Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Gondolom kezd az unokad tuljutni a serdulokori erzelem ingadozasokon ami fiuknal foleg jelentkezik, 16-17 utan alakul a szervezet, kezd helyrerazodni.
Ne nevess ki de / 50 eve macskatarto vagyok/ meg a serdulokori macskaknal szinten van egy zavaros kor amikor mindenkivel verekszenek, kikezdenek a felnott macskakkal is, nem fogadnak szot. Emlekszem jo gyerek volt az unokad kiskoraban, felnottnek is az lesz csak azt a tinikort kell atveszelni.
Neha ajultan nezem amikor a teve bemutat 14-15 eves koru/ utana mar nemigazan/ ongyilkos fiatalt aki eldobta az eletet mindossze azert mert mondtak ra valami sertot a tarsai vagy o gondolta hogy o semmire sem valo , esetleg csak rosszabb napja volt es ugy erezte hogy ki kell ebbol lepni. A mai fiatalsag, fene tudja miert de torekenyebb, a sok elektronikus jatek sem eppen tul jo nekik, ez csak az en meglatasom.
Gondolom kapott egy sokatmondo olelest toled, tobbre nincs is szukseg mert neha meg az is baj ha az ember eszreveszi hogy ok most milyen jok.
Csak lanyokkal van serdulokori tapasztalatom, fiukkal nincs mert nem szuletett, a baratnom ugyan ket fiuval tudna mit meselni, meselt is. Mindez a mult, olyan jo gyerekek lettek...
Nemcsak neki lehetett megvaltas hanem a lanyodnak is. Volt egy szereto ferje, apja a kislanynak es egy nap mindez eltunt, maradt a magany, a beteglatogatas, a kislanynak tudat hogy nincs mellette egy apa.
Minden tisztelem a lanyode hogy ezt tul tudta elni. Nem tudom hany eves de ideje lesz masik csaladot alapitani, meg nem tul keso. Szegeny ferje sem igy kepzelte az eletet de igy jart. Olasz rokonok vannak nekik? Tartjak a kapcsolatot veluk?
A lemosó permetezéssel, úgy nézem, meg kell várni a csütörtököt. Szintén lesben állok ez ügyben. Kis balkonfáimat fogom permetezni. Elég hozzájuk a kis kézi pumpa. A permetező apparátokkal nincs szerencsém. Jó néhány romlott el nálam, pedig nagy csodálójuk voltam. Minden elmés szerkezetnek nagy híve vagyok.
Szomszédunk ültetett közös kerítésünk mellé sövényt, kertészek tartották rendbe, nyírták szakszerűen. Aztán a házat jó ideje árulják, a sövényt hagyták nőni szabadon. Nem bánom, eltakarja előkertjüket, engemet is, ha a teraszon tevékenykedem.
Szervusztok ! Tagnap sövényt nyírtam ( ill. folytattam ) . Férjem a szőlőt metszette. Lassan ideje elvégezni a lemosó permetezést, mely a hirtelen beköszöntött tél miatt elmaradt .
Zsuzsikám ! Nagyon pozitív a betoppanásod, nálunk ez nem divat, valószínűleg anyós mivoltom miatt . De a fiatalokban azt gondolom legalább annyi szorongást okozott, mint örömöt. Én visszavonultam csendben várom, ha valakinek hiányzom , megkeres.
Klára látod, sokkal többre képesek a fiatalok , mint gondolnánk. Csak hagyni kell, hogy próbálgassák szárnyaikat. A madarak is ezt teszik. Repülésre kényszerítik fiókáikat. Mi is erre kényszerültünk fiatal korunkban . Majd ennek keserves tapasztalatain okulva próbáltuk gyermekeinket megvédeni a szárnypróbálgatás kimerítő voltától. Most korán próbálgathatják, de ennek anyagi háttarés a szülők állják.
Xilluci ! Örülök , hogy jelentkeztél , révbe értél. Te voltál az(ugye ), aki színház közelébe akartál jutni, majd a németeknél próbáltál szerencsét. Örülök, hogy végül megtaláltad azt , ami érdekel és a párt is, akivel megértitek egymást. További sok szerencsét kívánok.
Köszönöm szépen.
Fogadd részvétem.
