Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret, de mégsem..
Torolt_felhasznalo_350214
Létrehozva: 2006. július 4. 18:09
Sziasztok!
Többen, többféleképpen látjuk a dolgokat. Segítség és vélemény kellene.
A történet a következő:
Párom csaknem 6 év után egyszer csak sírva-zokogva közölte, hogy szeret, de egy ideje már nem érzi azt a szerelmet, mint korábban. Nem akar szakítani (még), azt mondja megérdemlünk még egy esélyt ennyi együtt töltött idő után, hátha sikerül rendbe hozni a kapcsolatot.
Teljes szabadságot adtam neki, nem láncsoltam le, s hosszú évek óta teljesen megbízom benne. Talán ezért is ért nagyon váratlanul a dolog, már terveztük a közös jövőt is...
Hagyjam menni? Tartsunk szünetet? Próbáljnuk meg együtt tenni valamit? De mit? Hogyan?
Szerintetek?
Tíz éve voltuink együtt. Ő volt az első. Közös a házunk, hitelre vettük (megveszi a részemet), és a kutyánk (azt nem adom...).
És a szörnyű: nem tudok haragudni rá. Én voltam végig a kapcsolatban, aki jobban szeretett, de tisztában vagyok vele, hogy a kapcsolatunk meghalt, és ha nem úgy alakul a másik lánnyal, ahogy szeretné, akkor sem lesz olyan igazi a dolog.
Szeretnék előre nézni én is, de most csak a fájdalmat látom magam előtt. Elment szállodába, holnap pedig én költözöm vissza a szüleimhez, amíg nem intézzük el a dolgokat. Utána? Fogalmam sincs.
De egyet higyj el: inkább most fájjon jobban, mint hogy utána vergődjetek.
Pont azt mondta nekem is, mint neked: szeret, de nem úgy.
És azt hiszem, nekem is csak a szép emlékek és az érzés hiánya fáj. Gyászolok, és nyugtatókkal alszom. De ma jobb, mint tegnap volt, és holnap mg jobb lesz. És tudom, hogy semmi sem történik ok nélkül. Valaki vagy valami vár rám. És el akarok jutni hozzá.
Bocs, ha lehangoltalak. Fel a fejjel!
És ne hallgass senkire, csak a szívedre.... ott az igazság.
Most a párodnak nagyon őszintének kéne legyen magához. Elsősorban magához. Nem mindegy, hogy teljesen elmúltak-e az érzései, és szinte már közömbös vagy neki, vagy érez hozzád kötődést, szeretet, barátságot szexuális vonzódást.....
Mert ha az utóbbik megvannak, akkor ez természetes. Egy szerelem sem tart örökké, nem lángolhat örökké.
Ég egy bizonyos fokon, ami fel-fellobban. Ez így természetes. Szerintem.
Ennyi év után jó hogy ezt érzi. A szerelem elmúlik, bármennyire is fáj...
Ha arra vár, hogy visszatérnek a régi érzések: gombóc a torokban, remegő térd, akkor azt majd más mellett megtalálja. Ezt jobb ha Te mondod meg neki. Mégis mit várt?? Nem is értem...
Mondjuk mással is így fog járni, ha ez vigasztal...
attól pedig mért kell megijedni hogy X év után nincs az a heves lángolás. az a fontos hogy van-e kötődés, elég erős-e, akarom-e akkor is a másikat ha nem lángolok, és ő akar-e engem így. hosszú évek alatt pedig előfordulhat újabb és újabb lángolás is akár
SZiasztok!
Látom egyáltalán nem egyedi ez a probléma. Én is megjártam csak fordítva.... én éreztem azt amit a barátod Beszter.
Ahogy olvastam a bevezetődet, mintha magamat láttam volna: én úgy éltem meg a dolgot, hogy legszívesebben kifutottam volna a világból, de a menekülés nem építő alternatíva.
Arra döbbentem rá a kínlódás folyamán, hogy "egy dolog állandó ezen a világon; a VÁLTOZÁS".
Ha években nézünk egy kapcsolatot, akkor elkerülhetetlen, hogy ne változzon maga a kapcsolat és a benne élő emberek egyaránt.
Én 17 éve vagyok együtt a párommal és egészen mást érzek iránta, mint annakidején, nagyon mást, egészen mást. Gondolom a párom is így van ezzel. Tehát egy kapcsolat fenntartása folyamán mindig is helyére kell tennünk a változó érzelmeinket, hozzáállásunkat.
A mai világ igen nagy teret ad a menekülésnek. Felmerül vmi probléma pl. a párkapcsolatban, gyorsan csomagolj, állj odébb, vegyél új ruhát, menj kozmetikushoz, csináltass új frizurát, vegyél új lakást, cseréld le a régi berendezést, hogy még az emlékét is kiírtsd a környékedről a réginek... ez a fogyasztói társadalom sugallata, de nem IGAZI megoldás. Mert hiába futottál el, újra szembe jön veled ugyanaz a probléma.
