Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Az anyós miért csak akkor

teaivó
Létrehozva: 2012. augusztus 10. 00:47

Az anyós miért csak „akkor jó, ha porhanyós”? 

 

Több helyről is hallottam, hogy sok anyós ezt csinálja, ha a fia és a menye együtt lakik vele: Leócsárolja a menye főztjét (még akkor is, ha az jó), beleköt a házimunkájába (csak a hibát keresi benne), kopogás nélkül betrappol a fia és a menye szobájába, beledumál az életükbe (nem fogja fel, hogy felnőttek, és ezért a „Mamának” egyes dolgokhoz semmi köze)...

A főzéssel és a házimunkával kapcsolatban úgy érzem, hogy ezek az anyósok úgy kezelik a menyüket, mint a katonák a „kopaszokat” (értsd: újoncokat), akiket akkor is „megvernek” / megalázni próbálnak, ha nem csináltak semmi rosszat. – Ugye milyen intelligens, civilizált, európai viselkedésmód?

Miért nem tudja felfogni a sok h*lye banya (akinek nem inge, ne vegye magára!), hogy amikor a gyermeke felnőtt (mondjuk elmúlt 18 éves, és már el is tudja tartani magát a munkájából), akkor (ahogy a pszichológusok is mondják) *el kell engedni*, különben hatalmas, végzetes károkat is okozhatnak?!

Aztán amikor a „fiatalok” már elköltöztek, egyes anyósok még akkor is „túráztatják” a fiukat: „Gyere, fiam, mert

... sürgősen kell nekem a boltból egy pohár tejföl!

... semmi sem fontosabb, mint hogy mindenszentekre koszorúkat vegyünk, és elküldjük őket a rokonoknak!

... le kell venni a szekrény tetejéről azt az izét, mert nekem most az kell (Ja, nem az! Tedd vissza! A másik kell.)” ...

A sok tutyimutyi „Mama kedvence” pasi meg hagyja ezt ... 

  1. Torolt_felhasznalo_256863
    Torolt_felhasznalo_256863
    2012. augusztus 10. 09:1226.

    Két anyósom van....Az egyik egy igazi  tündér a másik egy picike boszi, de mindkettőt szeretem és ők is engem...Soha, de soha nem szólnak bele semmibe és abszolút jó véleménnyel vannak rólam... Ők a családom

    Az anyós is csak nő volt egyszer, gondolom nem lehet mind rossz, talán csak alaptermészete válogatja...

     

    ....és hát rajtunk is múlik, hogy az elején mit hagyunk és mit nem, hol húzzuk meg a határokat a beleszólások , ránk élések terén... 

    előzmény:
    teaivó (1)
    2012-08-10  00:47
  2. 2012. augusztus 10. 09:0625.

    Már ne is haragudj, de egyrészt ez elég gyenge próbálkozás ("több helyről is hallottam"). Ha saját tapasztalatod van, írd le, ha meg csak vitát akarsz generálni, remélem, nem jön össze. 

     

    Én a magam részéről nagyon szeretem a párom szüleit, azt a családmintát látom benne, amit én sosem kaptam meg. Ne értsétek félre, szeretem a szüleimet is (édesapám már nem él), de az anyukámmal nagyon nehéz, vele súlyos problémák vannak (alkohol-problémák).

    Ezzel szemben a párom anyukája végigdolgozta az életét becsülettel, tanult, a munkahelyén becsülték és szerették, mindezt azért tette, hogy a fiának jó életet tudjon biztosítani. Sikerült, a páromnak csodás gyerekkora volt, a szülei mindennél jobban szeretik őt. El is kényeztették kicsit, de szívük joga volt, ahogy nekem is az lesz majd a sajátommal. Nyilván nem értünk egyet mindenben, mert más generáció, más elképzelések, de mikor egyszer a lányának nevezett, az elmondhatatlanul jól esett! Vitám még sosem volt vele, persze ez nem azt jelenti, hogy nem is lesz, de ha valamiben nem értettem egyet vele, akkor egyszerűen elmondtam, és ő vagy megértette, vagy csak tudomásul vette.

     

    Szeretem őket, mert felneveltek egy embert, akivel boldog vagyok, és szeretem őket, mert mindig jó szívvel fordultak felém.

