de ez már akkora tiszteletlenség volt, hogy nem bírtam elviselni. 2 hete történt.
Ő viszont végig betegesen féltékeny volt mindenkire, bár próbálta leplezni. Volt egy olyan eset a nyáron, hogy 2 barátnőmmel elmentem egy wellness hétvégére. Ő kétóránként hívogatott, hogy mit csinálunk, mennyire szeret, mennyire hiányzom. A köztes időben sms-eket írt. Amikor hazaértem, hívtam, de nem vette fel, üzenetre nem reagált, és a következő 2-3 hétben nem is hallottam róla. Utólag azt mondta, hogy annyi munkája volt, hogy beszélni sem volt ideje. Ez volt a 2. szakításunk előzménye.
Most nagyon eltökélt vagyok. Azért érdekel, hogy találkozott-e valaki ezzel a típussal, mert kíváncsi vagyok, hogy mire számíthatok, hogy lélekben felkészülhessek rá.
Macsó típus. Árad belőle a tesztoszteron, ragadnak rá a nők, de neki sohase lesz igazi párja. Hosszabb távon szánalmas, vele senki sem tud együtt élni.
jav.:énjét
Kész, nem kell vele foglalkozni többet. Idealizálsz, azért akarod vissza fogadni, de megmutatta a valódi énét. Elfogadod így? Nem. Akkor nincs kérdés, hagyd a francba hülyítsen mást az elviselhetetlen természetével...
Ezt a buta hozzászólást magadban tarthattad volna...
Mert ha valaki 33 éves korára nem tudott megállapodni akkor az szerinted nem normális? Lehet egyszer már megállapodott (házasság) de aztán elvált, most meg, na puff, megint keresgél, és sajnos kifogott egy ilyen hülyét. Ez miért lenne az ö hibája? Látod azt írja hogy a faszi az elején normáis volt, csak utána hülyült be.
A szerelemre meg minek rápörögni ?-azt kérdezed. Talán azért mert nem sokszor kopog az ember ajtaján.
Szinte azt sugallod hogy minek a szerelem, kell a fenének, micsoda baromság, gyerekeknek való, álljunk össze egy akárkifiával, nem kellenek ide érzelmek, csak elmondhassuk hogy van egy ember az oldalunkon akinek van egy törzse, egy feje, két keze meg két lába, mozog, eszik, dolgozik meg tud beszélni oszt kész.
(Ettöl függetlenül egyet fújunk, hogy TI a pasit picsán kell hogy penderítse)
En talalkoztam ilyen embertipussal. Az, gondolom, neked mindegy, hogy miert ilyen. Igen, beteg az agya, es sosem fog megvaltozni. Tehat helyes dontesre jutottal, hogy te fogsz lelepni es vegleges hatallyal. Egyetlen egyszer sem es egyetlen trukknek se dolj be tobbe. Nem, nem ketfele ez az ember. Egyfele. Es pontosan olyan, amilyennek masodjara ismerted meg. Lehetetlen, turhetetlen. Az elso"enje",az csupan megjatszas volt, amit nem hajlando tovabb jatszani. Belefaradt. Faraszto is sokaig nem az lenni, aki valojaban vagyunk, nem gondolod? Az o hibaiert teged hibaztat es meg neki all feljebb. Nem ragozom, tudod, mirol beszelek. Soha nem fog megvaltozni. Ideje lepned es lelepned. Orokre. Mindent visszavehetsz tole, amit onkent adtal. Gyaszold meg, de csak rovid idore. Ha ugy vesszuk, siman szabadulsz, nagy kart meg nem okozott benned. Legy eros es okos, es tunj el, orokre. En ugy tettem, eltuntem es soha tobbe ebben az eletben nem valtok vele egy arva szot sem. Eljon meg az ido,amikor ujra koslat majd utanad, mert kivesznek a tobbi noi, es rajon, hogy te voltal a legjobb, a legkulonb. De hat tudta o azt eleinte is, nemhiaba valasztott teged, egy kedves, aranyos kis not akit melyen alabecsult, mert azt hitte, hogy hulye is vagy. Hidd el. Jo szimattal valasztott teged a sok noi kozul. Ne menj lepre tobbe. Ha van eszed, mar pedig hiszem, ep borrel es esszel szabadulsz es megmenekulsz. El fogod felejteni, semmit nem vesztettel, csupan nyersz, ha tole megszbadulsz. Ennyi. Az en bolondom eloszor mindenkinek elmondott engem mindennek, majd meg 10-11 ev utan is utanam koslatott, hogy en vagyok az igazi es a legkulonb. Tudta, ott voltam. Igy jart. En meg igy, de megszabadultam. Nem szabad meg egyszer bedolni. Erre mondjak, hogy egyedul sokkal jobb. Jobb is.
Lehet, hogy beteg. Másfelől te is az vagy, ha ezt így tűröd, ha nem bírsz róla lemondani. Látja, hogy függsz tőle, és ki is használja. A legfontosabb lenne úgy elhagyni őt, hogy elbúcsúzol tőle. Csinálj úgy,mintha meghalna. Gyűjtsd össze azokat a megható, szeretteli dolgokat, amik miatt jó érzéssel emlékszel majd rá, és amiért tisztelettel tudsz rá gondolni. Fontos, hogy harag és önsajnálat nélkül hagyd el. Minél inkább fetrengsz az önsajnálatban, és végülis a gyászban annál nehezebb lesz megszabadulnod tőle lelki szinten is. Akard bebizonyítani magadnak, hogy erős vagy, nem gyengülsz el. Legyél vele kemény és határozott. Magaddal is legyél kemény, meg határozott. És legyél magadra már most büszke, hogy el tudod őt engedni!
Aki 33 éves korára még itt tart, az talán tartson önvizsgálatot. Mert ha még mindig nem tudott megállapodni, akkor a hiba lehet, hogy az ő készülékében van..
Tőlem azt csinál amit akar, de sztem ezek igenis gyerekes dolgok.
A szerelem elmúlik, mi a fenéért kell úgy rápörögni????
Hülye túlidealizált valami.
Szerintem ha jót akarsz magadnak, akkor nagy ívben elkerülöd.
Minek kéne beszélgetned vele bármiről is? Hogy megint hülyére vegyen? (Erre mondják, hogy házhoz menni a lóf...ért.)
Randizni, szerelemtöl röpködni, másoktól tanácsot kérni, bosszút forralni…ezek mióta gyerekes dolgok??
Randizni csak tiniknek lehet?
Szerelemtöl röpködni csak a fiatalok kiváltsága? Harmincon túl az ember ehez már öreg? Ajjaj..
Ha valaki elmúlt 30 akkor már az univerzum összes tudása az övé és akkor már nincs szüksége tanácsra másoktól?
Bosszút forralni idösebbeknek tilos?
Amelyik szekér nem vesz fel, nem kell utána menni.
Itt ez jelképes, de lényeglátó mondás.
33 évesen ez a sztori gáz.
Randizni, szerelemtől röpködni, masoktol tanácsot kérni, bosszút forralni....hát..nagyon gyerekes.
Nem kéne rájönnöd, hogy egyedül jobb? És hagyni a fenébe a rózsaszin szerelmességeket?
Ha megint keres, beszéljetek meg egy randit, aztán "felejts el" elmenni a randira. Tiszta sor. Adósságot illik visszaadni.