Xilluci, ahogy megpillantottam új nevedet, azonnal tudtam, hogy te vagy.
Hihetetlen kemény iskola, amire az élet rákényszerített. Akkoriban nem nagyon tudtalak megérteni, túl nagy volt a szakadék nézeteink között, ami életkorunkból adódott. Most unokámnál látok tiédhez hasonló felfogást, megrémít, de arra gondolok, az élet megtanítja.
Örülök, hogy nem feledted el régi barátaidat.
Nagy rokonszenvvel nézem társas életedet, Zsuzsika. Csodálom jóságodat, amelyet szeretteid és ismerőseid iránt tanúsítasz. Persze az nem tetszik, amikor valaki kihasznál. Zsuzsika, néha muszáj nemet mondunk. Ezt nagyon fontos megtanulnunk. (no lám-lám, okítalak. Bocs.)
Azért ezzel a rajtaütés-szerú látogatással csínján kell bánni. Akkor is, ha fincsi ebéd az ellentételezés. Ilona barátnőmtől ilyesmi miatt vette el lánya a lakáskulcsot, ami persze nagyon fájó volt.
Ma elmentek sielni Bazsiék. Szerdán jönnek vissza. Holnap meglátogatom Zsófi anyukáját, aki a kutyusokra vigyáz. Több ilyen eset volt, és Bazsi elmondta, nagyon rosszul esik neki, hogy hiába vár. Nagyon kedves, és értelmes ember. Majd kikérdezem a szinházi világról - ma is színházba ment -, amelynek nagy rajongója és ismerője. Én nem, de mint minden, érdekel. *
folytatás....
Na szóval eléggé meg kell harcolni az igazadért, és magadért.... Most, augusztusban a dm Drogeriemarkt azt mondta felvesz,mint Drogistin tanuló. Ezt azt takarja, hogy kereskedelmi végzettségem lesz, meg további ismereteim fotózásban, kassza, gyógynövények, teák, testápolás (tetőtől-talpig), smink, egyszóval azokról,amit a dmben kapni,mindenről.
Sziasztok!
Nagyon nagyon régen nem írtam már ide, újra kellett regisztrálnom, de szerencsére engedett mindent a jó öreg bevált felhasználónévvel mindennel. Annak idején én írtam sokat arról, hogy mennyire szeretnék kijutni Németországba, s ott tanulni. Erről rengeteget beszéltünk, az álmok,amik akkortájt lezajlottak bennem, erre irányultak. Sok utazással, félelmekkel és kalanddal kapcsolatosat álmodtam.... remélem emlékeztek rám!
Nem is tudom, hogy hogyan, de a minap bevágódott az eszembe, hogy felkukkantok ide, és elmesélem,mi történt azóta velem. Már ha kíváncsiak vagytok rá....
Eszméletlen sok dolog történt, sokat tanultam, fejlődtem, de volt néhány év,ami kimondottan nagyon kellemetlen volt itt kint....
2018-ban jött össze az,amit egyébként 2014-re terveztem. Eddigre hitte el német munkaügyi központ, hogy nem élősködni jöttem, hanem tanulni! Rengeteg munkatapasztalatot szereztem, és bizony a szamárlétrát is meg kellett járnom.
Voltam szemétválogató, konyhai kisegítő, szobalány, munkakölcsönzött biorobot,amiről mindenki azt gondolja, hogy agya nincs, sem pedig végzettsége, sem nyelvtudása.... egyik napról a másikra tettek utcára pincérként, és raktári munkásként, majd 3 nap múlva már forrasztanom kellett a Kínából rendelt hangszórókat, átszerelni, majd amikor az ember beteg, úgy rúgják ki páros lábbal, hogy a lába nem ér Földet. Postásként már jobb volt a helyzet, azt tényleg szerettem, de a hátam azt mondta elég, megint kiraktak az a utcára (két évig nem szabad betegnek lenni, úgy vesz fel a posta).... Majd gyártottam kozmetikai ás takarítószereket....
Autóalkatrészeket is gyártottam, cigis dobozra árjegyet ragasztottam, pizzás autón dolgoztam, majd műanyag házakat / burkolatokat ragasztottam orvosi műszereknek.......