     

    És tudod mit, tavaly kiderült, hogy a párom édesanyja súlyos beteg (daganat). Megoperálták, kapott kemoterápiát, és úgy tűnt, meggyógyult. Most azonban, a legutolsó CT felvétel alapján lehet, hogy kiújult, és én rettegek, hogy mit fog mondani az orvos (jövő héten megy a felvétellel), és csak arra tudok gondolni, hogy nem lehet semmi baj, mert nem, és  kész. Ha pedig mégis, akkor megpróbálok továbbra is segíteni neki úgy, ahogy tudok, és ahogy igényli.  

      

    előzmény:
    teaivó (1)
    2012-08-10  00:47
  3. 2012. augusztus 10. 09:0624.
    Én is jelentkezem!És anyós vagyok!
    előzmény:
    rockcica (17)
    2012-08-10  08:48
  4. 2012. augusztus 10. 09:0423.

    Köszönöm!

     

    Az anyukám is jó anyósa a férjemnek, úgyhogy, mi boldog család vagyunk. 

    A testvérek között sincs semmi háború. :)

     

    Igaz, senki nem nyalja a másik seggét, mindenki éli a saját életét, de bármikor számíthatunk egymásra, és ez így van jól.

    előzmény:
    rockcica (22)
    2012-08-10  09:01
  5. 2012. augusztus 10. 09:0122.
    De jó neked! Mondjuk ha anyukám élne, ő is az lenne, a volt férjemet is imádta, és sose cseszegetett minket! Így tovább, gratula.
    előzmény:
    cabron (19)
    2012-08-10  08:51
  6. 2012. augusztus 10. 08:5821.

    .... és az anyósom imádja a főztömet! :-)

     

    És először velem beszéli meg, hogy mit szeretne, én pedig küldöm a Zuramat, hogy menj anyádhoz, mert ezt és ezt kell csinálni... így belegondolva ravkós az anyósom!!! :-D

    előzmény:
    cabron (19)
    2012-08-10  08:51
  7. 2012. augusztus 10. 08:5320.

    nem szabad összeköltözni az anyóssal, tartani kell a "papucsban ne tudjon átmenni" távolságot, és a probélmák nagy része fel sem merül.

     

    a maradákot meg megoldja a férj. ha meg t*ketlen, az a feleség baja, minek ment hozzá?

     

     

    előzmény:
    teaivó (1)
    2012-08-10  00:47
  8. 2012. augusztus 10. 08:5119.
    Jelen! Tök normális anyósom van. :)))
    előzmény:
    rockcica (17)
    2012-08-10  08:48
  9. 2012. augusztus 10. 08:5018.
    De ez még változhat, ki tudja, hogy alakul az élet... Vagy elvből nem vennétek oda magatokhoz egy szülőt sem, akármekkora szüksége lenne rá?
    előzmény:
    KN18 (14)
    2012-08-10  08:44
  10. 2012. augusztus 10. 08:4817.

    Hajjaj!

    Ugynebbe a cipőben járunk. Anyós 70km-re  innen, és mégis mindig bele tud rondítani valamivel az életünkbe! Ha nem ugrunk rögtön hétvégén, mert tervezett programunk van, vérig sértődik, és természetesen én vagyok az oka, mert szerinte a fia "azért nem akar lemenni, mert engem kell! szórakoztatnia"Meg én irányítom.Van valakinek egyáltalán normális anyósa?! Apóssal semmi gond, imádom, és a párom is jobban szereti mint az apját.

    előzmény:
    teaivó (1)
    2012-08-10  00:47
  11. 2012. augusztus 10. 08:4716.
    Amikor őt választottad, szempont volt az, hogy anyukád szereti-e őt?
    előzmény:
    csillamilla80 (13)
    2012-08-10  08:33
  12. 2012. augusztus 10. 08:4415.

    Én ezt a mondást már gyerekkoromban is hallottam. Méghozzá apukám mondogatta a anyai nagymamámra. Ki sem állhatta a nagyit, sőt anyukám sem beszélt vele. Aztán amikor nőttem, kiderült-hogy anyukám mostoha apja molesztálta anyut, de a nagyi nem hitte el neki. Anyukámat onnantól a dédimamám nevelte. Amikor a nagyi öregedet akkor kezdett közeledni felénk, de ezt anyuék hárították.