Mielőtt elszaladtok,
a fentiek arra vezettek rá, hogy érdemes maradnom, figyelnem, energiát fektetnem a kapcsolatunkba, mert egy egészen más dimenziója nyílt meg a kapcsolatunknak. Ami még mindig tart és tartani is fog még jó darabig, mert tudom, hogy a páromnál jobbat nem találnék.
Mi 4. évben tartottunk 2 hét "szünetet", a párom javaslatára. Azt hittem megőrülök, úgy hiányzott, alig aludtam, de megérte. Egy hétig nem kerestem mert megállapodtunk, át kell gondolnia a kapcsolatunkat. azt mondta szeret, csak az utóbbi időben valami eltörött benne.
Tavaly volt az esküvőnk, 8 év után házasodtunk össze, és boldogabbak vagyunk mint a kapcsolat elején.
És az a helyzet, hogy az, 2 hét rádöbbentett ENGEM, mit rontottam el.
Talán neked is jót tesz, rájössz, hol romlott el a dolog, és tényleg szereted-e, vagy csak a megszokás az ami összeköt.
Nagyon szorítok, és KITARTÁS, bármilyen nehéz is. Van úgy, hogy tényleg idő és távolság kell ahhoz, hogy rájöjjünk mi a fontos.
Elég kényelmes megoldás!
Naív nők meg ezt be is veszik!
Elég szánalmas.
Komolyan elhiszitek azt, hogy egy kis 'tartsunk szünetet' müködik?
Aki már ilyenben gondolkozik az elbizonytalanodott, vagyis már nem biztos az érzéseiben.
Ha szeretek valakit, akkor szeretek vele lenni és nem jutna ilyen az eszembe.
Köszönöm! nektek is!
Írj, majd hogy állsz!
Azt gondoljátok, hogy az idő mindent begyógyít?
A szeretet-mérleg is váltzik, csak idő kérdése?
Lehet. Csak kérdés, hogy mennyi idő alatt....
Vicces dolgokat produkál az élet. Végülis itt tartunk, mi is, annak ellenére, hogy ő - saját bevallása szerint - még nem akar szakítani. DE azt sem tudja, hogy ő vagy mi együtt oldjuk-e meg a dolgokat, vagy hogy hogyan.
Leülünk tiszta fejjel mi is, de félek.
Az a baj, hogy az egyik énem azt gondolja legbelül, hogy ez a dolog menthető, aztán meg majd pofára esek, hogy így bízom. Az a másik baj, hogy a kapcsolat nagyon jó (szerintem) és érdemes érte küzdeni.
A másik énem azt mondja, el kell engedni, ha szeretem. Ha igazán szeretem... Tudom,egyikünknek sem lesz jó nyüglődni...
DE nayg kérdés, hogy hogyan, milyen taktikával harcoljunk, ha harcolni kell?
Megértelek abszolút. Nálunk is vannak hullámvölgyek, mint sok más kapcsolatban. De megpróbáljuk feldobni ezzel-azzal. Pl. keresünk egy harmadikat.
Na jó, ez csak vicc volt, bár nem mondom, hogy nem fordult elő. De akkor is tudom, hogy a férjem mellett a helyem.
Egyébként mi is nemrég voltunk hatévesek.
Mi már szeretnénk kisbabát, és most épitkezünk, úgyhogy nem nagyon vannak unalmas pillanataink. De emellett, főleg most nyáron annyi jó lehetőség van, hogy egy kicsit jobban összehozzon újra titeket. (koncertek, közös nyaralás, mozi, séta, szabadtéri programok) Mindenesetre még mindig azt javaslom, hogy tartsatok egy kis szünetet, te javasold!!!!, akármennyire is fáj, hátha segit!
Én igy látatlanban is nagyon drukkolok Nektek!
Catica!
Te mit csináltál? Csinálnál? Vagy szeretnél csinálni?
Okosodjunk együtt! hátha könnyebb....
Köszönöm az eddigieket!
Én azt érzem, hogy szeretem, de azt is érzem,hogy az utóbbi időben kicsit "lelapultunk" aktivitás terén: haza, tv, film, pihi és ennyi...
Na erről tudom, hogy nem jó, csak annyira lefoglalta munka, hogy számomra jónak tünt...sajnos
Egy barátnőm megerősítette, hogy így van.
Én meg nem tudom
Nem lehet, hogy most elbillent feléd a mérleg?
Annyira furcsa, pont én isebben a szituációban senyvedek. Tanácsot adni sajnos nem tudom, csak várom az "okosságokat". Nagyon szeretem, de nehezen dolgoznám fel, hogy már nem szeret annyira, mint régen, nem tudok elképzelni egy ellaposodott kapcsolatot.
Sok sikert nektek.
Jön a bűvös 7. év... Küzdj, ne hagyd csak úgy elmenni, változtass az élteteken valahol.
Vagy segíts neki belenyugodni hogy ennyi év után nem érezhet lángolást mint az elején.
Én azt javaslom, tartsatok szünetet. Akkor talán rájön, hogy mennyire fontos vagy neki, szenved-e a hiányodtól.
Arról nem irsz, hogy te is ugyanezt érzed, amit ő?