Mindezt néha 4 műszakban, folyamatos munkarendben..... először autó nélkül, majd egy roncs autóval,amit hazánk fia adott el nekem, s a tripláját költöttem rá,mint a vételára volt.....
2015-ben összejöttem a párommal (de már ismertem előtte s a sors mókája talán, hogy otthon nem is lakik messzi....
) Összeköltöztünk, meg egy másik városba is el.
A lelki része: hú.... bitang. Ha egy szóval akarom jellemezni. Volt benne jó is, nyilván, de nagyon kemény pillanatokat éltünk meg párommal is, minekutána a német állam nem igazán szíves segítő kezet nyújtani, csak azoknak, akik a Távol-Keletről jönnek. Minden fórumon látni nagy segítségeket, meg büszke mellveregetés, hogy ezt is elintéztük nekik, hogy legyen segély... én erre nem lennék büszke, de volt hogy rászorultam s csak kálváriát járva kaptam meg a segítséget, sokszor heteket, hónapokat várva a pénzre. Vagy épp csak megvonják,ami eddig jött. Azt,hogy mit eszel, őket nem érdekli.
folytköv
Klára nagyon jól látod az Ági helyzetét. Az utóbbi hetekben, már nagyon féltettem, volt olyan, mikor azt írta, ezt már nem bírom, feladom. Gondolhatod, mit éltem át, mikor ilyeneket írt.
Klárám, örülök, hogy jó a közérzeted! Nekünk van hiányérzetünk, ha nem jössz, s a "senki földjére kerülés" nekem nem tetsző állapotot tükrözött. Én szeretem a különféle élményeimet, érzéseimet megosztani a barátaimmal, ebből indultam ki. Az élet sokszínűsége, szépsége, hogy nem vagyunk egyformák.
Beni már felnőttként tette a dolgát, dícséretes! Engem figyelmeztetett Zita legutóbb, ne nézz széjjel Mami! Nem is örültem nagyon a látványnak. Reggel utolsó pillanatban kelnek, s váratlanul toppantam be, még nem volt ideje rendet rakni. Legalább mosatlan edény nem volt.(Nekik még nincs mosogatógépük). Viszont az ebédnek nagyon örült, s bár másnapra szántam, rögtön megették. Dáviddal natúr csirkemellet szoktak sütni, salátákkal. Tésztákat készít, rántottát, egyébre még nem vetemedett. Ha rendbe jön a kezem írom tovább neki a szakácskönyvet.
Zsuzsa, reménykedtem, hogy erre jársz. Amióta nincs privát levél, azóta arra sem figyelmeztet a fórum, hogy válasz érkezett. Jön viszont a sok istenverte reklám, senki másnak, csak a cégnek hasznára, kissé növelik a bevételt. Gondolom, sokkal nem, mert a hirdető nyilván nem hülye, és tudja, hogy itt a fórumnál sokaságra nem számíthat. Nem ez a vásárlóközönsége.
Ági a legnagyobb vesztes. Nem a halála miatt, hanem a férj hosszú, kilátástalan életéért. A férfit természetesen nagyon sajnálom azért, hogy ez történt vele.
Zsuzsika, nekem olyan megveszekedett természetem van, hogy amit általában veszteségként könyvelnek el, engem inkább felszabadít. Nincs hiányérzetem, veszteségérzetem pedig végképpen nincsen. Vagyis némely dolog megmaradhatott volna: hajdani csinosságunk és a szerelem. De hát ezeket végképpen elmosta az idő.
Tegnap lent voltam, amikor Beni hazaérkezett. Mindenki elfoglalt volt. Ő szó nélkül fazékban vizet tett a tűzhelyre, amíg melegedett, bepakolta az edényt a mosogatógépbe. Megfőzte a tortellinit, kiszolgálta magát, evés után saját edényeit is betette e gépbe, és elindította. Tapintható volt náluk a béke és a nyugalom. Jó volt.
Köszönöm Zsuzsa, már megváltás volt ez a hosszú szenvedés.
Egy kicsit megkésve, én is köszöntelek a névnapodon, az Isten éltessen sokáig!
Reszvetem Magdika, szegeny ember, csak sajnalni lehet. A csaladjat is.