    Egyébként én sem egyeztem az anyóssal, így külön költöztünk- ami javított a helyzeten. Ahogy mondani szokás: "halotról jót, vagy semmit" Így nem mondok semmit.

    Viszont az anyukám nagyon jó anyósa a férjemnek, a hugom férje már a pokolba kívánja. Én csak annyit szoktam hozzáfűzni, hogy anyukámnak is vannak hibái. Mindenki életébe addig szólnak bele, ameddig megengedik neki. Nálunk is próbálkozott, de elmondta a magáét mi meg úgy csináltuk ahogy mi akartuk. 

    előzmény:
    teaivó (1)
    2012-08-10  00:47
  13. 2012. augusztus 10. 08:4414.

    Nagyon sok hasonló esetet láttam gyerekkoromban. Állandó konfliktus, a pasi meg két nő között.

     

    Szóval én már tizenévesen pontosan tudtam, hogy nem akarok sem a saját szülimnél sem a leendő férjem szüleinél élni, ha férjhez mentem.

     

    Már 16 évesen képes voltam hétvégén és nyári szünetben napi 10 órát is dolgozni. Mindezet azért, mert nekem pénz kell, hogy majd vehessek magamnak egy lakást vagy házat.

    Ez a munka mánia a középiskola elvégzésével csak fokozódott, amiért a szüleim nagyon haragudtak.

    22 éves voltam amikor meg tudtam venni egy kertes családi házat.

    Annyiba került mint egy garzon lakás, de én ezt jobb befektetésnek gondoltam.  

    Soha nem laktam benne. Évekig bérlők éltek ott.

     

    Az tény, hogy sok minden kimaradt az életemből a munkamániám miatt, de ezzel alapoztam meg az életem.

     

    Sajnos én ház hozománnyal együtt sem voltam elég jó az anyósomnak, mert ők valami tanárnőt, vagy értelmiségit gondoltak a fiuknak.

     

    De ennek ellenére az mindíg nagyon tetszett nekik, hogy több pénz tudok keresni, mint amit elköltök.

     

    Nagyon nagyon örülök annak, hogy soha nem kellett szülőkkel élnünk. 

    előzmény:
    teaivó (1)
    2012-08-10  00:47
  14. 2012. augusztus 10. 08:3313.

    Nálunk kedves édesanyám borzalmas anyós. Minap azt kiabálta nekem, hogy: Útálom az uradat!

    Szép! Így leélni egy életet.

    előzmény:
    teaivó (1)
    2012-08-10  00:47
  15. Torolt_felhasznalo_368791
    Torolt_felhasznalo_368791
    2012. augusztus 10. 08:3112.

    Ehhez nincs is több mondanivaló.

    előzmény:
    klára13 (2)
    2012-08-10  01:20
  16. 2012. augusztus 10. 08:2911.

    Gratulálok! Irány a tükör, egy leendő rosszindulatú anyóst láthatsz benne.

     

     

    előzmény:
    teaivó (1)
    2012-08-10  00:47
  17. 2012. augusztus 10. 08:1710.

    Hát izé.... anyós vagyok.

    A boltba lemegyek tejfölért magam. Ha a menyem szól, viszek neki is.

    Ha ki kell vinni a koszorút a temetőbe, beülök az autóba és kiviszem. Ugyanis nekik nincs autójuk.( de szemét vagyok)

    Való igaz, a menyem nem tud jól főzni (még), de nem kéri a segítségemet, mert a fiam megeszi a főztjét. Ennyi idősen én sem tudtam, de megtanultam. Majd ő is megtanul. Okos lány, gyorsan tanul.

    A fiamtól csak akkor kérek segítséget, ha végképp nem boldogulok a számítógéppel, akkor átugrik, megcsinálja amit kell.

    De fura módon ez nem tűnik "túráztatásnak". Hiszen attól hogy megnősült, lett neki felesége, meg két tündéri kisgyereke még  az én fiam nem? Vagy szerinted ki kellene nekik tagadni a családból? Vagy elásni? Vagy mi? 