Koszonom a koszontest Klara, csak most jartam errefele...tudod hogy en a valaszolos tipusba tartozok...
Hogy vagytok? Jon a tavasz, annyira erzem a zsigereimben hogy meg ma megyek egy kerteszeti boltba korulnezni meg magokat venni. Egy hete mar hogy takaritgatom a kertet, rendezem a cserepeket..
Akartam feltenni egy nyari kert fotot es valahogy nem hagyja magat...
Klárám, ez a föld még nem a senkié. ez még a sajátunk. Enyém, Tiéd, de egyre kevésbé a miénk. Egyedül maradunk, egyre távolodik a világ, vagy mi a világtól. A könyvek, a zene, a világháló még a miénk, s virtuális barátaink is elérhető közelségben vannak!
Bármennyire is egyedül érezzük magunkat, szerencsére kis családunk jelenléte sem lebecsülendő érték! Mit szóljanak , akik ezt is nélkülözni kénytelenek.
GYERE, VÁRUNK! kiabálom, ugye meghallod?
Igen, Zsuzsám, én is így látom. Az pedig a "felgyorsult világ" velejárója, hogy tudásunk és a fiatalok ismeret anyaga teljesen más , eltérő sávot fed le. Így aztán nem is értjük jól egymást. A mi tudásunk nem képez értéket a szemükben, s fordítva pedig mi nem fogjuk fel az övékét. Különösen, ha érdeklődési körük is más. ( Dávidon jobban érzékelem, mint a lányainkon.)
Klára jól vagy?
Zsuzsikám ! Nem biztos, hogy lecsúszunk. Az élet változásai felgyorsultak, a tapasztalatok gyorsabban elévülnek. Ez csökkenti az időskor értékét, mely a tapasztalaton alapult. A másik érték a megfontoltság. Sajnos ez a mi lelki , mentális változásaink miatt csökkent.Ami nekem a legszomorúbb a család szerepének leértékelődése. . A testi és szellemi fejlődés gyorsulása miatt fiatalon felnőttek lesznek a gyerekek, de társadalmi érés nem követi. Külön akarnak élni, de az ehhez szüksége feltételeket nem tudják biztosítani, ez a szülőkre marad. Ezt a gyerekek a szülő kötelességének érzik, és nem tanulják meg , hogy nekik is vannak kötelezettségeik felmenőikkel szemben .
Jankám ! Tudom nehéz dolog egy beteg idős emberrel megfelelően bánni. De örülj annak, hogy meglátogattad, örülj annak, hogy féltett. Örülj még akkor is, ha ezt esetleg erőszakosan tette. Nem biztos, hogy " uralkodni " akart . Csak előjött benne a szülői féltés, és már nem tudta ezt megfelelően moderálni.
Nekem is nagyon nehéz, hogy megfelelő távolságban tudjak maradni fiaim családjától. , tudomásul véve, hogy életük egészen más, mint az enyém és főleg , mint amilyen volt. Most még tudom, de lehet, hogy pár év múlva ez nem fog sikerülni.
Két nagy unokám itt nálunk élte csecsemőkorát, a négy kicsi is sokat volt itt, különösen nyáron hetekig. Ebből a korból maradt meg, ( kicsit mosolygós szokás) , hogy mindig felmennek vécére , oda ahol kicsi korukban intézték dolgaikat. Legnagyobb unokám helye a családi asztalnál születése óta nagyapjával szemben van . Ezt " jogot " most is fenntartja magának. Élik maguk életét , néha jönnek, de nem telefonálnak , és ezt tudomásul veszem . Fiaimmal szorosabb a kapcsolatunk.
Örülj, hogy hazajöttél, és őrízd meg azt ami látogatásodból szép volt.
Magdikám ! Tudom, nagy fájdalom a családtag elvesztése, Áginak különösen. De ez az élet szenvedés volt neki és az egész családnak. Azt mondja a Szózat " itt élned s halnod kell " . De az tragédia , ha valaki sem élni sem meghalni nem tud.Szenvedéséről nem sokat tudunk, mert nem tudja mindig kifejezni. Szegénynek megváltás volt a halál. Nyugodjon békében !
Köszönöm Zsuzsa! Nagyon hosszú idő volt ez a szenvedésből. Megviselte az egész családot.