    Feleslegesen nem szólok bele az életükbe, pedig volt pár olyan döntésük, ami nekem nem tetszett, de az kettejük közös döntése volt

    Az unokáimat elkényeztetem, de hát ezért vagyok nagymama. Akkor megyek hozzájuk,ha hívnak. Jól van ez így. Néha nagyon hiányoznak az unokák, de nem fogok a nyakukra telepedni.

     

    Olvasom itt sokszor a szemét anyós, kiállhatatlan anyós, nem adom oda a gyerekemet , a közelébe sem engedem a gyerekeimnek.

    Meg mostanában olvastam olyant is, hogy hű de szemét az anyós, mert szünidő van az oviban/iskolában/ nem vigyáz a gyerekre, pedig csak pár nap. Nincs szabadság, hova vigyem a gyerkeket, anya, anyós nem vállalja.. hát el kéne dönteni már végre, hogy egyesek mit is akarnak. Kell az a nagymama vagy nem kell. Ha nem kell, akkor ne húzzuk elő a zsákból, akkor sem amikor nekünk lenne rá szükségünk. Mert ha már eldöntöttük, hogy ugyebár önálló életet élő felnőtt emberek vagyunk, nekünk ne szóljon be anyós, após, nincs is szükségünk a segítségére, mert mi mindent meg tudunk oldani.

    Egyébként nagyon gyengére sikeredett a topikinditó. 

    előzmény:
    teaivó (1)
    2012-08-10  00:47
  18. 2012. augusztus 10. 08:159.

    Normális emberekről, normális szülő -gyerek kapcsolatról beszélünk. Elismerem, vannak hülye Anyósok, Apósok, menyek és vők!!!! DE!

     

    Miért baj, ...ha a FIÚ szereti az Anyját....és odamegy levenni a szekrény tetejéről azt a izét....??????????????


    Neked van Anyukád  és neki szekrényteteje?????

    előzmény:
    teaivó (1)
    2012-08-10  00:47
  19. 2012. augusztus 10. 07:228.

    "ha a fia és a menye együtt lakik vele ... amikor a gyermeke felnőtt (mondjuk elmúlt 18 éves, és már el is tudja tartani magát a munkájából)..."

     

    Ha el tudja tartani magát a munkájából, akkor külön lehet költözni, és fel sem merül az anyósprobléma.

    Ha felnőtt, akkor meg tudja ezt lépni, és fel sem merül az anyósprobléma.

     

    Ha megtehetné, de mégsem lépi meg, hogy elköltözzön, akkor a párjának tudnia kell, hogy nem felnőtt, és eldöntheti, hogy akar-e egy nem felnőttel élni vagy nem.

    Ha azért marad a szülői házban és költözteti oda a párját is, mert nincs pénze sajátra vagy lakásbérlésre, akkor nem tudja eltartani magát - ezzel is tisztában kell lennie a párjának, ennek tudatában eldöntheti, hogy együtt akar-e élni vele - meg az anyóssal! - vagy nem.

     

    Szerintem normális esetben ahhoz, hogy "megismerni egymást" az is hozzá tartozik, hogy a másiknak a rokonokhoz való hozzáállását, és magukat a rokonokat is megismeri mindkét fél - ennek tudatában dönthetik el, hogy összeköltözzenek-e vagy ne, tehát nem az összeköltözés után derül csak ki, hogy milyen az anyós.

     

    Aki mindennek tudatában odaköltözik anyóshoz, az tudja, hogy mire számíthat.

    Mi a gond? Akinek felnőtt ember létére mégis gondja van, az nem fórumot nyit, hanem szétköltözik.

    előzmény:
    teaivó (1)
    2012-08-10  00:47
  20. Torolt_felhasznalo_325942
    Torolt_felhasznalo_325942
    2012. augusztus 10. 06:577.
    szoval meg kell tanulni egymast tisztelni... es ORULNI egymas tarsasaganak.. nem pedig azzal torteni az idot hogy kritizalunk.

    Olyan egyszeru az egesz!

     

     

    Pontosan így van.

    Tökéletesen megfogalmaztad.

     

    Bármeddig is élünk, akár mint meny, akár mint anyós, nem vesztegethetjük el az időt ilyen acsarkodásra.

    Egy család vagyunk.

    Az unokákat vajon hogy kapjuk? Nem csak az én gyerekem gyerekei, hanem a párjuk-é is.

    Hogy lehetne ettől eltekinteni és szidni a másik szüleit?

    Szeretni sem kell, nem kötelező.

    De ha az anyósom egy tál finom levessel vár, az azt jelenti hogy gondol rám.

    Köszönet érte.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_253448 (6)
    2012-08-10  06:49
  21. Torolt_felhasznalo_253448
    Torolt_felhasznalo_253448
    2012. augusztus 10. 06:496.

    milyen igazad van!

     

    aztan az ILYEN csodalkozik ha az anyosa ki nem allhatja!

     

    persze nekem pl az volt a jo ha a fiamnak olyat fozott, vagy ugy takaritott ahogy NEKIK JO VOLT.. nem nekem.. 

    nalam az ajto mindig nyitva volt.. ha panaszkodni akar valamelyik akkor is.. 

    de en csak akkor mentem ha meg voltam hiva.. igy aztan sokszor voltunk egyutt!

     

    sot a vejemmel is nagyon jo megvagyok!

     

    soha egyiket sem kritizalom a gyerekemnek.. ok valastottak, amig nekik jo.. nekem is.. 

     

    szoval meg kell tanulni egymast tisztelni... es ORULNI egymas tarsasaganak.. nem pedig azzal torteni az idot hogy kritizalunk.

    Olyan egyszeru az egesz!

     

     

     

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_325942 (5)
    2012-08-10  06:37
  22. Torolt_felhasznalo_325942
    Torolt_felhasznalo_325942
    2012. augusztus 10. 06:375.

    Részben pedig igazad van.

     

    Nagyon eltolták a szülők a gyereknevelést, ha ilyenre sikeredik a gyerek, a fiatal felnőttnek ilyen "egetrengető" a felfogása a másik szüleiről.

    előzmény:
    teaivó (1)
    2012-08-10  00:47
  23. Torolt_felhasznalo_325942
    Torolt_felhasznalo_325942
    2012. augusztus 10. 06:304.

    Csak sajnálni tudlak.

     

    előzmény:
    teaivó (1)
    2012-08-10  00:47
  24. Torolt_felhasznalo_253448
    Torolt_felhasznalo_253448
    2012. augusztus 10. 05:013.

     

    hogy kell jo anyosnak lenni?

     

    gyere tanulj tolem.. hogy majd egyszer beloled is jo legyen..

     

    nekem mar a par eve elvalt fiam volt felesege ma is meglatogat, es osszecsokol.... 

     

    ja.. erre mondjak... ANYOSNAK IS TUDNI KELL LENNI.. HAT MEG JO ANYOSNAK....

    előzmény:
    klára13 (2)
    2012-08-10  01:20
  25. 2012. augusztus 10. 01:202.

       Sajnálnálak, ha ilyen rossz tapasztalataid volnának. Hiszen  a nagy általánosítás alapja csupán az, hogy  "Több helyről is hallottam, hogy sok anyós" - tehát nem személyes tapasztalatokról írsz. Úgy tűnik nekem, olyasmin rágódsz, ami nem is nagyon érdekel, csak horgot  igyekeztél vízbe dobni a reménnyel, sokan beleakadnak. Várod, ráharapnak a megbántott menyek. Hiszen többen panaszkodtak anyósukra a  fórumon, hát hálás témának látszik az anyósszapulás.

      Csakhogy az indítószöveg lapos. Hát... ilyenre sikeredett, igaz? Végtére is, ha jól csalódom,  nem vagy Te Thomas Mann. Én viszont anyós vagyok azzal a meggyőződéssel, hogy élje mindenki saját életét, ahogy tudja. S hogy életkörülményeinket magunknak kell megteremtenünk, vagy legalábbis korrigálnunk. Még a menyeknek is, akiknek férjük anyja nem mamája. E hazug megszólítás elutasítása sok mindent elárulna még időben. Lehetne aztán elgondolkozni a jövőn. 

    előzmény:
    teaivó (1)
    2012-08-10  00:47

Címlap

top